Wesselényi Miklós
Wesselényi Miklós erdélyi nagybirtokos, birtokainak központja Zsibó volt. Miklósék tizenegyen voltak testvérek, de egyedül ő érte meg a felnőttkort. Apja ennek ellenére sem kímélta, nagyon kemény nevelésben részesítette. Az állandó edzéseknek köszönhetően kora egyik legjobb lovasa lett, kiválóan lőtt, jól vívott és birkózott nagy távokat úszott.
Kilencévesen egy megyegyűlésen kirántott karddal az apja elé ugrott, amikor annak politikai ellenfelei rátámadtak. Apja helyetteseként 1809-ben a 12 éves Miklós vezényelte megyéjének Napóleon ellen készülő nemesi seregét a zilahi díszszemlén.
Már fiatalon részt vett az erdélyi országgyűléseken. A szatmári megyegyűlésen kemény szavakkal bírálta a kormányt: „A kormány a köznépet terhelő ocsmány képre parasztvédői s a köznépet oltalmazói ábrázatot tett, de amelynek egyfelől ő szívja zsírját.” Mindezekért perbe fogták, és 1838-ban a budai várbörtön foglya lett. Perében a védelmet Kölcsey Ferenc és Deák Ferenc látták el.
Még zajlott a per, amikor bekövetkezett a pesti nagy árvíz. ( 1838 Még zajlott a per, amikor bekövetkezett a pesti nagy árvíz. ( 1838. március)
Wesselényi százakat mentett ki a jeges árból, de ez sem segített rajta: börtönbe kellett mennie. Két hónap után engedélyezték, hogy súlyosbodó szembaja gyógykezelésére a sziléziai Gräfenbergbe utazzék. 1848-ban vakon s betegen jelentős része volt abban, hogy a kolozsvári országgyűlés is kimondta Erdély unióját Magyarországgal.
A reformkor egyik legnépszerűbb politikusa negyvennégy évesen végleg visszavonult a politikából. Tíz év múlva ( 1850-ben ) világtalanul, megtörten hunyt el Pesten.