Nyelv, beszéd, gondolkodás

Vázlat I. Bevezető áttekintés 1. Mi a nyelv, mi a beszéd, mi a gondolkodás? 2. Összefüggések II. Néhány mélyfúrás 1. Nyelv és nyelvhasználat, nyelv és beszéd 1.1. A nyelv szimbolikus és társadalmi-kommunikációs szerepe 1.2. Beszédprodukció – beszédpercepció 2. Beszéd és gondolkodás Beszédmodellek 3. Nyelv és gondolkodás 3.1. Nyelvi relativizmus 3.2. A világ nyelvi képe

I. Bevezető áttekintés 1. Mi a nyelv, mi a beszéd, mi a gondolkodás? Jelrendszer : nyelvi jelekből, elemekből és szabályokból álló rendszer, amely a beszélő/hallgató tudatában létezik, és amelyet szükség esetén mozgósít a nyelvhasználó. Kulturális termék: a közösség által történetileg létrehozott kód, amely változó és változékony, a közösség számára az összetartozás szimbóluma, önmeghatározásának és kommunikációjának eszköze. Ösztön: olyan készség, amely biológiailag van kódolva az emberbe.

A beszéd = nyelvhasználat NYELV ─ BESZÉD NYELVI RENDSZER ─ NYELVHASZNÁLAT LANGUE ─ PAROLE írott és beszélt Beszélt (↔ írott) nyelvhasználat

A gondolkodás A gondolkodás olyan szellemi tevékenység, melynek révén a megismerő lény tudatában megjelenik a megismerendő dolog jelentése, lényege, általános jellegű, univerzális tartalma (, és amelynek célja általában a megoldáskeresés). asszociációs logikus képzeleti ---- tudományos (különböző szaktudományok) – problémamegoldás mindennapi– általában nem logikai és statisztikai szabályokat követnek, hanem heurisztikákat (megközelítő szabályokat vagy ökölszabályokat), de a problémamegoldás igénye sokszor jelen van

2. Összefüggések Nyelv – beszéd elvont rendszer – konkrét megvalósulás Beszéd – gondolkodás a gondolkodás szerepe a beszédfolyamatban Nyelv – gondolkodás Hogyan függ össze a nyelv a gondolkodással? (Nyelvi relativizmus, nyelvi determinizmus – nyelvi univerzalizmus)

II. 1. Nyelv és nyelvhasználat, nyelv és beszéd 1.1. A nyelv szimbolikus és társadalmi-kommunikációs szerepe a) Szimbolikus szerep: a valahova tartozás érzésének, önazonosságunk meghatározásának hordozója A közösség, a nemzet összetartozásának egyik szimbóluma Önazonosságunk és a másoktól való elkülönülésünk meghatározásának egyik legfontosabb alapja (a kultúra mellett) Érzelmi viszony: Az otthonosság, az otthon levés biztonsága Közösséghez tartozás: a közös gondolkodás, a közös múlt, a közös előismeretek adta biztonság

A nyelv (szimbolikus) szerepe a társadalom életében Különböző (nyelvtudományi) felfogások: „hagyományos” nézet: „a 16. sz.-tól kezdve a nyelv mellett a közösség egyre fontosabb tényező lesz: a nagy múlt, a megmaradás szükségessége, az egység létrehozása, majd megőrzése” (Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza) A 20. sz. végétől kezdve a nemzetállamok „válsága” mint a a globalizáció velejárója a – nemzeti-nyelvi identitás válságát is hozta.

A „társaslélektani felfogás” (Karácsony Sándor: Magyar nyelvtan társaslélektani alapon. 1934.) megújulása kognitív alapon (Tolcsvai Nagy Gábor, Szilágyi N. Sándor) „a nyelv egy nép, egy nemzet olyan megnyilvánulási formája, amelyet e közösség alakít ki, általa egyedi módon képezi le a világot, és egyedi módon azonosítja önmagát” (Tolcsvai Nagy Gábor: Nyelv, érték, közösség 2004. 19.)

