Neveléstörténet I. évfolyam, 1. félév 2013
Rövid tartalom Az ókori nevelés (az ókori Kelet, Spárta, Athén, Róma) A korai keresztény nevelés (Aranyszájú Szent János, Szent Jeromos, Szent Ágoston) Középkor (Kolostori iskolák, Nagy Károly iskolahálózata, középkori egyetemek, lovagok nevelése, városi iskolák) Reneszánsz és humanizmus (Rotterdami Erasmus, Juan Luis Vivés, Francois Rabelais, Michel de Montaigne) Reformáció és ellenreformáció (Luther Márton, Melanchton, Valentin Trotzendorf, Jézus Társasága, piarista nevelés, leánynevelés) XVII. század: Jan Amos Komensky – Comenius és Apáczai Csere János John Locke J. J. Rousseau Pestalozzi pedagógiája XIX. század - Johann Friedrich Herbart XX. század – Reformpedagógiai irányzatok (Maria Montessori, Helen Parkhurst és a Dalton terv, Celestin Freinet, Waldorf pedagógia, Jéna plan)
Követelmény – Házi dolgozat Interjú egy idősebb, szakmai elhivatottsággal rendelkező pedagógussal (óvónő, vagy tanító). Az interjúnak kettős célja van: megtudni, milyen jellegzetességekkel rendelkezett, hogyan zajlott az óvó- tanítóképzés az illető pedagógus felkészülése során. feltárni olyan oktatási módszereket, melyek nagyon hatékonyak, de a mostani pedagógusképzésben nem lehet tanulni róluk.
Keleti kultúrák Görög nevelés: Spárta, Athén Római nevelés ÓKOR Keleti kultúrák Görög nevelés: Spárta, Athén Római nevelés
Az ókori Kelet Mezopotámia Írnokképző iskolák – templomok mellett alakultak Kr. 2. évezred: TÁBLA HÁZA (alapfokú képzés) BÖLCSESSÉG HÁZA (magasabb műveltség) SZAKKÉPZŐ INTÉZMÉNYEK Gyermek: fejlődésre képes egyén, akitől függ a jövő
Az ókori Kelet Egyiptom Írnokképzők (Kr. e. 2060-1785)(alapképzés) Papi szemináriumok (teológia, rituálék, szent könyvek) Udvari nevelés – az arisztokrácia gyermekei számára a fáraó udvarában GYERMEK: a jövő letéteményese Minél hamarabb legyen felnőtt
Spárta Társadalmi helyzet: a bevándorló dórok (teljes jogú polisz polgárok) leigázzák az őslakosokat (helótákat) Cél: megtartani a vezető pozíciót Nevelési cél: a harcos nevelése Lykurgosz (kr. e. 8. sz.) – törvényei Egységes nevelés Beleszól a házasságkötésbe, a gyermekvállalásba. Megszervezi a nevelést Helóták felkelése Kr. E. 464-ben
Spártai táj a Taigetosz hegyével
Spártai nevelés Taigetosz 7-20 éves korig – táborokban Kíméletlen dresszúra Gyilkolásra nevelés Írás-olvasás alig Ének: harcos indulók 20 éves – házasodhat 30-60 év - katonaköteles
Athén
Athén Szólon törvénye (Kr. e. 638-559) Cél: jó polisz polgár nevelése Általános műveltség Szakmai műveltség „Az embernél semmi sem csodálatosabb” – a harmonikus ember nevelése Kalokagathia – ép testben, ép lélek
Athéni nevelés Magántanítás Paidagogosz Tartalom: Múzsai képzés: Grammatikai-irodalmi képzés: írás, olvasás, számok, irodalmi művek Küthara képzés: vers, dal, hangszeres zene, tánc Gümnasztikai képzés: torna, sport, mozgásművészet
A gyerekek nevelése-oktatása, a képzés tartalmainak átadása különféle iskolatípusokban történt: a) Grammatikai „iskola”: A hétéves gyermekeket elvitték a grammatisztész házába. Itt először az alapkészségek elsajátításával foglalkoztak. Társaival együtt megtanulta az olvasást, az írást és a számtant. Az olvasás tanulása: betűk megismerése, szótagoló (szüllabizein) olvasás. Később nyelvtant és irodalmat is tanultak, melynek oktatója a „grammatikosz” volt. Legtöbbet Homérosz Iliászának részleteivel foglalkoztak, amelyeket – részletes elemzés után – kívülről meg kellett tanulniuk. Az emlékezetbe vésést hangos felolvasás segítette. A verseket skandálva mondták vagy énekelték.
b) Kithara-iskola: A múzsai képzésen belül a költészet oktatása mellett fontos szerepet játszott a zenetanítás is. Ez a kithara tanítójának, a kitharisztésznek a házában történt. A kitarajáték tanítása kezdetben bemutatással és utánzással történt. Később e hangszer kísérete mellett énekelték a lírikusok műveit. Tánctanítás (orkesztiké) is folyt a kitharisztész házában: a kardalokat énekelve és táncolva adták elő.
Athéni iskola ábrázolása vázaképen. Kr. E. 490-480.
Múzsai nevelés. Balról: kitharán játszó tanár és gyermek, könyvtekercset tartó tanár
c) Palaisztra (‘birkózásra kijelölt hely’): Az előbbiekkel párhuzamosan hétéves koruktól kezdve a gimnasztikai képzést biztosító palaisztrába is elkísérték a gyermekeket. A tornatanítás, a testgyakorlás színtere volt ez. A testnevelő (paidotribész) irányításával a küzdősportok (birkózás, ökölvívás) és a könnyűatlétika különféle ágait gyakorolták itt a fiúk.
Priene városának gümnasziona. Rekonstrukció Gümnaszion (gümnosz = ‘meztelen’): Az idősebbek a gümnaszionban folytatták a testgyakorlást. Olyan épület volt ez, amelyben – a fedetlen és fedett futópályák mellett – különféle céloknak megfelelő helyiségek kaptak helyet. Az öltözők mellett később megjelentek az előadótermek és a könyvtárak is. Hamarosan magasabb szellemi tanulmányokat is folytattak itt a fiatalok.
A nevelés fontos színterei voltak Athénban a megszerveződő baráti társaságok összejövetelei, a szümpozionok. A résztvevő fiatal fiúk a bölcsebb, tapasztaltabb polgárokkal folytatott kötetlen beszélgetések során tehettek szert újabb ismeretekre. A felserdült fiúk a különféle „iskolákban” elsajátított meggyőző beszéd, az ékesszólás művészetének birtokában már beléphettek az athéni közélet küzdőterére, a népgyűlés színhelyére (agora), hogy ott gyakorolják állampolgári jogaikat.
