Színházi Credo WHITEfülűek 2019.03.23.
A színház, avagy az erkölcsi nevelés lehetősége, eszköze Az irányító elv a színházi munkában: az emberi jellem sosem teljesen kiforrott, a fantázia és a kreativitás is örökké változtatja. (10. pont) A színjátszás feladata nem csupán a szórakoztatás, hanem a követendő erkölcsi példa megteremtése. (6. pont) Mi kell ahhoz, hogy a színház taníthasson? A színházi kultúra belső nagy küldetését csak kiváló szakemberek munkájával lehet beteljesíteni. (4. pont) Elengedhetetlen az, hogy a színház mindig naprakész legyen, aktuális témákat jelenítsen meg.(8. pont) A szempontjaink a Nemzeti Színház 1935. szeptember 2-i ülése alapján, melyet a képen látható Németh Antal vezetett
A színjátszás céljának változása a történelem során: Az erkölcsi világrend szellemének hirdetése: korszerű attitűd (6. pont) A színjátszás céljának változása a történelem során: Arisztotelész is megfogalmazta Poétikájában a tragédia-műfajról, hogy: Annak célja „a káros szenvedélyektől való megszabadulás”, azaz a katarzis legyen. A színház nevelő szándéka a klasszicizmusban erősödött fel. Szigorú elvárás volt a didaktikus szándék a tragédia eszközeit felhasználva. Ezzel szemben Molière eltért a műfaji hierarchiától, oktató szándéka mégis azonos volt a klasszicizmuséval: A komédiában a javító célzat nem követendő, hanem elrettentő példákon – a nálunk hitványabbak felmutatásán - keresztül jelenik meg. Leginkább a rezonőrök segítik a racionalitás felismerését. Mi lehetne tanulságosabb, mint egy kivételes hős vagy egy hozzánk hasonló hétköznapi figura sorsából tanulni, látni sikereit vagy bukásait, értelmezni hibáit és erényeit? Arisztotelész (Kr.e. 384-322) Molière (1622-1673)
Az alkalmazkodó színház, a megújulás (8. pont) Vajon a „nagy színházcsináló” szerint miért éppen a színház a legalkalmasabb az emberek nevelésére? A közönség okítására az összes művészeti ág közül a színház a legalkalmasabb, mert a befogadók számára közvetlenül közvetít: sokkal élethűbb, maradandóbb, valósabb élményt nyújt. A színház esztétikája című művének egyik fő témája a színház didaktikus jellege. Németh Antal úgy gondolta, hogy a magyar nemzeti színjátszásnak képesnek kell lennie alkalmazkodnia a jelen közönségéhez, a helyszíneihez, további körülményeihez. „Én nem ápolni akarom a hagyományt, mint valami beteget, hanem éltetni.” Nem szabad szakítanunk hagyományainkkal, múltunkkal. Csupán a jelennek, a közönség igényeinek megfelelően kell alkalmaznunk azokat. Németh Antal megújította a Nemzeti Színház egyetemét, műsorát, játékstílusát, a nézők színházról alkotott képét. A régi és a megújult Nemzeti Színház
Mi teszi minőségivé a színházat? (4. pont) A közönség tanításához legmegfelelőbb környezet a minőségi színház. Ahhoz, hogy a színház eredményes lehessen (nevelési, szakmai, anyagi szempontból), csakis a szakma legkiválóbb képviselőit szabad alkalmazni. A felvételi eljárás során az egyén képesítése, élettapasztalatai, életútja a mérvadó, nem a hozzá fűződő önös érdekek. Az élvezetes színművekhez elengedhetetlenek: a kitűnő drámaírók, a darabot hatásosan megjelenítő színészek, színésznők, valamint a szakértelemmel rendelkező, háttérfolyamatokért felelős dolgozók ….és ezek harmonikus együttműködése. Gobbi Hilda Jávor Pál Néhányan azok közül akik Németh Antallal együtt újra felvirágoztatták a Nemzeti Színházat Várkonyi Zoltán Lukács Margit
A Nemzeti Színház napjainkban A színház örök (10. pont) Az ókori görög színház A hatodik pontból, mely az egyén nevelésére vonatkozik, valamint abból, hogy az ember lelke és szelleme mindig továbbfejleszthető, arra következtethetünk: A színház egyik fő feladata a példák felmutatása, örökérvényű tanítások megfogalmazása aktuális kérdésekben. Ezek, a mindennapi életet meghatározó témák mindig visszatérnek, a színház maga is örök Az állítást igazolja az emberi képzelet végtelensége, a kreativitás, és az alapul vehető valós élethelyzetek sokszínűsége, változatossága is. A jó színház mindig tud újat mutatni közönségének. A Nemzeti Színház napjainkban
Amivel nem értünk egyet: színház és a magánélet (7. pont) A negyedik pont szerint egy színész vagy rendező értékelése során világnézete és munkahelyén kívüli élete nem befolyásolhatja megítélését. Ezzel szemben mi úgy véljük, hogy amíg egy színházi dolgozó magánélete nem sérti a színház értékrendjét, nem rontja minőségét, személyes ügyei nem mérvadóak. Amíg szakmailag a lehető legszínvonalasabb teljesítményt nyújtja, addig magánélete indifferens értékelése szempontjából – feltéve, hogy ezzel nem vet rossz fényt a színházra. Bár Jávor Pál életét számos botrány övezte, mégis tehetségével emelkedett ki kortársai közül.
A mi színházba vetett hitünk Hisszük az erkölcsi világrend szellemét sugárzó színház korszerűségét. Hiszünk a színházi életforma szüntelen megújulásának szükségességében. Amiben hiszünk: Hiszünk a színház halhatatlanságában. Hiszünk a magyar színházi kultúra belső nagy küldetésében. És amiben részben nem: A színész magánélete nagyobb színpadi teret, „rivaldafényt” kap, mint saját tehetsége, befektetett munkája.
Németh Antal ajánlása az 1935-ös színházi credóhoz Felhasznált irodalom Kávási Klára: Németh Antal – A Nemzetiben és száműzetésben MMA Kiadó, 2018. Balog Géza: Németh Antal színháza Nemzeti Színház, 2015. Magyar Színházművészeti Lexikon, felelős szerkesztő: Hőnichné Pobozsnyi Ágnes, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994., 647.o. A színház világtörténete Első és második kötet, főszerkesztő: Hont Ferenc, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. Könyv a színházról, Alkotószerkesztő: Zsolnai József, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004. Németh Antal ajánlása az 1935-ös színházi credóhoz VÉGE