A borító által ábrázolt világ

A Legkisebb Jégkorszak…   egy krízis leírása. egy életérzés. megfagyott állapot. kimerevített állapot. egy egészen különleges korszak. negatív állapot. pozitív irányba befolyásolja a világot. negatív irányba befolyásolja a világot. … -ban semmi sem változik a korábbiakhoz képest. valójában nem a jövő, hanem a jelen leírása. az, ahol eltűnnek a szabályok. megmutatkozik az emberek rejtett énje. közelebb hozza az embereket. eltávolítja az embereket. egy lehetetlen, abszurd helyzet. valószerű helyzet.

A szereplők egymáshoz való viszonya alkalmazkodás támogatás lemondás erőszak gyöngédség harag elbeszélés egymás mellett türelem elfogadás megértés közeledés eltávolodás A szereplők egymáshoz való viszonya

AZ ÚT KÉPE TOPOGÁS CSOSZOGÁS KÖRBENJÁRÁS HATÁROZOTT LÉPTEK VÁRAKOZÁS EGYENES ÚT FÉNY NÉLKÜLI ALAGÚT BIZONYTALAN FÜGGŐHÍD SZAKADÉK FELETTI LÉC BOLYONGÁS ELTÉVEDÉS FELEMELKEDÉS LESÜLLYEDÉS TYÚKLÉPÉS FLOW KETTŐT ELŐRE EGYET HÁTRA HÁTSZÉL ALAGÚT FÉNNYEL A VÉGÉN VÁRAKOZÁS TERVEZETT ÚTVONAL VISSZAHÚZ VALAMI SODRÓDÁS CUPPOGÁS A SÁRBAN GÖRDÜLÉKENY ELŐREHALADÁS SIMA ÚT MEGÁLLÓ ÉS NEM JÖN A BUSZ VITORLÁZÁS HÁTSZÉLBEN ZSÁKUTCA KÖRFORGALOM AUTÓPÁLYÁN SZÁGULDÁS A LEJTŐN KAPASZKODÁS FELFELÉ A LEJTŐN KAPASZKODÁS LEFELÉ ELAKADÁS

A szereplő valahonnan valahova tart az életében. A szereplő megvalósítja céljait. A szereplő kompromisszumokat köt. A szereplő boldog. A szereplőnek erős az önreflexiója. A szereplőnek van legalább egy ember az életében, akire támaszkodhat. A szereplő alakítja a sorsát. A szereplő élete rendezett. A szereplő valószerű figura. A szereplő komikus figura. A szereplő szerethető.

A líraiság a szövegben 31. o. „Budapest átmeneti fagy után Hirtelen tavaszi napra ébredt. Heves, a pimaszságig kacér, Szinte erőszakosan hízelgő reggel volt. Fehér és lila odvas keltike virult a réteken, Átteleltetett muskátli piroslott Fantáziátlanul százezer erkélyládában.” 179. o. „Éjjel pedig szakasztott olyan hold kelt föl, Mint egy súlyos rézüst, És majdnem lezuhant A magas égből a Svábhegyre.”

A líraiság a szövegben 394. o. „Megbizonyosodni a város megvakulásáról Elég volt fölsétálni valamelyik hegyre, Már amelyikre létezett még járható csapás. A csúcsokról ugyanis nem látszott semmi. A korábbi szentjánosbogárka-özön helyén Egyszerűen csak a sötét tátongott. Az alsóvárosok És hegyi falvak utcáin is kialudtak a lámpák … Egyedül a hósík fénylett Gyönyörűen és látszólag értelmetlenül.” 597. o. Délután a szitáló eső ráfagyott a fákra, A hó alól kikandikáló fűszálakra, És villogó gyémántmezővé Változtatta az üres, kivilágított kertet. Amint a jégréteg hízott, hízott csak tovább, Folyamatos recsegést-ropogást lehetett hallani. A vastag páncél súlya alatt megtörtek a szálfák, Még csak nem is az idősebbek, hanem mindegyik. Kar- és combvastagságú ágak zuhantak alá a koronákról. Óriásszilánkok borították a kertet, Mintha bezúzott kirakatüveg.”

A szöveghez való viszony Szórakoztató volt olvasni a szöveget. Van olyan szereplője a szövegnek, akinek az útja érdekes volt számomra/megérintett/ vannak hasonlóságok közte és köztem. Van a szövegben olyan élethelyzet, mely számomra is ismerős. A szöveg felvetett számomra érdekes kérdéseket/gondolatokat. Érdekesnek találtam a szöveg világát vagy annak egy-egy részletét. Elavultnak gondolom a verses regény műfaját. Hozzátett valamit a világomhoz/gondolkodásomhoz a szöveg. Feleslegesen hosszú. Kidolgozatlan részletek vannak benne. Nem értettem meg, hol vannak a hangsúlyok. Furcsa/érthetetlen részek voltak benne. … Érdemes volt elolvasni a szöveget /beleolvasni a szövegbe… …