Mítoszok Dionüszoszról 1. Boiótiában született, anyja Szemelé, Kadmosz lánya Szemelé Héra gyűlölete miatt hal meg – Zeusz isteni alakban jelent meg neki és elégette (előtte megígérte, hogy teljesíti Szemelé kívánságát, aki ezt kérte Hérától felbíztatva) – a magzatot Zeusz kivette és combjába varrta be Miután megszületett, Zeusz Athamasz, Orkhomenoszi király feleségének, Inónak adta, hogy nevelje fel – Héra azonban őrülettel sújtotta Athamaszt, Inónak így menekülnie kellett Ezután Nüsza hegyén (Boiótiában v. Keleten v. D-Thrákiában) egy barlangban nümphák nevelték (>> neve) Felesége Ariadné Katabaszisz Szemeléért Olümposzra megy Kalózok fogják el

Mítoszok Dionüszoszról 2. Proitosz lányai megtagadják Dionüszosz kultuszában való részvételt >> megőrülnek, tehénnek képzelik magukat >> végül Melampusz gyógyítja meg őket A thrák király, Lükurgosz elüldözte a gyerek Dionüszosz gondozóit, Dionüszosz pedig a tengerbe esett, ahonnan Thetisz mentette ki >> Zeusz megvakította Lükurgoszt, és hamarosan meg is halt (Aiszkhülosznak volt a témáról drámája: itt Lükurgosz az ifjú Dionüszoszt puhánynak gúnyolja, ezért büntetésből bebörtönzik, majd belátja hibáját és elfogadja, sőt hirdeti Dionüszosz hatalmát) (Más verzió: Lükurgosz büntetése őrület: szőlővesszőnek nézi saját fiát, és megöli; máshol nejét is megöli, v. levágja saját lábát, v. lovak, esetleg párducok tépik szét őt; v. miután Lükurgosz lekaszaboltatja a bakkhánsnőket szabályos háborút vív Dionüszosszal, végül elfogják, megvakítják, keresztre feszítik)

Euripidész: Bakkhánsnők A kultuszra vonatkozóan a fő forrás: Euripidész: Bakkhánsnők - itt a főszereplő Dionüszosz maga Pentheusz Thébai királya bebörtönzi a saját kultuszát terjesztő, Ázsiából érkezett Dionüszoszt Dionüszosz arra készteti a thébai asszonyokat, hogy éjszaka menjenek a hegyekbe, dobok és sípok zenéjére táncoljanak, bort igyanak A nők önkívületbe kerülnek, bomlott hajjal, szarvasbőrbe öltözve, repkénnyel koszorúzva, kígyókkal övezve, szarvasborjat vagy farkaskölyköt szoptatnak (a kismamák), thürszoszukkal vizet v. bort fakasztanak a sziklákból, a földből tej folyik, a thrürszoszról méz csepeg, élő állatokat tépnek szét puszta kézzel... (egyéb csodák: a hajuk lángol, a fegyverek nem sebzik meg őket, kivételes testi erejük lesz) Az asszonyokat megleső Pentheuszt a nők széttépik

Dionüszosz-misztériumok 1. Az állami ünnepek szertartásain kívül Dionüszosznak volt titkos kultusza is eredetileg csak nők számára Éjszakai szertartások távol a városoktól (oreibaszia: kivonulás a hegyekbe). Az állatáldozat feldarabolása v. széttépése és a nyers hús (és a vér) fogyasztása révén (szparagmosz és ómophagia) egyesülnek az istennel, mivel ezek az állatok Dionüszosz megtestesülései: bika, kecske, oroszlán, szarvasborjú alakjában tud megjelenni– egy himnuszban is bikaként szólítják meg Dionüszosz felszabadító istenség, aki örömöt, szabadságot azáltal ad az embernek, hogy lehetségessé tette, hogy kultusza gyakorlása közben az ember ne legyen önmaga (önkívület, eksztaszisz), és mentes legyen minden társ. kötöttségtől: extatikus tánc (hátravetett fejtartással ábrázolják a nőket) és zene, dobok, cintányérok, sípok, maszk, bor, ittas nők (mainaszok, bakkhánsnők) tartoztak a kultuszhoz (mellékneve: Bakkhosz ~ lármás)

