Kép-párok, párképek Itáliából, Németalföldről

Kiállítás-ajánló    2013-as nyílt napi kiállításunk tárgyát kép-párok, képzőművészeti paralelek adják. Csoportunk arra törekedett e párok, e (kétpetéjű) iker-képek kiválasztása- s prezentálásakor, hogy rámutasson a két világ különbségeire (a kétségtelen hasonlóságok, sőt azonosságok mellett). Az Art.Pagony Önképzőkör közel három esztendeig foglalkozott az itáliai reneszánsszal, most pedig már jó ideje a németalföldi művészetben merül el hasonló kíváncsisággal. Érthető, ha kép-olvasó szemünk kíváncsi a párhuzamokra és ellentétekre! Kiállításunk kép-párjainak tagjait úgy invitáltuk egymás mellé, hogy az egymás mellé állított itáliai és németalföldi képek témája azonos vagy igen közel álló legyen; nagyjából egy időből származzanak; végül pedig: a különbség, az elválasztó képi vonások világosan látszódjanak a két műalkotáson. Ez utóbbi szempont észrevételében a festmény alá fogalmazott szövegek is segítenek. Kellemes képnézést, jó böngészést mindenkinek!

Christus Petrus: Fiatal lány portréja 1470 körül Olaj fán, 29 x23 cm Staatliche Museen, Berlin Leonardo da Vinci: Ginevra Benci portréja 1474-78 Olaj fán, 38 x 37 cm Washington, D.C., National Gallery of Art Petrus Christus festménye a XV. századi flamand festészet talán legmegkapóbb portréja, gyakran emlegetik az Észak Mona Lisájaként, különleges mosolyú, rejtélyes gyermek-asszony arc, a kor szépségideálja. Leonardo Ginevra de’ Benci portréja szomorú, bánatosan összezárja ajkát. A hölgy azért szomorú, mert szerelmese nincsen a közelében. A festmény e szerelmesnek készült, hogy lássa, kedvese mily bánatos a távollétében. Plasztikusabb, sápadtsága ellenére, jóval anyag- és test-szerűbb, élettel teltebb az olasz portré, mint a flamand.

Jan van Eyck: Arnolfini és felesége 1434. Olaj fán, 82x60 cm National Gallery, London. Raffaello Sanzio: Kettős portré 1518. Olaj vásznon, 90 x83 cm Musée du Louvre, Paris. Mindkét műalkotás valós személyt ábrázol, tehát kettős portré. Mind a két képen „bemutatás” történik. Arnolfini leendő feleségét, Raffaello, a barátját és/vagy tanítványát mutatja be a nézőknek. A bemutató személy szemben áll, a bemutatott, pedig „szelíd tekintettel” szinte szemérmesen másfelé néz. Mind a két képen a szereplők öltözéke tükrözi a társadalmi rangjukat, szerepüket. Jan van Eyck képe vallási szimbólumokkal díszített szobabelsőben ábrázolja a jegyespárt, Raffaelo semleges hátteret fest, kiemelve az ábrázolt személyek jelentőségét. Mindkét kép intenzív kapcsolatot mutat az ábrázolt személyek közt, az alakok csaknem megszólalnak.

Leonardo da Vinci: Cecilia Gallerani portréja (Hölgy hermelinnel) 1483-90 Olaj fán, 55 x 40 cm Krakko, Czartoryski Museum Hans MEMLING: Diptychon: Az igaz szerelem allegóriája 1485-90 Olaj panelen, 43 x18 cm (mindkét tábla) Metropolitan Museum of Art, New York Mindkét kép tartalmaz szimbólum(ok)at, szép hölgyet s a titkos szerelemre történő ráutalást is, ám a két nő arcmása s a képek karaktere egészen más. Az itáliai hölgy nyilvánvalóan portrékép, egyedi arcmás, míg Memling hölgye a művész több képen felhasznált jellegzetes típusa, északias karaktervonásokkal. S míg Gallerani képmásán egyedi szimbólum- (névhasonlóság: galén/hermelin; egyszersmind: Lodovico Sforza egyik címerállata), addig Memlingén kellő művelt-séggel kollektív allegória ismerhető fel (a kétféle színű ló s a majom jelentéskörei).

Francesco del Cossa: Férfiportré gyűrűvel Jan van Eyck: Jan de Leeuw portréja Olaj fán, 24,5 x 19 cm Kunsthistorisches Museum,Vienna Francesco del Cossa: Férfiportré gyűrűvel 1472-77 Olaj panelen, 39 x 28 cm Museo Thyssen-Bornemisza, Madrid Mindkét kép portré, tehát valós személyről festette képét a festő. Mind a két férfi gyűrűt tart a kezében. Valószínűleg mind a két kép eljegyzési ajándékként készült. Jan van Eyck ötvösmesterről festette képét, aki sötét háttér előtt, a szokásos turbánban, a háttér sötétségébe belesimuló, de még így is a gazdagságot megmutató ruházatban kínálja értékes portékáját, míg Francesco de Cossa nagy valószínűséggel eljegyzési ajándéknak szánta festményét, melyen a tájképszerű háttér előtt az ifjú vőlegény a képből kinyújtva „adja át” a gyűrűt jegyesének, aki őt a kor szokásának megfelelően talán ezen a képen látja először.

