dr. Kaibás Gábor Márk 2012. október 25. Lépésről lépésre A jogszabály tervezete megszövegezésének és megszerkesztésének gyakorlati szempontjai dr. Kaibás Gábor Márk 2012. október 25.

Általános szabályok A jogszabály tervezetének megszövegezésére vonatkozó általános követelmények A jogszabály tervezetének címe Hivatkozások a jogszabályban (rugalmas, merev, általános)

A jogszabály megszövegezése Jogalkotási követelmények Rövidítés Egyéb általános követelmények tartalmi: normatív tartalom formai: kijelentő mondat, szakasz és melléklet tartalmi: ismétlődően megjelenő kifejezés, szókapcsolat, szövegrész helyett formai: első előforduláskor, az „a továbbiakban:” vagy az „a továbbiakban együtt:” kizárt: ÉR-ben értelmezett fogalomra, preambulumban/beveze tő részben, címben már bevezetett rövid megjelölésre felsorolások illetve, illetőleg, és/vagy, mennyiségek számjeggyel történő meghatározása példálózás

A jogszabály megjelölése A címre vonatkozó követelmények: rövid, tömör és jellemző, megkülönböztethetőség, nem tartalmazhat a módosítás aktusára való utalást, „-ról”, „-ről” rag, a jogszabály kihirdetése idejének és sorszámának megjelölése, a jogszabály megalkotójának és típusának megjelölése.

A jogszabály megjelölése 1994. évi XL. törvény a Magyar Tudományos Akadémiáról A közigazgatási és igazságügyi miniszter 19/2012. (III. 30.) KIM rendelete a fejezeti kezelésű előirányzatok kezelésének és felhasználásának szabályairól Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlésének 28/2009. (X. 22.) önkormányzati rendelete a Debrecen Megyei Jogú Város helyi építési szabályzatáról és szabályozási tervéről szóló 8/2003. (V. 23.) önkormányzati rendelet módosításáról ... . évi ... . törvény {a törvény címe} {a rendelet megalkotjának teljes megjelölése} .../... . (... ... .) {a rendelet megalkotójának rövid megjelölése} rendelete {a rendelet címe} .../... . (... ... .) önkormányzati rendelete

A jogszabályi hivatkozás Rugalmas Merev Általános Elsődleges, általános eszköz. Formái: más jogszabály címének, más jogszabály szabályozási tárgykörének vagy a felhívni kívánt rendelkezések szabályozási tárgykörének megjelölésével. Akkor, ha mindenképpen szükséges és rugalmas hivatkozásra nincs lehetőség. Formái: más jogszabály, más jogszabály és szerkezeti egysége, a hivatkozást tartalmazó jogszabály vagy a hivatkozást tartalmazó jogszabály szerkezeti egysége tételes megjelölésével. Akkor, ha a hivatkozás nem kerülhető el, és az sem a rugalmas, sem a merev hivatkozás szabályai szerint nem fogalmazható meg, a hivatkozni kívánt jogszabályok száma olyan nagy, hogy azok felsorolása a jogszabály áttekinthetetlenségéhez vetne vagy a hivatkozást tartalmazó jogszabály felhatalmazása alapján megalkotandó jogszabályra kell hivatkozni. mikor? szó szerinti vagy tartalmi idézés helyett hogyan? mindig vizsgálandó annak szüksége

A jogszabály formai tagolása A könyv, a rész, a fejezet, az alcím, a szakasz, a bekezdés, a pont és az alpont mint a jogszabályai szerkezeti egységeinek alkalmazása a jogszabályban. Formai tagolás (szerkezeti egységek) A jogszabályt az áttekinthetőség érdekében szerkezeti egységekre kell tagolni. A Jszr. megállapítja a szerkezeti egységek hierarchiáját, melynek lényege, hogy a magasabb szintű szerkezeti egységek csak ebben a sorrendben foglalhatják magukban az alacsonyabb szintűeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden alacsonyabb szintű szerkezeti egységhez szükséges egy azt magában foglaló magasabb szintű szerkezeti egység kialakítása. Szakasznál magasabb szintű szerkezeti egység akkor alakítható ki, ha az alacsonyabb szintű szerkezeti egységek alkalmazásával a jogszabály áttekinthetősége nem biztosítható. A túlzottan tagolt jogszabály ugyanolyan áttekinthetetlen, mint az a jogszabály, amelyet – bár szükséges lenne – egyáltalán nem tagolnak. Jogszabály tervezete jelöletlen szerkezeti egységet nem tartalmazhat. Ennek oka, hogy a jogszabály egyértelműen hivatkozható legyen. Az egyértelmű hivatkozhatóság hiánya a jogszabály megfelelő érvényesülését gátolja, megakadályozza annak megfelelő módosíthatóságát. A jogszabály átláthatóságához nyilvánvalóan hozzátartozik, hogy a sorszámozás folyamatos legyen. Ez alól kivétel lesz az új Ptk. A jogszabály tervezetében a szakasznál magasabb szintű szerkezeti egységnek címet kell adni. A szerkezeti egység címében a szerkezeti egységet más szerkezeti egységtől egyértelműen elhatároló tárgyát vagy tartalmának lényegét röviden kell megjelölni.

