Puskin és Fiennes: Anyegin Film és adaptáció Puskin és Fiennes: Anyegin

Kezdetek a film történetének kezdetei óta szívesen vesznek ötleteket a filmesek irodalmi művekből (pl. a Hamlet és a Képzelt beteg „megfilmesítése”: Mélies) ezek még nem nevezhetők „adaptációnak", csak egyes ötletek, jelenetek filmre vitelének oka: a jól ismert történet rövidebb expozícióval, kevesebb információ közlésével is érthető

Kezdetek Igény az igényesebb adaptációra (1900-as évek végén és az 1910-es években) : a Film d'Art cég filmre viszi a Macbethet, a III. Richárdot és a Kaméliás hölgyet Újszerű felfogás: az irodalmi értéket filmes értékké kívánják alakítani (az irodalom tisztelete) divattá válik a nemzeti irodalmak nagy darabjainak megfilmesítése (1910-es évek): az olaszok filmre viszik az Isteni színjátékot, a svédek Selma Lagerlöff regényeit, az oroszok a Háború és békét, a magyarok az Arany embert és Bánk bánt)

A filmes adaptáció típusai 1, transzpozíció: szöveghű adaptáció, mely pontosan követi a cselekményépítkezést is (pl. Ranódy László: Pacsirta,1963) 2, szabad adaptáció: szöveghű adaptáció, de bizonyos motívumokat kicserél a hasonló hatás és értelmezhetőség kedvéért (Richardson: Tom Jones) 3, egyéni interpretáció: tudatosan eltér az eredeti műtől, de amit felhasznál belőle, az alkotja a film fő vonulatát (Kubrick: Ragyogás) 4, kölcsönzés: csak ötletbányának használja az eredeti művet, és nem célja pontosan visszaadni (pl. Hitchcock filmjei)

Az adaptáció nehézségei az adaptálás fő problémái a két médium eltérő kifejezésmódjából fakadnak az irodalom elvont, nyelvben kódolt szöveg által közvetíti a fiktív világot: a szavak csak utalnak a dolgokra a film képek és hangok által közvetíti a fiktív világot - a filmes médium nyelve megmutat a nyelv mindig általánosan fogalmaz, a film mindig konkrét, érzéki dolgokat, személyeket mutat meg a film mindenképpen interpretációja az irodalmi műnek!!!

Az adaptáció problémái az irodalom egynemű médium: a hangokat, színeket, mozgásokat stb. ugyanúgy elvont szavak által fejezi ki, mint a fogalmakat a film komplex médium, többféle érzéklet adódik össze a film befogadásakor: látvány, hang + az értelmi befogadást megkövetelő, nyelven alapuló elemek (párbeszédek, feliratok stb.) Fő kérdés: a filmes médium egyes összetevői együttesen hogyan közvetíthetik az irodalomban szavak által leírt fiktív világot?

Az adaptáció problémái – Példák (1) különböző idősíkok érzékeltetése: a nyelv ezt az igeidők használatában, a ragozásban stb. kódolja a film mindig jelen idejű: csak a jelenben történő eseményeket tud megmutatni, az idősíkok egymáshoz való viszonyát csak közvetetten tudja érzékeltetni (pl. az idő múlását érzékeltető feliratok stb.) a nyelvben az igeidők jelzése állandó, rögzült jelek segítségével történik a filmben az idősíkok érzékeltetésének nincsenek állandósult jelei

Az adaptáció problémái – Példák (2) az irodalom a nyelvi jelekbe kódolva képes érzékeltetni az elbeszélő személyét (névmások, igeragozások stb.) a film mindig egy kívülálló szemszögéből mutatja az eseményeket (a kamera szemszögéből következően) a „szubjektív nézőpont" a filmben nem vagy csak közvetve valósítható meg egyetlen beállítással (ld. Saul fia)

Adaptációk a filmvilágból Andrei Konchalovsky: Odüsszeusz (1997) Martha Fiennes: Anyegin (2001) Peter Jackson: A gyűrűk ura (2001-2003) Joe Wright: Büszkeség és balítélet (2005) Joe Wright: Anna Karenina (2013)

