REHABILITÁCIÓ ÉS SZOCIOTERÁPIÁK

A pszichiátriai rehabilitáció és gondozás A pszichiátriai rehabilitáció alapvető célja, hogy a lélektani működéseiben sérült, megváltozott képességű személyt segítse visszailleszkedni a társadalomba, ott fenntartsa a személy funkcionális képességét úgy, hogy minél kisebb esélye legyen a visszaesésre, és minél nagyobb a fennmaradásra, az ön- és a társadalmilag hasznos, értelmes létre. A rehabilitáció feladata a személyiségben bekövetkező rombolás mértékének felmérése, és ezután a személyiség visszaépítése az eredeti, de legalábbis a lehető legmagasabb szintre egy, a személyzet és a beteg által közösen megtervezett saját, testreszabott rehabilitációs program segítségével

A pszichiátriai rehabilitáció intézményrendszere Pszichiátriai osztály, Pszichiátriai rehabilitációs osztály Átmeneti intézmény: az osztályos, illetve ambuláns ellátás között lévő ellátási forma, amely lehetővé teszi a beteg fokozatos, lépcsőzetes rehabilitációját, a pszichiátriai kontroll mind indirektebb formáinak alkalmazását, a mind önállóbb életvitel gyakorlását. Nappali kórház, éjszakai szanatórium Kiegészítő intézmények: az átmeneti intézmények után következő lépcsőfokok láncolatát foglalják magukban, amelyek lehetővé teszik a pszichiátriai betegek túlstimulációjának elkerülését, ugyanakkor egyre magasabb szintű követelményeket támasztanak, de mégis némi védettséget nyújtanak. Védett szállás, védett bérlemény, védett lakás, védő munkahely Átképzőintézmények

A pszichiátriai rehabilitáció alapelvei A közösségi élet elve: a túlnyomórészt kórházcentrikus ellátás helyébe az oldottabb, a családhoz, munkahelyekhez, kisebb és nagyobb társadalmi közösségekhez kapcsolható betegellátási formák kiépítése. A zárt rehabilitációs lánc elve: a beteg útjának nyomon követése otthonában és munkahelyén (alapellátás), a beilleszkedésben és visszaillesztésben nyújtott szakmai segítség (gondozó intézet), megóvás az újabb betegségfázistól, szükség esetén ismételt gyógykezelés (kórház). A lépcsőzetesség elve: a teljesítőképesség megállapítását követően a megterhelés ne egyszerre, hanem fokozatosan érje a beteget, tanulja meg saját terhelhetőségét. A munka-lakás-szabadidő egységének elve: annak a természetes struktúrát mutató időtöltésnek a megtervezése, amelybe a beteg életének természetes részét kifejező munkatevékenység, otthoni és családi élet, szabadidő, kreatív tevékenység sorolható. A partnerség elve: a beteg aktív bevonása a vele történő és a körülötte folyó eseményekbe.

Prevenció Az elsődleges prevenció arra irányul, hogy a betegségfolyamatok testi, lelki és társadalmi okait megtalálja, és a betegségokozó tényezőt még romboló hatása előtt szüntesse meg. Másodlagos prevenció során a már kialakult betegségfolyamat kezdeti vagy felismert szakaszában annak biztosítása, hogy a betegség tovább nem súlyosbodik, és a szövődmény lehetőségei minimálisra csökkenthetők. Harmadlagos prevenció: a betegségbe való ismételt visszaesés megakadályozását szolgálja, és krónikus betegségekre jellemző elmélyülési folyamatok kivédésére szolgál. A prevenció ezen fokát a minél teljesebb önálló életvitelre való megtanítás, társadalomba illesztés megteremtése, a családba, a régi vagy új munkahelyre történő beillesztés megszervezése jelenti.

A pszichoedukáció A pszichoedukáció mint lélektani-pedagógiai támasz, nagy fokban hozzájárul ahhoz, hogy a betegség által érintett emberek, családok jobban megértsék a betegségük alakulásának egyes időszakait. Pontos ismereteket szerezhetnek a betegség lefolyásáról, azok valamennyi hatását és mellékhatását is beleértve. A beteg és családtagjai közötti kommunikáció javulása a gyógyszeres kezelés hatékonyságán, a szocioterápiák szélesebb alkalmazhatóságán túl abban is jó hatású, hogy a páciens komolyabban és gyakrabban felfigyel egy-egy tünetre. Tematikus betegségmegbeszélő- és a hozzátartozói csoportok: Előbbi lényege, hogy pontosabb ismeretek nyújtásával többet tudjon a páciens, a hozzátartozó a betegségről. A hozzátartozói csoportok legnagyobb előnye, hogy a korábbi felszínesebb, elhúzódóbb, időnként már ellenséges színezetű kapcsolatot odafordulóbb és elfogadóbb attitűd irányába fordíthatjuk.