Generatív-strukturalista irányzat arra alapoz, hogy az egyén nyelvtudása egyetemes nyelvtudás, bármely nyelvet egyaránt elsajátít, ha az adott környezetben nő fel. Tehát nem lényeges a nemzeti nyelvközösség, az egyetemes nyelvközösség határoz meg mindent, sőt, a nemzeti nyelvközösség korlátoz, az egyetemes szabadságot ad a nyelvet (anyanyelvet) nem kell tanítani, hiszen elvont tudásunk alapján mindazt létrehozhatjuk, amire szükségünk van.

A szociológiai, antropológiai irány Nem veszi figyelembe a történeti közösséget és kultúrát, hanem a jelen közösség felépítését tekinti irányadónak. Legfőbb tényezőknek az egyént és a (kis)csoportot tartja, ezek önmeghatározása elsősorban az egyes nyelvváltozatokban valósul meg. Az ezen a nézeten alapuló szociolingvisztika ezért hagy figyelmen kívül olyan tényezőket, mint a nemzeti közösség, annak múltjával, kultúrájával, nyelvével, változásaival együtt.

A nyelv változékonysága A nyelv szerepe az idők folyamán változik (ahogy láttuk). A nyelv az idők folyamán változik a társadalmi mozgásokkal együtt. A nyelv változékony: nem őriz egy bizonyos állapotot, legföljebb könyvekben, nyelvtankönyvekben lehet rögzíteni egy időszak, hosszabb-rövidebb időtartam nyelvhasznála- tát, nyelvét. Mindenkori állapota a múltat is őrzi. Múltja kb. 3000 éves – történeti változatok: a leglátványosabbak a szókincs területén Pl. ëmdöl (HB) > eendel > eszel (enni fogsz) húr ‘bél, belsőség’ > ‘rugalmas szál, mely kifeszítve hangadásra képes’ > ‘ a kör kerületének két pontjá összekötő egyenes’

Változó körülmények, változó igények A nyelvtörténet korszakai Előmagyar kor – ie. 4. évezredtől ie.1000-500-ig: együtt éltünk a rokon nyelvet beszélő népekkel Ősmagyar kor – ie. 1000-500–9. század (honfoglalás): nyelvemléktelen korszak Ómagyar kor – 896–1526: megjelennek az írásos emlékek: Tihanyi alapítólevél, Halotti beszéd, Ómagyar Mária- siralom, később kódexek 4. Középmagyar kor – 1526–1772: a könyvnyomtatás, a fordítások, az írásbeliség kezdetének kora: Biblia- és zsoltárfordítások, A magyar költészet gyökerei:Tinódi Lantos Sebestyén, Bornemissza Péter, Balassi Bálint, Heltai Gáspár , Szenczi Molnár Albert, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Mikes Kelemen munkássága.

5. Újmagyar kor – 1772 –1920: nyelvtudomány, a nyelvvel való 5. Újmagyar kor – 1772 –1920: nyelvtudomány, a nyelvvel való tudatos foglalkozás kezdeteinek kora Kazinczy vezetésével megindul a nyelvújítás mozgalma 1772: Bessenyei György: Ágis tragédiája, Magyarság című röpirata: „Minden nemzet a maga nyelvén lett naggyá, de idegenén soha sem.” 1825: MTA: Széchenyi István a létrehozója 1832: az első helyesírási szabályzat: A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai (Vörösmarty Mihály) 1844. évi II. törvénycikk: a magyar nyelv államnyelvvé tételéről 1872: Magyar Nyelvőr 1905: Magyar Nyelv 6. Legújabb magyar kor – 1920–napjainkig: a trianoni döntés utáni nyelvállapot

A nyelv változatossága A nyelvnek a múltban is és a mindenkori jelenben is többféle változata van. Területi: dialektus Társadalmi: szociolektus Etnikai: etnolektus Politikai: politolektus Egyéni: idiolektus A normatív változat: közös (normatív-irodalmi) nyelv

A normatív nyelv viszonylagos egysége A magyar nemzet nyelvileg (majdnem) egységes, hiszen kevés nemzetisége van. A 19. század közepére megvalósult normatív változat nem abszolút, hanem viszonylagos egység. Mit jelent ez? Olyan egység, amelyben a normatív változat képviseli a változatok fölöttiséget, ezt tanulják a gyerekek az iskolában, ezen jelennek meg a sajtótermékek, ezt használják a rádiók és a tévék bemondói stb., de mellette az egyéb változatok természetes módon élnek.

