A BIRTOKVÉDELEM VAJON MI? CEGLÉDI TAPASZTALATOK A prezentáció főcíme idézet egy klasszikustól a jelen előadás témájához igazítva (módosítva). Pomázi úrnak volt ugyanis egy nagysikerű előadása Cegléden, amelynek során igyekezett megvilágítani az új kereskedelmi jogszabályok szemléletét (az ún. bejelentéses eljárás lényegét és viszonyát a KET-el). Aki elmélyedt ezen joganyagok vizsgálatában az tudja miről beszélek (okozott némi zavart az „erőtérben”, főként a sokéves joggyakorlattal rendelkező kollégák körében). Ennek az előadásnak volt a főcíme: A kereskedelem vajon mi? Amelyet a kollégáim azóta is gyakran idéznek, amikor egy-egy konkrét ügyirat kapcsán ellentmondásba keverednek a jogszabályok értelmezése, illetve alkalmazásakor. A ceglédi tapasztalatok színösszeállításába pedig igyekeztem egy kis városmarketinget becsempészni az előadásomba, figyelemmel arra, hogy szülővárosom színei az azúrkék és az aranysárga. (ezek jelennek meg a helyi jelképekben, azaz a címerben és a zászlóban) Tekintettel arra, hogy itt komoly birtokvédelmi szakemberek ülnek, sokan nálam nagyobb gyakorlati tapasztalatokkal igyekszem a jogelméleti alapvetést kerülni, és lehetőség szerint kizárólag az alcím szerinti helyi tapasztalatokra fókuszálni, de az előadásom szerkezetéből, valamint a nemrég megjelent jogszabályokból adódóan elkerülhetetlen, hogy ne érintsem az alapvető rendelkezéseket, vagy ne hasonlítsam olykor össze a régi és az új előírásokat. 2010. április 20.

KET. VAGY PTK.? 120/B/2001. AB. Határozat 2/2008. (VI. 9.) LB. KK. Látszólag egyszerűnek tűnik a kérdés, de a megjelölt AB határozat és az új 228-as kormányrendelet is azt bizonyítja, hogy még a jogalkotónak is okozott némi problémát a két jogszabály egymáshoz való viszonyának rendezése. Egy biztos az AB 2001-ben elvi éllel kimondta, hogy „a birtokháborítás nem közigazgatási hatósági ügy, következésképpen birtokháborítási ügyben nem alkalmazhatóak a közigazgatási hatósági eljárásnak a jogorvoslatra vonatkozó szabályai.” A birtokvédelem alapvető szabályait (elvi alapjait, vagy ha úgy tetszik anyagi jogi részét) a Ptk., illetve a Ptké. tartalmazza. A jegyzői birtokvédelem eljárásjogi szabályait azonban a KET (illetve most már a jogorvoslati és eljárásjogi hézagot feloldva) a 228-as kormányrendelet taglalja. A kérdésre tehát a korrekt válasz az, hogy a birtokvédelmi eljárás ugyan nem közigazgatási hatósági ügy, azonban az eljárás során – korlátozott körben – mégis a KET szabályai érvényesülnek (legalább is a jegyző előtti eljárás során, hiszen a bíróság előtt már a Pp. szabályai az irányadóak). Az LB Közigazgatási Kollégiumának hivatkozott számú véleménye a jegyző által birtokvédelmi eljárásban hozott végzésekkel szembeni bírósági jogorvoslatokról szól, amelyet véglegesen szintén a 228-as kormányrendeletben rendezett a jogalkotó. Itt jegyezném meg, hogy az új Ptk sem változtat jelentősen az elvi alapokon, hanem lényegében törvényi szintre (a jogi norma szintjére) emeli a kommentárban a joggyakorlat során kikristályosodott jogelveket. Erre talán a legszemléletesebb példa, hogy a még hatályos (régi) Ptk 187. § (1) bekezdését követő kommentár első mondata az új Ptk 4. könyvének 1. §-ában a jogi norma szintjére emelkedik 4:1. § „Birtokos az, aki a dolgot hatalmában tartja.” 2010. április 20.

