Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Jedlovszky Krisztina 12.b

Ernest Hemingway (1899-1961) Az „elveszett nemzedék” tagja (kiábrándultság, Gertrude Stein, Ezra Pound, F. Scott Fitzgerald) 1954: Nobel-díj Részt vesz az első és második világháborúban Tudósítások (spanyol polgárháború) Kalandos életút, számos szenvedély Élete végén elektrosokk kezelések, öngyilkosságot követ el Híresebb művei: Akiért a harang szól, Búcsú a fegyverektől, A nap is felkel

Keletkezés, cselekmény Kisregény 1952-ben adják ki, 2 évvel Hemingway Nobel-díja előtt Santiago (El Campeón) 84 napja nem fogott halat Manolin 40 nap után otthagyja Háromnapos küzdelem a marlinnal Passzátszél, cápák Szinte élőhalottként tér haza a hal csontvázával Manolin őrzi az álmát

Jellemzők Cselekvéssel és beszéddel jellemez Kerüli a tárgyi és lélektani részletező leírásokat (pl.: első bekezdés) Példázatos történet Mítoszi légkör (fenséges küzdelem) „Igazi öregembert akartam teremteni, igazi fiút, igazi tengert, igazi halakat és igazi cápákat. De ha elég jól és híven írtam meg őket, sok mindent jelenthetnek.”

Motívumok – I. Halász: ősi mesterség (erő, bátorság, értelem, ügyesség), bibliai vonatkozás (San Pedro, Santiago-Jakab) Öregség: - értékvesztés (felesége, El Campeón, fáradtság, sebek, alvászavarok), csak a szeme változatlan - számvetés (nem marad más számára csak a küzdelem és a remény) - elmúlás - elkerülhetetlen, hogy veszítsen(körülmények)

Motívumok - II. Tenger: rejtélyes, kiszámíthatatlan, közönyös (női/férfi spanyolban), egységbe fogja a motívumokat (élet, halál, jó, rossz, körforgás) Ember és a természet kapcsolata: - az ember és az állatok is a természet részei, egymásra utaltság (cápák, halak, „valami módon minden megöl mindent”) - a hal ellenfél, mert a küzdelem tárgya - az embert a remény emeli ki az állatok közül (nem a küzdelem) „Szeretlek, tisztellek, becsüllek. De megöllek még ma, mielőtt leszáll a nap”

Kettősség A halászat kimenetelében - az egyén vereséget szenved (öregség, körülmények, nem változtathat) - példázat szintjén győztes (elejti a halat, legyőzhetetlen, magatartása tovább él benne és tanítványában) A mű időbeliségében - az egyén ideje - mítoszi időtlenség (tenger, visszatérés a faluba, értékek továbbadása)

"Az ember nem arra született, hogy legyőzzék - az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha." Köszönöm a figyelmet!