A nyelv társadalmi-kommunikációs szerepe Az emberi kommunikáció és a természetes nyelv Az emberi kommunikáció leggyakrabban használt eszköze a nyelv. (A nyelv nem kizárólagos eszköze az emberi kommunikációnak A nyelvet nem csak kommunikációs interakcióban használjuk.) ↓ A nyelvet és a kommunikációt sosem azonosíthatjuk egymással.

A) Kommunikatív nyelvhasználat „külső beszéd” Szükség van partnerre (címzettre)!!!! Funkciók: Informatív (tudás) Imperatív (viselkedés) Performatív (szociális tudás) Emotív (érzelmi állapot) Interperszonális (a felek közti viszonyok) formális – informális

B) Nem kommunikatív nyelvhasználat „belső beszéd” Nincs szükség partnerre (címzettre)!!!! Funkciók: Expresszív: egyfajta önkifejezés Kognitív: ún. belső beszéd, a nyelv gondolkodásra való használata

1.2. Beszédprodukció – beszédpercepció Beszédtervezés, beszédprodukció: a beszéd létrehozásának folyamata Beszédpercepció: (a beszéd)észlelése és megértése sémák, forgatókönyvek

A beszédprodukció Mi a beszédprodukció? Az a folyamat, amely a megszólalás szándékától a kiejtésig tart. Az érdeklődés középpontjában: a spontán beszédprodukció Interpretatív Félspontán (félinterpretatív) Spontán: Narratív Párbeszéd Társalgás (lehet benne rövid narratíva) Beszéd alapú játékok Irányított spontán beszéd

A beszédprodukció A beszédprodukció vizsgálata Közvetlenül nem tanulmányozható. Vizsgálati lehetőségek: Megfigyelések (spontán beszéd közben ill. kísérleti helyzetben) Megakadásjelenségek, nyelvbotlások vizsgálata (ezeket néha szándékosan indukálják)

Beszédprodukció Beszédprodukciós modellek Garret, a Clark házaspár, Fromkin, Dell (interaktív modell) Levelt (beszédpercepció is!)

Levelt modellje a) Fogalmi szint b) Átalakító lemmaszint (mentális lexikon) grammatikai kódolás fonológiai kódolás c) Artikulátor_____________________ d) Akusztikai-fonetikai feldolgozó e) Elemző Fonológiai dekódolás Lexikai reprezentáció Grammatikai dekódolás f) Fogalmi szint

Levelt modellje Levelt beszédprodukciós modelljének jellemzői Az egyes alrendszerek nem függenek egymástól (nem kell információt megosztani ahhoz, hogy eredményesen elvégezzék feladatukat). Az egyes alrendszerek csak a saját működésüknek megfelelő inputot veszik be. Az információ csak előre halad. Nincs interakció a modulok között. Ugyanakkor a párhuzamos működést is engedi (pl. elemek aktiválása a mentális lexikonban). Inkrementális produkció (ahogy az egyik modult elhagyja az output, már kezdődik a következő input feldolgozása). A feedback (önellenőrzés) központi szerepe – a dadogás magyarázatára alkalmas. Egyszerre megértési modell is.

Fogalmi szint Fogalmi szint: beszédtervezés Amikor mondani szeretnénk valamit, az először fogalmi szinten jelenik meg Nem konkrét nyelvi jellegű – az egyén által ismert bármely nyelven megfogalmazódhat később A beszédszándék tartalmazza Amiről mondani akarunk valamit Amit mondani szeretnénk A tárgyakra vonatkozóan: egy (több) határozott-határozatlan oppozíciót A cselekvés/történés idejére/módjára vonatkozó információkat

Fogalmi szint Milyen mentális folyamatok játszódnak le a fogalmi szinten? Figyelem- és memóriafolyamatok A deklaratív tudás aktiválása (szemantikus és epizodikus memória) A fogalmi háló aktiválása és építése

Fogalmi szint A folyamat jellemzői: Konvencionális és egyedi egyszerre Nem nyelvi jellegű! Fogalomkörök: Tárgyakra, helyekre, élőlényekre, személyekre stb. utaló fogalmak Eseményekre, cselekvésekre, történésekre, viszonyokra utaló fogalmak Tulajdonság- és viszonyfogalmak

Az átalakító B. Az átalakító Az átalakítás nyelvspecifikus! a) A lemma szintje b) A grammatikai kódolás c) A fonológiai kódolás Egynyelvű anyanyelvi beszélőnél automatizálódott a folyamat!