Dionüszosz-misztériumok 2. (a megtisztulást, katharsziszt lehet így elérni, ahogyan a drámákkal is: a bűntudat, depresszió, szorongás kezelését – kikapcsolja egy időre a mindennapoknak az egyént nyomasztó a felelősségét) Eredetileg nincs szexuális tartalma a rítusoknak A mania (valószínűleg a féktelen orgia=szertartások miatt őrület) és az extaszisz is az istennel való egyesülést szolgálta (az isten jelen van – az ember kilép magából és egyesül vele) Voltak titkos beavatási rítusok a Dionüszosz-kultuszban, de az vitatott, hogy misztériumoknak nevezhetők-e, azaz, nem egyértelmű, hogy a túlvilági boldogság reményét nyújtották-e a bevatottaknak

Dionüszosz-misztériumok 3. thü(i)adesz = mainadesz = bakkhai = bakkhánsnők = Dionüszosz mítikus kísérői, valamint a Dionüszosz-kultuszban résztvevő nők bakkhoi: férfiak; bakkheia: őrület Az orgiasztikus, extatikus rítusokban a thrák eredetű Dionüszosz-kultuszhoz a Kübelé-kultusz phrüg v. lüd elemei járulnak euoi: a bakkhánsnők örömkiáltása thiaszosz: a bakkhánsnők ünneplő csapata Eleuszisszal szemben: nincs központi szentély (hanem bárhol lehetett teleté), nemzetségileg fix papság (hanem vándorló papság)

Dionüszosz-misztériumok 4. A beavatások csoportonként és időszakonként különböztek: a szimbolikától az orgiáig; a bor és a szex lényeges Egyes csoportokban a teleté túlvilági boldogságot ígért. Erre a következőkből következtethetünk: aranytáblák mutatnak erre (főleg D-Itáliából, ált. E/1-ben): ciprus, forrás, az őr kérdése, majd válasz; rejtélyes szavak: „bikaként/bakként/kosként estem a tejbe, isten leszek, Perszephoné ölébe alámerültem...” (eleje a beavatási rituáléra utal, a vége az újjászületésre) sírvázákon (pl. Derveniből) dionüszoszi jelenetek (szőlő, thürszosz, borostyán); másik vázán az alvilágban kezet nyújt Dionüszosz Hadésznak felirat: ide csak bakkhoszok temetkezhetnek

Dionüszosz alakja 1. dionüszosz maga a szőlő ill. a bor >> A bor és bortermelés istene, védője; eredetileg csak a szőlővel, majd az egész természettel közeli kapcsolatba került >> Termékenység- és vegetációs isten; eltűnései és feltűnései az élet és a halál összekapcsolódásának titkára, összetartozásukra, váltakozásukra utalnak - meghaló és feltámadó isten (3x született: Szemelétől, Zeusz combjából, szivéből újraélesztve) (A bor az élet teljességének lett jelképe: a szőlő megromlana, de a bor maradandó ~ Dionüszosz halandóból halhatatlan lett) A borral megörvendezteti az embereket és elűzi bajaikat, a test és lélek megmentője (szótér) (Összeköti az embereket >> társaságában van Aphrodité és Erósz is) A művészeteket, a múzsákat is kedveli

Dionüszosz alakja 2. A termékenységkultusz (ill. a földműveléshez kapcsolódó kultusz) összekapcsolódik a halott-kultusszal és a túlvilági boldogság biztosításával akárcsak Démétér-Perszephoné esetében (a halottak a földben >> ők befolyásolják a termést, tőlük függ a gazdagság ~ Hádész=Plutosz?) (Jóshelyei voltak, Delphoiban is volt szerepe Már Homérosz tud az orgiasztikus Dionüszosz-kultuszról) Ábrázolásának 2 típusa: szakálas érett v. fiatal, nőies férfi Attribútuma a phallosz (A phallagógia bevezetője a legenda szerint Arkhilokhosz) A Római Ceres, Liber (eredetileg Liber pater – Juppiter egyik melléknevéből fejlődött önálló istenséggé), Libera: Démétér és gyermekei: Iakkhosz (Dionüszosz) és Perszephóné (ill. Ariadné)

