Összehasonlító elemzés Gyakorló feladat az írásbeli érettségihez

Feladat Készítse el az alábbi alkotások összehasonlító elemzését kitérve a létösszegző verstípus és a műfaj összefüggéseire!

Arany János: Epilógus Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal

Arany János:Epilógus Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon'… Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se' irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy' áll orra Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, – Félreálltam, letöröltem. Hiszen az útfélen itt-ott, Egy kis virág nekem nyitott: Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve. Az életet, ím, megjártam; Nem azt adott, amit vártam: Néha többet, Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem, S több a hír-név, mint az érdem: Nagyravágyva, Bételt volna keblem vágya. Kik hiúnak és kevélynek – Tudom, boldognak is vélnek: S boldogságot Irígy nélkül még ki látott? Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére. Mily temérdek munka várt még!… Mily kevés, amit beválték Félbe'-szerbe' S hány reményem hagyott cserbe'!… Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Egy kis független nyugalmat, Melyben a dal megfoganhat, Kértem kérve: S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Hova múzsám el-elvárnám, Mely sajátom; Benne én és kis családom. Munkás, vidám öregséget, Hol, mit kezdtem, abban véget… Ennyi volt csak; S hogy megint ültessek, oltsak. Most, ha adná is már, késő: Egy nyugalom vár, a végső: Mert hogy' szálljon, Bár kalitja már kinyitva, Rab madár is, szegett szárnyon?

Kosztolányi:Boldog, szomorú dal Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm is S nem kell kegyekért könyörögnöm, Nem többet az egykori köd-kép, Részegje a ködnek, a könnynek, Ha néha magam köszönök még, Már sokszor előre köszönnek. Van villanyom, izzik a villany, Tárcám van igaz szinezüstből, Tollam, ceruzám vigan illan, Szájamban öreg pipa füstöl. Fürdő van, üdíteni testem, Langy téa, beteg idegemnek. Ha járok a bús Budapesten, Nem tudnak egész idegennek. Mit eldalolok, az a bánat Könnyekbe borít nem egy orcát, És énekes, ifju fiának Vall engem a vén Magyarország.

De néha megállok az éjen, Gyötrödve, halálba hanyatlón, Úgy ásom a kincset a mélyen, A kincset, a régit, a padlón, Mint lázbeteg, aki feleszmél, Álmát hüvelyezve, zavartan, Kezem kotorászva keresgél, Hogy jaj! valaha mit akartam, Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, A kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban S már nem vagyok otthon az égben.

Lehetséges tartalmi elemek: (- a bevezetőnek csak érintenie szükséges az irodalomtörténeti tényeket, ugyanakkor a tényleges összevetésnek e szempontok nem részei.)

Közös vonások, hasonlóság: -személyesség, önvallomás, egyes szám első személyben való megszólalás

az élethelyzet viszonylagos konszolidáltsága létösszegzés: az élethelyzet viszonylagos konszolidáltsága

Kérkedő, játékos leltár: Van villanyom, izzik a villany, Tárcám van igaz szinezüstből, Tollam, ceruzám vigan illan, Szájamban öreg pipa füstöl. Fürdő van, üdíteni testem, Langy téa, beteg idegemnek.

Evokáció: „Van kies szőlőm” (Berzsenyi:Osztályrészem)

A mondatmodalitás is felidéző erejű: „Kegyes isteneimtől kérjek-e többet?” (Berzsenyi) „Szívem minek is szomorítsam?” (Kosztolányi)

Hasonlóság: a kedélyvilág megállapodottsága „Soha meg se' irigyeltem.” „Ada címet, bár nem kértem,” Van már… „nem kell kegyekért könyörögnöm” „Ha járok a bús Budapesten, Nem tudnak egész idegennek.”

Időszerkezet Aranynál: a jelenből értékelt múlt Az életet, ím, megjártam; jelennel záruló felépítés: „Most, ha adná is,már késő,

Időszerkezet Kosztolányinál a jelenből értékelt jelen: „Ha néha magam köszönök még, Már sokszor előre köszönnek.” jelennel záruló felépítés: „Itthon vagyok itt e világban S már nem vagyok otthon az égben.”

Az életet már megjártam. Van már kenyerem, borom is van,

Dal, elégikus hang, rezignáltság műfaj Dal, elégikus hang, rezignáltság

Érdekesség: Kosztolányi verse nem tiszta dal, közelebb áll az elégiához.