A nevelés fontos színterei voltak Athénban a megszerveződő baráti társaságok összejövetelei, a szümpozionok. A résztvevő fiatal fiúk a bölcsebb, tapasztaltabb polgárokkal folytatott kötetlen beszélgetések során tehettek szert újabb ismeretekre. A felserdült fiúk a különféle „iskolákban” elsajátított meggyőző beszéd, az ékesszólás művészetének birtokában már beléphettek az athéni közélet küzdőterére, a népgyűlés színhelyére (agora), hogy ott gyakorolják állampolgári jogaikat.
Az athéni lányok többségét csak a háztartási és gazdasági ismeretekre tanították meg. Anyjuktól tanulták a varrást, a kötést, a fonást és a szövést. Olvasni és írni általában csak szüleiktől vagy dajkájuktól tanultak meg valamelyest. A politikai élet nyilvánossága zárt világ volt számukra. Legfőbb ékességük a hallgatás, s életük legfontosabb színtere a lakóház idegenek elől zárt női lakosztálya, a günakeion volt.
Hellenisztikus nevelés (Kr. e. 336 – Kr. e. 30) A hellénizmus kezdetét általában Nagy Sándor uralkodásától (Kr. e. 336-323) számítjuk, végét pedig az év jelenti, amikor Augustus meghódította a görög fennhatóság alatt álló Egyiptomot (Kr. e. 30.). A hellenisztikus kor nevelése és oktatása is figyelemre méltó tartalmi gazdagodáson ment keresztül. Új „iskolatípusok” jelentek meg, s a régiekben átadott tudás tartalma is módosult.
Hellénizmus kora Dajka Magánnevelés Elemi iskola Középfokú oktatás LUDUS (kellemes foglalatosság, játék) SCHOLA (szívesen végzett, gyönyörködtető tevékenység) Középfokú oktatás GRAMMATIKAI ISKOLA Felsőfokú oktatás RETORIKAI ISKOLA Nők nevelése – az anya szerepre
a) Az elemi oktatás színtere a minden városban működő didaszkaleion lett. Általában 7–14 éves korú gyerekek jártak ide. Részint magániskolák voltak, de már megjelentek a városok által fenntartott intézmények is. Többnyire egyetlen szegényesen berendezett szobából állt, itt tanított az iskolamester: a grammatisztész, más szóval didaszkalosz. Munkáját fizetségért végezte, ezért – a korabeli mentalitásnak megfelelően – igen kevésre becsülték. A tanító javadalma a tanított gyerekek létszámától függött. Bárki taníthatott külön képesítés nélkül, csak az olvasáshoz kellett értenie. A napi tanítási idő – közbeiktatott szünetekkel – virradattól napnyugtáig tartott. A gyerekek olvasni, írni és számolni tanultak a didaszkaleionban.
b) A középfokú oktatás színtere a grammatikai iskola volt. A grammatikosz (‘irodalomtanár’) vezetésével itt már megkezdődött a klasszikus írók és költõk – mindenekelőtt Homérosz – műveinek beható tanulmányozása. Az alkalmazott módszerek igen alapos és sokoldalú tanulást tettek lehetővé. Az Iliász tanításakor például a grammatikosz előbb ismertette az elemzésre kiválasztott részlet cselekményét (ennek szemléltetésére képeket is alkalmazhatott), jellemezte az egyes szereplőket, s a tanulók csak ezután olvasták fel a szöveget. A felolvasás közben kijavították a diákok által készített másolatok esetleges hibáit, majd szóról-szóra elmagyarázták és értelmezték a szöveget. Ez a módszer önmagában is segítette az emlékezetbe vésést, amit megköveteltek a tanulóktól. Miután a gyerekek megértették a szöveget, tartalmát kivonatokba, kérdés-felelet formájú katekizmusokba tömörítették. Házi feladataik között fogalmazások szerepeltek, amelyeket egy előre megadott témából kellett írniuk.
A szónoki beszéd elsajátítására előkészítő ismeretek és gyakorlatok köre fokozatosan tovább bővült a grammatikai iskolában: az irodalmi művek elemzése mellett bekerült a tananyagba a nyelvtan (grammatika). Később megjelentek a matematikával kapcsolatos és a természetre vonatkozó „reál” ismeretkörök is: az aritmetika, a geometria, az asztronómia, valamint a zeneelmélet. Ez utóbbiak lesznek majd a „hét szabad tudomány” rendszerében a quadrivium elemei. Így vált teljessé, humán és reál ismeretköröket egyaránt felölelve az a műveltségeszmény, amelyet a hellén emberek enkükliosz paideiá-nak, vagyis a minden szabad ember számára hozzáférhető általános nevelésnek-oktatásnak neveztek.
c) Továbbra is működtek a gümnaszionok, az eredetileg testnevelésre szolgáló pompás épületegyüttesek. Szerepkörük gazdagodott: a test nevelése mellett a szellem gyarapodását is szolgálták már. Hatósugara is bővült, funkciójuk átformálódott: egyre inkább egyfajta “kulturális centrummá” vált: mindenki betérhetett ide, akinek kedve volt előadásokat hallgatni vagy a könyvtárban olvasni.
d) A felsőfokú képzés színterei azok a filozófiai iskolák is, melyek a híres bölcselők köré tömörülő fiatalokból szerveződtek. Kiemelkedett ezek közül Platón iskolája, az „Akadémia”. Hasonlóan tanított Arisztotelész az athéniak kedvelt „peripatosz”-án (‘sétáló hely, sétány’), a Lükabéttosz nevű dombon sétálgatás közben magyarázva, vitatkozva tanítványaival. A domb nevéből származik a későbbi iskolatípus, a líceum neve, a peripatosz szóból pedig az Arisztotelészt követő peripatetikus filozófusok nyerték elnevezésüket.
e) A felsőfokú képzés színterei közé taroztak még az orvosi iskolák, elsősorban Hippokratész műveit használták itt. Végül igen népszerűek voltak a szónoki képzést nyújtó retorikai iskolák is, ahol a rétorok oktattak. Az tanítást segítő kézikönyvek tartalmának elsajátítása után, a jövendő szónokok stílusát csiszolták, és módszeresen fejlesztették olyan képességeiket, amelyekre a jó rétornak szüksége volt (emlékezet, hangképzés, gesztusnyelv stb.).
