Rendes felmondás? Munkaügyi per

A tárgyalás Készült: A Veszprémi Munkaügyi Bíróságon (8200 Veszprém, Vár u. 19.) 2005. október 3-án Jelen voltak: Dr Tóth Jakab bíró, Horváth Éva könyvelő, felperes Dr Kovács Ágnes ügyvéd a felperes képviseletében, Kis János az ELT. Kft ügyvezetője, Dr Kovács Gábor ügyvéd az alperes képviseletében. Jegyzőkönyvet vezette: Vargáné Kosztor Andrea Molnárné Éllő Edit Tanúk : Tatai Piroska, Kovács Kálmán

A tényállás ismertetése Dr Tóth Jakab bíró megnyitotta a tárgyalást. Röviden előterjesztette a tényállást. Horváth Éva könyvelő a továbbiakban felperes munkaviszonyban állt az ELT Kft-nél 2000. április 18-tól 2005. február 15-ig mint a cég könyvelője. A felperes munkaviszonyát a munkáltató rendkívüli felmondással 2005. február 15-én megszüntette. Az indoklás szerint a könyvelő a megelőző két hónapban több mint két hétig engedély nélkül szabadságot vett igénye a munkáltató utasítása ellenére, a munkavégzési kötelezettségét nem teljesítette, és a könyvelési anyagokat a munkahelyéről kivitte. Ezalatt az idő alatt munkavégzésre nem jelentkezett, a munkáltató részéről elérhetetlen volt. A munkáltató továbbiakban alperes 2005. február 15-én a sikertelen próbálkozások után Horváth Éva munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette és a részére járó munkabért átutalta, a munkaviszony megszüntetéséről szóló iratokat a felperes részére ajánlott tértivevényes levélben még aznap megküldte. Horváth Éva 2005. február 22-én keresetet nyújtott be a Veszprémi Munkaügyi Bírósághoz és kérte a bíróságot, hogy a munkakörébe helyezze vissza, mert úgy érzi, hogy a munkaviszonya megszüntetése jogellenes volt. A bíró kérte a felperest, illetve ügyvédjét, hogy tegye meg a saját észrevételeit.

A felperes Dr Kovács Ágnes ügyvéd a felperes Horváth Éva képviseletében az alábbiakat adta elő: Ügyfele 2000. április 18-tól 2005. február 15-ig állt az ELT Kft-nél munkaviszonyban, mint a cég könyvelője. Ezalatt a közel 5 év alatt a munkájával kapcsolatban semmiféle fegyelmi probléma nem merült fel, legalábbis ügyfele nem tudott róla. 2005. január végén a felperes súlyos influenzát kapott, ami hosszas kórházi és otthoni kezelést igényelt. Mivel a felperes egyedül élt ezért munkáltatóját nem tudta értesíteni a hosszantartó betegségről, csak a munkaviszonya megszüntetése után tudta bemutatni a szükséges orvosi és kórházi papírokat. A felperes nem vitatta, hogy a rendkívüli felmondás közléséig távol volt a munkahelyétől, munkavégzésre nem jelentkezett, távolmaradását igazolta, ezért a munkáltató nem tudhatta, hogy távollétének mi volt az oka.

Az alperes Dr Kovács Gábor ügyvéd az alperes képviseletében az alábbiakat adta elő. A munkáltató többször próbálkozott a személyes, illetve telefonon történő megkereséssel, sajnos sikertelenül. Úgy gondolta, hogy a mai modern világban, amikor szinte minden embernek van mobiltelefonja igazán nem fáradtság hat számot tárcsázni és a hiányzás okát, - még ha ilyen súlyos betegségről van is szó ami az orvosi papírokból kiderült – telefonon közölni a munkáltatóval. Úgy gondolta, hogy a Kft-t jelentős erkölcsi és anyagi veszteség érte a felperes távolmaradása miatt, mert ebben az időszakban volt esedékes egy APEH adóvizsgálat, ÁFA bevallás, kontroll adatszolgáltatás, banki jelentés és féléves beszámoló elkészítése. A munkavállaló munkavégzési, valamint együttműködési kötelezettségéből következik, hogy akadályoztatását, különösen a keresőképtelenséget a munkáltató tudomására kell hoznia. Az ügyvezető úgy gondolta, hogy mivel a felperes már több éve cége alkalmazottja tisztában van a törvényi követelményekkel és a helyi szokásokkal, annál is inkább mivel egy könyvelőnek a munkaköréhez kapcsolódik az is, hogy tudja, hogy a táppénzes papírokat a TB ügyintéző kollegája részére kell leadni. Az alperes ügyvédje kérte a bíróságot, hogy hallgasson meg két tanút is, mert tudomásukra jutott, hogy az felperes a fenti táppénzes időszakban keresőképtelensége alatt saját cégének az ügyeit intézte a munkáltató irodája előtt.

