Josef Hegenbarth – Hans Urs von Balthasar: Keresztút Szegedi Piaristák, 2009.

1. Így hát senki sem hibás: egyszerűen így adódott. De a bűn mégis oly ordítóan evidens: valahová az Isten és a világ közti senkiföldjére esik, ahol a Senki áll, akit senki sem ismer, és akit senki sem akar észrevenni. Tolle, tolle crucifige – el, el vele! Áthúzandó, törlendő egy nagy kereszttel!

2. A keresztet nem „veszi” az ember „magára”. A kereszt sokkal inkább hátulról trafálja el az ember tarkóját, alattomosan, a rejtekből megcélozva, és egyértelműen felülről, teljes erőből hajítva, sziklaként omlik ránk – és az ember arcra zuhan, keze-lába szanaszét.

3. Nyilván azért döfködik, hogy arrébb vigyék. Hogy megtisztítsák az utcát. Ez a keresztút-ügy lassan kétezer éve, és még mindig nincs eltakarítva, Még mindig ott mászik ez a felég hulla, és beszennyezi a világtörténelmet.

4. Különös, hogy a keresztfa vége milyen fenyegetően mered az anya felé. Minden egyszerre: mágneses vonzás, de taszítás is, a „ne jöjj túl közel!” Mindkettő arra figyelmeztet: rólad van szó, rád vonatkozik, veszélyben forogsz, el vagy ítélve.

5. Amaz a Valamikor homályában lépdel tova a bűnök sötét terhével. És érthetetlenül, a perspektíva minden törvényének fittyet hányva, meghosszabbodik a fekete gerenda, és fehérré válik az én kezemben, aki itt elöl, pontosan meghatározott időben vagyok.

6. Csöndet. Hisz ez időtlen. Szemlélni a nyitott szemeket. Hiszen ez egy kép! Ki tartja a kendőt? Valami idegen bal kéz, ám a másik jobb kéz minden kétséget kizáróan az enyém, úgyhogy szabad a balom, hogy eltakarhassam vele a szememet.

7. Párbeszéd lehetetlen: a Hatalmas ellovagol az alélt mellett, az pedig elfordul tőle, hisz nyomora minden kapcsolatra képtelenné teszi. Mindkettejük alakja túlzó, valamiképp a végtelen felé mutatóan.

8. Lélekben látja Isten szeretett városának pusztulását. „Magatokat és fiaitokat sirassátok.” Félrelöki őket, élesen szétválasztja azt, amit itt hagy, és azt, amit keres. A képen elöl egy határozottan megrajzolt csoport, hátul viszont a füstölgő kémények előtt arctalan, nyüzsgő tömeg.

9. Az a szenvedés, amelyen még saját erőnkből úrrá tudunk lenni, még nem a hit szenvedése. A hit ereje Istenben rejlik, és a hit próbája az, amikor saját erőnk már elégtelen.

10. Mi a szégyen? A test és annak titokzatossága csak szegényes, olcsó hasonlat rá. De a szeretetre rendelt és kiválasztott szívek elképzelhetetlen gyalázatossága és lealjasodása, amely minden csak kieszelhető megszégyenítést elkövetett a szeretettel, valamint kéjesen minden visszaélést kipróbált és véghez vitt a szeretet legrejtettebb, legszentebb mezítelenségével: ez a borzalom mutatkozik meg most a testen.

11. Hagyd, anya, hogy megtörténjék, nem tudsz rajta változtatni. Ez az egész régebbi, mint te magad, és te sem lennél, nem lennél az Anya és ezért szeplőtelen Szűz, és ezáltal újfent mindenkinek anyja, ha ez nem lenne már mindig is így.

12. Aki a keresztet átkarolja, mindig egyedül van. Aki a keresztet átkarolja, olyasvalakire tekint föl, aki nem rá néz, hanem maga is fölfelé mered arra az Istenre, aki elhagyta őt. De éppen ez a lényeg, hogy Ő a mi Istentől való elhagyatottságunkat felnöveli saját nagy magányához.

13. A munkás akcióba lép. Emelvényen áll, tesz-vesz szerszámaival. Műszaki szaki. Az ember építőmesternek képzeli magát, és hogy gyarapszik az általa épített világ, és azt is hiszi, Istennek szüksége van az ő építőmesterségére, mert az ember véges keze által viszi véghez mindazt, amit saját végtelen isteni kezével nem tudott.

14. Ezt mondják „első osztályú” temetésnek. Úgy tűnik, elsősorban értelmiségiek fáradoznak a holttest körül. Ünnepélyes mozdulattal lendítik magasba a halotti leplet, szinte liturgikus mozgást végeznek. Kimérten, paposan, elmerülve cselekvésük méltóságában. Celebrálnak. Legfőképp gondoskodnak. Rendnek kell lennie, és a holttestekről gondoskodni illik.

Josef Hegenbarth – Hans Urs von Balthasar: Keresztút Egészen más oldaláról ismerhetjük meg Hans Urs von Balthasart ebben a kis füzetkében. Elmélkedő, már-már misztikus mélységekbe merülő gondolatait egészítik ki Josef Hegenbarth grafikus impresszionista hatású képei. Ha felkeltette érdeklődésedet ez a könyv, vagy olvasnál valami mást von Balthasartól, várunk szeretettel Könyvtárunkban! NPKM