Görög filozófusok a nevelésről a) A szofisták A Kr. e. V. századi Athénban megnövekedett a neveléssel,oktatással szemben támasztott társadalmi igény. Ennek kielégítésére vállalkoztak a szofisták (»bölcsek«), akik vándortanítóként városról-városra járva – jó pénzért – tették közkinccsé bölcsességüket. Olyan műveltséget közvetítettek, amely a gyakorlati életben jól hasznosítható. Műveltségképük már bizonyos természettudományos jellegű ismeretanyagot is tartalmazott. Tanításuk tartalma a következőképpen rendszerezhető:
1. Dialektika. A logikus gondolkodás és a vitatkozás, érvelés tudománya. Protagorasz, a híres szofista odáig fejlesztette ennek művészetét, hogy kijelenthette: Minden dologról két egymással homlokegyenest szembenálló felfogás létezhet, s az ügyes szofista képes arra, hogy „a kevésbé találó felfogást mint helytállóbbat” hitesse el vitapartnereivel. E felfogás szerint tehát az igazság szubjektív, s a virtuóz – de már öncélúságba hajló – vitatkozás segítségével az ember képessé válhat arra, hogy hamis tényeket az igazság színében tüntessen fel. Itt jelentkeznek az abszurditásig túlhajtott szofizmus veszélyei. Etikai relativizmus
2. Retorika. Az ékesszólás, a kifejező-meggyőző beszéd mestersége („techné”-je). A szofisták nemcsak a logikus gondolkodást, a meggyőző érvelést tartották fontosnak, hanem annak formai elemeit is. Azt is, hogy tanítványaik gondolataikat művészien kialakított, kifejező és hatásos formába tudják önteni, azaz legyenek jó szónokok. Ők voltak a pedagógia történetében az elsők, akik rendkívül hatásos módszerbeli eszközöket alkalmaztak e cél eléréséért. A szabályok oktatásán túl nagy súlyt fektettek a gyakorlásra. A “tanulási kedv” felkeltése és fenntartása érdekében sikerrel alkalmazták a dicséretet, sőt a hallgatóság előtti próbaszónoklatok esetében az előre lepénzelt “bértapsolók” alkalmazásával.
Szofisták lefizetett bértapsolókkal motiválják a szónoklást gyakorló tanítványukat
3. Gyakorlati ismeretek. A szofisták „tananyagrendjében” a humán ismeretkörök mellett bizonyos természettudományok, reáliák is helyet kaptak. Így például Hippiász a dialektikán és retorikán túl számtant, mértant és csillagászatot is tanított. A szofisták vitathatatlan pedagógiai érdeme, hogy mélységesen hittek az egyén nevelhetőségében. Ez a hit bizonyos esetekben túlzott pedagógiai optimizmusba csapott át.
Antiphón: „Véleményem szerint a világon legfontosabb a nevelés; ha ugyanis valamit helyesen kezdünk el, úgy valószínű, hogy az jól is végződik. Amilyen a mag, melyet a földbe vetünk, olyan a várható aratás is. Ha egy fiatal lélekbe nemes műveltséget hintünk el, úgy ez az egész életen keresztül virágzik, és sem eső, sem szárazság nem pusztíthatja el. A környezet szerint, amelyben napunk jó részét eltöltjük, igazodik szükségszerűen jellemünk fejlõdése is.” (Idézi Tettamanti Béla (1959): kézirat )
Görög gondolkodók Szókrátész (Kr. e. 469-399) Plátón (Kr. e. 428-347) Az ember áll a középpontban: önismeret Rávezető beszélgetés: bábáskodás Etikai intellektualizmus Plátón (Kr. e. 428-347) Az állam: őrök, filozófusok, dolgozók Arisztotelész (Kr. e. 384-322) Plátón tanítványa, Nagy Sándor nevelője Nikhomakhoszi etika Katarziselmélet
Szókratész (Kr. e. 470–399) Hadat üzent a szofisták erkölcsi relativizmusának, és síkra szállt az örök erkölcsi értékek jogainak visszaállításáért. Hitt az erény taníthatóságában, abban, hogy a tudás nemesíti az embert Az igazi megismerés forrását az emberi tudatba helyezi át; az érzékszervi megismerésnek, a külső természet tudati leképezésének így kisebb jelentőséget tulajdonít. A kétféle megismerés így Szókratész felfogása szerint a következő:
1. A szakemberek, különféle mesteremberek ismeretszerzése, amely a tárgyi ismeretek tanulását jelenti. Ez csak egy alacsonyabb rendű, relatív értékű tudást eredményezhet. 2. Ha a dolgokat nem szemünkkel, hanem belső tudatműködésünkkel vizsgáljuk, szert tehetünk az egyedül igaz, valóságos ismeretekre. Szókratész
A heurisztikus módszer alkalmazásával a beszélgetés során a konkrétumból kiindulva, mesterien megfogalmazott kérdések sorozatán át jutott el az általános igazságokig. A dialógus alatt mindvégig a tanítvány áll előtérben, s a háttérbe húzódó mester kérdéseivel szinte észrevétlenül vezeti rá õt a helyes útra. (Miután előbb vakvágányra vitte, s rádöbbentette hibás felfogásának tarthatatlanságára.) Így válik végül teljessé tudás, amelynek megszerzése Szókratész felfogása szerint voltaképpen csak visszaemlékezés az eredendően velünk született és később feledésbe merült ismeretekre. Ezt a módszert nevezzük bábáskodásnak.
A tudás átadására tehát Szókratész kimunkált egy mesteri módszert, a heurisztika, a „rádöbbentés” művészetét. Ennek kései – meglehetősen leegyszerűsített – válfaja „kérdve-kifejtő módszer” néven vált honossá az újkori iskolák hétköznapi gyakorlatában. Szókratész Menón rabszolgáját tanítja az adott oldalhosszúságú négyzet területének megkettőzésére
Négyzet területének megkettőzése
Platón (Kr. e. 428/7–348/7) Érdeme a pedagógia terén kettős: egyrészt rendkívül szemléletes módon ábrázolta a korabeli görög nevelést, másrészt pedig egy sajátos, egyedülálló pedagógiai rendszert alkotott. Ezt a rendszert az „Állam” és a „Törvények” című dialógusa segítségével rekonstruálhatjuk.
A társadalomban a következő osztályokat különbözteti meg: Filozófusok, akiknek erénye a bölcsesség. Az állam vezetésére kizárólag ők alkalmasak. Katonák, harcosok, a filozófusok segítői. Míg a filozófusok a törvények betartásán őrködnek, addig a katonák az állam területi sérthetetlenségét védelmezik. Család- és vagyonközösségben élő férfiak és nők e kaszt tagjai, erényük a rettenthetetlen bátorság. Dolgozók. Ők csak a józanság, az önmérséklet erényét képesek önmagukban kialakítani. Feladatuk a társadalom működéséhez szükséges anyagi javak előállítása.
Az államban csak akkor lesz rend, ha e három osztály társadalomban elfoglalt helye megfelel saját egyéni lelki alkatuknak. Egymástól elkülönített kasztokként kell élniük. Dolgozókból nem lehetnek katonák vagy filozófusok, az õ oktatásuk-nevelésük felesleges, sőt káros. Egyedül a katonák legkiválóbbjaiból lehetnek filozófusok, tehát vezetők. Ehhez a gondosan megtervezett nevelés segíti hozzá a fiatalokat, amelyből fiúknak és lányoknak egyaránt részesülniük kell.
Az őrök - katonák nevelése Az őrök közül kikerülő filozófusok nevelését már kisgyermekkortól kezdve szigorúan ellenőrzik. A szokásos mesék jelentős része nem nekik való. Az édesanyák és a dajkák csak a megfelelő szempontok szerint kiválasztott meséket mondhatják a gyermekeknek. A homéroszi költészet is káros, mivel az Iliász és Odüsszeia költője sokszor az istenek gonoszságáról beszél, s ezzel rossz példát nyújt a fiataloknak. Ugyanez a helyzet a drámákkal. A drámaírók művészi meggyőző erővel ábrázolják a hősök jellemét. Ezzel utánzásra késztetik a fiatalokat, akiknek jelleme így változékonnyá, kiegyensúlyozatlanná válhat. A tökéletes államban csak egységes, szilárd jellemek létezhetnek, „nincs kétféle foglalkozású vagy sokoldalú ember”.
Az sem közömbös, hogy milyen zenére tanítjuk a leendő őröket s filozófusokat. Platón hisz a zene lélekformáló erejében: „a ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe”. Az ion és a líd hangnem csak szórakoztat és elpuhít – ezért ezek mellőzendők. A dór és a fríg viszont éleszti a harci kedvet, bátorsággal tölti el az ifjak lelkét. A húros hangszerek közül csak a lírát és a kitharát engedélyezte. A fuvolát száműzte a fiatal őröknek ajánlható hangszerek közül. Platón nevelési rendszerében fontos szerep jut a testi nevelésnek. Feladata az egész szervezet fejlesztése, edzése, a test és a lélek összhangjának megteremtése. A testi nevelés sohasem válhat egyoldalúvá, mértéktelenné.
Miután az őrök letöltötték két-három évig tartó katonai szolgálatukat, húsz éves korukban kezdenek hozzá a tíz esztendeig tartó matematikai előtanulmányaikhoz. A matematikai képzés keretei között tanítandó aritmetika, geometria, asztronómia és zenetudomány csupán előkészület (propedeutika) a dialektikához, amellyel nem szabad túl korán megismerkedni. Csak harminc éves koruktól kezdve foglalkozhatnak dialektikával öt esztendőn keresztül. Harmincöt éves korától kezdve a leendő filozófus tizenöt éven át a közélet gyakorlatában bizonyítja rátermettségét, felkészültségét, s csak ötven esztendős korára lesz kész arra, hogy az állam vezetői közé lépjen.
A Törvényekben szintén találunk nevelésre vonatkozó gondolatokat A Törvényekben szintén találunk nevelésre vonatkozó gondolatokat. A következő táblázat a fejlődésmenet egyes szakaszait szemlélteti: Életkor Jellemző vonások – gondozási, nevelési feladatok 0–2 év A gyermek lelke „hajlékony”, formálható. “Az újszülöttet, mint a viaszt alakítani kell.” Pólyázásra van szükség két éves korig. 2–3 év A kisgyermek sírással jutatja kifejezésre vágyait. a dajkák figyeljenek a kisded „jelzéseire”. Amíg a gyermek nem tud járni, a dajka vigye mindenhová, hogy élményeket gyűjtsön. „A kisdedet a lehető legkevesebb fájdalom, ijedség és szenvedés érje.”
Kisgyermekkorban „oltódik bele mindnyájunkba Kisgyermekkorban „oltódik bele mindnyájunkba döntő jelentőséggel egész jellemünk a szokás hatalma folytán”. 3–6 év “A gyermek lelkületének szüksége van a játékra.” A gyerekek játsszanak együtt csoportosan a dajkák felügyelete mellett. A fegyelmezés ne legyen túlzott, de a kényeztetést is kerülni kell. 6–serdülõkor A gyermekeket már el kell különíteni nemük szerint. A fiúk gimnasztikai és múzsai nevelésben részesüljenek az iskolában. A gimnasztika (torna, birkózás, lovaglás, fegyverforgatás, tánc) a testet fejleszti, a múzsai nevelés a lelket nemesíti. A lányok szintén ismerjék meg a gimnasztikai egyes elemeit. (Platón: Törvények. Fordította Kövendi Dénes. In: Platón összes művei. III. kötet. Bp., 1984. 716-730. o.)
Arisztotelész (Kr. e. 384–322) Platón tanítványaként annak iskolájában, az Akadémián tanult. Elsősorban filozófiával foglalkozott, de érdeklődési köre – sok más tudománnyal együtt – kiterjedt a pedagógiára is. Nagy Sándor nevelőjeként a gyakorlati pedagógia terén is bizonyította tehetségét. A későbbi világhódító fejedelem élete végéig ragaszkodott mesteréhez.
Kíméletlen kritikának vetette alá kora nevelési gyakorlatát Kíméletlen kritikának vetette alá kora nevelési gyakorlatát. Az athéni nevelést „kétes értékű”-nek nevező, mert nincs tisztázva, hogy mi a célja: a hasznosság vagy az erény. A spártai nevelés sem megfelelő, mert „egészen elállatiasítják a gyermekeket a sok gyötréssel és edzéssel, mert szerintük ez a leghasznosabb vitézség”. A mérhetetlenül sok atlétikai gyakorlat megerőlteti és tönkreteszi a testet, ezért nem helyénvaló. Platón állama szerinte azért nem megfelelő, mert nem ismeri a család intézményét, ez pedig Arisztotelész szerint a városállam alapja. Az ilyen államban „felhígul a szeretet”. A magántulajdon megszüntetése sem helyes, az emberi szükségletekkel összeegyeztethetetlen „közösködéshez” vezet. (Arisztotelész: Politika. Fordította Szabó Miklós. gondolat, Bp., 1994. 288. o. 1338 b.)
Fiának szánt művében, a „Nikomakhoszi ethiká”-ban arról ír, hogy az emberi élet célja a boldogság. Ki az igazán boldog ember? Az, aki erényesen él – hangzik Arisztotelész válasza. A cél tehát erényes polgárok nevelése. Az erényeket természetes hajlamainkból fejleszthetjük ki tevékenység útján. Kétfélék lehetnek: erkölcsiek és szellemiek. (Erkölcsi erény például a bőkezűség, önuralom, igazságosság, bátorság; szellemi erény pedig az okosság, belátás, éles elméjűség.) Az erkölcsi erényeket szoktatás útján alakíthatjuk ki, a szellemieket pedig oktatás-tanítás segítségével. Az erkölcsi erény fontos jellemzője a középhatár (mezotész) a végletek túlzásai között. (Így lesz középhatár a kedvesség a hízelgés és az összeférhetetlenség között, a nemes lelkû adakozás a tékozlás és a fösvénység között, a szelídség a dühösség és a halvérűség között, vagy a helyes testmozgás a túlzásba vitt atlétika és a tunyaság között.)