A tanúk vallomásai Tatai Piroska tanúvallomása következett. A tanú ismertette, hogy a kérdéses időszakban az irodaház előtt találkozott Horváth Évával és rövid ideig beszélgettek. A tanú rákérdezett, hogy dolgozni megy –e, de a felperes közölte, hogy betegállományban van, de az egyik ügyfelével fontos találkozója van és őt várta az irodaház előtt. Röviden beszélt arról, hogy kórházban volt, és csak most kezd javulni az állapota, rendszeresen gyógyszert szed és orvosi felülvizsgálatra jár. Dr Tóth Jakab bíró megköszönte a tanú vallomását és megkérdezte, hogy van –e még az ügyhöz kapcsolódóan más mondanivalója –e. Tatai Piroska tanú: Közölte, hogy más mondanivalója nincs. Dr Tóth Jakab bíró szólította a másik tanút Kovács Kálmánt. Megkérdezte a tanút, hogy ismeri –e a tényállást. Kovács Kálmán tanú közölte, hogy csak Horváth Éva elbeszéléséből ismeri az ügyet, ezért kérte a bírótól a rövid tájékoztatást.

Kovács Kálmán tanú elismerte, hogy az adott időpontban találkozott Horváth Évával a munkahelye előtt, mert ő volt az az ügyfél akire a felperes várt. Halaszthatatlan üzleti ügyben beszélt meg találkozót a felperessel és mivel ő csak aznap jött meg külföldről a felperesnek nem állt módjában az üzleti megbeszélést lemondani. Dr Tóth Jakab bíró megkérdezte a tanút, hogy tudta –e hogy a felperes táppénzes állományban van? Kovács Kálmán tanú azt válaszolta, hogy azt tudta, hogy a felperes hosszabb ideig beteg volt, de azt nem tudta, hogy akkor is táppénzes állományban volt. A beszélgetés szigorúan az ő üzleti ügyeire korlátozódott és nem is tartott tovább kb. mint 20 perc. Aztán sietett ügyeit intézni és ő azt sem vette észre, hogy Horváth Éva nem a munkahelyére megy be. Dr Tóth Jakab bíró megkérdezte a tanút hogy van –e még valami mondanivalója az üggyel kapcsolatban. Kovács Kálmán tanú közölte, hogy tudomása szerint mindent elmondott ami az üggyel kapcsolatos. Dr Tóth Jakab bíró megköszönte a tanúnak a vallomástételt.

A bíróság határozata A bíróság a felmerült új tények ismeretében az ítélethozatalt egy későbbi időpontra halasztotta.

Saját véleményünk Véleményünk szerint a munkavállalónak kötelessége lett volna a munkáltatóját értesíteni a távolmaradás okáról. A perben a munkavállaló sem vitatta azt a körülményt, hogy a táppénzre jogosító igazolásokat a munkáltató részére le kellett volna adnia, azonban minderre nem került sor. Meghatározó, a munkavállaló munkavégzési, valamint együttműködési kötelezettségéből következik, hogy az akadályoztatást, különösen a keresőképtelenséget a munkáltató tudomására hozza (Mt. 3.§(1) bekezdés, illetőleg 103.§ (1) bekezdés c.) pontja). Az adott esetben a perbeli bizonyítékok okszerűen támasztották alá a munkavállaló terhére rótt kötelezettségszegést. Ennek megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül a munkavállaló bizalmi munkaköre (könyvelő) és a munkából történő távolmaradásának körülményei (az érintett időszakban volt esedékes az adóvizsgálat, ÁFA bevallás, kontroll adatszolgáltatás, banki jelentés és féléves beszámoló elkészítése).

A munkavállaló köteles a munkaviszonya fennállása alatt a munkáltatójával, a munkáltatói jogkörrel rendelkező vezetőkkel és a munkatársaival a jóhiszeműség és a tisztesség általános elve szem előtt tartásával együttműködni. Ez a lényeges kötelezettség a keresőképtelen betegség időtartama alatt is fennáll. A felperes munkavállaló a keresőképtelensége alatt az együttműködési kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegve, a saját vállalkozása érdekében a betegállománya alatt üzleti tárgyalást folytatott. A felsorolt indokok megalapozzák a rendkívüli felmondást.