Szocioterapias módszerek a szocioterápia olyan módszerek összessége, amelynek célja egy adott személy érzelmi, viselkedési zavarainak megszüntetése, annak a (természetes vagy mesterséges) társadalmi csoportnak a tagjaival létesített emberi kapcsolatok értelmes felhasználásával A zeneterápia „paramedikális tudományág, amely a hangot, a zenét és a mozgást használja, hogy regresszív hatásokat érjen el, és megnyissa a kommunikációs csatornákat azzal a célkitűzéssel, hogy rajtuk keresztül az edzés, a szociális újrabeillesztés folyamatát vállalja. A zenei kivitelezés módjai szerint ismerünk: aktív zenélést (Orff-féle zeneterápia), receptív zenehallgatást és a zene kombinált alkalmazását. Az„élményközpontú zeneterápia", minden művészeti élmény középpontjában az öröm áll, s minden örömérzés terápiás értékű. Ha a beteg ezt gyakran éli át, örömképessége fokozódik, amely nagy hatással van személyiségére, képessé teszi arra, hogy saját értékeit felismerje, s ezáltal elfogadja másokét is. Ez növeli a közösségi érzést, és megakadályozza az elmagányosodást. A zene kombinált alkalmazása történhet festéssel (Lehet a zenét alkalmazni még kiegészítőnek tánchoz, tornához, meneteléshez).

Biblioterápia Az olvasás lehet egyéni, valamint egyéni és csoportos felolvasás, amely kohéziós ha­tású is. A hallott vagy olvasott művek megbeszélése a csoportos foglalkozás után nagy fontosságú. Lényeges az irodalmi művek megválasztása, s az alkal­mazás sorrendje is a programban, mivel a művek tartalma, az azokban szereplő szemé­lyek gondolkodása a ható tényező. Az irodalmi csoport taglétszáma 6-10 fő lehet, hetente két alkalommal 50-60 perces foglalkozással. A csoport összetétele lehet heterogén, de mindenképpen hasonló intellektuális szintű résztvevőkkel. A színjátszásterápia az előadóművészet terápiás alkalmazását jelenti. Lényege, hogy a kiválasztott színdarab és a kiosztott szerepek segítségével a saját érzéseiket fejezik ki a darabban megfogalmazott szavakkal. A szerepben a figurával való azonosulás nyújthat problémamegoldási példát, okozhat katarzist. A felkészülés, a szereptanulás, közben az interperszonális kapcsolatok alakulása, a próbák csoportkohéziós hatása szinte fontosabb, mint maga az előadás. Ugyanez történhet a bábjátékok során. A bábozás mesejátékokkal érzelmek átélését se­gíti, főként gyermeki regresszióban lévő beteg esetében. Előnye ennek a módszernek is az, hogy aki saját érzelmeit nem tudja szavakba foglalni, más által megfogalmazott szavakban átélheti.

Képzőművészet A belső, lelki tartalmak nonverbális, a képzőművészet eszközeivel történő kifejezésmódja. Belső tudati tartalmaikat megrajzolják, megfestik, szoborba öntik vagy fából megfaragják. A formai elemekből, az alkalmazott színekből elsősorban diagnosztikus következtetéseket lehet levonni. Emellett a tevékenység terápiás hatása is érvényesül. A kifejezéspatológia módszertani kérdései: az alkotások medicinális, vagy esztétikai megközelítése, a megmagyarázás és a megértés módszere. Tágabb értelemben a kreatív szocioterápia kategóriájába sorolhatjuk a különböző iparművészeti tevékenységeket, mint a kollázskészítés, a montázs, a hímzések, bőrmunkák készítése, gyöngyfűzés, szőnyegszövés, játékkészítés, gyertyaöntés, gyékényfonás stb.

Sportfoglalkozások, mozgás, tánc, játék „A szimbolikus testmozgás és gesztusok az emberi kifejezés legprimitívebb és legegyszerűbb formái. Ezért épp a primitív ember használta a táncot mint kifejező nyelvet, és a gyermek közvetíti érzéseit és képzeletét a leghatásosabban és beszédesen annak az eszköznek a segítségével, melyet a legjobban ismer, vagyis a testével, s ugyanígy a pszichiátriai beteg ember is a mozgásban találja meg a táradalmi elégedettség kifejezését, a fizikai felszabadultságot és a kommunikáció egy nonverbális közegét." A sportban, mozgásban is kifejezésre jutnak érzelmek, mivel levezetik az agresszivitást. A legfőbb cél, hogy a mozgás által jöjjön létre érzelmi kommunikáció, és az óhajtott, megfelelő viszonyulás a környező világhoz, a társadalomhoz. A táncban is érzelmek jutnak kifejezésre, és itt szoros összefüggés van a zenével, annak ritmusával. Fontos, hogy a dallam üteme lassú vagy gyors. A gesztusterápiák a testhelyzetek, mozdulategységek és kifejező mozgások elsajátítását célozzák. Ez a kifejező mozgások terápiája. A pantomim lényege, hogy a drámai cselekmény kifejezése arcjátékkal (mimikával), mozdulatokkal és gesztusokkal (pantomímiával) történik. Ez a módszer arra tanítja a betegeket, hogyan fejezzék ki érzéseiket, mondanivalójukat némán, pusztán a mozdulatok, az arcjáték eszközeivel. A játék önmagáért a játéktevékenységért van. Elengedhetetlen élmény az emberi életben. A kirándulás is lehet a program része. Ez komplex tevékenység, mert van benne sportjellegű mozgás, s ehhez a természet és új tájak látványának élvezete társul. A torna, a sport fontos része a szocioterápiás eszköztárnak, a rehabilitációs programnak. A pszichikai hatáson kívül testedzés, amely frissít, a testi egészséget támogatja.