Az átalakító a) A lemma szintje A szemantikai és a fonológiai szint között elhelyezkedő absztrakt forma Szintaktikai és szemantikai információt tartalmaz (hogyan használható a mondatban, nyelvtani neme stb.), de morfológiait és fonológiait nem A mentális lexikon: egy konkrét nyelvhez tartozó tetszőleges, tanulás útján megismerhető nyelvi egységek (lexikális tételek) listája, valamint olyan információk, amelyek az adott egység használatához szükségesek a kommunikáció során: lemmák és lexémák

Az átalakító – a lemma szintje Szerepe az átalakításban A preverbális terv aktiválja a lexikont. A lexikonban számos lemma aktiválódik, amelyek illeszkednek az üzenethez. Az adott fogalomhoz legjobban illeszkedő lemma választódik ki. A lemmában található szintaktikai információk aktiválják → a grammatikai kódolást

Az átalakító b) A grammatikai kódolás A grammatikai kódolóban procedurális tudás aktivizálódik. Elkészül a szintaktikai struktúra = felszíni struktúra. Egyeztetések: szám-személy, ige-tárgy stb. A lemma és a lexéma közötti kapcsolat → a lexémák aktivizálódnak. A lexémák szintje: a lemma megtalálása után konkrét szóalakot keresünk Morféma- és szótagstruktúra Hangsúlyviszonyok Beszédhangok és azok sorrendje

Az átalakító c) A fonológiai kódolás Fonetikai alapú egyeztetések: magas-mély hangrendű, ajakkerekítés szerinti illeszkedés, hasonulások, összeolvadások Fonetikus-artikulációs terv készül

Az artikuláció C. Az artikuláció A fonetikus terv motoros kivitelezése A „mondandó” egy ideig a pufferben várakozik – belső beszéd

Beszédpercepció L. Levelt modelljének jobb fele! Tágabb értelmezés: Beszédpercepció (a beszédfeldolgozás tevékenysége) Beszédészlelés Beszédmegértés (mondatértés, szövegértés) Beszédértelmezés (szövegértés, szövegértelmezés)

Beszédpercepció Milyen kapcsolatban van a beszédészlelés minősége egyes képességek kialakulásával? A precíz észlelés és a szegmentálási készségek meghatározzák az olvasás és írás technikai színvonalát. A beszédmegértés a feltétele az olvasottak értésének, értelmezésének A nyelvi zavarok egy része (beszédhiba, diszfázia, diszlexia) mögött a beszédpercepció hiányosságai állnak. A beszédészlelés időzítési zavarai, a gyenge memória stb. technikai olvasászavarhoz vezetnek. A beszédészlelési zavarok következménye lehet a gyenge helyesírás.

Beszédpercepció A beszédpercepciót meghatározó néhány fontosabb tényező A beszédtempó és a beszédpercepció összefüggése A túl gyors (követhetetlen) és túl lassú beszéd türelmetlenné tesz, nehezen appercipiálható. A gyors beszéd tanulási nehézségekhez is vezethet. A beszédbeli hangkihagyás és az íráshibák között korreláció van.

Beszédpercepció A beszédhibák és a beszédpercepció összefüggése (alsó tagozat) Elhúzódó beszédhiba esetén csekélyebb a szókincs aktiválása a mentális lexikonból A beszédhibások nehezebben értik a mondatokat Következtetés: a beszédprodukció hibái kihatnak a beszédpercepcióra, az írott szövegek megértésére → tanulási, helyesírási, szövegértelmezési nehézségek A beszédpercepció hatása a helyesírásra A helyesírási, írási, olvasási nehézségekkel küzdőknek rosszabbak a percepciós mutatói

A beszédértés szintjei Szóértés, mondatértés, szövegértés (Atkinson és mtsai, 1997; Gósy, 2005b) Szóértés A szó felismerése: az akusztikai jel és a kontextus ismeretének interakciója eredményezi a lexikális hozzáférést, vagyis a megfelelő szó elérését a mentális lexikonban.

