A MÚLT EMLÉKEZETE – A MÚLT ÚJRATEREMTÉSE Dr. Boga Bálint Magyar Hospice Alapítvány Budapest

Téma elővezetése Az idős egyén szembesül: biológiai, pszichológiai, szociális változások következtek be az életidő nagyobb része elmúlt: homo viator ki voltam? mi voltam? az maradtam-e, ami voltam; ki vagyok, mi vagyok most? mi az élet(em) értelme? Erősödő introspekció (50 – 65-70 éves kor)

Következmény Áttekinti, számbaveszi, összegzi, magyarázza, értékeli, személyét elhelyezi a múlt eseményeiben, megfogalmazza, verbálisan kifejezi, elmondja: narráció Az élet „elbeszélt történetek szövedéke” Az ember „történetmesélő állat”, saját maga történésze Igazi értelme ennek időskorban van, de fiatalabb korban is lehet, sőt külső narráció lehet születés előtt, halál után is

ÉN-AZONOSSÁG /IDENTITÁS/ ELBESZÉLÉS /NARRÁCIÓ/ EMLÉKEZÉS, EMLÉKEZET /MEMÓRIA/

„Énünk nem más, mint állapotaink sorának egymásra rétegződése. ” M „Énünk nem más, mint állapotaink sorának egymásra rétegződése.” M. Proust „Az ember egyenlő múltjával.” Németh László

Identitás fogalma 1.Jellemző tulajdonságok halmazának együttese, ami által egy dolog, személy felismerhető 2.Egy egyén elkülöníthető személyisége, amely egy folyamatosan fennálló egységnek tekinthető 3.A magunk érzete, ami adja az azonosságot és folytonosságot a személyiségnek az időben Pszichoszociális identitás (Erikson): a szocializáció folyamán kialakult én-azonosság tudata, én és nem-én dialektikus kapcsolata

Identitás Serdülő- – fiatal felnőttkorban alakul ki egész életen át minden új beépül, integrálódik , identitás-felhalmozódás (Myers) Az én egy állandóan újraírt történet az új tapasztalat fényében - egyén – esemény kapcsolat: 60. évig fontos alapképlet: állapot/helyzeteseményállapotváltozás/ helyzetváltozás Kettős hatás: az esemény valóságos hatása ránk – ahogy mi véljük és megfogalmazzuk

Identitás összetevői - Testkép - Én-kép - Önértékelés - Csoporttagság: szerepek: család, hivatás, nemzet, vallás - Én-azonosság folytonossága Az „én” („magam”):”személyiségünk legbelső tartalmi része”, a fentiek hordozója, egységbe integrál A történetek ezek megjelenítését szolgálják

Identitás és közösség Az identitásban a személy és társadalom (mások) kölcsönhatása fejeződik ki Életünket mint másokhoz kapcsolt „sztorik” vendége éljük át, ezen kívül nem is létezünk, a világ nem más mint történetek hálója „Egymás sorsa vagyunk”(Ancsel É.) „társadalmi énünk mások elméjének alkotása” Proust „tükör-identitás” Én mint a másik (Ricoeur): empátia alapja A modern társadalom „kiürítő” hatása

Narráció Egyszerű, nyelvtani jelentése: elbeszélés, elmesélés, szövegmondás Modern definíció: események időbeli rendbe helyezése és kísérlet értelmet adni a tapasztalatnak személyes és kulturális összefüggésben (Sandelowski) Közben át is éljük (Arisztotelész) Az ember jellemző belső motivációja a történetmesélés, eltérő „narratív intelligencia”

Narratív identitás Az események elmondott cselekményei egységes értelmet nyerve személyiségünk vélt lényegét körvonalazzák, az események együtt adják az életutat Az éntudat interpretáció, amelyben benne van a történés és a fikció egyaránt (Ricoeur) Az vagyok magam számára, ahogy elmondom múltamat „Személyes azonosságunk élettörténetünk egységében áll.” (Tengelyi L.) Múltat elemez, de kapcsolatot keres jelennel, jövővel: jelenlegi énemet meghatározza A múlt bio-pszicho-szociális történései a jelenbe torkollanak

Élettörténeti helyzet Élettörténet, pszichotörténelem (Erikson): - életidő: kronológia - életciklus: szakaszok, különböző szerepekben - életút: minden amit átéltünk Alapvető attitűd: a folytonosság vágya Befejezettség (korai zárás: az életnek nincs vége, de a történetnek igen), további célok („epilógus idő”) Halál utánra is: szellemi, anyagi hagyaték

Narráció Nem reprodukál, felidéz, hanem rekonstruál: újjá teremt, szelektált események közt kapcsolatot alakít ki, értéket ad ennek, összefüggéseket adó folyamattá teszi „A múltam az az önmagában létező, ami én vagyok” (S. de Beauvoir) Elfogadott vélemény: identitás csak narráció által létezik!