Adaptációk a Magyar film világÁból Fábri Zoltán: Isten hozta, Őrnagy Úr! (1967) Koltai Lajos: Sorstalanság (2004) Szász János: Egy elmebeteg nő naplója (2007) Sipos József: Eszter hagyatéka (2008) Szabó István: Az ajtó (2012)

Martha Fiennes: Anyegin Szereplők: Jevgenyij Anyegin: Ralph Fiennes Tatjana Larina: Liv Tyler forgatókönyvíró: Peter Ettedgui, Michael Ignatieff zeneszerző:: Magnus Fiennes operatőr: Remi Adefarasin

Puskin: Jevgenyij Anyegin (1830) Az orosz romantika alkotása: verses regény „Az orosz élet enciklopédiája” (Belinszkij) A szerepek regénye A felesleges ember prototípusának megjelenítése (Anyegin) Tatjana levele: a normák megtagadása Szereplővé válik maga az író, sőt a regény is (szabad regény)

Romantikus vonások Lassú, érzelmes zene A szerelmi szenvedély hangsúlyozása (Tatjana levélírásának körülményei, a szerelmesek találkozása, férfikönnyek) Kontrasztos megjelenítés (Tatjana fehér ruhában – Anyegin feketében) A párbaj hangsúlyozása – Anyegin békülési szándéka és fájdalmának érzékeltetése

Lényeges Eltérések A filmben Olga kezdeményezi a táncot / a regényben Anyegin: ezzel akarja felnyitni barátja szemét, hogy nem a hozzá illő nőbe szeretett bele A filmben Anyegin a bálig hagyja őrlődni Tatjanát, csak akkor ad neki választ → hangsúlyosabb lesz a szerelmi szenvedély A filmben a párbaj előtt A. békülni szeretne Lenszkijjel A zárójelenet (A. várja T. válaszlevelét az erkélyen) hiányzik a regényből A legnagyobb hatású jelenetek (koncert, jégpálya) hiányoznak a regényből

Filmes Technikák Lassított felvételek: az élet lassú folyására utalhatnak / a lelki-tudati folyamatok lelassulására irányítják a figyelmet Közeli képek: a lelki folyamatokra koncentrálnak Ajtó- és folyosójelenet: az időbeli haladást s egyben változatlanságot hangsúlyozza (Tatjana a folyosón végigsétálva 6 évvel későbbi életébe nyit!) Késleltetés: a levél írása közben csak szavakat tudhatunk meg → csak később olvassa Anyegin, sőt jóval később reagál rá!

Kritikák – Rózsa Miklós (INDEX, 2001) „Fölösleges film a fölösleges emberről” „nem hogy újat nem tesz Puskin korszakalkotó remekművéhez, de még jól le is butítja” „áldásos lett volna, ha Anyegin máig kibogozhatatlanul összetett személyiségét az alkotók nem korlátozzák a ,,titokzatos Don Juan" közhelyére”

Kritikák – Asanisimasa, 2001 „a minden pillanatban ott rejlő, és bármikor mindent elsöprően előtörő tragédiát minél szikárabban, realistábban akarták ábrázolni, kerülve az érzelgősség látszatát is. A film talán legnagyobb erénye ez” „Remi Adefarasin érzékeny, közhelyektől mentes, dekoratív fényképezése hitelesen festi meg a XIX. századi orosz vidéki hangulatot”

Kritikák – Népszabadság, 2001 „A Fiennes család összefogásából egy képtelen Anyegin-film született. Egy csaknem dilettáns film. Egy csaknem zseniális film.” „elmarad a pétervári miliő bemutatása, mely magyarázná Anyegin életuntságát, a lánglelkű Lenszkij alakja sem több odavetett vázlatnál.” „A film legnagyobb rendezői balfogásaként Martha F. azt a jelenetet, amelyben Anyegin visszautasítja Tatyjana szerelmét, közvetlenül Anyegin és Lenszkij összeveszése elé illeszti.”