BÍRÓSÁG VAGY JEGYZŐ? Bíróság: A birtokláshoz való jogra alapított (petitorius) birtokvédelem; Bármikor, ha a birtoklás jogalapját is vitatja az ügyfél. Jegyző: A birtoklás tényén alapuló (possessorius vagy ún. „sommás”) birtokvédelem; 1 éven belüli birtokháborítás! Szintén egy egyszerűnek tűnő kérdés, főként akkor, ha ismerjük a Ptk ide vonatkozó szakaszait. A gyakorlat során azonban mégsem ritka, hogy vagy a helyi bíróság titkára küldözgeti az ügyfeleket a jegyzőhöz, vagy a jegyző teszi át – olykor jogszerűtlenül – az ügyet a bírósághoz. Olyat is hallottam, hogy a bíróság kerek-perec kimondta, hogy a bíróság előtti eljárást mindenképpen meg kell, hogy előzze egy jegyző előtti eljárás. Ezt a dilemmát a Ptk. kommentár is feszegeti azzal, hogy lényegében kétféle álláspont alakult ki a bírói gyakorlatban abban az esetben, ha a birtoklás jogalapját nem vitatja a kérelmező. Az egyik vélemény szerint ilyenkor mindenképpen elsődleges a jegyző előtti eljárás, a másik szerint viszont ilyenkor is köteles a bíróság dönteni az ügyben a birtokláshoz való jog(cím) alapján. Megítélésem szerint (az ügyész álláspontja is ez) az eljárás céljából adódóan (gyorsaság, hatékonyság, a bíróságok tehermentesítése) ha nincs bonyolult jogkérdés, meg kell adni a jegyzői birtokvédelmet. Szintén érdekes kérdés lehet, ha a jegyzőnek szóló beadványban a kérelmező a birtoklás tényén alapuló birtokvédelmet is kér, de egyúttal a jogcímet is vitatja. A törvényességi felügyeletünket ellátó közigazgatási ügyész álláspontja szerint ilyenkor el kell járni a birtokvédelemben, azaz nem tehető át automatikusan az ügy a helyi bírósághoz.(Zolival még átbeszélni és példa rá!!!) Szintén felmerült a gyakorlatban, hogy mi van akkor, ha a jegyző a jogszabály megsértésével átteszi az ügyet a bírósághoz. „A kialakult gyakorlat szerint a bíróság a jegyző által jogszabálysértően áttett ügyet érdemben elbírálja, s azt nem teszi vissza a jegyzőhöz.” (Ptk. kommentár) Az 1 éves időintervallum körüli bizonytalanság: ha a birtokháborítás egyetlen cselekményből áll, a határidő a cselekmény befejezésének a napján kezdődik. Amennyiben viszont folyamatos cselekvésben nyilvánul meg, az álláspont nem egységes. Az egyik nézet szerint a kezdő időpont a folyamatos magatartás megkezdésével esik egybe. Amennyiben bizonyos időközönként ismétlődik, az egyes birtokháborító magatartásokat különválasztva lehet megállapítani, hogy az 1 év melyiknél telt le, s melyiknél nem. Ezért szokták a rutinos ügyintézők mindjárt az eljárás elején (pl.: a helyszíni szemlén vagy a tárgyaláson) feltenni a fontos kérdést, (némiképp sugallva a választ) hogy: „Ugye Mari néni már több, mint 1 éve tart ez az áldatlan állapot?” (Ha a válasz igen, jegyzőkönyvezés és elutasító határozat). 2010. április 20.

