II. A biblia tanítása istenről Az Ó- és az Újszövetség „istenképe”

A) Az Ószövetség tanítása Istenről / 1. 1) Isten nevei Az „ősatyák” (Ábrahám és utódai) az „Él” vagy „Elohim” neveket használták: A név egyes számú, de az igét többes számban ragozták. → Istenre mint egyfajta uralkodóra tekintettek. Isten Mózesnek úgy mutatkozik be: „Vagyok, aki vagyok”. Innen ered a „tetragramm” (YHWH): → Ez a név Isten hűséges, segítő jelenlétét hangsúlyozza. (A „Jehova” olvasat téves: YHWH + „Adonáj” magánhangzói.) Használják még (maga Isten is) az „Atyáid Istene”, „Ábrahám – Izsák – Jákob Istene” nevet. → A választott nép védelmét és a folytonosságot emeli ki.

A) Az Ószövetség tanítása Istenről / 2 A) Az Ószövetség tanítása Istenről / 2. 2) Isten tulajdonságai az Ószövetségben FELADAT Gondolj vissza néhány ószövetségi történetre, szövegre! (Pl. Ábrahám „kiválasztása”, kivonulás története, szövetségkötés a Sínain, Illés „áldozata”, hazatérés a fogságból, messiási ígéretek stb.) Ezek alapján a szöveghelyek alapján Istennek milyen tulajdonságai sejlenek fel számodra (számotokra)?

A) Az Ószövetség tanítása Istenről / 4 A) Az Ószövetség tanítása Istenről / 4. 2) Isten tulajdonságai az Ószövetségben „Féltékeny” Isten = erősen antropomorf kifejezés. Kezdetben: monolatria, a monoteizmus később, fokozatosan kristályosodik ki. A szövetséghez és néphez „hű” Isten. - Isten jóindulata nem a nép „teljesítményének” függvénye. - A hűtlen embert is „visszavárja” (=megtérés a bűnökből). „Emberszerető” Isten. Az Isten minden emberre kiterjedő (univerzális) szeretetéről való meggyőződés fokozatosan jelenik meg a prófétáknál.

A) Az Ószövetség tanítása Istenről / 3 A) Az Ószövetség tanítása Istenről / 3. 2) Isten tulajdonságai az Ószövetségben „Szent” Isten. Isten „nagyságrendileg” más, mint az ember: - Jóságát, jóindulatát, semmi sem „húzhatja keresztbe”. - Egyedül őt illeti „imádás”. Származtatott értelemben „szent” minden, ami Istennel kapcsolatos (személyek, helyek, tárgyak stb.). Isten „transzcendens”. Meghaladja szemléleti kategóriáink, fogalmaink határait, „egészen más”, mint a világ dolgai. (Pl. felette áll a szexuális különbségeknek: vannak „anyai” vonásai.) „Személyes” és „élő” Isten. Az élet forrása maga a „tökéletes élet” (ezt a tulajdonságát „szemléltetik” az antropomorf kifejezések - Isten töpreng, haragszik, habozik stb.)

B) Az Újszövetség tanítása Istenről / 1. 1 B) Az Újszövetség tanítása Istenről / 1. 1. Jézus az Istenről (a szinoptikusok alapján) Jézus személyében már elkezdődött Isten uralma: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa.” (Mk 1, 15) A Törvény beteljesedése a „szeretet kettős parancsa”:  „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (…) Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt 22, 37-39) Isten legjellemzőbb tulajdonsága az irgalom – számára még a bűnösök is kedvesek:  „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” (Mk 2, 17)

B) Az Újszövetség tanítása Istenről / 2. 2. Szent Pál Istenről Szent Pál tanításának középpontja nem más, mint a keresztre feszített és feltámadt Jézus Krisztus „evangéliuma” – ebben nyilvánul meg Isten „ereje” és „bölcsessége”; – ez mind a zsidók, mind a görögök számára „elfogadhatatlan”: „… mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1 Kor 1, 23-24)

B) Az Újszövetség tanítása Istenről / 3. 3 B) Az Újszövetség tanítása Istenről / 3. 3. „Szent János” Istenről (evangélium, levelek) János evangéliuma Isten gyengéd – és a gyengeséget is vállaló – szeretetét hangsúlyozza (ez jelenti Isten „hatalmát”): „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3, 16) János első levele azonosítja Istent a szeretettel – mintegy Istennek az „új neveként” használva azt: „Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1 Jn 4, 16)