A beszédértés szintjei Mondatértés Késleltetett kötés (visszacsatolás) 1. Propozicionális elemzés: a nyelvtani információ átvitele az összetevők szerinti szerkezeti elemzés Nyelvfüggő! A logikai tartalom felismerésekor a formai jellemzők törlődnek. 2. Az adott / új információ szerinti tagolás: ismert – új információ (a beszélő szerint) Pragmatikai jellegű! 3. A cselekvésérték meghatározása (beszédaktusok szerint) Lokúció – illokúció (a beszélő szándéka)

Sémák A beszédpercepció és a szövegértés, -értelmezés Bartlett (1932): A sémák szervezett tudáscsomagok, amelyek lehetővé teszik, hogy értelmet adjunk a világnak (és leírásainak). A sémaképzés 4 központi folyamata: kiválasztjuk a beérkező ingerek megfelelő aspektusait a jelentést elvonatkoztatjuk, aktiváljuk a megfelelő előzetes tudást, az információt egyetlen holisztikus reprezentációba integráljuk.

Sémák Kialakulásuk Hasonló minőségű események ismételt előfordulása alapján rendszert viszünk a tapasztalatainkba. Ez a rendszer a sémák, vagyis az információ mentális szerveződésének formáját ölti, és az új tárgyak és események felismerését és megértését könnyíti. Az új eseményeket úgy azonosítjuk, hogy összevetjük az emlékezetben tároltakkal. Ha az új inger jellegzetességei hasonlítanak egy, már meglévő séma jellegzetességeihez, akkor az új inger azonosítható. Így ismerjük fel a világ tárgyait és értjük meg, amit mondanak nekünk.

Sémák Szerepük Az új tapasztalatok, élmények felismerését szolgálják. Megkönnyítik az új információ emlékezeti kódolását. Az információt szervezett struktúrába illesztik. A sémák segítségével pótoljuk ki a hiányzó információrészleteket. A sémák segítségével szelektíven válogatunk az információk között. Mindig a séma szempontjából releváns információt keressük, ha sémát váltunk, más válhat fontossá.

A sémák kidolgozottsága

Szociálisan jelentős sémák Szociális megismerés: sémákat alakítunk ki a szociális környezetről is Egyénekről Nemi szerepekről Társas viszonyokról Érzelmi tapasztalatokról stb…

Énsémák Az önmagunkról szóló szervezett tudáskészlet: azok a tudásstruktúrák, az önmagunkról szerzett információk mentális szerveződései, reprezentációi, amelyek az énről kialakított általánosításokat, jellemző tulajdonságokat tartalmazzák, és amelyek múltbeli tapasztalatokon alapulnak (Markus–Nurius).

Énsémák Az énséma gazdagabb és bonyolultabb, mint a többi sémáink – önmagunk megfigyelése és az énsémák használata gyakoribb és több emocionális elemet is tartalmaz. Minél többet foglalkozik a személy az önmagával való gondolkodással, annál fejlettebbek az énsémái.

A viselkedészavarok Magyarázatuk: Az információfeldolgozás hiányosságai Beck: depresszív énsémák A környezeti kihívásra automatikus gondolatok → tovaterjedő aktiváció → negatív érzelmek Kognitív triász: az énnel, a világgal és a jövővel kapcsolatos gondolatok

A viselkedészavarok A kognitív terápia Beck: a kognitív keretek átstrukturálása. Nem automatikus, hanem kontrollált gondolatok Módszerek: Hajtson végre olyan dolgot, aminek a negatív kimenetelét várja Ellenőrizze hipotéziseit Próbálja ki magát más területen

forgatókönyvek Schank & Abelson, 1977 A forgatókönyvek olyan sémák, amelyek a rutinszerű cselekvésekre és ismerős, ismételt cselekvéssorokra vonatkozó tudásunkat reprezentálják pl. Étterembe menés Orvoshoz menés Eladás Eseménykategóriák megértésére szolgáló séma: forgatókönyv Vagyis a sémák és a forgatókönyvek is a tudás szervezését szolgálják.

