2. rész: A szív Klikk a folytatáshoz!

A sejtek táplálása, a lebontási termékek kiszűrése és elszállítása a vérkeringés feladata. A vér hozza-viszi a szükségessé vagy fölöslegessé váló anyagokat. Életünk alapvető feltétele az egyenletes vérkeringés.

Működése a magzati életben kezdődik és eltart a halálunkig. A szív a mellkasi üreg középvonalán, a tüdő két lebenye között található.

A szív az egyik legkeményebben dolgozó szerv, mely naponta százezerszer összehúzódik és kitágul. A szív érhálózatot lát el, mely 96 ezer kilométer hosszú és 10 ezer liter vért keringet a szervezetben minden nap.

A szív, mint szívó-nyomó pumpa, rendezett ütemben hol kitágul, hol összehúzódik. Nyomópumpaként - a verőerekbe löki a vért - és szívópumpaként - felveszi a gyűjtőerekből a vért.

Endoszkópos felvétel a szív belsejéről A szív az elhasznált vért keresztülpumpálja a tüdő hajszálerein, ahol az elhasznált gázok, főleg széndioxid távozik és a friss oxigént felveszi a vér.

hajszálerekbe, ahol az egyes sejtek táplálása és oxigéncseréje zajlik le, majd visszakerül a szívbe a vénákon keresztül. A tüdőből a már oxigénben dús, világos piros vért keresztülpumpálja az aortán a kisebb verőerekbe,

Folyamatos működése révén biztosítja a vér egyenletes áramlását az érrendszerben, összekapcsolja szervezetünk két vérkörét: a kisvérkört és a nagyvérkört.

Az ember akár dolgozik, akár alszik, a szív automatikusan alkalmazkodik a különböző terhelésekhez, és ellátja az egész testet vérrel.

Felépítését tekintve négyrekeszű izmos tömlő, bal és jobb szívfélből áll. Mindkettőben van egy-egy kevésbé izmos pitvar, amelyet ún. vitorlásbillentyű zár el a vastagabb, izmosabb falú kamrától, ahonnan a félhold alakú billentyűkön át jut a vér a kis-, illetve nagyvérkörbe.

A két szívfél mondhatni önálló életet él. A jobb szívfél vért pumpál a tüdőbe, ez a kisvérkör, a bal szívfél pedig a test egészét ellátó rendszer, a nagyvérkör gazdája.

melyek kívülről veszik körül az öklömnyi pumpát, és magát a szívet látják el friss vérrel és táplálékkal, szükséglete szerint. Közvetlen ott, ahol a szívből az aorta kilép, ágazik el a jobb és bal szívkoszorúér,

A koszorúerek közvetlenül a szív falán rögzülnek és naponta százezerszer összehúzódnak és elernyednek, a szívműködéssel párhuzamosan. Ez az állandó stressz különösen sérülékennyé teszi a koszorúereket betegségekre és károsodásokra.

A szív vastag izomszövetből (myocardium) épül föl, melyet izomrostok nyalábjai alkotnak. Saját beidegzése van, amely nagyszámú sejt és idegrost közreműködésével a központi idegrendszertől függetlenül szabályozza a szívműködést.

Elengedhetetlen tehát a szív folyamatos működése, melynek fenntartásáért a jobb pitvarban található ún. szinuszcsomó, a szív elsőrendű „vezérlő központja” felelős. Működését talán egy villanytelephez hasonlíthatnánk, mely feltöltődve kisül, és ez a működés az élet kezdetétől a végéig megállás nélkül ismétlődik.

A szív minden egyéb, misztikus és érzelmi tényezőktől eltekintve, alapvetően egy élő pumpa. Bármilyen okból bekövetkező hibája általában azonnali halált okoz.

szélütés (stroke) A szív- és érrendszeri megbetegedéseknek két fő megjelenési formája: a szívkoszorúér megbetegedés és a szélütés (stroke).