A pszichológiai szakvizsgálatok a beteg megismerésében A pszichodiagnosztokus eljárások alkalmazási területe A klinikai szemléletben fokozódó jelentőséget nyert a beteg személyiségének megismerése minthogy a mindennapi gyakorlat során a beteg aktuál-személyisége többnyire kaleidoszkóp szerű rendezetlenségben jelenik meg. Az aktuálszemélyiség összetevői: A1, A2, A3 premorbid személyiség épen maradt részei C kóroktani tényezők által létrehozott negatív (kiesési) és pozitív (izgalmi vagy liberációs) tünetek. B1,B2,B3 védekező-kompenzáló másodlagos kórlélektani szimptómák

Pszichodiagnosztikus módszerek áttekintésének sémája I. A pszichodiagnosztikus eljárások alkalmazási területe II. A klinikus pszichológus feladatai III.A tesztvizsgálatok története IV. Pszichometriai alapelvek 1. Mérés 2. Pszichometriai adatok forrásai 3. A tesztek tesztelése, minősítésük, kritériumai a.) Standardizáció b.) normák c.) objektivitás d.) a teszt megbízhatósága (reliabilitás) e.) a teszt érvényessége (validitás V. A fontosabb mérésfajták elvi szerkezete VI. A pszichológiai teszt fogalma és fajtái

II. A klinikus pszichológus feladatai: - feltérképezi a személyiség ép intellektuális, emócionális és karakterológiai sajátosságait - megállapítja a különböző biológiai és lélektani ártalmakkal szemben tanúsított fajlagos sebezhetőséget és a személyiségre jellegzetes korrektív munkamódokat - rekonstruálja a személyiség genezisét, kiemeli az alakító, strukturáló hatásokat és megjelöli a fejlődés kritikus csomópontjait. - közreműködik egyes organikus agyi betegségek lelki tüneteinek kimutatásában, a pszichogén kórokok felderítésében és a pszichés felbomlás mozzanatainak meghatározásában

-Dinamikus elemzés révén előrejelzést ad a személyiség patológiás fejlődésére, torzulására, dementálódására vonatkozóan illetve a rehabilitációs lehetőségekre, öngyógyító készségekre ad támpontot - tudományos munkát végez az experimentálisan előidézett változások követésében - segítséget nyújt a nevelési nehézségek megoldásában, a kriminális viselkedési formák feltárásában - módszerei az egészséges egyén optimális szociális beilleszkedését és a személyiség kiteljesülését is szolgálják pl. alkalmasság vizsgálatok formájában

III. A tesztvizsgálatok története Az emberiség hajnalának tárgyi emlékei utalnak a különbözőségekre (törzsfőnök, gyógyító ember, művész stb.) I.e. 5-4. sz. Platón, Állam című művében fogalmazza meg, hogy nincs két személy aki egyformának születik illetve mindenki azt a feladatot végzi, amelyre leginkább alkalmas.

Első képességvizsgáló teszt battéria a katonák kiválasztására. Bibliai utalások is vannak az emberek közötti különbségekre alapozott kiválogatásra. Az Ótestamentumban Jehova katonákat választ ki Gideon számára a midianiták elleni harca. „Kétlépcsős alkalmasság vizsgáló rendszert használ”. Akik félnek távozzanak, illetve a folyóból való ivás módja alapján. A kiválasztás érvényességét a győzelem bizonyítja. A Bibliából ismertes a leghíresebb „pszichológiai vizsgálat” alapján hozott bírói ítéletet, Salamon király döntése, miszerint egy gyereket magának követelő két asszony közül nem lehet az igazi anya az, aki meghallva a gyerek szétvágását elrendelő provokatív ítéletet így szól: „Ne legyen se az enyém, se a tied, vád ketté!”

Középkorban a tesztelést az istenítéletek jelentették a bűnösség eldöntésére (tűzpróbák, vízpróbák, vérpróbák). XVII. Sz. vége XIX. Sz. elején a természetes nevelést hirdető gondolkodók –Rousseau, Pestalozzi, Herbart és Fröbel – a gyermekek egyéni különbségeire alapozott oktatást részesítette előnyben. Az egyéni különbségek első mérését csillagászok végezték. 1796-ban Maskelyne, a Greenwichi Obszervatórium királyi csillagásza elbocsátotta asszisztensét, mert egy másodperccel később észlelt egy csillagászati jelenséget, mint ő. 1879-ben alapította meg Wilhelm Wundt Lipcsében az első kísérleti pszichológiai laboratóriumot. Ettől kezdve a mérés a pszichológiai megismerés alapvető eszköze.

1882-ben Francis Galton Londonban antropometriai laboratóriumot hozott létre, ahol csekély fizetség ellenében megvizsgálták az egyének látási, mozgási stb. képességeit, és következtetéseket vontak le az intellektuális képességekkel kapcsolatban. A „mentális teszt” kifejezést James McKeen Cattel amerikai pszichológus használta először a pszichológiai irodalomban 1890-ben, aki számos pszichológiai laboratóriumot hozott létre és útjára indította a tesztmozgalmat Amerikában. 1904-ben a francia közoktatási miniszter bizottságot hozott létre a szellemileg visszamaradt iskolás gyerekek problémájának a tanulmányozására. Ebből a munkából született meg az első intelligencia-teszt, a Binet-Simon teszt, melyben tapasztalati eredmények alapján a feladatok az egyes életkoroknak megfelelő nehézségi csoportokba voltak rendezve. Ennek következtében a gyerek pontértékét ezen feladatsoron „szellemi kor”-ként lehetett értelmezni, ami az olyan gyerekek életkorában felelt meg akikkel azonos teljesítményt nyújtott.

A magyar pszichológiatudományban Éltes Mátyás gyógypedagógiai igazgató jelentette meg a tesztet 1914-ben Ranschburg Pál előszavával. Amerikában az 1910-es évek elején a Stanford Egyetemen Terman dolgozta ki az úgynevezett Stanford-Binet tesztet, melyben Stern hamburgi professzor javaslatára először használták az intelligencia kvóciens fogalmát: intelligenciakor (szellemi kor)/életkorx100=IQ. Minthogy az IQ ily módon csak gyerekkorban értelmezhető, két bécsi pszichológia professzor Charlotte Bühler és Hildegard Hetzer a szellemi kor helyében fejlődési kor, az IQ helyébe fejlődési kvócienst állít.

A felnőttkori intellektus megállapításának végső állomása, amikor az egyén képességeit a korcsoportjának és iskolai végzettségének megfelelő korosztály értékeihez viszonyítjuk. A fejlődés útja a globális intelligencia fogalma több egymástól független tényezőre és működésre való felbontása révén teljesedett ki, melyet Sperman (1904), Wechsler (1939,1949), stb. munkássága fémjelez. Nem verbális intelligenciavizsgáló módszereket is kidolgoztak, mint a Raven féle progresszív matricák. A tesztek történetének utolsó szakaszát a projekciós módszerek és kérdőíves vizsgálatok kidolgozása jelenti.

IV. Pszichometriai alapelvek Mérés Az alkalmazott lélektan fő feladata, hogy bizonyos normarendszerhez igazodóan szelektáljon. a.) adott feladatok követelményeinek való megfelelés a mérce b.) adott képességekhez milyen feladatok rendelhetők A régi filozófikus gondolkodással szemben az egzaktság igénye merül fel. 2. Pszichometriai adatok forrásai Cattel szerint (1967) kifejezhetik a megfigyelt lelki jelenségeket (életjelenségeket, viselkedéselemeket) és azok előfordulási gyakoriságáról, intenzitásáról tájékoztatnak a.) fentiek az L-adatok, „life-record data” ---- rating scale L-adat----- közvetlenül mennyiségileg kifejez valamit

b.) a mért adatok származhatnak rendszerezett kérdésekre kérdőívekre adott válaszokból Q-adatok „questionnaire-data”, melyek arra a kérdésre adnak választ, hogy az illető a válaszok gyakorisága alapján mekkora valószínűséggel tartozik valamely diagnosztikai csoportba Q-adatok----- közvetlenül semmilyen jelenség nincs mögötte, csak a válasz igen vagy nem c.) tesztek– „test-data”, személyiség és teljesítmény-tesztek. Jelenség közeli mutatókat szolgáltatnak, miközben eredményük nem maga az „élet”, hanem az „élethű modell”.

3. A tesztek tesztelése, minősítésük kritériumai a.) Standardizáció A feladatokat, az instrukciót, a tesztszituációt olyannyira standardizálni (egységesíteni) kell, hogy minden vizsgálati személy lényegében ugyanolyan feltételek közé kerüljön a teszt megoldása során. A vizsgálati eszközök fizikai standardizálását is biztosítani kell. b.) Normák Ahhoz, hogy valamilyen kvantitatív állításhoz jussunk egy vsz. valamely tulajdonságára vonatkozóan, a feladatot más vizsgálati személyekkel is el kell végeztetni, hogy megállapíthassuk a viszonylagos helyzetét. c.) objektivitás A teszt objektivitásának fokát két független ítélő által kapott végső pontértékek összehasonlításával szokták mérni.