Dionüszosz-kultusz 1. Homérosznál nem olümposzi isten, hanem a Földön az emberiség jótevője (mint Démétér): közelebb van az emberekhez, mint az olümposziak Euripidész és Hérodotosz szerint is az olümposzi isteneknél később alakult ki kultusza – meghonosításával szembeni ellenállásról több mítosza szól: Aki nem akarta elfogadni istenségét v. kultuszát, azt őrülettel sújtotta >> ált. valamely rokonát tépi szét, vagy őt a rokonai v. más

Dionüszosz-kultusz 2. Dionüszosz kultuszát főként maga az isten terjesztette: bejárta az egész világot mainaszok, szatüroszok kíséretében, akik gyalog v. párducháton, thürszosszal a kezükben vonultak – ezután felvonult az Olümposzra és anyját is felvitte Ezzel szemben már a püloszi táblákon szerepel a neve A mítosz-elemek, melyek ellenállásról, összeütközésről, üldözésről szólnak valószínűleg nem azt bizonyítják, hogy később jött isten, hanem inkább a dionüszoszi vallási élménnyel szembeni ellenállás lenyomatai. Kultusza egészen eltérő az olümposzi istenekétől (annak komolyságától), a hagyományos vallással, értékrenddel szemben áll

Az orphikusok tovább gazdagítják a kultuszt: Orpheuszt a dionüszoszi misztériumok bevezetőjének v. megreformálójának tartották: Dionüszosz Perszephóné fia v. testvére és vőlegénye lett Iakkhoszként az Eleusziszi misztériumokban is szerepel (itt Démétér fia, Perszephóné testvére) Héra elküldi a titánokat, akik arcukat gipszporral bekenve mindenféle játékszerrel (csörgők, tükör, csontkockák, labda, csiga) elcsalogatják a gyermek Dionüszoszt, megölik és daraborka vágják. A darbokat egy üstben megfőzik és megeszik. Athéné, Rea v. Démétér megmenti a szivét. Zeusz villámaival elpusztítja a titánokat és feltámasztja Dionüszoszt. (az elpusztított titánok porából gyúrta Zeusz az embert – a titánok pedig megették Dionüszoszt, tehát ő is benne van az emberben) Vallástörténészek hangsúlyozzák, hogy a feldarabolás és megfőzés (tűz kell hozzá) biztosítja a halhatatlanságot, és hogy ezek az elemek több avatási ceremóniában (pl. sámánavatás) előfordulnak (a mítosz egy ősi rítusra utal?)

Dionüszosz Dionüszoszt Ozirisszel is azonosították és Orpheusszal is (a széttépés miatt?, katabaszisz ill. az alvilággal való kapcsolat miatt?) Zagreusszal is azonosították (Szabaziosz is?) thüászok? Dionüszosz mítoszai a szőlőművelés különböző fázisait szimbolizálják? A Kr. u. 4. századra monoteista vallássá fejlődött a Dionüszosz-kultusz, a kereszténységgel próbált rivalizálni

Bacchanalia 200 körül került Rómába Titkos orgiasztikus rítusok Eleinte csak nők vehettek részt Eredetileg csak évente 1x, később hetente 1x 186 SC de Bacchanalibus: mivel a kultuszhoz a szóbeszéd szerint kicsapongás, különböző vétkek tartoztak, a senatus egész Itáliában betiltotta a kultuszt és a közösségeket halálbüntetés fenyegetésével (Dionüszosz hivatalos kultuszát természetesen nem tiltották be), a kultuszhelyeket lerombolták; Livius szerint 7000 főt ítéltek halálra – végleg kiírtották