Forgatókönyvek Elsősorban társadalmi interakciókra vonatkoznak Tipikus szituációk feldolgozásakor alkalmazzuk őket Tapasztalati tudást tükröznek A tipikus helyzetekben elvárható események sorrendjét foglalják magukban Kultúránként lényegesen különböző motívumokat tartalmazhatnak.

forgatókönyvek A forgatókönyvet használhatjuk arra, hogy segítsé- gével megértsük a szöveget (Hogyan szokott történni?). • A forgatókönyv használata magyarázatot ad arra, hogy miért emlékszünk a szöveg lényegére, és milyen következtetéseket vonunk le. • A forgatókönyvek/sémák használata megmagyarázza Bartlett eredeti eredményeit is: az eltérő kultúrákból származó történeteket az emlékezet úgy torzítja, hogy azok a lokális kulturális normákhoz illeszkedjenek ( pl. a Drakula-történetek, a Báthory Erzsébet-történet Nyugat-Európában).

A szemantikus és az epizodikus memória A világról szerzett, emlékezetben tartott információk szerveződésnek kétféle módja van. A szemantikus emlékezet – a jelentés szerint rendszerezi az információt, tárgyak és fogalmak kategóriáiból áll. A kategóriák észlelési, nyelvi és érzelmi információkat összegeznek. Az epizodikus emlékezet – saját térben és időben játszódó, szubjektív tapasztalataink megőrzésére szolgáló rendszer. Amikor egy eseményről kellő mennyiségű tapasztalat halmozódik fel, sémává alakul – forgatókönyv (eseménykategóriák megértésére szolgáló séma).

Az emlékezet szerveződése A szemantikus és epizodikus emlékezet hálója

3. nyelv, beszéd, gondolkodás Viszonyuk nyelvfilozófiai kérdés G. Frege, a cambridge-i analitikus filozófusok, majd a Bécsi Kör tagjai, az oxfordi "mindennapi nyelv" filozófiai iskolája, az 1950-es évektől két évtizeden az angolszász nyelvfilozófia: a nyelvészeti szemantika megújulásának és a pragmatika kialakulásának alapjai. Az analitikus filozófusok Russell, Wittgenstein és más filozófusok hatására a filozófiai problémák lehetséges megoldását nyelv (logikai) elemzésében látták, és ezért a nyelvfilozófiát minden más filozófia alapjának tekintették.

nyelv, beszéd, gondolkodás W.Humboldt: a nyelv forma, a gondolat alakító szerve. Az értelmi tevékenység belső, a nyelv által válik külsővé válik. A gondolkodás és a nyelv kapcsolata az emberi természetben rejlik. Wittgenstein: a nyelv "álruhába öltözteti" a gondolatokat, a gondolat pedig nem más, mint értelemmel bíró kijelentés.

nyelv, beszéd, gondolkodás Instrumentalista felfogás: a nyelv eszköz valamire: a gondolkodás eszköze, (a kommunikáció eszköze stb.). Nyelvfilozófiai felfogások: többféle Lehetséges-e nyelv nélkül gondolkodni? Vagy a nyelv határozza meg, miként gondolko- dunk? Melyik volt előbb?

nyelv, beszéd, gondolkodás 1. A gondolat időben megelőzi a nyelvet. A nyelv és a gondolkodás két teljesen különböző dolog, de az egyik függ a másiktól. Előbb születnek a gondolatok, aztán öntjük őket szavakba. A nyelvi forma mindig feltételez gondolkodást, de a gondolkodás nyelvi forma nélkül is létezhet. A felfogást igazolja a kisgyermekek gondolkodása, akik már megértik, felfogják a körülöttük levő dolgokat, amikor még nem tudnak beszélni. A nézet a felvilágosodás korába, a XVIII. századba vezet vissza. Az ész mindenhatósága (Descartes racionalizmusa), a gondolkodás egyetemessége → a nyelvek különbözősége csupán a szavak hangalakjában érhető tetten.

nyelv, beszéd, gondolkodás 2. A gondolkodás és a nyelv egyetlen folyamat különböző oldalai, egyidejű, egymást feltételező jelenségek. „Gondolkodni és beszélni voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető el beszéd nélkül, és megfordítva.” (Babits Mihály) A nyelv azonos a gondolkodással, nem képzelhető el gondolkodás a nyelv használata nélkül. A nyelv függ a gondolkodástól, ugyanakkor meg is határozza azt.