Néhány vonatkozás Fejlődési optimizmus: korral jobban megközelítem óhajtott énemet A reális és ideális én összehasonlítása Döntéseim utólagos értékelése, pl. Max Frisch: Játék az életrajzzal Nehéz esemény átélése, megküzdés vele az énértéket, a pozitív életszemléletet erősíti Morális értékelés, önmagyarázat, katharzis Korrekció, torzítás adott cél érdekében Többszörös önéletrajzok

Emlékezés „Azok vagyunk, amire emlékszünk, hogy vagyunk” = a múlt kisajátítása (erinnern) Az emlékezet tartja fenn az identitást: azt tudom elmondani, amire emlékezem, ez teremti viszont az identitást Biológiai fakulás, kiesés; felejtés Memória válogat jelentőség és érzelmi érintettség szerint (tudatos – nem tudatos) Értelmi és érzelmi központú személyiség, vegyes! Hiányos részt „újracsomagolja” Emlékezet elvesztéseidentitás elvesztése pl. Max Frisch: Stiller, filmek

„A saját múltunk óriási tárházának a kezelője az emlékezet …sajátos önmozgással rendelkezik. Az emlékezés munkája szelektál … Az emlékek küzdelme az idővel szinte állandó …” Losonczi Ágnes

Az emlékező én „Emlékezeti csúcsidő”: 15-25 év között: sok az „első alkalommal-emlék” Két részre válik: James: a megismerő, belső tiszta én (I) a gyakorlati, működő én (me) hasonló: a visszaemlékező én – felidézett én az első értékeli a másikat, dialógus köztük Az önéletírásokban mindig távolság (distancia) az elbeszélő és a főhős között: értékel Ugyanaz a történés mindenkinek mást jelent (pl. házasság)

Elemzés. 1. esemény, történés, helyzet 2. akkori megélése: jelentősége, érzelmi töltése 3. későbbi megítélések 4. hogyan emlékszem most 5. jelenlegi (időskori) megítélése az eseménynek, máig ható jelentősége 6. a későbbi értékelések felülbirálata 7. hogyan mondom el

Emlékezés, narráció, hallgató „ az emlékezés semmit nem ér elmondás nélkül, az elmondás pedig semmit nem ér anélkül, hogy meghallgatnák” (Ricoeur) Átmeneti kapcsolat a hallgatóval: „törékeny unió” Pennebaker: igazi narratív identitás csak a leírt életelbeszélésben van: strukturált múlt, igazi értékelés, ez öngyógyító igazán

Emlékgyűjtés Mandler: 1.kategorizálás hasonlóság alapján, 2.egymástól független események időbeli együttese, 3.egymás után következés, 4.egy nagyobb fogalomhoz kapcsolható történések.

Az emlékező narráció típusai 1.kényszeres (egy történet ismétlése) 2.menekülő („aranykor”, elveszett világ) 3.mesélő („sztorik”) 4.oktató (másokat instruál) 5.gyakorlatias (tapasztalat felhasználása) 6.integratív (filozofikus) (Watt, Wong)

Sors A sors: értelmezett élet Az élet csak a narratívában lesz sors „a látszólag esetleges eseménysor az emberlétnek egy sajátos ívét, alakzatát rajzolja ki” (Hankiss E.) Csak bizonyos kor után lehet ezt kimondani: idős kor hozama Szondi Lipót szerint 7 összetevő: öröklött, választott,karakter-, mentális, szociális, érzelmi-indulati, szellemsors

Az egységes énkép dilemmája Az idős a narratív én-ben meg akarja találni élete folyamatából kikerekedő, befejezéshez közeledő személyiségét, személye egységét Egy ideológia mentén megvalósuló életút: don Quijote-i ember vs Roquentin-i ember (Sartre) De: az ember nem esik egybe önmagával (Ricoeur) többszörös személyiség (dr. Jekyll és mr. Hyde) egységként is változó alak és szerep alkalmazkodás céljából: „proteuszi lény” (Lifton)

Folytatás Az én ezer arca (Hankiss E.) (van domináns!) „Énmintázatok pluralizálódásának ténye” „Én: többszintű szerveződés” „Helyzeti működő ének folyamatos konstruálása”(Pataki Ferenc) „Az ember lényege élete teljes történetében szétszóródik”(Ancsel Éva): összhang nehezen érhető el (20. század), árnyékok zónája, mindenhová mást viszel magából, az élet ”ismeretlen történet” „Cselekvő lény az ember, de tettei nincsenek szinkrónban vele” (Ancsel É.): többet tesz vagy kevesebbet („aszimmetrikus ember”: tudásban vágyban, moralitásban):Bajcsy-Zsilinszky-fenomén

A múlt kiemelt eseménye Sorsesemény: „magától meginduló, uralhatatlan módon lejátszódó, föld alatti értelemképződésre utal, amely az élettörténetben új kezdetet jelent.”(Tengelyi László) Az életciklus „határkő eseményei”: rendező csomópont, ahol fordulat következik be, megszakított folytonosság, transzcendentális élményvilághoz kapcsolódhat (Pataki Ferenc) „Az embert sorstapasztalatai teszik azzá, ami lényegét alkotja…” Sorstörténésben lényegünk megmutatkozik és változás is beáll (Ancsel É.) A mindennapi élet eseményeiből is átsugározhat a Lét mélyebb, rejtett tartománya (Hankiss Elemér)

