Két éven túli védelembe vétel Bakondi Józsefné

Jogszabályi háttér változása A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 68. § (5) A védelembe vétel már két éve fennáll és a védelembe vétellel a gyermek veszélyeztetettségét nem sikerült megszüntetni. A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. Kormányrendelet

Eredménytelen védelembe vétel 91/E. § (1) A védelembe vétel eredménytelensége miatt a gyámhivatal értesítéséről a jegyző a) ha az intézkedés megtételének szükségessége a védelembe vétel felülvizsgálata során merül fel, a védelembe vétel felülvizsgálatának eredményéről szóló határozatban [90. § (5) bek. f) pont], b) az a) pont alá nem tartozó esetben külön végzésben dönt. (2) Az (1) bekezdés szerinti döntés jogerőre emelkedésétől számított 5 munkanapon belül - a védelembe vétel fenntartása mellett - a jegyző döntését közli a gyámhivatallal, és egyidejűleg az ügyben keletkezett iratokat átteszi a gyámhivatalhoz. …(4) Ha a gyámhivatal eljárása során azt állapítja meg, hogy a gyermek veszélyeztetettsége nem teszi szükségessé a hatáskörébe tartozó intézkedések megtételét, az előtte való eljárást megszünteti, egyúttal az ügyben keletkezett iratokat átteszi a jegyzőhöz. …(6) A gyámhivatal döntésének jogerőre emelkedéséig a gyermek védelembe vétele fennáll.

A védelembe vételt megelőző időszak Alapellátás (az érintettek önkéntes együttműködése mellett történő gondozás): A védelembe vételi javaslat túl későn készül- túl hamar készül; Indokolt esetben sincs védelembe vétel, mert a vélemény: „ha a család önként nem működik együtt, akkor a védelembe vétel mellett sem fog.” – családgondozói motivációk.

A kötelező együttműködés dilemmája „Aki az önkéntesség mellett nem együttműködő, az a védelembe vétel mellett sem lesz az.” Mondhatjuk tehát, hogy az együttműködést nem a védelembe vétel hozza, mert aki együtt akar működni, az hatósági kísérés nélkül is megteszi azt?

A jogszabály adta keretek: Gyvt. 68. § 15/1998. NM rendelet 20. §

A védelembe vétel eredményessége Kit minősít az „eredménytelenség”? kliens - szakember Kihez és mihez viszonyítjuk az eredményeket? Kik az eredményesség elérésének szereplői? kliens – bevont szakemberek Milyen tényezők befolyásolják az eredményességet?

A két éves határvonal Kényszer? Szükséges vagy fölösleges? Két év: (eredményesség) Van-e együttműködés? – Nem üres fogalom! Van-e fejlődés? Vannak-e eredmények? – A problémák megoldására kitűzött célok alapján. Vannak-e motivációk? A szakember értékeli önmagát, a kliens tevékenységét, a gondozási folyamatot, kritikus és önkritikus – éves és rendkívüli felülvizsgálatok lehetősége. DE: „határeset”-gondozások: a kontroll mellett a „család szekere eldöcög”

Felülvizsgálatok Lehetőségek: Javaslat a védelembe vétel fenntartására; Javaslat a védelembe vétel megszüntetésére, alapellátásban történő továbbgondozás mellett; Javaslat más gyermekvédelmi intézkedés megtételére. Fontos: a szakmai indokoltság!

Dilemmák, a védelembe vétel fenntartása esetén: Az elért pozitív változás tartós lesz-e, fenntartható lesz-e abban az esetben is, ha a család életéből, a védelembe vétel megszüntetése után kilépünk, és a gondozást lezárjuk? – A „biztonság kedvéért” fenntartott gondozások – „végtelenített” gondozások. Fontos mérlegelni: az egyes gyermek számára szükséges-e, indokolt-e a veszélyeztető környezetben tartása, ezzel kockára téve testi-lelki egészségét, kevesebbet nyerve, mint veszítve az ügyön hosszú távon. Vagy valóban látunk arra esélyt, hogy pozitív változás történik majd a továbbiak során.

Várható, lehetséges hatások Elindulhat egyfajta tudatosság a szakma részéről, amelynek középpontjában a következetes tervezés, a kliensek készségeit, képességeit szem előtt tartó célkitűzés, és a kontroll funkció megfelelő használata áll. A szakemberek nagyon meggondolják, tegyenek-e egyáltalán javaslatot a védelembe vételre, mert esetleg azt kockáztatják, hogy két év letelte után a hatóság kiemeli a gyermeket a családból, vagy a családgondozót vonják felelősségre a védelembe vétel kvázi eredménytelensége miatt. A családgondozó igyekszik úgy megírni a javaslatát a védelembe vétel megszüntetésére, hogy indokolt legyen a hatósági kontroll megszűnése – és persze mindezt a két év lejárta előtt abból a célból, hogy egy „felesleges” procedúrától megkímélje önmagát és a gondozott családot, aztán ismételt védelembe vételre kerülhet sor. A két év letelte után a gyermekek automatikusan – és tömegesen - a gyermekvédelmi szakellátás rendszerébe kerülnek.

Reális dilemmák a rendszer egészét tekintve: Ki mondja ki, hogy mitől eredményes a védelembe vétel? Milyen feltételeknek feleljen meg a család, egyáltalán, kinek feleljen meg? A gyermekjóléti szolgálatok mennyire szolgálják ki a helyi hatóság elvárásait, és mennyiben függ ez a tényező saját kiszolgáltatottságuktól? Minden gyermekjólétis családgondozó képes arra, hogy az ügyektől távolságot tartva dolgozzon a családokkal? Az ország minden településén ugyanolyan mércével mérik a veszélyeztetettséget? Ugyanolyan feltételek teljesülése esetén javasolják a védelembe vétel megszüntetését? Alkalmas-e ez a mostani társadalmi, szociálpolitikai, gazdasági helyzet arra, hogy a családok életét könnyebbé tegye, biztosít-e részükre minden olyan szolgáltatást, ellátási formát, amelyek szükségesek lehetnek a családokban nevelkedő gyermekek veszélyeztetettségének megszüntetésére? Mik azok a prevenciós lehetőségek, amelyek segítségével a veszélyeztetettség megelőzhető lenne?

„Érezni és gondolkozni azért, hogy cselekedjünk: ez minden harmonikus élet törvénye.”  Liszt Ferenc Köszönöm a figyelmet. Bakondi Józsefné