ELHATÁROLÁS Ptk-n belül: Tulajdonjogon alapul (saját birtok); Egyéb jogcímen alapul (idegen vagy ún. használati birtok); Szomszédjogon alapul Jegyző hatáskörein belül: Birtokvédelem és/vagy Szabálysértés és/vagy Állatvédelem és/vagy Növényvédelem és/vagy Zaj- és rezgésvédelem Stb. A birtokkal kapcsolatban többfajta eljárás is indulhat. Mivel a birtokvédelem körében speciális eljárási szabályok érvényesülnek, ezért a helyes elhatárolás fontos. A hatályos Ptk 98, ill. 115. § alapján a tulajdonos ún. tulajdoni pert kezdeményezhet a dolog visszaadására, illetve tulajdonjoga háborítatlanságának védelmére. A Ptk 193. § (1) bekezdése alapján a jogalap nélküli birtokostól követelhető a dolog kiadása. Ezt egyaránt követelheti a saját, ill. a használati birtokos. A szomszédjogok alapján indítható eljárásokat külön dián ismertetem. Ennél is fontosabb számunkra az, hogy mi van akkor, ha a kérelemben többféle jogsértő, illetve birtoksértő cselekmény fogalmazódik meg. A mi – ügyésszel egyeztetett – gyakorlatunk szerint ilyen esetekben annyi felé kell szétmásolni a beadványt, ahány jegyzői hatáskört érint, és ezek mindegyikében meg kell indítani az eljárást. Ez következik a kérelemhez kötöttség elvéből. Ilyenkor szintén érdekes gyakorlati problémát vet fel az általános tételű eljárási illeték kérdése, amelyre a választ az Itv. 31. § (4) bekezdése adja meg: „Ha egy beadványban terjesztenek elő olyan kérelmeket, amelyek elbírálása más-más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a kérelmek ugyanazon hatóság különböző hatásköreit érintik, az eljárási illetéket úgy kell megfizetni, mintha külön-külön kérelmet terjesztettek volna elő.” A gyakorlatban elterjedt az a nézet is, mely szerint a birtokvédelem lehetőleg ultima ratióként, azaz végső megoldásként jöjjön szóba, figyelemmel a végrehajtás nehézségeire, amelyet a későbbi dia kapcsán kívánok érinteni. Ez annyit jelent, hogy amennyiben a sérelmezett cselekmény értékelhető például szabálysértésként vagy például az állattartás körében, úgy ezekbe az irányokba tereljük az ügyet. Az ügyész – véleményem szerint – helytálló álláspontja szerint azonban a kérelemhez kötöttség elve miatt erre csak akkor kínálkozik lehetőségünk, ha a beadványozó kérelme nem irányul kifejezetten birtokvédelemre. Abban az esetben, ha kifejezetten ilyen eljárást kezdeményez a birtokvédelem szabályai szerint kell lefolytatnunk az eljárást. Ennek kapcsán a másik fontos gyakorlati megállapítás, hogy ez azonban nem zárja ki az eljárások párhuzamosságát, azaz ugyanazon cselekmény kapcsán a birtokvédelmi kötelezés mellett helye lehet egy szabálysértési szankció alkalmazásának is. A két eljárásfajta azonban egy határozatban nem keveredhet össze!!! 2010. április 20.

KÁRTÉRÍTÉS VAGY KÁRTALANÍTÁS! SZOMSZÉDJOGOK Ptk. 100-106. § (új Ptk. 4:23. §-4:32. §): Építkezés miatti értékcsökkenés; A földtámasz joga; Lehulló gyümölcsök felszedése; Szomszédos telek szükségszerű igénybevétele (felújítás, gyümölcsök összeszedése, ágak levágása stb.); Közös határ (kerítés, gyümölcsök megosztása); Tilosban talált állat visszatartásának joga. KÁRTÉRÍTÉS VAGY KÁRTALANÍTÁS! A szomszédjogi szabályok megsértése miatt is indítható birtokvédelmi eljárás a Ptk. 188-192. §-ai alapján, de kezdeményezhető a szomszédjogi szabályokra alapított bírósági eljárás, valamint a károsodás veszélye esetén kérhető a bíróságtól a veszélyeztető magatartástól való eltiltás, illetve a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtétele a Ptk. 341. § (1) bekezdése alapján. Kártérítés: jogellenesen okozott kár esetén jár (Ptk. 339. §) Kártalanítás: jogszerűen (szükségszerűen) okozott kár esetén (Ptk. Megjegyezném, hogy ami a laikusoknak leginkább egy időpontra hajaz (4 óra 23 perc), az nekünk egy új jogszabály-szerkesztési fogalom: 4. könyv 23. szakasz (de lehet 4. zsoltár 23. ének is) 2010. április 20.