Életrajzi fordulat Saul – szent Pál: „damaszkuszi út” Szent Ágoston Gyónás c. film

Öregedés, narráció Az idősek „ az öregedéssel járó lefokozódással valami változatlan, örök lényeget szegeznek szembe és fáradhatatlanul mesélnek maguknak arról, aki voltak s aki tovább él bennük”. Simone de Beauvoir

Az öregedés önmegítélése Fontos az én kettős megjelenése: „önösszemérés” (Pataki F.) Öregedés: morfológia – funkciók változása Elfogadás – belső tiltakozás Az „igazi én” fiatal marad, az öregség maszk (Hepworth): belül változatlannak érzi magát Pszichológiai alátámasztás: a legtöbb személyiségi tényező folyamatosan megmarad

„Az öregség maszk, mely elfedi az esszenciális identitást” Featherstone, Hepworth „Az öregség csupán jelmez a külvilág előtt, igazi, valódi énje kortalan.” M. Cowlby „A szívem fiatal maradt, szerepet játszom, a hetvenéves szerepét.” A. Gide

Egy öreg ember ül a szokott helyemen , az asztalnál, a fotelben, a székben, az ő haja őszül a fejemen… Orbán Ottó: A rejtőző rokon

Időskori életút-folytatási modellek (Hankiss E.) 1. Cadillac ember: gazdag, elismert személy, 2. alapítványi elnök: köztiszteletben álló közéleti személy, 3. professor emeritus: tovább dolgozó tudós, 4. az előadó utak sztárja: pozíciójából kikerülve tapasztalatát terjeszti, 5. memoáríró: életösszegző, 6. kertész: hobbi-tevékenységben találja meg kiteljesedését

Folytatás 7. nagymama: családi feladatoknak engedi át magát, 8. sakkjátékos: játékos hajlamának enged, 9. újságolvasó: a világ történéseinekhíreibe merül el, 10. zarándok: készül – általában vallásos átélésben – az élet befejezésére, 11. bölcs: filozofikus elmélyültségben figyeli az élet eseményeit és fogadja el az elmúlást.

Múlt és jelen negatív kapcsolata Hanyatlás megélése: múlt és jelen között szakadék A múlt gazdag („aranyévek”), a jelen üres „Ti nem tudjátok ám, ki voltam én, A láng … Vagy voltam tán, akár a trombiták szava …” Füst Milán: Álom az ifjúságról „Bennem csak az él, ami volt, az igaz csak, ami már nem lesz.” Csoóri Sándor: Megint egy év

Az élet értelme I. Az élet értelmének keresése primer emberi motiváció (V. Frankl, „az értelemadás atyja”): Racionálisan nem, csak intuitíven fogható fel, de a mindennapok kis döntései szintjén az élet értelmes és megélésre érdemes volta megtapasztalható Nincs olyan személyiségstruktúra és élettörténet, amely megakadályozná, hogy az ember értelmesnek éljen meg adott életidőszakot Idős az elbeszélésben mindig ezt keresi az élet összefoglaló megítéléséhez

Victor E. Frankl 1905, Bécs - 1997 ideg- és elmegyógyász területe: depresszió, öngyilkosság Kapcsolat Freuddal, Adlerrel 1942 Theresienstadt, gettó: előadások Auschwitz, Kaufering, Türkheim (Dachau) itt születik meg elmélete Trotzdem Ja Zum Leben Sagen Tanít: USA (Harvard), 39 könyv

Az élet értelme II. Erikson 8. fázis: integráltság, érettség vs kétségbeesés Nyereség/veszteség arány „második érettség”: értelem megtalálása értelem hiányának érzete a halálfélelemnél erősebb Életelégedettség („belső béke”): értelemmel betöltöttség érzete, fontosabb lehet a „sikeres öregedés” biológiai, mentális, szociális triászánál a spirituális-egzisztenciális dimenzió (tudatos idősödés: „conscious ageing”) Biológiai védőhatás: Kopp Mária

Az élet értelme III. Yaloni: élet 1. kozmikus értelme 2. földi értelme a kettő közt kapcsolat, 1.2. Egyedi életünk értelme felett az emberi lét globális értelme (Übersinn, V. Frankl) „Elmondani történeteinket=átlépni a személyest, belépni a megszenteltek birodalmába” (Atkinson) Idős ember élettapasztalata alapján könnyebben megközelítheti

ÖSSZEFOGLALÁS Az időskort elérő egyénnek belső igénye, hogy életére visszatekintsen, felelevenítse, összefoglalja; minden hullámzásával együtt egységesnek lássa élete folyamát, amely jelenébe torkollik, önmagát meghatározza és megtalálja benne elmúlt és hátralevő élete értelmét.

KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMET!