Waldorf- pedagógia
Az első Waldorf iskola a stuttgarti Waldorf-Astoria cigarettagyár munkásainak gyerekei számára jött létre, 1919-ben (innen a Waldorf-pedagógia elnevezés). A módszer atyja Rudolf Steiner, neves antropozófus,akit barátja, a cigarettagyár igazgatója bízott meg a gyerekek tanításával.
Steiner pedagógiai tanai és erre alapozott iskolakoncepciója az antropozófia embertanában gyökerezik. Ennek egyik legfontosabb gondolata, hogy az emberi létezés valódi lényege - aminek megragadása a nevelés alapvető feladata - nem fogalmazható meg kizárólagosan a materializmus eszközeivel. Az ember fizikai, földi léte nem választható el a születés előtti szellemi létezéstől - amivel megszakíthatatlan kapcsolatban áll - és ahová halála után, a fizikai test megszűnését követően újra visszatér.
Ebből követezően Steiner szerint az ember lénye négy alapvető, egymásra épülő rétegre és ezzel összefüggő fejlődési periódusra tagolódik: a) Az első szint - a materializmus emberfelfogása szerint az ember lényiségének egyetlen létező eleme - a fizikai test, amely az embert az élettelen, ásványi világgal teszi közössé. A fölötte elhelyezkedő magasabb létformák a szellemtudomány (antropozófia) segítségével közelíthetők meg: b) Ezek első szintje az élet - vagy étertest, amelyben az ember a növényekkel, állatokkal az alapvető életműködésében, a növekedésben és szaporodásában közös. c) Erre épül az érző vagy asztráltest, amely az érzelmi élet - fájdalom, temperamentum, ösztönök, szenvedélyek stb. - hordozója. d) A létezés - csupán az emberre jellemző - negyedik szintje az "Én test", az "Én" hordozója, általa válik az ember a földi létezés legmagasabb szintű formájává.
A nevelőnek, "a nevelés művészének" ezért nem kívülről kapott követelményeket, önkényesen meghatározott programokat kell a gyermekbe táplálnia, hanem az élet és az azt tükröző gyermeki természet leírásán alapuló fejlődési törvényszerűségeket kell figyelembe vennie.
Az ember korábban felvázolt létállapotaiban gyökerező lényegén alapszik az egyedfejlődés, ami négy alapvető hétéves periódusra bontja az embergyermek fejlődését: 0-7 év: a születéstől a fogváltásig tartó időszak legfőbb jellemzője a fizikai szervek kialakulásával függ össze. Ennek lényege a világ érzékszervi befogadásának, megtapasztalásának szükséglete. Ebben az életkorban a gyermek kritika nélküli utánzó lény, ezért kiemelt jelentősége van az ingergazdag környezetnek, a felnőtt által közvetített pozitív példaképnek, a nevelő őszinte derűjének, érzelmi biztonságot nyújtó szeretetének. 7-14 év: a fogváltástól a serdülésig tartó időszak legfőbb jellemzője a gyermek példakövetése és az ehhez segítséget nyújtó - jó értelemben vett - tanári autoritás. Ebben a korban alakul ki a gyermek éntudata, ami azután majd világtudattá teljesedik. 14-21 év: a pubertáskor drámai testi átalakulásával veszi kezdetét a fejlődés harmadik szakasza, amelynek során kialakul az ifjú ember autonóm ítéletalkotása és a valódi fogalmi gondolkodás. A gyermek ebben a korban már nem utánoz, hanem értékrendet sajátít el. 21-28 év: az ifjúkor éveiben fejeződik be a fejlődés, ennek során következik be az emberi teljesség, a magasabb szintű emberi lélek kimunkálása.
„A waldorf iskolákat olyan családoknak ajánljuk, akik szívesen részt vállalnak egy nyugodt és derűs közösség építésében is.” A Waldorf iskolák erősen építenek a szülők részvételére. Havi rendszerességű „szülői esteken” osztják meg egymással tapasztalataikat, s a nevelésben partnerségre törekednek. Olyan szülőknek ajánlott Waldorf iskolába íratni gyermeküket, akiktől az sem áll távol, hogy együtt alkossanak, kiránduljanak, zenéljenek nemcsak gyermekükkel, de annak osztálytársaival és tanáraival is.