Masaccio: Kiűzetés a Paradicsomból 1424-1425 Freskó 208x88cm Sta Maria del Carmine, Brancassi-kápolna, Firenze Jan Van Eyck: Ádám és Éva a genti oltáron 1432 előtt Fa 212,9x37,1cm, ill.213,3x32,3cm Szent Bavo –székesegyház, Gent A festészet történetének legkorábbi nagyméretű aktjai ezek. Masaccio azt a drámai pillanatot ábrázolja, amelyben az ősszülők az első lépéseiket teszik a Paradicsomon kívül. Van Eyck alakjai is befejezett tényként jelenítik meg, a bűnbeesést, kezükkel és levelekkel takarják el magukat. Masaccio freskóján Ádámból és Évából elemi erővel tör fel a kétségbeesés. A két akt anatómiailag alig részletezett plasztikus tömeg. Van Eyck aktjai viszont nagyon is valósághűek, különösen érdekes Ádám előrecsúsztatott talpának alulról látszó része.

Domenico Ghirlandaio: Utolsó vacsora 1480 Freskó 880x400cm Ognissanti, Firenze Dieric Bouts: Oltáriszentség-oltár Utolsó vacsora 1464-1468 Olaj fán 180x150cm Sint- Peterskerk, Leuven Bouts képén a vacsora résztvevői egy erőteljesebb rálátással megfestett asztal körül ülnek. Mindenki mozdulatlan. Ghirlandaio alkotásán viszont, a már kissé tanácstalan apostolok egy hosszú U alakú asztalnál helyezkednek el. Bouts kompozíciós elrendezése ünnepélyessé teszi a jelenetet, Ghirlandaio freskója pedig Júdás kiemelésével mintegy „vádlók és vádlott” hatást kelt. Mindkét alkotáson a környezet rendkívül gazdag, Bouts képe aprólékos, pontos kidolgozású, Ghirlandaio fantáziadús, tetszetős belső teret festett remekbe szabott építészeti háttérrel és természeti motívumokkal.

Masaccio: Keresztrefeszítés Jan Van Eyck: Keresztrefeszítés 1426 Fa, tempera 83x63 cm Galleria Nazionale Capodimente, Nápoly Jan Van Eyck: Keresztrefeszítés 1420-25 Fáról vászonra áttéve 56,5x19,5cm Metropolitan Museum, New York Mindkét kép témája a Keresztrefeszítés, mégis az ábrázolás sajátosságai jól láthatóan különböznek. Masaccio összefogott kompozíciójában a jelenet alakjai a hagyományoknak megfelelően Mária, Szent János és a kereszt tövében Magdolna. Van Eyck szokatlanul karcsú képmezőbe helyezi a szereplőket, így a mozgalmas jelenetben Mária és kísérete valósággal elszakad a kereszttől. A képen érezhető a valóságos részletek megfigyelésére való törekvés. Jól érvényesül a Kálvária dombja mögött szinte eltűnni látszó város távlatfokozó hatása. Masaccio alkotásán nincs távlat, viszont rendkívüli módon kiemelve jelenik meg Magdolna. Kitárt karja összekapcsolja az alakokat, glóriája pedig Krisztus lábfejéhez ér, fokozva ezzel a jelenet drámaiságát. A keresztre feszített Krisztus teste pedig a nehézkedés törvényeinek engedelmeskedve torzul el.

Gerard David: Jézus megkeresztelése Andrea del Verrocchio: Krisztus megkeresztelése 1472-75 Olaj fán, 177 x 151 cm Galleria degli Uffizi, Firenze Gerard David: Jézus megkeresztelése 1505 Olaj fán 127.9 x 96.6 cm Groeninge Museum, Brügge Verrocchiót kitűnően jellemzi Krisztus megkeresztelése című képe. Pompás, viruló test a Megváltóé, törődött és csontos a Keresztelőé. Két bájos angyal tartja a ruhákat, míg Krisztus kijön a patakból. Gazdagon részletezett, nyílt táj a háttér. A baloldalt térdelő angyal Leonardo munkája. David pályája csúcsán festette az oltárképet. A kép tartózkodóan méltóságteljes, eycki mozdulatlanságú alakjai – egységben összefogott elő- és hátterekben helyezkednek el. A festésmód aprólékos, részletező. Jézus, felette a Szentlélek és az Atyaisten ábrázolása megfelel a bibliai leírásnak.

Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora 1495-1498 Freskó, olaj temperával 460x880 cm Santa Maria delle Grazie, Milano Dieric Bouts: Oltáriszentség-oltár Utolsó vacsora 1464-1468 Olaj fán 180x150cm Sint- Peterskerk, Leuven Leonardo freskóján az a drámai feszültség tükröződik, ahogyan az apostolok reagálnak a „valaki közületek elárul engem” kijelentésre. Jézus mondatára mintegy áramütés járja át az apostolokat. Bouts képén mindenki mozdulatlan, az egész kép hangulata ünnepélyes. A kidolgozás aprólékos. A festés rendkívül objektív, tárgyszerű .

Fra Angelico: Angyali üdvözlet (A Flémalle-i mester): Angyali üdvözlet 1430 körül Tempera fán 194 x 194cm Museo del Prado, Madrid Robert Campin (A Flémalle-i mester): Angyali üdvözlet 1427 körül Olaj fán 64 x 63 cm Metropolitan Museum New York Az itáliai festményen a két alak idealizált ábrázolását látjuk. Emelkedett, elegáns, arisz-tokratikus, szinte porcelánszerű figurák vannak a képen. A Szentlélek aranyló fénysugárral és szimbólumával, a galambbal jelenik meg. Hogy hol játszódik a jelenet, pontosan nem azonosíthatjuk. A másik jelenet tipikus flamand szobabelsőben játszódik. Feltűnő, hogy ez a világ mennyire polgári jellegű. Nyoma sincs a közvetlen elődök, esetleg kortársak képein oly gyakori arisztokratikus eleganciának. A festő szerető gonddal ábrázol minden részletet - a kandallót, az ablakot, a mosdót, a törölközőt. . A Madonnának egy ilyen polgári szobabelsőben az angyallal való együtt-szerepeltetése sajátosan flamand lelemény.

Andrea Mantegna: Mária halála Hugo van der Goes: Mária halála 1460-64 Olaj fán 54 x 42 cm Museo del Prado, Madrid Hugo van der Goes: Mária halála 1480 Olaj fán 147,8 x 122,5 cm Groeninge Museum, Brügge A bibliai jelenet Mantegna számára inkább csak ürügy, hogy a perspektíva fontosságát láttassa. Az apostolok és oszlopok párhuzamos sora kivezeti a tekintetet a nyitott ablakon át a gazdagon részletezett tájra, városra. A szűz és az apostolok részei a jelenetnek, de még a ruhák redőzései is azon túlra vezetik a tekintetet. Hugo van der Goes festménye szorosan az eseményre koncentrál. Krisztus nyugodt megjelenésével szöges ellentétben áll a meggyötört apostolok csoportja. Itt a kezeik kapnak hangsúlyt, vigasztalan mozdulataikkal. A kék különleges árnyalatai a fájó valóság tükrei, ugyanakkor a végtelenség, a mennyei hatalom kifejezői. Mindkét festményen jelen van Krisztus. Mantegna a piros árnyalatainak használatával jelzi Jézus kiontott vérét, Goes a kékkel szegélyezett fénykörben jeleníti meg, angyalok kíséretében.

Vittore Carpaccio: Szt.Orsolya legenda: Megérkezés Kölnbe 1490 Tempera vásznon, 280 x 255 cm Gallerie Accademia, Velence Hans Memling: Szt. Orsolya ereklyetartó: Megérkezés Kölnbe 1489 Olaj panelen,35 x 25,3 cm Memlingmuseum, Brügge Carpaccio nagyméretű festményén nem törekszik a jelenet helyszínének a valósághoz hasonló ábrázolására. A környezet hasonlít a velencei Arzenálra, egy ködös reggelen. Memling a szent szüzek érkezésének ürügyén a piciny, miniatúraszerű képen a korai németalföldi művészekre jellemző realista szemlélettel ábrázolja a kölni Rajna partot, a templomokat, a Dómot. A Dóm építkezése éppen abban a fázisban volt az 1480-as években, ahogyan Memling képén láthatjuk.

Pietro Perugino: Utolsó vacsora Dieric Bouts: Oltáriszentség-oltár 1493-1496 Freskó 440x800 cm Cenacolo di Foligno, Florence Dieric Bouts: Oltáriszentség-oltár Utolsó vacsora 1464-1468 Olaj fán 180x150cm Sint- Peterskerk, Leuven Az utolsó vacsora a keresztény vallásban Jézusnak és 12apostolának utolsó közös vacsorája. A Biblia szerint ekkor mondta a kenyérre és borra, hogy az az ő teste és vére. Jézus elfogása előtti utolsó vacsorája a szinoptikusok szerint Peszach ünnep volt, a mai széder. A két műalkotásban a téma azonossága a közös vonás. A szemlélőben más hangulatot kelt Bouts nyugalmat, derűt árasztó képe, és megint mást Peruginoé, aki Júdás alakját élesen elkülöníti a társaitól azzal a megoldással, hogy őt az asztal néző felőli oldalára ülteti és ezáltal olybá tűnik, hogy itt inkább egy bűnös ül szembe vallatóival és nem egy békés ünnepi vacsora részese.