Dionüszosz ünnepei 1. Legtöbb ünnepe a bortermeléshez kapcsolódik, a tréfák, versenyek és a tánc fontos részei, de a legfontosabbak a körmenetek, melyek álarcban, állatalakban zajlottak (A színpadi álarcok a Dionüszosz falusi ünnepein dívó szokásokból fejlődtek ki, mikor is a parasztok arcukat borseprővel pirosították, majd falevelekből nagy szakállakat készítettek, és fakéregből rettentő álarcokat alakítottak maguknak) Megfigyelhető a Démétér-kultuszhoz való kapcsolat és az alvilághoz, halottakhoz (>> termékenységhez) 1. Kis (Falusi) Dionüszia: decemberben, az újbort ekkor kóstolták meg először vidéken, kómosz, kecske-áldozat Ugyanekkor a Haloa Dionüszosz, Démétér és Perszephoné tiszteletére női ünnep szexuális tartalmú viccekkel, nemi szerveket mintázó kalácsokkal termékenységfokozás végett; „a papnők csendben odamennek a az asszonyokhoz, és figyelmeztetésként súgják a fülükbe, hogy tilos a házasságtörés”

Dionüszosz ünnepei 2. 2. Lénaia: januárban, a előző folytatása, az újbor megkóstolása Athénben a Lénaion városrészben (Limnai része, az Akropolisztól délre), komédia- (az 5. század végétől dithürambosz- és tragédia-) előadások, kómosz szekereken; kapcsolatban a Démétér-kultusszal, mivel az eleusziszi dadukhosznak van itt is szerepe: az ő felszólítására hívták Iakkhosz Plutodatészt 3. Anthesztéria: februárban, a legősibb Dionüszosz-ünnep; „virágünnep” 1. nap: a boros pithoszok megnyitása az alvilág megnyílásához kapcsolódik: a halottak másnap estig visszatérnek (pithoszokba temetkeztek a korai időkben, majd feneketlen pithoszok a sírokon: ebbe öntik az italáldozatot); lakoma, melyen a rabszolgák is jelen lehetnek

Dionüszosz ünnepei 3. 2. nap: tisztátalan nap, az égi istenek templomai zárva; az alvilági lelkek ártó hatása ellen védekezés ekkor; elhunyt hozzátartozóknak áldozatok; hierosz gamosz: az arkhón baszileusz felesége és Dionüszosz között a Bukoleionban: éjszakára magára hagyták egy Dionüszosz-szoborral a nőt; este: szatüroszoknak és bakkhánsnőknek öltözött emberek felvonulása; ivóverseny; olajjal bekent bőrtömlőn ugrálás 3. nap: hüvelyes növényekből áldozat a meghaltaknak és Hermész Khthoniosznak

Dionüszosz ünnepei 4. 4. Városi v. Nagy Dionüszia: 6 napon át, a leginkább nagyszabású ünnep, márciusban 1. nap: Dionüszosz fából készült ősi ülőszobrát az Akropolisz déli lejtőjén álló templomától az Akadémiához vezető úton épült régi szentélyéhez, majd pedig este a színházhoz kísérte az ünneplő tömeg 2. nap: a színház orkhésztrájába vitték az istenszobrot; az orkhésztrában zajlottak az áldozati szertartások, majd innen indult a kómosz: szatüroszoknak és bakkhánsnőknek öltözött emberek mulatoznak Athén utcáin, ivóverseny; közben dithürambosz-versenyek zajlottak

Dionüszosz ünnepei 5. (A dithürambosz Dionüszosz vagy egy hérosz tiszteletére írt, dór nyelvű lírai vers, ill. dal, a karvezető és a kar közötti párbeszéd, egy történet elbeszélése; belőle fejlődött ki a tragédia, de tovább élt önálló műfajként is, sőt nagyobb szabásúak is voltak a dithürambosz-versenyek: 50 fős férfikórusok énekeltek és táncoltak lantkíséret mellett; phülénként 1 kar, a győztes kar és khorégosz bronztripuszt kapott, a költő egy bikát) Az utolsó 4 napon voltak a drámai előadások 534 óta (talán Peiszisztratosz vezette be): 3. nap komédiák, 4-6. nap tragédiák Ekkor mindenhonnan jöttek látogatók >> ilyenkor hirdették ki a más államokat érintő döntéseket és a kitüntetéseket (5. Mezei dionüsziák: novemberben, démoszokként ünnepelték gazdák és szolgák együtt, áldozatok a helyi oltárokon, phallosz körülhordozása, felvonulás, vetélkedő (olajjal bekent bőrtömlőn kellett ugrálni) ----- ez nem ugyanaz mint a falusi???)

