Határtalanul pályázat 2015
* Reggel megérkeztünk Lövétére és elfoglaltuk a szálláshelyünket, majd egy kis pihenés után elmentünk a lövétei általános iskolába, ahol megismerkedhettünk a 7. osztályosokkal és közösen játszottunk velük. Ebéd után a lövétei tájházban voltunk, végül egy kovácsműhelyt látogattunk meg.
* Családoknál helyeztek el bennünket, ahol megismerkedhettünk mindennapjaikkal és életvitelükkel. Vendéglátóink mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Ebédre csorbát kaptunk, ami húsos, zöldséges savanyú leves. Van benne: murok(sárgarépa), babhüvely(zöldbab), pityóka(krumpli).
Az iskola előtt a helyi igazgató úr tartott nekünk egy kis beszédet, ahol feltehettük a kérdéseinket. Az iskola három épületben működik. Meglepetés volt számunkra, hogy mennyivel kevesebb eszközzel rendelkeznek, a tantermeket kályhával fűtik, felszereltségük a hetvenes éveket idézi. A bemutató és az iskolalátogatás után fociztunk és kézilabdáztunk kortársainkkal.
* Ebéd után kézműves foglalkozáson vettünk részt a lövétei tájházban,ahol babát készítettünk. Megismerhettük a szokásokat, láttuk a hagyományos szoba berendezését és megkóstolhattuk az ordáslepényt, ami egy helyi specialitás. Kemencében sütik, édes és nagyon finom.
* A falu fölötti hegy tetején dolgozik a falu kovácsa. Patkókat, ácskapcsot és szerszámokat készít. Ő patkolja a faluban a lovakat is. Hagyományos felszereléssel dolgoznak.
Szejkefürdőn álltunk meg először, ahol megnéztük a kiállított székely kapukat és Orbán Balázs síremlékét. Ő a legnagyobb székely, mert az es szabadságharc idején szabadcsapatot szervezett saját pénzén. Tagja volt a Tudományos Akadémiának és Székelyföldért szívvel, lélekkel küzdött.
* A legmagyarabb város Erdélyben csak a hivatalnokok románok. A város központjában megnéztük a szoborparkot és a belvárost jártuk be. Ez után látogattunk el Korondra.
* Híres fazekasfalu, vasas-kénes gyógyfürdővel négy borvízforrással. Nem csak a fazekasságáról híres a falu, hanem a taplófeldolgozás híres mesterei. Láthattuk fafaragó mesterek munkáit is.
* Sóvidék központja, híres sóbányájáról és fürdőjéről. A sóbányába autóbusszal mentünk le, ahol megismerkedhettünk a bánya kialakulásával, jelenlegi hasznosításával is. Mai napig is bányásznak sót, de a bánya egy részében kalandparkot, pihenőhelyeket találunk a gyógyulni vágyók számára. Légúti betegeket és asztmásokat kezelnek. A bányalátogatás után a fürdőben töltöttük az időt.
* A mai napot Lövéte környékének megismerésével töltöttük. Traktor után kötött szekereken mentünk fel a temetőhöz, ami a falú legmagasabb pontján van. Azért itt, hogy a holtak közelebb legyenek Istenhez. Útbaejtettük az esztennát.Ezután érkeztünk az Asszonybosszantó csárdához. Innen gyalogostúrát tettünk a sárga patakhoz.
* A hegytetőn az esztennát láttuk, ahol a juhászok elmesélték, hogyan élnek, megkóstolhattuk az ott készült sajtokat. A tavaszi-nyári időszakot itt töltik, juhokra, marhákra vigyáznak. Naponta háromszor fejik a juhokat és a tejből helyben készítenek sajtot, a savóból ordát főznek.
* A csárdánál hatalmas eső zúdult a nyakunkba,de nem csüggedtünk és a patakparton napernyő alatt szalonnát sütöttünk. Fáradtan érkeztünk haza, ahol vacsorával vártak babgulyás volt palacsintával.
* Csíki-medencébe látogattunk el a negyedik napon. Csíkszereda, Csíksomlyó. Megnéztük Csíksomlyón a kegytemplomot, majd a Makovecz Imre által tervezett templomot csodáltuk meg. Június 4.-én, úr napján éppen a mise kezdetére értünk oda. Csíkszeredán megnéztük Mikó-várat, ahol néprajzi és vártörténeti kiállítást láttunk.
* A Gyilkos-tó úgy alakult ki, hogy a völgybe leszakadt a hegyoldal és maga alá temette a fenyőket, így a tóból a mai napig kiállnak a fatörzsek. Pillanatok alatt hatalmas vihar kerekedett, özönvíz szerű eső zúdult ránk. Mikor az eső elállt Békás-szorosba folytattuk utunkat ahol csodálatos látvány tárult elénk. Visszafelé a Gyilkos-tavon csónakáztunk.
* Lovas kocsival mentünk a Lövéte környéki Vargyas-völgybe. Hegyek-völgyek között utaztunk, mire elértük úti célunkat, az Almás cseppkőbarlangot. Erdőn keresztül vezetett az út, hat függőhídon keresztül a Vargyas patak egyik partjáról a másikra. A barlangokban már az őskorban is éltek emberek, a török időkben itt kerestek menedéket az itteni lakosok.
* Hazafelé az Asszonybosszantónál letértünk az útról a borvíz források felé. Borvíznek az itteni ásványvizet nevezik. Összetételük különböző, van köztük kén tartalmú,magas só tartalmú, vasas. Hazaérkezéskor ínycsiklandó vacsorával vártak minket. Gulyáslevessel, amihez meglepetésünkre savanyú uborkát kínáltak.
Fájó búcsút vettünk vendéglátóinktól és buszra szálltunk reggel nyolckor. Királyhágóhoz érve megebédeltünk és a határtól megállás nélkül igyekeztünk haza, ahol már türelmetlenül vártak bennünket.
* Nagyon élveztük ezt a kirándulást nagyon szívesen visszamennénk és újra átélnénk ezeket a csodás dolgokat.
Köszönjük a figyelmet!