Szakképzés és gazdaság kölcsönhatása (műhelybeszélgetés: felnőttképzési szekció) Hajdúszoboszló február 7. Soós Roland igazgató ÉRÁK

A gazdaság tudás iránti praktikus igényeinek sajátos jellemzői: a piacgazdaság az oktatást többnyire csak eszközként értékeli az oktatással megszerezhető képesítéseket csak jelképnek tekinti a piac csak az értékalkotó tudást fizeti meg a munkaerő felvétel során először a jelentkező munkakörébe vágó ismereteiről, tudásáról próbálnak meggyőződni és csak utána érdeklődnek a képesítései iránt piacgazdasági feltételek mellett a képesítés csak feltételezi a tudást

Az állam oktatásirányításának egy társadalmi elvárásnak is meg kell felelnie: a művelődés és műveltség fejlesztése. a műveltség és kultúra nehezen találja helyét. jól működő piacgazdasági viszonyok között a műveltség és kultúra fejlesztését a gazdaság nem csak egyszerűen szponzorálja, hanem maga is részese a fejlesztésnek. jól működő állami oktatásirányítás, a szakképzésben is csak akkor működhet eredményesen, ha igazodik a gazdasági feltételekhez, ugyanakkor hatékonyan tudja érvényesíteni az oktatást működtető szervezet érdekeit is. Az oktatásirányítás szükségszerűen hosszabb távlatokban gondolkodik és a pillanatnyi igényeket is egy koncepció részeként kezeli.

Munkaerő-piaci információk fontossága az elhelyezkedés érdekében: mérlegelni kell, hogy a végzettség megszerzése után lesz-e esély elhelyezkedni a munkaerőpiacon? nem a gazdasági igényeknek megfelelő a szakmaválasztás, a fölkészültség. mit tesz a gazdaság azért, hogy az oktatás-képzés, vagy a felnőttképzés alkalmazkodni tudjon, reflektáljon igényeire? tudják-e a gazdaság szereplői pontosan előre jelezni, hogy milyen szakemberekre van szükségük, hogy az oktatás ténylegesen a szükségletekhez alkalmazkodjon? Van-e valódi párbeszéd a piac és az oktatási szereplők között?

Munkaerő-piaci információk fontossága az elhelyezkedés érdekében: mérlegelni kell, hogy a végzettség megszerzése után lesz-e esély elhelyezkedni a munkaerőpiacon? nem a gazdasági igényeknek megfelelő a szakmaválasztás, a fölkészültség. mit tesz a gazdaság azért, hogy az oktatás-képzés, vagy a felnőttképzés alkalmazkodni tudjon, reflektáljon igényeire? tudják-e a gazdaság szereplői pontosan előre jelezni, hogy milyen szakemberekre van szükségük, hogy az oktatás ténylegesen a szükségletekhez alkalmazkodjon? Van-e valódi párbeszéd a piac és az oktatási szereplők között?

A gazdaság emberi erőforrásokkal kapcsolatos igényeit több társadalomtudomány vizsgálja: A vizsgálat tárgya: milyen szakmákban, mely régiókban, milyen gazdasági ágazatokban van kereslet és milyen képzettségű munkaerő iránt? milyen szektorokban, milyen munkakörökben nyílnak új munkahelyek? mely szférákban, mely munkakörök szűnnek meg? mely szakmák képviselői válnak feleslegessé a munkaerőpiacon? mely munkakörök betöltéséhez van szükség egyre magasabb képzettségre? mely munkakörök ellátása válik egyre képzetlenebb dolgozók feladatává?

A munkaadók, munkavállalók, képző intézmények együttműködési típusai: A tőkeerős nagyvállalatok képesek függetleníteni magukat az állami szakképzés rendszerétől A korlátozott tőkeerejű vállalatok az emberi erőforrások terén nem rendelkeznek sem fejlesztési eszközökkel, sem képzési háttérrel a képzési erőforrásokban is szűkölködő kis és középvállalatok számára a képzési "közjavak" egyre nélkülözhetetlenebbek lesznek a piacon maradáshoz

Köszönöm a figyelmet !