SZÜKSÉGTELEN ZAVARÁS „A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.” PK 3. számú állásfoglalás (növényzet eltávolítása) EBH2007. 1687. (kilátás elveszítésével okozott kár) BH2007. 226. (mobil-átjátszótorony szükségtelen zavarása vs. közérdek) EBH2002. 827. (birtokvédelem zajvédelmi határérték eljárása kapcsán) BH 1999. 109. (szomszéd ingatlan igénybevétele építk.) BH 1989. 148. (állattartás családi házas övezetben) BH 1988. 32. (szomszédjogi szabályok megszegése) BH 1985. 58. (fák kivágása, mint ultima ratio) BH 1982. 91. (állattartás miatti birtokháborítási perek) BH 1980. 378. (szomszéd nyugalmát zavaró tev.) BH 1977. 103. (kerítések duplikálása) A törvény sem a zavaró, sem a veszélyeztető magatartásokat nem sorolja fel, illetve nem definiálja. Ilyen magatartás lehet például a zajos tevékenység, állatok tisztántartásának elmulasztása, különböző környezetvédelembe ütköző hatások előidézése, vagy éppen a mások építkezésével előidézett hátrányos helyzet. A másokat zavaró tevékenység csak akkor tiltott, ha a zavarás szükségtelenül következik be. A szükségtelen zavarás fogalmát a jogszabály ugyancsak nem definiálja. A konkrét jogvitában ezért a tulajdonos és a szomszéd ellentétes érdekeinek mérlegelésével kell megállapítani, hogy a zavarás szükségtelennek minősül-e. A „szükségszerű” zavarásoknak általában van konkrét jogalapja, de kártalanítás (és nem kártérítés) ilyenkor is szóba jöhet (pl.: közszolgáltatók vezetékjoga, vagy az előzőekben taglalt szomszédjogok némelyike). Néhány jogeset kapcsán született precedens értékű bírósági döntés meghivatkozása látható még a dián. A mobil-átjátszótorony vs.(versus) közérdek kapcsán, ha valaki nem értené a vs jelentését nem gond, én is a nagyfiamtól tudom, és csak praktikai okokból használom, így ugyanis egy sorba be tudtam zsúfolni a BH számát és a zárójeles részt is (a manapság divatos filmcímekből kölcsönzött szembeállítással élve pl.. Alien vs. Predator, Godzilla vs. Kingkong ) egy fontos jogelvet rögzít, mégpedig azt, hogy a közérdek a jogellenességet nem zárja ki automatikusan. „A közérdekű célokat kielégítő mobil-átjátszótorony létesítésével okozott kárt meg kell téríteni, ha a szomszédos ingatlan szükségtelen zavarását eredményezi.” 2010. április 20.

A KÉRELEM Kérelemhez kötöttség (tartalom szerinti elbírálás) Hatásköri elhatárolás (eljárási illetékek) Bizonyítékszolgáltatási elv (ügyfél általi adatszolgáltatási kötelezettség) Bizonyítási teher Tapasztalataink szerint a birtokvitás ügyek nagyrészt az alacsonyabb végzettségű emberek között jutnak el a birtokvédelem szintjére. Ebből adódik olykor a beadványok minősége is. Hát egy-egy ilyen kérelem láttán Grétsy László nyelvész professzor úr valószínűleg rituális öngyilkosságot követne el. Néha már annak is örülünk, ha ki tudjuk valahogyan néhány sokat látott kolléga segítségével silabizálni, hogy mit is szeretne a kérelmező. Ha mégis sikerül, akkor nagyon fontos az előzőekben már taglalt megfelelő hatásköri elhatárolás a kérelemhez kötöttség elve alapján. Néha már az is gondot okoz, hogy beazonosítsuk az ellenérdekű felet, akire a kérelmező például úgy utal, hogy a Nagyorrú Sanyi. Sokszor előfordul az is, hogy ismeretlen elkövető ellen érkezik a beadvány, amely ugyebár alkalmatlan a pozitív, érdemi elbírálásra. Persze ott van a hiánypótlás lehetősége! A bizonyítékszolgáltatási elv, lényegében a polgári perjog peranyag-szolgáltatási elvének felel meg. A kérelmezőnek kell pontos, értékelhető adatokat szolgáltatni, azaz ebben az eljárásban nem érvényesül a KET. 3. § (1) bekezdésében foglalt hivatalból való eljárás alapelve! A bizonyítási teher: aki állít valamit, az bizonyít! A jegyző a bizonyítást a tényleges és az eredeti birtokállapotra vonatkozóan folytatja le. A birtoklás jogcímének vizsgálata a jegyző által csak akkor lehetséges, ha a kérelmező a birtoklásra nyilvánvalóan nem jogosult (Ptk.). A dia bal alsó sarkában elhelyezett kis képpel már a jövőt szerettem volna vizionálni. Szinte látom magam előtt, ahogyan Mari néni a város honlapjának elektronikus előjegyzési naptárában időpontot foglal az Okmányirodába. Ott aztán ügyfélkaput regisztráltat magának, majd hazaérve személyes kódjával belépve a kormányzati gerinchálózat biztonságos vonalára, elektronikusan eljuttatja számítógépen megírt (sorkizárt!) kérelmét a hatóság elektronikus postafiókjába 2010. április 20.

