Hálózati együttműködés: előnyök és lehetőségek Tapasztalatok a civil szektorból. Kinyik Margit Szocio East Egyesület Nyíregyháza Miskolc, május 31.

Hálózati előnyök: hatékonyság növelő tényezők (Osváth, 2005) Érdekérvényesítő képesség növekedése (nő a szervezetek száma, erősebb a szervezettség, amely nagyobb súlyt ad a képviselt ügynek). Bővül az erőforrások mennyisége és nő azok diverzitása (a szervezeti erőforrások hatékonyabb kombinációkban hasznosíthatók, ez növeli a rugalmasságot, alkalmazkodó képességet). Kiegyenlíthetők a kapacitásbeli anomáliák (kapacitáshiány és felesleg közösen jobban szabályozható, például közösen használt épület esetében).

Folyt. Nő az információhoz jutás eredménye (kapcsolati hálók összeadódásából következően). Hatékonyabb programkoordináció (eredményesebben kiküszöbölhető a szolgáltatások átfedése). Hatékonyabb forrásteremtési esélyek. Térségi/lokális kötődés, identitás erősödése (térségek megtartó képességének növekedése, térségen belüli kapcsolatok „sűrűsödése”, életminőség javulása).

Az együttműködések kialakulására vonatkozó megközelítések Alulról, felülről és kívülről szerveződő civil együttműködések (Kuti)

1. Alulról szerveződő együttműködések Valamely ügy vagy probléma hatására az érintett vagy a problémáért felelősséget érző civil szervezetek - közösen felismerve a probléma jelentőségét – fognak össze, és nagy valószínűséggel horizontális, a részvevők mellérendelő együttműködését valósítják meg. Általában nem határozható meg egyértelműen egy vagy néhány kiemelt kezdeményező, az együttműködés szükségességének gondolata szakmai vitákon, diskurzusokon keresztül született meg. A feladatmegosztásban az egyenlő szerepvállalásra való törekvés jelenik meg (például adminisztratív feladatok, soros elnökség rotálása), az együttműködés normarendszerét a tagok közösen alakítják.

Példák az alulról jövő civil kezdeményezésekre Zöld mozgalmak, Tubes mozgalom Civil Lobbi Kerekasztal Civilek a Nemzeti Fejlesztési Terv Nyilvánosságáért csoport

2. Felülről jövő kezdeményezésre kialakuló civil együttműködés Általában egy erősebb és ambiciózusabb civil szereplő fogalmazza meg a célokat és törekszik arra, hogy követőket találjon. A kapcsolatok hierarchikusak, az együttműködés élén álló határozza meg a követendő szabályokat. Tagságát „mesterségesen” toborozza. Példák: A legtöbb civil ernyőszervezet

3. Kívülről generált civil együttműködések A kezdeményező ez esetben lehet bármely állami szervezet vagy ezek szövetsége, amelyek általában bizonyos jogszabályi kötelezettségeknek eleget téve kívánnak maguk köré civil partnereket találni. Példák: a legtöbb ágazati törvényben (például Szociális Törvényben) rögzített fórumjellegű együttműködés a Területfejlesztési Törvényből adódó térségi fórumok (civil egyeztető fórumok) Pályázati keretű együttműködések

Folyt. Külső ösztönzést nyújthatnak bizonyos pályázati programok is, amelyek az egyes szervezetek támogatásán túl a kedvezményezettek hálózatépítését, összefogását is feltételként határozzák meg. Példák: OFA-ROP hálózat

Organikus vs. „push” fejlődés A civil szakértők egy része a belülről, szervesen zajló fejlődés mellett teszi le a voksot, míg mások úgy gondolják, hogy a civil együttműködésekben mindig van egy „push” jellegű hatás, a szerveződést ösztönző külső beavatkozás.

Az együttműködések típusai Az együttműködés jellege szerint (Osváth, 2005): 1. Szövetségi (formális) együttműködés 2. Fórumszerű együttműködés 3. Hálózati együttműködés

1. Szövetségi (formális) együttműködés A tagok egy téma köré csoportosulva zárt közösséget alkotnak. Alapvetően ágazati jellegű, a tagokat a szakmaiság köti össze. Tagjai (zártságából adódóan ) csak azok lehetnek, akik a bent lévők által megfogalmazott feltételeknek megfelelnek. A feltételek egyrészt szakmai kompetenciákra, másrészt a belső működés normáira irányulnak. A tagok száma általában egyértelműen megadható. Az együttműködés különálló entitás, amely legitimitását a tagságtól kapja. Legtöbbször koordinációs testület irányítja a belső működést. Képviseleti joga korlátozott, ugyanakkor gyakran előfordul, hogy egy-egy szövetség az egész ágazattal azonosítja önmagát. Valójában részérdekeket képvisel.

