„Negatív teológia”, analógia és metafora
Az emberi beszéd elégtelensége Isten kimondására: a fogalom mint bálvány Jean-Luc Marion szerint: 1. A bálványban ténylegesen jelen van és megtapasztalható az „isteni”, de csak közvetetten: „az emberi képességek által meghatározott tapasztalhatóság mértékében”. 2. A klasszikus metafizika fogalmai (pl. a causa sui) szintén az emberi gondolkozás korlátai közé szorítják Istent.
Pszeudo Dionüsziosz Areopagitész: a „negatív teológia” „A halottak feltámadásának hallatára néhányan kigúnyolták, mások meg azt mondták: „Majd még meghallgatunk máskor is erről.” 33 Pál erre eltávozott körükből. 34 Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevű asszony, és még mások is.” (Ap Csel 17, 32-34)
Pszeudo Dionüsziosz Areopagitész: a „negatív teológia” Pszeudo Dionüsziosz szerint: 1. Isten megnevezhetetlen, mivel meghaladja az emberi értelmet és megismerést. 2. Ugyanakkor mégis lehet róla beszélni az ún. „negatív teológia” eszközeivel: tagadjuk Róla a teremtmények tulajdonságait (via negationis) tökéletes mértékben állítjuk Róla a teremtmények korlátozott tökéletességeit (via eminentiae) Mint a teremtményekben lévő tökéletességek okáról beszélünk róla (via causalitatis)
Az „analógia” és a „metafora” (Aquinói Szt. Tamás és Paul Ricœur) 1. Aquinói Szent Tamás szerint az ún. „analógiás beszédben” egszerre állítjuk azt, hogy a teremtményekben meglévő tulajdonságok megvannak Istenben, és azt, hogy Istenben ezek a tökéletességek másképpen vannak meg, mint a teremtményekben. Tehát egyszerre állítjuk a Teremtő és a teremtmények hasonlóságát és – radikális – különbségét. 2. A XX. században Paul Ricœur a „metaforát” tartja az istenről való beszéd kivételes eszközének, mert ez egyfajta feszültséget teremt a kép és a valóság között…
A Katolikus Egyház katekizmusa A Katolikus Egyház katekizmusa… 1. optimista álláspontra helyezkedik az Istenről szóló beszéd lehetőségét illetően, 2. ugyanakkor felhívja a figyelmet az antropomorfizmus veszélyére