EGYEZSÉG 228-as Korm.r. 2. § (7): „A birtokvédelmi eljárásban egyezség jóváhagyása esetén a határozat visszavonásának nincs helye.” Általános tapasztalatunk, hogy a birtokvédelmi kérelmek mögött mélyebb emberi, érzelmi konfliktusok húzódnak meg. Ebből adódóan viszonylag kicsi az esélye annak, hogy jól betartható egyezségre kerüljön sor az ellenérdekű felek között. Ennek ellenére szinte minden esetben kísérletet teszünk rá, illetve a tárgyalás (helyszíni szemle) megkezdésekor minden alkalommal elmondjuk a feleknek, hogy próbálják meg békés, megegyezéses úton rendezni a vitájukat, mert a hatósági eljárás általában csak olaj a tűzre! Ezt a másik fél feljelentésként éli meg, és nem ritkák az ebből adódó viszont birtokvédelmi kérelmek, egyéb panaszok, bejelentések. A KET egyezségre vonatkozó előírásai szerint (64. §, ill. 75. §) „Az egyezségben résztvevő bármelyik ügyfél kérelmére a hatóság visszavonja az egyezséget jóváhagyó határozatot, és lefolytatja az eljárást.” 75. § (2) Jogerőt követő 1 éven belül! 2010. április 20.

ÖSSZEGZÉS Az ügyek körülbelül: 40 %-ában van hiánypótlás 50 %-ában van elutasítás 5-10 %-ában van egyezség 25 %-ában van jogorvoslat 1 %-ban eredményes a végrehajtás Ma már az ügyek kb. 60%-át ügyvéden keresztül adják be a kérelmezők. Ez által a tartalmi és alaki követelményeknek többnyire megfelelnek a beadványok, míg ha az ügyfél személyesen jár el, a kérelme sokszor hiányos. Az ügyvédek leginkább a 2.200,-Ft-os általános tételű eljárási illetéket felejtik el leróni, amit hiánypótlásra teljesítenek. Sokan előzetesen telefonon vagy személyesen érdeklődnek, így a kérelmet nagyjából a követelményeknek megfelelően be is adják. Minden 4. esetben tovább mennek a bíróságra. Ezek a perek aztán elhúzódnak egy-másfél évig is. Kb. minden 10. esetben kérnek végrehajtást, az pedig 99%-ban végrehajtási bírság, amit megfellebbeznek. Eddig még nem fordult elő, hogy be is fizették volna, és itt véget ért a történet, a pénzbírság behajtására már nem került sor. 2010. április 20.

HELYI VAGY TÉRSÉGI SZINT? Helyismeret vagy objektivitás? Gyorsaság vagy szakmaiság? Gyakran felmerülő dilemma – főként az utóbbi időszak jogalkotási tendenciáit figyelve -, hogy hol működne hatékonyabban a birtokvédelmi (vagy akár a szabálysértési) eljárás. És itt most nem a bíróság és a jegyző kettősségére gondolok, hanem a helyi, illetve a térségi vagy akár a körzetközponti szintekre. Mindkét megoldás mellett szólnak gyakorlati érvek. A helyismeret mindenképpen a helyi jegyző mellett szól. Ugyanakkor az eljárások objektivitását talán jobban tudná biztosítani például a körzetközponti jegyző (tudjuk, hogy egy kisebb településen szinte mindenki rokona vagy barátja mindenkinek; vagy a polgármesternek, vagy az ügyintézőnek, vagy valamelyik képviselőnek stb.) Létezik ugyan a kijelölés jogintézménye, de ez például nem növeli a másik fontos alapcélt: a gyorsaságot. Megemlíthetjük még a szakmaiságot is, mégpedig abban a kontextusban, hogy kistelepüléseken általában egy kolléga látja el például az anyakönyvezetői, az állattartási, vagy éppen szabálysértési ügyeket is a birtokvédelem mellett. Nyilvánvalóan a csak ilyen és jóval nagyobb számú ügyekkel foglalkozó kolléga nagyobb és speciálisabb szakmai rálátással is rendelkezik. Nem is beszélve arról, hogy gyorsabban és könnyebben tud szakmai segítséget is kérni a jogász kollégáktól, vagy például a belső törvényességi ellenőrtől, vagy akár a közigazgatási ügyésztől. Lényegében tehát a helyismeret és a gyorsaság konkurál az objektivitással és a szakmaisággal. Nem kívánok egyik megoldás mellett sem pálcát törni csupán bedobtam a követ a tóba. Harmadik érvként a bíróságok tehermentesítését szokták még megjelölni, de ez azt gondolom, hogy okafogyottá vált annak a paradoxonnak a fényében, hogy a közigazgatás létszámát folyamatosan csökkentik (közvetve pénzügyileg vagy közvetlenül), miközben minőségi közigazgatást követelnek + növelik a bürokráciát (lásd: KET Novella). 2010. április 20.

KÖSZÖNÖM MEGTISZTELŐ FIGYELMETEKET! 2010. április 20.