Meggyógyulhat-e a gyermeki lélek?

Krízishelyzet következménye lelki sérülés lehet a gyermekeknél, személyiségfejlődésük során nem tudják kidolgozni én-azonosságukat, önértékelési problémával élhetnek együtt.

A szocializáció szerep elsajátítás, társadalmi viszonyrendszerbe való belenövés. A kezdeti külső kontroll (személyek) által szabályozott normakövetés fokozatosan belső önkontrollá válik. De mi van ha a gyermek krízishelyzetbe kerül?

„ A krízisállapot külső események hatására kialakult lélektanilag kritikus állapot, mivel a személy egyfelől kénytelen a veszélyeztető körülményekkel szembenézni, és ezeknek fenyegető közelsége számára aktuálisan mindennél fontosabbá válik, ugyanakkor az adott időben a veszélyeket sem elkerülni, sem pedig szokásos problémamegoldó eszközeivel, illetve energiájával megoldani nem képes.” /G. Caplan 1964/

Normatív krízis: a tanulási és szocializációs folyamatban gyakran előforduló „kritikus változások” melyek során személyiségre gyakorolt hatása önértékelési problémákat okozhat. (költözés, betegég okozta változás) Járulékos krízis: halmozódás, normatív krízis + még egy lelki traumát okozó helyzet, normál félelem, mely valósággá válik (szeparációs félelem + az anya átmeneti „elvesztése”) Traumatikus krízis: a viszonylagos lelki egyensúlyi helyzet drasztikusan felborul, külső blokkoló traumatikus események hatására. (G. Caplan „klasszikus” krízis meghatározása)

Krízisállapot „hossza”, időben lehet: A kiváltó esemény: órákig, A megrettenés, nyugtalanság: napokig, Az alkalmazkodás hetekig, Az egyensúly helyreállítása hónapokig, olykor évekig tarthat.

A krízis „eredmények”: A változásokat a tűréshatáron belül megoldja az egyén. A megoldás optimális, mert a krízist megelőző állapotból jobb helyzetbe kerül a személy. Legalább a krízist megelőző állapotra jut vissza. Marad a krízis és megoldásként önpusztító eszközökhöz folyamodik (agresszió, alkohol, drog, öngyilkosság).

Az átmeneti és szakellátásba kerülő gyermekek a szocializáció okozta traumák és tanulási folyamatok mellett, traumatikus krízisen esnek át, ahol a lakhatási problémák megoldása, vagy a szülők elvesztését követő ügyintézés hónapokig, évekig tarthat, addig marad a krízis, ebből következően degeneráció lép fel a személyiségfejlődésben.

Traumatikus krízishelyzetek: / néhány példa /

Bántalmazás, családon belüli erőszak, a gyermek és az anya bántalmazása egyaránt személyiség torzuláshoz vezethet, valamint krízismegoldásként a gyermek mintaként építi be személyiségébe az agressziót. Az otthon elvesztése, tartós bizonytalanság érzet. A szülő, vagy szülők elvesztése, teljes bizonytalanság. Gyámügyi eljárások, hosszú ideig fennáll a teljes bizonytalanság, nincs szülői kötődés. Hospitalizáció:intézetben nevelkedő vagy szüleiktől tartósan – pl. kórházi tartózkodás miatt elválasztott kisgyermekek jellemző tünetcsoportja. Elsődleges kötődés tárgyának hiányában vagy távollétében a gyermekek, különösen 4-5 éves koruk előtt, nemcsak az érzelmi, hangulati, hanem a testi leromlás jeleit is mutatják. Fejlődésük lelassúbbodik, életkedvük, aktivitásuk csökken, amelyet önbántó agresszió, majd apátia, gyengülés, fogyás követ. A hospitalizáció jelentőségének lekicsinylése korábban gyakran hozzájárult, hogy a gyermekek kórházi kezelése nem volt hatékony, szövődmények, ált. állapotromlás nehezítette a gyógyulást. A hospitalizáció visszafordíthatatlan károsodások sorához vezet az értelmi és szociális fejlődésben, ha a gyermek senkivel nem tud tartós érzelmi kapcsolatot kialakítani.( Nagybarca csecsemőotthon 0-3 éves gyermekek)

Hivatásunk fontossága! A hosszantartó trauma következtében keletkező degenerált viselkedési formák felismerése, kezelése, visszaszorítása. A szeretetteljes nevelés során az átélt traumák erőssé is tehetnek, a gyermek megtanulhatja javára fordítani gyötrelmeit, azonban ez nehezen megy stabil, biztos és kiegyensúlyozott háttér nélkül.

„Minden a nevelés. Az őszibarack egykor keserű mandula volt, a kelvirág pedig diplomás kelkáposzta.” /Mark Twain/

Következetesség a gyermeknevelésben A viselkedési zavarok megkeseríthetik az együttélést, a gyermek, ha új környezetbe kerül próbálgatja a határokat.

Családok Átmeneti Otthona Az anya következetlenségéből fakadó nevelési nehézségek a munkatársaknak. Az anya magának okoz nehézséget. Anyák egymásnak okozott nehézségei. A gyermek ügyesen hárít. A családgondozó feladata. Várható eredmények.

A szakmaiság fontos, de csak akkor hasznos, ha nem feledjük el közben nevelni a ránk bízott csodát, a gyermeket. Ha munka közben nem válik esetté, hanem egyéni szívügyünkként tartjuk őket nyilván. Ha Isten is fogja a kezünket, akkor talán teljesen meggyógyulhat a gyermeki lélek.

„Szerintem nyugtot kell hagyni minden új teremtménynek a maga természetével. A gyereket is hiába hogy apja nemzette, anyja szülte, mégse belőlük való rész, nem a szüleié. Nem nyirbálhatom, nem gátolhatom majd a növését. Véletlenül a mi bölcsőnkbe vetődött látogató lesz, aki majd tovább vándorol. Csak jól kell tudni megvendégelni és szeretni. Se túl kevéssé, se túl nagyon nem szabad sem terhelnünk, sem óvnunk.” / Závada Pál/