Nagyon jelentős – s ma is érvényes tanulságokkal szolgál – ez a megkülönböztetés. Kitűnik belőle, hogy az erkölcsi erények elsajátításához nem az oktatáson keresztül vezet az út. Nem a tudás az erkölcs alapja, „az erénynél a tudás keveset vagy éppen semmit sem nyom”. Ezzel Arisztotelész túllép – a görög filozófusok körében olyannyira elterjedt – erkölcsi intellektualizmus álláspontján. Ha többször, újra és újra erényesen cselekszünk, a szoktatás-megszokás útján kialakul bennünk egy tartós lelki minőség, a lélek erkölcsös habitusa. Ez lesz az erényes cselekvés garanciája. Természetesen az oktatás sem száműzhető a gyermeknevelésből. A szoktatás útján keletkezett erkölcsi erényeket ugyanis csak az ész útján lehet tudatos erénnyé alakítani. „Lehetetlen jónak és erényesnek lenni okosság nélkül” – írja Arisztotelész, s ez fordítva is igaz: „lehetetlen okosnak lenni erkölcsi erény nélkül”. Örök érvényű igazság ez: a megszerzett tudás káros is lehet, ha rossz, erkölcstelen cél érdekében használja fel az ember.
A nevelés gyakorlata a Politika alapján: Életkor Jellemzõ vonások – gondozási, nevelési feladatok Születés-elválasztás A test gondozása és módszeres edzése fontos feladat. „Bőséges tejtáplálék felel meg a testnek.” „Minél kevesebb bort élvezzen a gyermek”. Szoktassuk hozzá a hideg elviseléséhez. 2–5 év „Semmiféle tanulásra nem ajánlatos fogni a gyermeket.” Mozogjon sokat. Foglalkozzunk és játsszunk vele. A meséket a gyermekfelügyelõk ellenőrizzék. Ne büntessük, ha sír, hiszen ez is testgyakorlás.
5–7 év Még mindig otthon neveljük. “A gyermekfelügyelőknek vigyázniuk kell e gyermek időtöltésére.” Óvjuk az illetlen beszédtől, szobroktól és képektől. Ne halljon másokat gúnyoló verseket, ne lásson vígjátékokat. 7-pubertásig Folytasson tanulmányokat.
Ettől kezdve nevelője fokozatosan bevezetheti a tudományokba és a művészetekbe. A tanítandó tárgyak a következők: 1. írás-olvasás, 2. nyelvtan és irodalom, 3. testgyakorlás, 4. zene, 5. rajzolás. Arisztotelész Platónnál is nagyobb fontosságot tulajdonít a zenének. A zene képes az indulatok és szenvedélyek levezetésére, s így megtisztítja az erkölcsöket. A passzív zenehallgatás azonban ehhez nem elegendő, a gyermeknek magának is muzsikálnia kell. Ez a zenetanulás ne legyen mesterségszerű, „versenyekre és díjakra irányuló”. Általános zenei műveltségre van szüksége a gyermeknek. A hangszerek közül a fuvolát elutasítja, mert az „nem arra való, hogy erkölcsös lelki hangulatot keltsen”, csupán a szenvedélyeket korbácsolja fel; a kithara sem nyeri meg tetszését; csak a lírát engedélyezi. A hangnemek terén a dór mellett foglal állást, mert “nyugodt, férfias méltóságot” áraszt, s így ez felel meg leginkább a szélsőségektől mentes erkölcsi erények kialakításának.
Akárcsak mestere, Platón, Arisztotelész is azt vallja, hogy a nevelést társadalmasítani kell, az állam irányítása alá kell vonni. A nevelés végső célja nála is az „állam boldogsága”. Az egyént nem önmagáért neveljük, hanem azért, mert az értékes individuumok összessége az állam értékét növeli. Különbség kettejük felfogása között, hogy míg Platón elkülönült kasztok számára nevel, addig Arisztotelész szerint a nevelés áldásából minden szabad embernek egyformán részesülnie kell. Platón etikai intellektualizmusán túllépve hangsúlyozza, hogy az erkölcsi törvények ismerete önmagában még nem eredményez etikus magatartást. A nevelésben – az oktatáson, a tudatosításon túl – a gyakorlásnak, a szoktatásnak is teret kell biztosítani. * * *
Róma Forum Romanum
Róma Társadalmi helyzet: hatalmas birodalom Eszmény: „derék férfi” – virtus Bátor katona Köztisztviselő a provinciákban Nevelési cél: orátor, rhétor (magasabb hivatalokat irányító köztisztviselő nevelése) Tartalom: Trivium Grammatika, retorika, logika Quadrivium Aritmetika, geometria, asztronomia, musica
Gyermeknevelés Rómában A gyermek fontos! Csecsemő-7 éves korig – az anya neveli, dajkálja, helyes viselkedés, vallásos tanok Lányok otthon nevelődnek Fiúk – 7 éves kor után az apa neveli: Megtanítja: írni, olvasni, számolni, 12 táblás könyv Fórum – részt vesz a közügyek intézésében Katonaság
Korai keresztény nevelés Társadalmi helyzet Császárkori Róma Korrupció Társadalmi-gazdasági válság Vallási szekták elszaporodása 313 – Constantinus császár vallásszabadság a keresztény egyháznak
Keresztény nevelés jellemzői Egyetemes – mindenkinek joga részt venni benne II. sz. kathekéta iskolák megjelenése Képviselők: Szt. Ágoston (353-430) Aranyszájú Szent János (350-406) Szent Jeromos (349-420) Gyermekszemlélet: képtelen a jó felismerésére, a felnőttnek alá kell vetnie magát Papság szerepe a nevelésben: Árvaházak alapítása (787) Prédikációk Kitett gyerekek befogadása a kolostorokba
Középkor Klérikus nevelés Középkori egyetemek Világi nevelés – lovagi nevelés, városi iskolák
Klérikus nevelés Társadalmi helyzet: Feudalizmus Nő az egyház szerepe Megalakulnak az első kolostorok 529 Monte Casino – Nursiai Szent Benedek „ora et labora”
Kolostori iskolák Belső és külső iskola Scriptorium Tartalom: 7 szabad tudományok Egyházatyák, klérikusok művei Latin olvasás Vallási ismeretek Egyházi énekek Segítenek az olvasás elterjedésében Zárdák
Nagy Károly iskolahálózata 800 körül -területi elv szerint- Plébániai iskolák Cél: világi papok nevelése – vallásos tanok széles rétegeknek való terjesztése (prédikációk) Székesegyházi iskolák (káptalani iskolák) Cél: magasabb műveltség elsajátítása Kolostori iskolák Palotaiskola
Középkori egyetemek UNIVERSITAS 1088 - Bologna tudományok egyetemessége Tanárok-hallgatók együttese 1088 - Bologna 1100-1150 – Párizs: Sorbonne Karok: filozófiai – felkészítő év Orvosi, jogi, teológiai – ráépül az előzőre
A bolognai egyetem (1088)
Egyetemek jellegzetességei Dékán – a kar vezetője Rektor – az egyetem vezetője Egyetemtípusok: Párizsi típusú Bolognai típusú Párizs – filozófiai, teológiai kar (Aquinói Szent Tamás) Bologna – jogi kar Montpellier – orvosi kar
Lovagi nevelés LOVAG: nemesi származású lovas katona, aki szolgálatait a hűbérurának ajánlotta fel, cserébe földbirtokot kapott Lovagi ideál: Testi erő Lelkierő Lovagiasság Krisztus hős bajnokai Színtér: főúri udvarok