A jogszabály formai tagolása 1. Könyv Megjelölése: pozitív egész számokból képzett sorszám betűvel kiírva szerkezeti egység típusának megnevezése könyv címe Példa: ELSŐ KÖNYV BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

A jogszabály formai tagolása 2. Rész Alkalmazási feltétel: ha van legalább két-két olyan fejezet a jogszabály tervezetében, amelyeket különböző részek alá indokolt rendezni (spec: általános és különös rész) Megjelölése: pozitív egész számokból képzett sorszám nagybetűvel kiírva szerkezeti egység típusának megnevezése nagybetűvel rész címe Példa: ELSŐ RÉSZ Általános szabályok MÁSODIK RÉSZ Közös szabályok HARMADIK RÉSZ Egyes eljárások sajátos szabályai NEGYEDIK RÉSZ Záró rendelkezések Nem kizárt, hogy ne lehetne olyan rész, amelyben csak egyetlen fejezet található, vagy olyan, amelyben egy sem. Tipikusan az első és utolsó rész az, amely nem tartalmaz olyan mennyiségű szabályt, amennyit a részen belül tovább lenne indokolt tagolni szakasznál magasabb szintű szerkezeti egységekkel, de az is elképzelhető, hogy ilyen rész kialakítására a jogszabály tervezetének a közepén van szükség. A jogszabály tervezetét akkor kell általános és különös részre tagolni, ha a jogviszonyok tágabb körét átfogóan szabályozó nagy terjedelmű jogszabály egymástól egyértelműen elkülöníthetően tartalmaz olyan szabályokat, amelyek valamennyi szabályozott jogviszonyra és olyanokat, amelyek csak a jogviszonyok meghatározható körére alkalmazhatóak. Általános részre és különös részre tagolódó jogszabályok esetében a részek megjelölése nincsen sorszámozva, és önálló címük sincsen. ÁLTALÁNOS RÉSZ KÜLÖNÖS RÉSZ ZÁRÓ RÉSZ

A jogszabály formai tagolása 3. Fejezet Alkalmazási feltétel: ha van legalább két- két olyan alcím a jogszabály tervezetében, amelyeket különböző fejezetek alá indokolt rendezni Megjelölése: pozitív egész számokból képzett sorszám római számmal szerkezeti egység típusának megnevezése nagy kezdőbetűvel fejezet címe nagy kezdőbetűvel Példa: Fejezetnél is igaz, amit a részre vonatkozóan állítottunk: a jogszabály tervezetében nem kizárt, hogy ne lehetne olyan fejezet, amelyben csak egyetlen alcím található, vagy olyan, amelyben egy sem. I. FEJEZET Általános rendelkezések II. FEJEZET Közös szabályok III. FEJEZET Záró rendelkezések

A jogszabály formai tagolása 4. Alcím Alkalmazási korlát: egyetlen szakaszt magában foglaló alcímet csak akkor, ha az a jogszabály szerkezetének egységessége érdekében szükséges Megjelölése: pozitív egész számokból képzett sorszám arab számmal alcím címe nagy kezdőbetűvel Példa: Az alcímek a jogszabály tervezetének szakasz feletti legalacsonyabb szintű szerkezeti egységei, és mint ilyenek a leggyakrabban alkalmazott, szakasznál magasabb szintű szerkezeti egységek. A Rendelet – a címek mint szerkezeti egységek megszüntetése mellett – a korábbi gyakorlattól eltérően az alcímek sorszámozását írja elő. Az alcímre az új rendszer szerint nem az alcím megjelölésének idézésével, hanem sorszámának és a szerkezeti egység típusának megjelölésével, azaz „1. alcím”-ként kell hivatkozni. Emellett az is változás, hogy az alcímek a továbbiakban nem önállóan álló címkeként, hanem valódi szerkezeti egységként viselkednek. Vagyis egy alcím hatályon kívül helyezése vagy újraszabályozása nem csupán az alcím megjelölését, hanem az alcím alatt elhelyezkedő (vagyis az alcímnek mint szerkezeti egységnek a részét képező) szakaszokat is érinti. 1. Általános rendelkezések 1. § [...] [...] 4. § [...] 2. Közös szabályok 5. § [...] 3. Záró rendelkezések 19. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