nyelv, beszéd, gondolkodás 3. A nyelv az elsődleges, a gondolkodás tulajdonképpen „belső beszéd”. Nyelv és gondolkodás nem azonosak, de kölcsönösen feltételezik egymást. A nyelv a sikeres gondolkodási folyamat legfontosabb eszköze, nélkülözhetetlen része. Nincs (fogalmi) gondolkodás nyelv nélkül. A gondolat határait a nyelv határai jelölik ki. (Másképpen gondolkodnak a különböző nyelvet beszélők.) (Rousseau, Humboldt)

nyelv, beszéd, gondolkodás Konklúzió: kölcsönös viszony A nyelv és a gondolkodás között szoros kapcsolat van: gondolunk valamire → azt megfogalmazzuk. A nyelvi forma tehát mindig feltételezi a gondolkodást, és a gondolkodás alapvető föltétele a nyelv.

Nyelv és gondolkodás – univerzalizmus, relativizmus, determinizmus Univerzalizmus: minden ember egyformán gondolkodik, a nyelvek csak lényegtelen elemekben különböznek (főként a 20. sz. közepéig). Relativizmus: a gondolkodásmódnak kulturális tényezői vannak, emiatt a nyelvek is más-más „szellemiségűek”, tükrözik az illető kultúra világlátását (főként a 19. sz. elejétől a 20. sz. közepéig). – De újabb megismeréselméletek! Determinizmus: az ember gondolkodásmódjában nem is tud szabadulni azoktól a korlátoktól, amelyeket az anyanyelve rákényszerít.

A nyelv és a megismerés kapcsolata

Relativisztikus elméletek A kultúra tükröződik a nyelvben, befolyásolja a nyelvhasználatot, de a nyelv bizonyos jellemzőit is. Képviselői: Wilhelm von Humboldt: Über die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaus und ihren Einfluss auf die geistliche Entwicklung des Menschengeschlechts (Berlin 1836) Edward Sapir: The Status of Linguistics as a Sience 1929 Benjamin Lee Whorf: Lanuage, Thought and Reality: Selected Writings of Benjamin Lee Whorf 1956

Relativisztikus elméletek Sapir: a nyelv és a kultúra között nagyon szoros kapcsolat van – a szavak meghatározzák világlátásunkat Whorf (Whorf-hipotézis): A nyelv nemcsak kifejezi, hanem formálja is a gondolatokat: a nyelv mint előzmény „kötelező” gondolkodási szabályokat ír elő. A világot egy nyelvi háttér birtokában szemléljük úgy, ahogy szemléljük.

Relativisztikus elméletek Whorf állításai: Ha egy nyelv beszélőinek vannak szavai bizonyos dolgok leírására, jobban tud beszélni a dologról, mint azok, akiknek nyelvében nincsenek ilyen szavak (pl.: orvos—nem orvos). Ha egy nyelv különbséget tesz ott, ahol a másik nem, beszélői differenciáltabban látják az illető dolgot (pl:. hó – eszkimók, teve – sivatagi népek nyelve, autók – beduin arab, fenyők – északi népek nyelve, állatcsoportok (magyar), gyümölcs (angol: fruit + nuts)

Relativisztikus elméletek Whorf állításainak érvénye a nyelv egyes összetevőire: Szavak Grammatika Fokozottan érvényes: ha egy nyelvben nincs grammatikai lehetőség valaminek a kifejezésére, az korlátozza szemléletünket.

Relativisztikus elméletek Ronald Wardhaugh által gyűjtött tapasztalatok, pl.: A kopi (indián) nyelv szemlélete folyamatjellegű az idő-tér egybemosódik az idő helyett a garantálhatóság—lehetőség—elvárhatóság felosztás létezik ↕↕↕

Relativisztikus elméletek ↕↕↕ Az átlagos európai nyelvek: Rögzített beállítottságúak a tér-idővel szemben „Objektivizálják” a valóságot Különbséget tesznek megszámlálható és megszámlálhatatlan között Van bennük jelen, múlt, jövő idő

Relativisztikus elméletek Összefüggnek-e ilyen módon a nyelvtípusok és a kultúrák is? Nem függnek össze. Nem azonos típusba tartozó nyelvek mutatnak kultúrához kötött hasonlóságot (német—magyar), míg az azonos típusúak nem mutatnak ilyent (magyar—török, magyar—szamojéd). Bármiről lehet beszélni bármely nyelven, csak különböző fokú körülírásra van szükség.