Lovagi nevelés Tartalom: Fokozatok: apród – fegyverhordozó – lovag Fegyvergyakorlatok Mintakövetés Lovagi műveltség (zene, tánc, dal) Nyelvtudás Hét lovagi készség: Lovaglás Úszás Nyilazás Vívás Vadászat Sakkozás Éneklés Fokozatok: apród – fegyverhordozó – lovag Lányok nevelés - udvarházakban
Városi iskolák Plébániai iskolák átalakulnak, világi értelmiségiek tanítanak Tartalom: Alapképzés: olvasás, írás, éneklés, latin nyelv Felsőbb szinten: életpályához szükséges ismeretek (könyvelés, pénzügyi ismeretek, csillagászat, stb), latin szakkönyvek. Magániskolák – anyanyelvi képzés Céhes nevelés
Gyermekszemlélet ambivalencia Gyermekkor jelentéktelen átmenet Elutasítják a gyerekek kitevését, de távol tartják maguktól. Hit: gyermeki ártatlanág, tisztaság Gyermekkor szakaszai Kötődés, gyengédség a gyermekekhez
Reneszánsz és humanizmus 1300-1600 Az ember a középpontba kerül Isten és ember viszonya megváltozik Az egyéniség érvényesülésének korszaka Könyvnyomtatás megjelenése Uomo universale – mindenoldalúan fejlett ember Antik görög, latin művészet újrafelfedezése Természettudományok iránti érdeklődés felerősödése
Leonardo da Vinci
Michelangelo Buonarrotti
Főúri nevelés Guarino de Verona (1374-1460) Ferrara: bentlakásos magániskola Janus Pannonius is itt tanul Vittorino da Feltre (1378-1446) 1423 – Mantova: A vidámság háza (Casa di giocosa)
Mátyás király udvara - a magyar humanizmus melegágya
Rotterdami Erasmus 1469-1536 1529 – A gyermekek korai és erkölcsös nevelése Gyermekkor=alaktalanság kora Fontos a házitanító személyisége A gyermekkor életkori sajátosságai 1530 – A gyermek illő magatartásáról illemtankönyv 1522-1524 – Colloquia familiaria Nyájas beszélgetések az emberi kapcsolatok jobbátételéről
Juan Luis Vives 1492 - 1540 1531 – A tantárgyakról Fontos a gyermek megismerése a nevelés során A tanító legyen jártas a tanítás művészetében is 1523 – A keresztény nőnevelésről Erkölcsös nő, aki méltó urához
Francois Rabelais 1494? – 1553 1532 –től írja szatirikus regénysorozatát: Gargantua és Pantagruel
Michel de Montaigne 1533-1592 Eszményképe: a széles látókörű, rokonszenves, jó modorú, megnyerő társas lény A nevelés célja: Önálló gondolkodás Értelmes tanulás Iskolakritika
Gyermekkép Humanisták: a gyermekkel való szeretetteljes foglalkozás Gyakorlatban: Testi fenyítés Dajkaság Gyerekek távoltartása (mesterség tanulás, zárda) XVI. Sz.: a gazdaság fellendülésével a gyermek örömforrássá válik
Humanista városi iskola tananyaga Klasszikus művek feldolgozása Latin grammatika Elemi ismeretek
Reformáció A katolikus egyház visszaélései, ellentmondásai hatására jelentkezik. Cél: a személyes színezetű, bensőséges, mélyen átélt vallásosság=PIETAS kialakítása
Luther Márton (1483-1546) Nevelési cél: Reformáció tanainak terjesztése (prédikátorok, plébánosok, tudósok nevelése) Világi-vallási felkészítés (a néptömegek számára)
A nevelés tartalma Teológusok: Falusi plébánosok: Nép: Latin, görög, héber nyelv ismerete (Biblia) Falusi plébánosok: Latin nyelv ismerete: írás, olvasás, számolás Latin grammatika, egyházi zene Retorika, poétika (Vergilius, Ovidius, Cicero/ versek, prédikációk írása) A tehetségesebbek, a szegények felkarolása, támogatása Nép: Anyanyelvi írás olvasás Elemi iskolák széleskörű elterjedését szorgalmazta
Lányok nevelése Cél: A lánynevelése tartalma: Felkészítés a feleség és az anya szerepre NŐ: férje lelki társa, vele egyenrangú, DE gyakorlati kérdésekben alárendelt férjének A lánynevelése tartalma: Olvasás, írás Zsoltárok éneklése Luther kis katekizmusa Egyszerűbb bibliai történetek olvasása
Gyermekfelfogása GYERMEK = örök kincs, aki meg kell óvni Isten számára NEVELÉS = szent tevékenység, alapja a HARMONIKUS HÁZASSÁG ÉS CSALÁDI HÁTTÉR
Philip Melanchton (1497-1560) NÉMETORSZÁG TANÍTÓJA Wittenbergi egyetem humanista műveltségű professzora Segít Luthernek az iskolaalapításban Kidolgozta a szász majd a würtenbergi választófejedelemségek iskoláinak tanrendszerét Eszménye: az ember, aki képes összehangolni a: PIETASt (bensőséges vallásosság) ERUDICIÓval (klasszikus műveltség)
Wittenbergi tevékenysége Bölcsészeti fakultás humanista szellemben való korszerűsítése Tanszékeket szervez (görög, héber, latin, retorika, poétika, matematika) Kidolgozza a három tagozatos humanista városi iskola tervezetét Latin nyelv alapjai Grammatika Retorika, klasszikus művek ELSŐ: középiskola és felsőfokú oktatás egymásr a épülése
Valentin Trotzendorf (1490-1556) Sziléziai Goldberg városában kollégiumot működtet. A nevelés tartalma: Gazdag humanista műveltség Teológiai ismeretek Növendékek önkormányzata (coetus): Iskolaigazgató = DICTATOS PERPETUS Diáktanács vezetője = CONSUL 12 SENATOR Az utóbbi kettő dönt fegyelmi kérdésekben
Ellenreformáció Jellemzői: A déli népek hitélete újjászületik Fel kell lépni a reformációval szemben (Tridenti zsinat – 1545, 1552-1552, 1562-1563) Megszüntetik a katolikus egyház visszásságait Iskolák fölötti befolyás megszerzése
Jézus társasága 1534 – jezsuita szerzetes rend megalapítása Célja: visszahódítani a katolikus egyháztól eltávolodott tömegeket Megalapítója: Loyola Ignác (1491-1556)
Jezsuiták törekvései Barokk vallásosság meghonosítása (l. építészet: templomok monumentalitása) Hívek képzeletének megragadása, vallásos érzelmek felszítása Lerombolni a humanisták emberközpontú felfogását Az emberi élet értelme: „Isten dicsérete”
Jezsuita iskolák Első iskola: Messina Az iskolák széleskörű elterjedése: köln, Róma, Prága, Bécs, Kongó, India, Peru Jól kidolgozott tanterv RATIO STUDIORUM: a tanulmány rendszer és az iskolaszabályzat (egységes tanítást biztosít nemzetközi szinten)
A jezsuita iskolák jellemzői: Osztály-tanórarendszer Központi tanterv és követelményrendszer Év végi vizsgák Szigorú fegyelem (testi fenyítés csak végső esetben) Szeretetteljes magatartás Iskola=élményszerű időtöltés (testmozgás, játék, iskoladrámák)
Iskolarendszer Elemi iskola Gimnázium (5 év) Akadémia 3 év: latin grammatika 1 év: poétika 1 év: retorika Akadémia 3 év filozófia 4 év teológia
Katolikus iskolák és Protestáns kollégium Külön szervezeti egységek Felnőtt pedagógus Teológia csak papoknak volt kötelező Repetensek kollégiuma = tanárképzés Egységes intézmény Segédtanítók a nagyobb diákok A teológia mindenkinek kötelező Nincs tanárképzés csak segédtanítói tapasztalat.