A jogszabály formai tagolása 5. Szakasz Alkalmazási korlát: mindig van, az alacsonyabb szintű szerkezeti egységek számozása újrakezdődik hivatkozásnál a § jelhez nem kapcsolható a többes szám jele Megjelölése: pozitív egész számokból képzett arab sorszám § jel Példa: A szakasz a jogszabály alapvető szerkezeti egysége. Ez az egyetlen olyan szerkezeti egység, amelyet a jogszabálytervezetnek mindenképpen tartalmaznia kell. A szakasz abból a szempontból is cezúra a szerkezeti egységek tekintetében, hogy az ennél alacsonyabb szintű szerkezeti egységek számozása újrakezdődik, tehát – hacsak nem a szakaszon belül hivatkozunk annak valamely szerkezeti egységére – a merev hivatkozásban a szakasz megjelölését mindig szerepeltetni kell. Ha a jogszabálytervezet szövegében a szakasz jeléhez toldalékot kell fűzni, a „paragrafus” szónak megfelelő toldalékot kell alkalmazni. 6. § [...] A 6. §-sal megállapított követelmények [...]. Hatályát veszti az R. 6-8. §-a. Az R. 6-8. §-ában meghatározott kivétellel.

A jogszabály formai tagolása 6. Bekezdés Alkalmazási feltétel: bekezdésbe az egymással szorosan összefüggő szabályokat kell foglalni Alkalmazási korlát: túlzott alkalmazása az áttekinthetőséget korlátozza tartalmukban egymással szorosan összefüggő szabályok Megjelölése: pozitív egész számokból képzett, zárójelek közé foglalt arab szám szakaszonként újrakezdődően Példa: A bekezdések a szakaszok tagolására szolgáló alapvető szerkezeti egységek. Megfelelő használatuk a jogszabály átláthatóságát nagymértékben elősegíti. Ugyanakkor túlzott alkalmazásuk éppen ellenkező hatást vált ki. Körülbelül a (8) vagy (9) bekezdés tájékán az olvasó már nem emlékszik arra, hogy melyik §-t olvassa. Ugyancsak helytelen megoldás, ha egy bekezdés vagy szakasz nagyon sok mondatot tartalmaz. Az ilyen terjedelmű bekezdések olvashatatlanná és követhetetlenné teszik a jogszabályt, emellett nagymértékben megnehezítik annak módosítását is. Mivel a mondatok nem szerkezeti egységek, és így azokra mereven hivatkozni sem lehet, ezért ha egy ilyen bekezdésen belül kell akárcsak egyetlen mondatot is kicserélni, az egész bekezdést újra kell szabályozni. A bekezdések kialakítása akkor segíti elő a jogszabály követhetőségét, átláthatóságát, ha egy szakaszon belül a tartalmukban összefüggő bekezdések szerepelnek. Indokolatlan egymástól nagyon távol eső kérdéseket egy szakasz különböző bekezdéseiben szabályozni. Helytelen például: 15. § (3) a) pontja 15. § (3) bek. a) pontja 15. § 3. bek. a) pontja Helyesen: 15. § (3) bekezdés a) pontja 15. § (3) bekezdés a) pont ab) alpontja

A jogszabály formai tagolása 7. Pont Alkalmazási feltétel: ha a rendelkezés felsorolást tartalmaz, a felsorolás bármely két eleme között azonos logikai kapcsolat áll fenn, és a jogszabály áttekinthetőségét segíti Alkalmazási korlát: nyitó és záró szövegrész alkalmazása, amelyek a pontok és az alpontok mindegyikével önállóan és együttesen is egyetlen értelmes mondatot kell, hogy képezzen Megjelölése: latin ábécé kisbetűi, „)” jel (VAGY) pozitív egész számokból képzett arab sorszám (kötelező 15 elemet meghaladó felsorolás esetén A bekezdések és szakaszok pontokra tagolása szintén a jogszabály áttekinthetőségét biztosító egyik eszköz. Pontokra tagolásra – a jogbiztonság követelményének biztosítása érdekében – akkor van lehetőség, ha a pontok egymással egynemű kapcsolatban állnak, vagyis bármely két pont között ugyanaz a logikai kapcsolat áll fenn. Sortörés alatt a sorvégi „entert” kell érteni. A kötőszóval végződő utolsó előtti pontnak, illetve alpontnak a kötőszó figyelmen kívül hagyása mellett kell értelmes mondatot képeznie a nyitó és a záró szövegrésszel. Ez a rendelkezése azt a követelményt is magában foglalja, hogy a pontokon belül nem kezdődhet új mondat.