-a külső körülmények felől az élet gazdagodásnak tűnhet, a személyiség belülről hiányt, veszteséget él meg.

ellentét a világ és az ég között. Kosztolányi: ellentét a világ és az ég között.

(szegett szárnyú) rab madár és a nyitott kalitka ellentéte Arany : (szegett szárnyú) rab madár és a nyitott kalitka ellentéte

Az érzelmi menet hasonlósága a fájdalmas felismerés hasonló kifejezése:

Kosztolányi: felkiáltás Arany: kérdés („Jaj, nincs meg a kincs…!) („Mert hogy szálljon, kalitja bár kinyitva rab madár is szegett szárnyon?”)

Különbségek: az önszemlélet és jellem felől : bár nem azonos, de hasonló értékrendet tükröz a két költemény.

személyiség Arany: Kosztolányi: alaprétege a szerénység a hírnév már-már elfedi a hiányt

Arany szerénysége a művészetben kishitűséget és elégedetlenséget egyaránt eredményez, néhol önvád, de szinte mindig lemondás

Kosztolányinál: dicsekvés, gyermekes öröm: „Mit eldalolok, az a bánat Könnyekbe borít nem egy orcát,”

a mondatok logikai minősége szempontjából: Érintkezési pontok a mondatok logikai minősége szempontjából:

Kosztolányi állítás: tagadás: „nem vagyok otthon az égben” van (eleségem, feleségem)

A hiány megfogalmazása Kosztolányinál „nincs meg a kincs”

Aranynál: Tagadás : „nem azt adott, amit vártam Állítás: :”Ada címet, bár nem kértem”

Verszárlat: Aranynál: kérdés Kosztolányinál: állítás („Mert hogy szálljon, kalitja bár kinyitva rab madár is szegett szárnyon?”) Kosztolányinál: állítás „nem vagyok otthon az égben.”

Lényegi azonosság: a Kosztolányi által tényszerűen, kíméletlenül bevallott, Aranynál kérdés és hasonlat formájában megfogalmazott élmény

az élet arányainak eltolódása fájdalommal jár, ugyanakkor szükségszerű.

Mindketten alapigazságot, emberi léttörvényt ismernek fel.

További érintkezési pontok és eltérések: Kosztolányi a címben is jelzi a kettősséget, ugyanakkor a mellérendeléssel:/ boldog, szomorú/ a kétféle létezés egyidejűségét is. Arany a teljesség érzéséhez a független nyugalmat nélkülözte, még a vers jelenében sem kapta meg az élettől:

Veszteség- és hiányérzet Arany: „Most, ha adná is, már késő” Kosztolányi: „nincs meg a kincs, amiért porig égtem”

A témához és a műfajhoz illő ritmus, zeneiség Aranynál: Elégikus hangnem, Ereszkedő lejtésű sorok Kosztolányinál: Játékos, bravúros, csillogás a felszínen (rímek: jó takaróm-jótakaróm/eleségem-feleségem) szomorú igazság a mélyben

a felismert léthelyzet végleges, visszafordíthatatlan Azonos végkicsengés : a felismert léthelyzet végleges, visszafordíthatatlan

A térszerkezet és az életút képeinek összevetése: Arany kulcsszavai: út, gyalog járás, út széle, félreállás, kis virág, vaskorláton át nézett boldogság (másoké), egy kis független nyugalom, korlátok közé (bár önként) szorított élet, kint: hírnév bent: érdem Kosztolányi: kint: eleség, feleség, „ismernek, stb, bent: otthon lét az égben, kulcsszó: kincs.

Verszárlat Arany képe magáról: szegett szárnyú madár nyitott kalitkában: „Mert hogy szálljon, kalitja bár kinyitva rab madár is szegett szárnyon?” Kosztolányi létösszegzése: „itthon vagyok itt e világban, és már nem vagyok otthon az égben.”

Lezárás, összegzés a több irányból indítható összevetés a kevésbé lényegszerű különbségek megmutatása mellett feltárja a lényegi találkozási pontokat:

a kor és a stílus függvényében is vizsgálható alkotások hasonló értékrendű költők létösszegző költeményei.

„Egy kis független nyugalmat, melyben a dal megfoganhat kértem kérve, s ő halasztá évrül évre.” Amire Arany egész életében vágyott…

„Mily temérdek munka várt még!... Mily kevés, amit beválték!”

„Most ha adná is, már késő: Egy nyugalom vár, a végső:” Élete utolsó éveiben Aranyt a főtitkári teendők alól felmentik, de szolgálati lakását megtarthatja.