Kollégiumi oktatás jelentősége Lecsendesíti a társadalmi mozgásokat. A múltat tanítják, nem térnek ki a jelenre. Elzárkóznak a természettudományok oktatásától
Kalazancius (1557-1648) és a piaristák José Calasanza – spanyol pap Keresztény Tanítás Testvéri Közösség tagja 1597 – Trastevere ingyenes iskola 1601 -Scuole Pie megalapítása (700 diák) 1617 – Szegény Szerzetes Papok Kegyes Iskoláinak Rendje 1767 – szentnek nyilvánítják 1947 – a keresztény népiskolák védőszentje (XII. Pius pápa)
Piarista iskolák Szegények, gazdagabbak együttnevelése Szerkezete: Elemi iskola: I. osztály – helyes beszéd, írás, olvasás, imádkozás II. osztály – írás gyakorlása, olvasás könyvből, számtan (4 alapművelet), katekizmus III. osztály - előzők + gyakorlati matematikai ismeretek Tanárok pedagógiai és tudományos felkészítése Kapcsolat a szülőkkel Nem fogadják el az iskolai színjátszást, önképző körök Ének és zeneoktatás - kórus
Katolikus leánynevelés Silvio Antoniano (1540-1630) Három könyv a keresztény leánynevelésről. Szegény: tudjon olvasni Középréteg: tudjon írni, olvasni Magasabb réteg: írni, olvasni, számtani ismeretek Fontos a házimunka ismerete Új apácarendek alakulnak
Orsolyiták 1535 – Brescia, Angela Medrici hozza létre Cél: a nők is vegyék ki részüket az úl katolikus lelkiség megalapozásából Területeik: Felnőtt nők vallásos oktatása Leánynevelés Felsőbb leányiskolák, kollégiumok működtetése Jellemzők: Vallásos oktatás Ingyenes nevelés Családias légkör Jutalom = motiváció Differenciált és enyhe büntetés
Angolkisasszonyok 1611 – Mary Ward alapítja Gyors népszerűség, de sok támadás éri őket A pápa eretneknek nyilvánítja őket Tanítónőkként működnek tovább Válságos helyzetbe került nők lelki gondozása
Miasszonyunk kongregáció (Notre Dame) Ágostonos kanonisszák Alapítók: Pierre Fourier és Alix le Clerc Vállalt hivatásuk: Szegényebb sorsú leányok vallásos szellemben való nevelése Szeretet a gyerekek iránt Cél: jó keresztény, és jó háziasszony
Nevelési gyakorlat 3 osztály, azokon belül tudás szerinti csoportok (differenciált oktatás) Versenyek szervezése (érdekesebbé tenni az oktatást) Anyanyelvű éneklés és játék Mélyen átélt vallásos érzület Minden gyermekkel egyformán foglalkoztak Más felekezetek gyerekeit is felvették
Jan Amos Komensky Comenius (1592-1670) Cseh testvéreknél tanul Prerov – latin iskola Heidelbergi egyetem – Alstedt –enciklopédikus tudás Francis Bacon -empirizmus
Fő művei Leszno London, majd Svédország Sárospatak Didactica Magna (cseh (1632) majd latin nyelven) Janua linguarum aurea reserata Vestibulum (Előcsarnok) De rerum humanarum emendatione (1640) London, majd Svédország Atrium (Fogadóterem) Sárospatak Schola Ludus (drámajáték a nyelvtanulásban) (1654) Orbis Sensualium Pictus (1658) , Leszno, Amszterdam
Orbis Pictus A' Fejen vannak az haj, 1 (a' melly füsöltetik füsövel) 2 a' két fülek, 3 [vak) 4 a' vakszemek,(vakszar- és az ábrázat, (arczu- lat) 5 Az arczulatban van- [nak: az homlok, 6 a' két szem, 7 az orr, 8 (a' két orr-lyukokkal) a' száj, 9 a' pofák, (orczák) 10 es az áll.