2. Fórumszerű együttműködés Nyitott közösséget takar. A belépés lehetősége bizonyos automatizmusok révén (alanyi jogon) történhet, például, ha az adott területen vagy szakterületen tevékenykedik a szervezet. Az együttműködés területi vagy szakmai érdekeket egyaránt szolgálhat. A szakmai színvonalnak nincsenek szervezeti garanciái. A fórum működtetésének értelme az erős legitimitás. A tagok száma nem korlátozott, de a potenciális részvevőké igen. A legitimitás alapja az együttműködésen belül nem a kizárhatóság, hanem a nyitottság, ha ezt valamilyen okból elveszti, vagy korlátozza, saját létalapját kérdőjelezi meg. Általában demokratikus elvek alapján működik, azonban ez egyben lassíthatja, nehezítheti is működését. Koordinációs testületet igényel, hiszen a tagok közötti kommunikáció nagy jelentőséggel bír. A fórum legitimitására építve delegáltak, küldöttek állíthatók.

3. Hálózati együttműködés Kölcsönös kooperáción alapul. Alapja a kölcsönös bizalom, amely lehetővé teszi, hogy az erőforrások megosztásával kölcsönös hasznot érjenek el, illetve költségeket takarítsanak meg. A részvevők száma nem korlátozott, határait nehéz kijelölni, végső soron globális rendszerré válhat. A mellérendelő, független viszonyrendszer, laza informális kapcsolódás jellemző. Kifejezetten alkalmasak szolgáltatások terjesztésére és egységesítésére. A hálózatok nagyon heterogén szervezetekből állhatnak, célja nem legitimációs, sokkal inkább a szervezeti előnyök kihasználása, amelytől az egész rendszer hatékonysága javul. Hálózatok a fórumok és szövetségek között is kialakulhatnak, tovább fokozva hatásaikat.

A civil együttműködéseket gátló tényezők Magyarországon Az együttműködési készség hiánya (a szervezet szűk keretek között mozgó tevékenysége, intézményhez való kötődés, átmeneti célokra való szerveződés, érdektelenség). (Osváth, 2005). A szervezetek humán kapacitásának minősége. A civil együttműködések bonyolítása speciális „tudást” jelent és egyben feltételez. Kommunikációs, szervező, konfliktuskezelő stb. készséget igényel, amely nem minden szervezetben lelhető fel. (Osváth, 2005, Péterfi, 2004). Szervezeti és személyes attitűdök a problémamegoldásra vonatkozóan. Az állami szervezetekre, mint hatalmi szimbólumokra tekintenek, amelyek nem csak a társadalmi problémák kezelésében, hanem a civil szervezetek működtetésében is domináns helyzetben vannak. A civil szervezetek önmagukra nem, mint változások kezdeményezésére alkalmas szervezetekre tekintenek, hanem mint végrehajtókra. Ez a szemlélet behódolásra készteti a szervezeteket, és hospitalzációhoz, függő viszonyokhoz vezet a partneri kapcsolatok helyett (Nizák, 2005).

Folyt. A szervezetek erőforrásainak mennyiségi korlátai (technikai háttér, infrastruktúra stb.). Az együttműködés bonyolításához szükséges pénzügyi háttér hiánya. Ellenérdekeltségi tényezők. (verseny, személyes érdekellentétek). A szervezeti autonómia esetleges csorbulása. A szervezetekre jellemző rövid távú gondolkodás, amely a tartós összefogások, kapcsolatok kialakulását nehezíti.

Személyfüggőség A civil szervezetek közötti együttműködések „személyfüggősége”, a szervezetek hálóiban a vezetők személyes kapcsolati hálója (Osváth, 2005). A kapcsolat nem válik szervezetivé, ezért a kulcsemberek távozása lerombolhatja az együttműködést. Emberi tényezők (Sebestény-Béres, 2004). „A civil szervezetek leképezik a társadalmat – annak problémáival és diszfunkcióival egyetemben. A szervezetek nevében megnyilvánuló egyének sok esetben olyan emberi vagy szakmai hibával, gyengeséggel terheltek, amely megnehezíti az együttműködést a tagok részére”

Köszönöm a figyelmet!