Története és lefolyása Pápaválasztás Története és lefolyása
A pápaválasztás története I. Kezdetben Róma püspökét a római hívek, a római klérus és a Róma környéki püspökök választották. Később ez annyiban változott, hogy a klérus és az előkelő hívek választottak, a nép pedig jóváhagyta a választást. A választásba a IV. századtól kezdődően egyre inkább bele kívántak szólni a „világi hatalmak” is (bizánci császár, frank uralkodók, stb.
A pápaválasztás története II. A IX-XI. századokban a pápát csak császári beleegyezés után iktatták be. A XI. sz. közepén lett a bíborosok feladata az új pápa megválasztása (a császár megerősítési, a római nép és klérus utólagos jóváhagyási jogot kapott). A XII. századtól a választás kizárólag a bíborosok tiszte, amit a XIII. századtól kezdődően a konklávé keretein belül gyakorolnak. Egyes világi uralkodók – a kánonjog által szabályozott – vétójoggal rendelkeztek. (Ezt utolsóként Ferenc József gyakorolta 1903-ban.)
A pápaválasztás menete I. A pápát a 80 évnél nem idősebb bíborosok választják (számuk nem haladhatja meg a 120-at. A konklávé az apostoli szék megüresedését követően 15 (ha nem érkezett meg minden választó bíboros, legfeljebb 20) nappal ül össze. Ha az összes választó megérkezett, korábban is kezdődhet a konlávé.
A pápaválasztás menete II. A pápaválasztás helyszínei: A konklávé idején a bíborosok a Szent Márta Házban laknak. A szavazások helyszíne a Sixtus-kápolna.
A pápaválasztás menete III. Az új pápa megválasztásához 2/3-os többség szükséges. Korábban „közfelkiáltással” vagy egy kisebb csoport döntésébe beleegyezve is választhattak a bíborosok (ezeket a lehetőségeket II. János Pál törölte el). A szavazás lefolyása: Amíg el nem érik a 2/3-ot, minden 7. szavazás után egy nap pihenőt tartanak. 3-szor 7 szavazás után már csak a két legtöbb szavazatot kapott bíborosra lehet szavazni (ők maguk nem szavaznak).
A pápaválasztás menete IV. A szavazócédulákat minden nap 2-szer elégetik: innen a fekete vagy fehér füst, amely a választás eredménytelenségét vagy sikerét jelzi. Amennyiben a megválasztott elfogadja a megbízást, nevet választ és rögtön Róma püspöke lesz (nem csak a „beiktatás” után).