Nevelési alapelvei Szemléletesség elve (baconi gondolat) Tudatosság elve (megérteni) Rendszeresség elve (ismeretek rendszere) Következetesség elve (gyerekek életkora) A tananyag koncentrikus bővítésének elve
Szabályok Egyszerű – összetett Konkrét – elvont tény – következtetés Könnyű – nehéz Közeli - távoli
Apáczai Csere János (1625-1659)
Felvilágosodás (XVII.-XVIII. Sz.) Ipari, kereskedelmi fejlődés Megerősödik a polgárság Evilági boldogulás a cél – fáradhatatlan hivatásvégzés Protestáns életeszmény és a puritanizmus hatása Francia felvilágosodás: Egyházellenes Deizmus Liberalizmus – szabad gondolkodás
John Locke (1632-1704) 1693: „Gondolatok a nevelésről” Hatással van rá: Francis Bacon empirizmusa Blaise Pascal szentimentalizmusa René Descartes racionalista gondolkodása Fő cél: a boldogság elérése (egészség, jó kedv, tudás, jó cselekedet) Eszménye: gentleman Testi erő Erkölcsi értékek Magánnevelő
A nevelés területei Testi nevelés Erkölcsi vallásos nevelés Magánnevelő Módszer: a személyes példaadás Verés csak legvégső esetben Korai vallásos nevelés Értelmi nevelés „tabula rasa” elmélete: fontos a tapasztalás és az elme belső működése Olvasás: korán tanítható Rajz, gyorsírás Latin, francia nyelv Fogalmazás, történelem, földrajz, csillagászat, számtan, mértan, könyvvitel, jogi ismeretek, etika
Jean Jacques Rousseau (1712-1778) Élete: Édesanyja korai halála Édesapa – menekülnie kell Lambercier lelkész falun neveli Genf: írnok mellett inasoskodik, majd egy vésnök mellett Szavoja – tanul Magánnevelő Kottát ír Filozófusokkal barátkozik
Művei Társadalmi szerződés Émile, avagy a nevelésről Julie Nyilvánosan elégetik a könyvet Julie
Nevelési gondolatai A gyermek mint természeti lény eredendően jó, csak a társadalmi együttélés rontja meg. Cél: a gyermek boldog legyen – evilági boldogulás Felismeri az örökletes tényező szerepét a nevelésben
Nevelési módszerek Meg kell ismerni a gyermeket A gyermek érzelmein, képzeletén keresztül akar hatni A gyermek spontán fejlődése zavartalam legyen Megóvni a társadalom káros hatásaitól Negatív nevelés Aktív tevékenység biztosítása a körülmények megteremtésével. Helyszín: a természet
A nevelés tartalma (1) I. könyv - születéstő 2 éves korig Az anya és az apa gondozza Szabadon hagyni Elutasítja a kényeztetést, dédelgetést
A nevelés tartalma (2) II. könyv (2-12 év) Az érzékszervek nevelése Magántanító legyen pajtás Fedezze fel a világot Rendszeres testgyakorlás: gyakori séták Erkölcsi nevelés a konkrétumok szintjén Természetes büntetés elve FÖLÖSLEGES OKTATNI
A nevelés tartalma (3) III. könyv (12-15 év ) Értelmi nevelés Fedezze fel a természetet, ha lehet, ne könyvekből tanuljon. Ekkorra felébred benne a tudásvágy A fizikai munka pedagógiai jelentősége
A nevelés tartalma (4) IV. Könyv (15-házasságkötésig) Vissza kell menni a városba Az együttérzés képessége – az erkölcsi nevelés egyik legfontosabb feladata Történelem szerepe az erkölcsi nevelésben Vallásos nevelés – nincs szükség egyházra, csak az Istennel való közvetlen kapcsolatra Szexuális nevelés: kérdéseire válaszolni kell.
A nevelés tartalma (5) V. könyv: Sophie nevelése Elmaradott felfogás a nőnevelésben NŐ: passzivitás és gyengeség, mindvégig alárendelt Cél: a házias erények elsajátítása NŐ: odafigyel férjére, olvas gondolataiban, szellemes társalgó, kecses modor, és mély érzelmek jellemzik
Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827) Neuhof: mintagazdaság Intézményesíti a munkára nevelést „Egy remete esti órája” Az ember harmonikus fejlesztése A legjobb közeg a harmonikus család 1781 Lénárd és Gertrúd (négyrészes regénysorozat) Az anya áll a középpontban Iskolaszervezés:írás, olvasás, számolás mellett munkavégzés 1782 Kristóf és Elza A Lénárd és Gertrúd értelmezése
Stans 1798 –árvaház (francia forradalom) 80 testileg, lelkileg romlott gyermek Bizalmatlanság veszi körül Mindene volt a gyerekeknek Családi nevelés az intézet keretei között – az erkölcsi nevelés alapja Figyelembe veszi az egyéni sajátosságokat ELSŐ: a gyermeki személyiség köré szerveződő intézeti-nevelőotthoni nevelés szintézise
Burgdorf (1799-1803) Elemi iskolában tanít: Egyszerre tanítás Olvasás (elébb hallás útján, majd a betű képe) Megértés fontossága Új alapokra helyezte a népiskolát Hogyan tanítja Gertrúd gyermekeit? A megismerés menetét vizsgálta A középpontba az anyanyelvi oktatás kerül Számtan és rajztanítás didaktikája
Yverdon (1804-1825) Új didaktika: Pedagógusképzés gyakorlóiskolája Szemléltetés az érzékszervi tapasztalatszerzésre vonatkozzon Harmonikus kapcsolat ismeretszerzés, képességfejlesztés között. Pedagógusképzés gyakorlóiskolája Világhírű Vezetői képességeinek hiánya – az intézet megszűnik
XIX. század Anglia: Bell-Lancaster – monitor-módszer Franciaország: Napóleon idejében az állam vezeti az iskolahálózatot, nem az egyház Németország: Friedrich Froebel óvodaalapítása, a gyermeki játék és a játékos foglalkozás híve.
Johann Friedrich Herbart (1776-1841) Előkelő családból származik Jénai egyetem: jog, filozófia, természettudományok Bern magántanító Pestalozzit is meglátogatja 1806: „Általános pedagógia” 1809: königsbergi egyetem filozófia és pedagógia professzora – gyakorló iskola is működik a pedagógiai szemináriummal párhuzamosan 1835 „Pedagógiai előadások vázlata”
Neveléstana Cél: erkölcsös magatartás kialakítása, az erkölcsi eszmék megvalósítása A nevelés szakaszai: Kormányzás: megtörni a gyermek akaratosságát Oktatás: fontos a gyermek érdeklődése, nevelő oktatás Vezetés:az oktatással párhuzamosan az erkölcsi belátás kialakítása
Az oktatás fokozatai Statikus elmélyedés – világosság foka A tanító bemutatja a konkrét dolgot Dinamikus elmélyedés – asszociáció foka Felborul a rend, az új képzetek mozgásba hozzák a már meglévő képzetcsoportokat Statikus eszmélkedés – rendszer foka Kialakul a kapcsolat régi és új képzetek között, az új képzet megkapja a nevét, a fogalom definicióját Dinamikus eszmélkedés – módszer foka Újra mozgásba kerül a tudat, a gyermek alkalmazza az új ismereteket
XX. század 1990 Ellen Key: „A gyermek évszázada” – rousseaui ihletettségű Alternatív pedagógiai irányzatok – fejlődik a pszichológia Alternatív iskolák A gyermek felfedezése – gyermekközpontúság előtérbe helyezése
Maria Montessori (1870-1952) Casa dei Bambini Alapelvei: Gyermeki aktivitás Megfelelő tér eszközök Szabadság Tilos az agresszió
Montessori eszközök
Montessori óvoda (1)
Montessori óvoda (2)
Helen Parkhurst és a Dalton terv Amerikai pedagógus Alapelvei: szabadság, egyéniség, közösségi szellem Szakkabinetek Alapelvek: Tanulói érdeklődésre való építés Egyéni fejlődési ütem Szerződés - feladatlapok
Célestin Freinet (1896-1966) Az önkifejezés előtérbe kerülése Séta az osztállyal Kézi szedésű nyomda - tankönyvek Levelezés Jellemzői: Kísérletező tapogatózás Szabad kifejezés Közösségi élet Az élet által az életre nevelni munkával
Más reformpedagógiai irányzatok Dewey pedagógiai pragmatizmusa Winetka plan Jéna plan Waldorf pedagógia Karácsony Sándor pedagógiája Nagy László reformpedagógiai nézetei