Pályázat a nemzeti színház igazgatói posztjára Az elmúlt − s remélhetőleg a következő − öt év eseményei, elvei, tervei Dr. Németh Antal pályázata a WHITEfülűek szerkesztésében Hóman Bálint Kultuszminiszter Úr részére 1940, Budapest

Az elmúlt öt év változásairól, röviden A színház sikertörténetének egyik csúcspontja Elismerő kritikák, nemzeti és nemzetközi szinten Új társulat felépítése (magánszínházakból visszahívott, valamint fiatal színészek, akik a képeken is láthatók) Központi gondolatra épülő évadok 1-2. évad: Centenárium előkészítése, a színház megújítása 3.évad: „Centenáris ciklus” 4. évad: Vígjátékciklus 5. évad: Shakespeare-tematika Korszerű színpad, színház (új vetítőhíd, hangerősítő berendezések, díszletműhely) A színház válságának tetőpontja Azonnali elvárások, türelmi idő hiánya „A sajtó tűzfüggönye, állandó durva kritikák” Hozzáértő színészek és szakmai támogatás hiánya Évadtematika hiánya Lekötött és bemutatásra váró művek Előző évadok népszerű darabjai Korszerűtlen színházi feltételek

Kezdetek - az 1935/36-os évad Igazgatóságom előtt a Nemzeti Színház szinte a teljes anyagi és művészi csőd szélén állt. A problémát a következő módokon orvosoltam: Teljesen új, fiatal színészekből álló társulat kialakítása, mely versenyre kelhet a magánszínházak színészeivel is Az elődök által tervbe iktatott darabok színpadra állítása, új módszerekkel Pl.: Földes Imre—Ifj. Horváth Pál A közönség által kedvelt darabok műsorra tűzése (anyagi és erkölcsi siker) Az évad legkiemelkedőbb előadásai: William Shakespeare: Athéni Timon (73 éve nem játszották itthon) Katona József: Bánk bán (előkészület Az ember tragédiájához) Kállay Miklós: A Roninok kincse (a következő évad bécsi vendégjátéka) Kiss Ferenc a Bánk bán főszereplőjeként 1936-ban

1936/37—Az első „valódi” évad, rendezői énem kibontakoztatása Míg az előző évadban alkalmazkodnom kellett az „öröklött” műsortervhez, itt már saját hitvallásom, elveim kerületek előtérbe. Magyar és világirodalmi, új és ismert darabok színpadra állítása A legnagyobb sikereket az eddig ismeretlen művek érték el A közönség igazolta a klasszikus művek létjogosultságát is Magyar Világirodalmi Klasszikus művek Csongor és Tünde, Zilahy és Herczeg drámái William Shakespeare: Othello Kortárs Andai Ernő, Török Sándor, Barabás Pál és még sok más kortárs magyar szerző darabjai Hsiung: Gyémántpatak kisasszony O’Neill: Amerikai Elektra Krasinski: Pokoli színjáték Bajor Gizi színésznő a Gyémántpatak kisasszony című darab főszereplőjeként

1937/38—Centenáriumi évad 1937-ben újból előre megszabott keretek közt dolgoztam, ám ekkor történeti okokból. A színház fennállásának századik évfordulója olyan darabok színpadra állítását kívánta meg, melyek: Ünnepi módon mutatják be a Színház múltját, fejlődését; Különféle korokat, művészeti irányzatokat képviselnek; Főképp magyar szerzőktől származnak, erősítve ezzel az évad nemzeti jellegét (20 előadásból: 15 magyar író alkotása) Ezek alapján került műsorra Madáchtól Az ember tragédiája, Vörösmartytól az Árpád ébredése, valamint Zilahy Lajos Süt a nap című műve. A világirodalmi klasszikusok közül ifj. Dumas, Szophoklész, Shakespeare, valamint Molière drámáit állítottuk színpadra. 10 új darabbal is jelentkeztünk, melyek közül a repertoáron a legsikeresebbek A Jézusfaragó ember (Nyírő József) és A nagy világszínház (Calderón de la Barca) lettek.