Drámák 1. A szőlőtermesztést (és a szőlő életét, ill. a természetet) ciklusok jellemzik >> Dionüszosz mítoszában megtalálható a diadal és a szenvedés >> a kultuszban öröm, mulatozás és panaszok, gyászdalok – komédia és tragédia Eredetileg a tragédia valószínűleg Dionüszosz szenvedéseit mutathatta be – a dithüramboszból alakult ki Az első ismert drámaíró, a tragédia feltalálója Theszpisz Peiszisztratosz idejében 534-ben lép fel az első Nagy Dionüszia ünnepen, az első drámai versenyen (ekkoriban épül az első színház és az első Dionüszosz-templom is az Akropolisz alatt): ő emelt ki egy személyt a dithüramboszt éneklő kórusból, aki az elbeszélt cselekménynek részese volt – valószínűleg ez a személy kommentálta v. értelmezte a kar szövegeit, válaszolt a kar kérdéseire (hüpokritész: magyarázó, értelmező, válaszoló – színész);

Drámák 2. a kar nála még szatüroszokból áll; a Nagy Dionüszia bevezetése előtt talán a Mezei Dionüszia idején járták vándor karok a démoszokat; az első drámai versenyek még az agorán voltak Az első ránk maradt teljes dráma Aiszkhülosz Perzsák című tragédiája 472-ből (Periklész khorégoszságával) – Aiszkhülosznál a 2 színész (~több szereplő) között folyó (iambikus) dialógus lényegesebb lett a lírai (változatos versmértékű) énekelt és eltáncolt kardaloknál, ekkor jött létre az igazi dráma: párbeszédekben különböző gondolkodásmódok, értékrendek ütköznek össze (Szophoklész vezeti be a 3. színészt, így a párbeszéd még jelentősebb lett) A Perzsákban még inkább a saját gondolatok (valamint az előzmények, majd a vereség) elbeszélése, nem a párbeszéd a jellemző + a fájdalom kifejezése, siralom (ez a Dionüszosz-kultuszból jött elem) A dráma 3 típusa: tragédia, komédia, szatírjáték

Drámák 3. A tragédia szó jelentése: kecskebőrbe bújt (tkp. szatíroknak öltözött) emberek (tragoszok) dala: ahogy a kultuszban is az istennel v. kísérőivel azonosultak a hívek, úgy itt is Dráma: draó-ból (nem elmesélt, hanem cselekvő személyek által előadott műfaj) Rómában szégyen, Hellaszban dicsőség volt színésznek lenni Részei: prologosz – parodosz (1. kardal a kar bevonulása közben) – episzodium (?) – sztaszimon (kardal, amikor a kar az orkhésztrában áll) – exodosz A komédiában hasonlóan, de fontos rész a parabaszisz: kardal, melyben a kar a nézőket szólítja meg Ó- és újkomédia (határ 400 körül, az ókomédia „politikusabb”, az újkomédiában társ. problémák, mindennapi élet megjelenítése, embertípusok kifigurázása)

Drámák 4. A Nagy Dionüsziát és a drámaversenyeket az arkhón baszileusz szervezte: nála kértek kart a költők (a pályázók közül ő választ ki 3 főt, akik kórust kaphattak); a khorégoszokat ő választja ki (kb. 30 mina egy kar és a díszletek költsége); 3 tragédiaköltő lépett fel egy trilógiával és egy szatírjátékkal 5 komédiaköltő lépett fel egy-egy komédiával A kar betanítója a költő, és sokáig ő volt az egyetlen színész is A tragikus kar 12, majd Szophoklész óta 15 fős, a komikus 24 – a tagok álarcban 10 sorsolt bíra (phülénként 1) – az arkhón 5 táblát húz ki: ezek döntöttek A jutalom: borostyánkoszorú a szerzőnek, khorégosznak, színészeknek A didaszkaliában: a győztesek nevei + az év + a szerző + a darabcím