A fej, a kéz és a szív iskolája Talán a legismertebb alternatív pedagógiai módszer a Rudolf Steiner által kidolgozott Waldorf-pedagógia. Elsősorban olyan oktatási rendszerként értelmezik, ami módszereket nyújt ahhoz, hogy a diákot eljutassa saját világnézetéhez, sorsához. Középpontjában a gyerek áll, a maga változó testi-lelki-szellemi igényeivel. "Waldorfos” szülők szerint ezek az intézmények emberiek, élhetők, fokozatosan szoktatnak a nehézségekre. Fontosnak tartják, hogy az iskola és az otthon értékrendje nem kerül konfliktusba, hisz az apukákat és az anyukákat is bevonják a közösség életébe. A Waldorf-módszer a gyermek fejlődésének fázisaira épülő nevelési elveket alkalmaz, a művészi tevékenységeket a szellemi fejlesztéssel egyenrangúnak tartja. Tapasztalatokra épít, így a tanulóknak sok önálló feladatot és kutatómunkát adnak. Az oktatás "szakaszos" rendszerben zajlik, a közismereti tárgyakat három-négy hetes időtartamokban, a rendszerességet igénylő szakórákat (nyelv, zene, matematika) egész évben folyamatosan oktatják. Az osztályokat osztálykísérő, valamint személyre szóló, a tanuló által választott tutor, vagyis segítő, támogató tanár kíséri, akivel a diákok megoszthatják gondjaikat, örömeiket, akitől tanulmányi kérdésekben tanácsot kérhetnek. Osztályozás nincs, a tanulók munkáját szövegesen értékelik. A Waldorf-iskola 12+1 évfolyamos egységes iskola. A gimnáziumi képzés a tizenharmadik évfolyamig tart, a diákok az utolsó évben már kizárólag csak az állami érettségire készülnek.
A Waldorf-pedagógia a gyermek fejlődésének fázisaira épülő nevelési elveket alkalmaz. Különös figyelmet kap a napi, a heti, a havi ritmus, a művészeti, a zenei és kézműves képességek fejlesztése. Elsőtől nyolcadikig a közismereti tárgyakat az osztálytanító tanítja a főtanítás ideje alatt. Így a gyerekeknek ebben a fontos életszakaszban folyamatos kapcsolatuk van az általuk elismert és szeretett személlyel. A Waldorf iskolában nincsenek tankönyvek. Nagyalakú, sima lapú füzeteket használnak, a gyerekek az osztálytanító vezetésével maguk készítik el könyveiket”. A Waldorf-pedagógia a fej, a kéz és a szív együttes, egymásra építő művelését tűzi célul, olyan módszerek segítségével, melyek mindvégig a gyermekek fejlettségéhez, életkori szükségleteihez alkalmazkodnak. Az életkori sajátosságokat szem előtt tartva, a Waldorf iskolák önálló tanterv alapján dolgoznak. Lassabban tanítanak például írni-olvasni, s a Waldorf iskolába járó diákok egy évvel tovább járnak iskolába: a 13 évfolyamon készülhetnek fel az állami érettségire. A waldorfos diákok az első év végéig csak a nagybetűket tanulják meg, s az írást lassabban, rengeteg mozgásra alapozva sajátítják el. Így a lassabban haladók csak harmadik osztályra sajátítják el az írás-olvasást; viszont egészen biztosan stresszmentes körülmények között...
Tanulásszervezés - másképp! A waldorfos gyermekek fejlődését nyolc éven keresztül kíséri az osztálytanító, aki a gyermekek legfőbb szaktanára is egyben. A diákok úgynevezett epochális, azaz korszakokra épülő rendszerben tanulják a főtárgyakat, az osztálytanító vezetésével. Ez azt jelenti, hogy a napi főtanítás (az első két óra) során kettő-négy héten át ugyanazt a tárgyat tanulják, majd egy újabb epochában egy újabb tárgyat. Mindez lehetőséget ad a nagy közös felfedezésekre, az ismeretekben való elmélyülésre, a megismerés nagy szellemi kalandjának megtapasztalására. A 9. évfolyamtól azután ezt a rendszert felváltják a szaktanárok által vezetett, sokunk iskolai tapasztalataira jobban emlékeztető tanórák. Ezzel párhuzamosan a diákok egyre több önállóságra építő feladatot kapnak, s a 12. év végén önálló „mesterművet” készítenek.
Köszönjük a figyelmet!!!