1938/39—Vígjátékciklus A tavalyi évad „komorságát” vígjátékokkal ellensúlyoztuk. Az évad során az előadások követték a vígjátékirodalom történetét. Emellett Herczeg Ferenc születésének 75. évfordulójáról 7 darabból álló előadássorozattal emlékeztünk meg. A Tragédia kamaraszínházi előadása is sorra került. Teret kaptak új művekkel jelentkező kortárs magyar írók, felújított művek, külföldi bemutatók is. Arisztophanész:Madarak A legnagyobb sikert aratott vígjáték-előadások Shakespeare: Ahogy tetszik Ibsen: Fiatalok szövetsége

1939/40—Shakespeare éve a színházban A drámairodalom maradandó érték; aktuális helyzettől függetlenül örökké érvényes mondanivalójú, gondolatébresztő − ezt Shakespeare művein keresztül szemléltettem. A legfontosabb előadások A Nemzeti Színházban: Minden jó, ha jó a vége Rómeó és Júlia Machbet Hamlet A Szigetszínpadon: Szentivánéji álom A vihar Ahogy tetszik A világirodalmi klasszikusok közül Racine, Moreto, Schiller és Ibsen darabjai szerepeltek műsorunkon. A repertoárt számos kortárs magyar író műveivel is gazdagítottuk, változatosabbá téve a kínálatot. William Shakespeare: Szentivánéji álom

Ötéves terv A következő évet a romantikus érzületnek, az érzelmi hatásoknak szánom; az évadban mindenképp szerepelni fog Shakespeare, Goldoni, Schiller, Ibsen, valamint Rostand műve. A jelenlegi politikai helyzetben fontos az ön- és népismeret. Az emberi lélek és a társadalmi csoportok kapcsolatait, konfliktusait Shakespeare- és Schiller-darabokkal szeretném bemutatni. Az 1942/43-as évadban kevésbé ismert erdélyi darabok szerepeltetése, valamint klasszikusok műsoron tartása következne. 1943/44-ben esedékessé válna a „visszatekintés” az elmúlt évszázad legnagyobb színpadi sikereire. 1944/45-ben kerülne sor „10 évi sáfárkodásunk művészi elszámolására”, a 10 évad legkiemelkedőbb darabjaival. Dr. Németh Antal

Stabilizáltam a színház anyagi helyzetét, és további terveim vannak a jövedelmezővé válásra A magyar drámairodalom sorsát személyes felelősségemnek tekintem; lehetővé teszem a kortárs dráma további népszerűsítését Vezetésem alatt a színház visszaszerezte méltó hírnevét, melyet tovább öregbíthetünk A külföldi vendégrendezéseim során szerzett sokirányú tapasztalatokat át tudom ültetni a hazai gyakorlatba Az az öt évnyi vezetői rutin és rendezői gyakorlat, melyet igazgatóságom alatt szereztem, feljogosít a folytatásra Miért tartom magam alkalmasnak arra, hogy újabb öt évet vállaljak a Nemzeti Színház élén? Németh Antal (alul), és az őt először kinevező Hóman Bálint miniszter

Összegzés Dr. Németh Antal Az előzőekben felsoroltak miatt indokoltnak tartom kinevezésemet újabb 5 évre a Nemzeti Színház igazgatói posztjára. Kiemelt küldetésemnek tekintem a modern magyar színműirodalom megújítását; célom a kiváló írók felkutatása, kiválasztása, műveik színvonalas színpadra állítása. Igazgatóságom során nem csupán az anyagi sikerességet tűztem ki célul, hanem a színház nemzeti jellegének, valamint étoszának megteremtését is. Nagy megtiszteltetésnek érzem, ha a továbbiakban is lehetőséget, bizalmat kapok, hogy ezen irányelvek alapján igazgathassam az ország első számú színházát. Dr. Németh Antal 1940, Budapest Felhasznált irodalom Kávási Klára: Németh Antal—A Nemzetiben és száműzetésben Balogh Géza: Németh Antal színháza