A színház Theatron: ahonnan látnak Athénban 25-30e fő: különhelyek (67) Dionüszosz papjának, bulétagoknak, papoknak, vendégeknek ephéboszoknak; metoikoszok, nők, rabszolgák külön ültek Orkhésztra = tánctér Dionüszosz-oltárral: ez a színház magja, eleinte egyetlen része, amit a nézők körülálltak Szkéné = sátor: a kellékek raktára, öltöző és kulisszafal festett díszletképekkel, az istenek az erkélyen jelentek meg, v. darut használtak enkükléma: hengereken guruló kis színpad, ahol a színpad mögötti eseményeket jelenítették meg Eleinte nem volt színpad, később: proszkénion (a színészek itt, a kar az orkhésztrában) Előadás előtt boráldozat, kitüntetések, a szövetségesek felvonulása, a hősi halottak gyerekeinek (=hadiárváknak) a felvonulása Jegyek 2 oboloszért (sok fennmaradt – rajtuk a nézőtér egy szakaszát jelölő betű), Periklész óta ingyen a szegényeknek

Tragédia-elmélet 1. A tragédia kulcsfogalmai: (Arist. Poétika 14, 49b?) eleosz: együttérzés, szánalom, sajnálat, részvét (spontán reakció, nem mint a kereszténységben; pozitív és negatív érzés is: szeretet a másik iránt és a szenvedése átérzése); akkor érezzük, ha hasonló hozzánk, aki önhibáján kívül szenved (>> nem lehet teljesen jó és rossz sem a főszereplő, mert akkor nem éreznénk részvétet iránta) phobosz: borzalom, félelem A tragédia ezeket az érzelmeket váltja ki, ezek átélése vezet a katharsziszhoz (először felerősíti ezeket, majd feloldja őket: megszűnésükkor örömhöz – hédoné – vezetnek: a sírás öröm, mégha fájdalom miatt is van) katharszisz: vagy a szenvedélyektől való megtisztulás vagy a szenvedélyek megtisztulása (=erényekké alakulása), v. mérséklése

Tragédia-elmélet 2. (A néző hangulatai váltakoznak: szimpátia a hőssel, közben az elkerülhetetlen végtől való borzongás, közben az újra és újra felkeltett remény, hogy hátha mégis kedvezőbb lesz a végkimenetel) A főszereplő magas pozícióban – boldogság, tekintély jellemzi >> hübrisz Ártatlan és vétkes, ezért bukik el Vagy nem a hős van a tragédia középpontjában, hanem a tragikus összeütközés két egyoldalú pozíció közt, melyek mindegyike tartalmaz igazságot (jót)

Tragédia-elmélet 3. Arisztotelész: Olyan eseményeket ábrázol a tragédia, melyek együttérzést és félemet váltanak ki. Az együttérzést a hős szenvedésének, bukásának (peripeteia) ábrázolása révén váltja ki. A szenvedés, bukás oka a hős vétke: nem jellemhiba (mert akkor nem éreznénk együtt vele?), nem felső hatalom okozza (mert az csak egy csapás lenne, nem bukás) hanem tévedés, hamartia (ami a sport fogalma: a célt elvéteni): megérthető hiba A hosszúság lényeges: a túl hosszú átláthatatlan, a túl rövidet nem lehet komolyan venni A tragédia lényege nemcsak színpadon, hanem olvasva is megjelenik Cselekvést, mégpedig fiktív cselekvést fejez ki (költészet >> közelebb áll a fil-hez, mint a törtírás) Platón: csak rosszat tanulhatunk a tragédiákból

Tragédia-elmélet 4. Későbbi fejlődés Lessing: morális hatású is a tragédia: megváltoztatja az embert: A tragédia alkalmasabbá teszi az embert részvét érzésére: aki könnyebben, erősebben és többször érez részvétet, az jobb ember A középkor után vagy a részvétet vagy a félelmet a csodálat váltja fel a tragédiákban (a szereplők morális kiválósága, nagysága miatt) A morális épülés lényegesebb lesz, mint a katarzis