d. ) A teszt megbízhatósága (reliabilitás) d.) A teszt megbízhatósága (reliabilitás). Milyen pontosan méri a vizsgáló eljárás azt amit mér. A teszt belső összefüggéseinek a vizsgálata, konzisztenciája A teszt egészének megismétlésekor kapott eredmény stabilitása Hasonló tesztformákkal való összehasonlítás (ekvivalencia)

e. ) A teszt érvényessége (validitás) e.) A teszt érvényessége (validitás). A teszt érvényessége lényegében azt mutatja, hogy a teszt valójában azt méri-e, amit mérni akar. -előrejelző (prediktív) validitás: a teszteredmény és valamilyen jövőben bekövetkező teljesítmény közötti korreláció. -egyidejű (konkurens) validitás: a teszteredmény és valamilyen kritériumváltozó közötti korreláció (pl. egy órás vizsgálat, több napos vizsgálat). tartalmi validitás: milyen mértékben terjed ki a tesztvizsgálat a jelenség egészére (pl. mentális folyamatok). - elméleti (konstrukciós) validitás: milyen mértékben igazolódnak a teszteredményekre épített, valamilyen modellen alapuló hipotézisek (pl. szorongás vizsga előtt és utána).

V. Fontosabb mérésfajták elvi szerkezete (4. ábra) A mérésekkel kapott számok értelmezése bonyolult, nem lehet velük tetszőleges műveleteket végezni. A mérések jelentéstanilag és elvileg is különböznek. Stewens (1946, 1951) a klinikai pszichológiai gyakorlatban fontosabb mérésfajták elvi szerkezetét határozta meg.

VI. A pszichológiai teszt fogalma és fajtái Az utóbbi időben a teszt egyike lett a divatos szavainknak, jelentése=próba, működési próba. Szűkebb értelemben a pszichológiai teszt „képességek, tudás, vagy személyi vonások vizsgálatára alkalmas, meghatározott feladatsorokból álló próba”. Széles körben alkalmazott az orvosi-, klinikai-, munka-, fejlődés-, pedagógiai-, kriminálpszichológiában és a kutatások során. A teszt kiegészítő módszer a pszichodiagnosztikában nem ad önálló diagnosztikai támpontot, össze kell vetni a szomatikus státusz, pszichés státusz és környezeti státusz megismerését szolgáló más diagnosztikai eljárásokkal.

A pszichológiai teszt komplex meghatározása: A pszichológiai teszt az emberi viselkedés vizsgálatára szolgáló olyan rendszeres, de viszonylag gyors eljárás (módszer), amellyel a vizsgálati személy valamilyen szempontból lényeges más viselkedése előre jelezhető, bizonyos lelki jelenségei egy kategóriarendszer kategóriáiban elhelyezhetők vagy egy számszerű skálán mérhetők. A pszichodiagnosztikai feladatok tömör áttekintését és a tesztek felosztását az 5. ábra mutatja. Gyakorlati szempontból a tesztek három nagy csoportját különíthetjük el: a.) A teljesítménytesztek olyan vizsgáló eljárások, amelyek során a vizsgált személy viselkedésmintáinak mérésével a személy maximális teljesítményét a vizsgálati szituáció vonatkozásában megállapíthatjuk, a társadalmilag hasznos tevékenység vizsgálatában valószínűsíthetjük, ellenőrizhetjük.

A felnőtt populáción Magyarországon is széles körben használt Wechsler intelligencia teszt (MAWI). A tesztnek gyermek változata is ismeretes. Elterjedt még a RAVEN féle progresszív matricák, a Benton-prógba és a Ray-Ajkai 15 szó- 15 kép módszer. A teljesítményvizsgálatok során merül föl egy újonnan kibontakozó tudományterület a neuropszichológiai tesztvizsgálatok jelentősége. Segítségével feltérképezhető és kérgi területekre lokalizálható az agy patológiás károsodása. A neuropszichológia a károsodások pontos feltérképezése után vizsgál. Jeles képviselője az orosz neuropszichológus Lurija, akinek neve fémjelzi a módszere elterjedését. A hazai diagnosztikus gyakorlatban az Afázia teszt a szélesebb körben alkalmazott.

A pszichodiagnosztikai tesztek felosztása Teljesítmény tesztek MAWI RAVEN BENTON RAY-AJKAI 15 SZÓ 15 KÉP AFÁZIA b. Projektív tesztek RORSCHACH TAT PFT SZONDI LÜSCHER C. Kérdőíves eljárások MMPI TAYLOR B.D.I. SPIELBERGER H-, SZ-, N-lap