Mandátum miatt minisztériumnak Németh Antal (Lásd lent jó jegyzeteim!) Szóval lejárt az első öt évem mandátumom, és úgy gondolom, lenne még helyem az igazgatói poszton, ezért ismertetni szeretném eddigi tevékenységemet, valamint adnék egy kis ízelítőt jövőbeli terveimről.

Említendő eddigi eredményeim Vezetővé válás Hóman haverom Színház szépitése Körhorizontpálya kiépítése Színészek szerződtetése Kinevezésem előtt már nekiláttam a munkálatoknak, hisz volt bőven. A lehetőségekhez képest korszerűsítettük a színházat. Körhorizontpályát kapott, transzformátorok, portáltornyok, vetítőhíd és új hangerősítő berendezés is megjelent. A bársonyfüggöny le lett cserélve, a nézőtéri székek pedig kényelmesebbre lettek leváltva. A társulatot többé-kevésbé lecseréltem visszaszerződtetés, és egy kis vérfrissítés is történt.

Következő képek Változatos volt Kiváló külföldiek Több lehetőségünk volt az 1936/37-es évben. Az idegen művek adtak lehetőséget a legkimagaslóbb teljesítményekre. O’Neill Amerikai Elektrájának, D’Annunzio Jorio leányának, Shakespeare Othellójának előadásai Európa bármely színházának nagy produkcióival nyugodtan felvehették a versenyt. A Csongor is Tünde is kiváló darab volt, egyszerre allegorikus és mesebeli volt, ám magyar népies jellegét sem vesztette el. Rengeteg művet mutathattunk be itthon. Bécsben is vendégszerepeltünk A roninok kincsével.

Évfordulós évad Meghatározó magyarok Külföldi klasszikusok Tragédia tündöklése Külföldi klasszikusok Szép Szentivánéji A 37/38-as évad, sőt talán eddigi igazgatóságom legmeghatározóbb eseménye volt ez az ünnepélysorozat. Jelentős műveket kellett kiválogatnunk, így elevenítődött fel az Árpád ébredése, vagy éppen Zilahytól a Süt a napja. Idegen darabokat illetően korszakokat, stílusokat jellemző klasszikusok mellett döntöttünk. 20 magyar, 5 külföldi mű volt a centenáris ciklusban. Legnagyobb sikere talán a Szentivánéji álomnak volt, az én kedvencem pedig Madách műve volt. Az ember tragédiája bemutatóim közül eddig ez volt a legjobb, forgószínpadot, és sok szereplőt alkalmazhattunk, kitűnő próbalehetőségnek bizonyult a hamburgi előadás, mely ennek „kicsinyített mása” volt.

Tavalyi történések Végtelen vígjáték Hetvenötös hét Herczeg Mivel a jubileumi évadban túlsúlyba kerültek a komorabb drámák, hogy a közönség vágyát a lelki kiegyenlítődés után kielégítsem, a következő, 1938/39-es évad középpontjába egy vígjátékciklust állítottam. Arisztophanész, Shakespeare, Molière, Eötvös Józsefen és Ibsen is megjelentek a színpadon, mármint műveik, nem ők maguk. Az egyetemes vígjáték-ciklus mellett nagy íróink születésének 75. éve alkalmából hét darabot felölelő Herczeg-ciklust is rendeztünk. Számos új magyar író, és külföldi mű és megjelent ebben az évben. Az ember tragédiáját átírtam kamara-változatra, állandó oltárszerű keretben cserélt egy-egy díszletképpel sikerült elérnem nemcsak a harmadfélórás előadási időtartamot, hanem azt is, hogy a klasszikus mű szövege fokozott mértékben érvényesülhetett.

Idei idény Sok Shakespeare Külföldi különlegességek Meg magyarok Shakespeare-ciklussal zártuk félévtizedes igazgatóságomat. Ezzel meg szerettem volna mutatni, hogy van, ami állandó, és feledhetetlen, és szerintem ezek közé tartoznak az angol drámaíró munkái. Kilenc művet adtunk elő, a Minden jó, ha a vége jó-val nyitottunk, majd jött a többi: Macbeth, Hamlet, Ahogy tetszik, és persze a Rómeó és Júlia is. Természetesen ezeken kívül még jó pár előadás megvalósult. Külföldről Ibsen, a délszláv Begović, a német Coubier, az angol Fletcher–Lee, a finn Järviluoma, a német Schreyvogl művei, és persze az olasz Forzano, akinek kiemelkedő jelentőségű volt Ceasar-ja. Magyar téren Asztalos Miklós, Babay József, Bibó Lajos, Csanády György, Galamb Sándor, Németh László, Tamási Áron darabjai keltek életre.

További tervek Romantikus rész Művek magyar magunkért Az elkövetkezendő két szezonra pontos terveim vannak. Klasszikus-romantikus drámákkal indítanék, melyek kiváló alapként szolgálnának. A romanticizmust nem a szó akadémikus, stílustörténeti értelmében fognám fel, hanem mint az emberi léleknek és a költői alakításnak minden népnél, minden időben és minden műfajban lehetséges, mondhatni örök formáját. Shakespeare, Goldoni, Schiller, Gróf Teleki László, Ibsen, én ezekben az írókban gondolkoznék. Valamint egy Vörösmarty-mű is fejemben van. A magyar önismeret évére szükségünk lenne. Félreértés ne essék, nem kizárólag magyar műveket játszatnék, rengeteg külföldi darab is feltűnne, ám mindegyik lényege az lenne, hogy közelebb vigyen önmagunkhoz, hogy általuk fejleszthessük világképünket.

Erdélyi emberektől Színpadunkon szereptelen szerzők Az 1942/43-as évad tengelyének az erdélyi írók ciklusát szántam. Új műveket dolgoznék fel új íróktól, olyanoktól, akik még nem szerepeltek itt. Modern dolgokat szeretnék, ám az eddigiekhez hűen sok klasszikus darabbal foglalkoznék.

Végül visszatekintünk Századi szemelvények Tízesre tekintés Az 1943/44-as évre visszatekintő jellegű ciklust tervezek, amelynek címe „100 év legnagyobb sikerei” lenne. Az utolsó évszázad meghatározó műveit mutatnám be. És legvégül csak tíz évet ölelnék fel, az elmúlt öt év, és a remélhetőleg elkövetkezendő öt év kiemelkedő produkció kerülnének színpadra. Ezzel elszámolnék kétszer ötéves igazgatóságom alatt történtekkel.

Kifejezetten köszönöm! Köszönöm a figyelmet! Remélem még találkozunk.