A jogszabály formai tagolása 8. Alpont Alkalmazási feltétel: a felsorolás elemei közötti eltérő logikai kapcsolat esetén vagy pontok alkalmazása esetén legalább egy pont egymással azonos logikai kapcsolatban álló elemekből álló felsorolást tartalmaz Alkalmazási korlát: egy ponton belül legfeljebb 15 alpont, alponton belül további alpontok nem Megjelölése: latin ábécé kisbetűi, „)” jel A számbeli korlátozás indoka, hogy több szintű tagolás már egyértelműen a jogszabály áttekinthetőségét veszélyeztetné (a decimális vagy numerikus tagolásra tekintettel a melléklet esetében ez a veszély sokkal kisebb).

Helytelen például: „1. § A tevékenység folytatását a hatóság akkor engedélyezi, ha a kérelmező a) cselekvőképes vagy b) a tevékenység gyakorlásához a kérelmező törvényes képviselője hozzájárult, és c) megfelel a 3. §-ban foglalt követelményeknek vagy d) a 3. §-ban foglalt követelmények teljesítése alól mentesült, és e) rendelkezik legalább egy éves szakmai gyakorlattal.” Helyesen: a) cselekvőképes vagy a tevékenység gyakorlásához a kérelmező törvényes képviselője hozzájárult, b) megfelel a 3. §-ban foglalt követelményeknek vagy mentesült a 3. §-ban foglalt követelmények teljesítése alól, és c) rendelkezik legalább egy éves szakmai gyakorlattal.” A fenti példa helyes a következőképpen is: „1. § A tevékenység folytatását a hatóság akkor engedélyezi, ha a) a kérelmező aa) cselekvőképes vagy ab) a tevékenység gyakorlásához a kérelmező törvényes képviselője hozzájárult, b) a kérelmező ba) megfelel a 3. §-ban foglalt követelményeknek vagy bb) mentesült a 3. §-ban foglalt követelmények teljesítése alól, és c) a kérelmező rendelkezik legalább egy éves szakmai gyakorlattal.”

2. Az Eger, Deák Ferenc utca keleti oldalának helyi védelmi területté nyilvánítása 2. § (1) Helyi védelmi területnek minősül az Eger, Deák Ferenc utca 1. és az Eger, Deák Ferenc utca 57. között felépített, a a) 6612-6614, b) 6617-6622, c) 6646-6651, d) 6653-6658, e) 6781 f) 6791-6793, g) 6794/1-6794/2, h) 6804, helyrajzi szám alá tartozó ingatlan. (2) A helyi védelmi területre vonatkozóan az Eger város építészeti értékeinek helyi védelméről szóló 31/2007. (VIII. 31.) önkormányzati rendelet 6. § (7) bekezdését alkalmazni kell. 5. Záró rendelkezések 5. § Ez a rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba.

A jogszabály logikai tagolása A preambulum vagy bevezető rész, az általános rendelkezések, a részletes rendelkezések és a záró rendelkezések tartalma. Logikai tagolás (tartalmi elemek)

A jogszabály logikai tagolása 1. Preambulum Bevezető rész csak törvényben, szabályozás előzménye, indoka és célja, normatív tartalom nélküli elvi, elméleti tétel Nem lehet törvény részletes tartalma, normatív rendelkezés, annak megállapítása, hogy a törvény valamely uniós jogi aktusnak való megfelelést szolgálja. csak rendeletben, utalni kell a jogszabály érvényességi kellékeire felhatalmazás, feladatkör, egyetértési jogra (kiv. ha ua. miniszter), önkormányzati rendeletnél hozzájárulásra a jogalkotás aktusára

A preambulum vagy bevezető rész Közös szabályok: jogszabály-tervezet megjelölése után közvetlenül, a szerkezeti egységeket megelőzően, normatív tartalom nélküliek, nem lehet címe, a preambulum sortöréssel tagolható, bevezető rész egy mondat, preambulum több mondat is lehet. A preambulum tulajdonképpen a jogszabály előszava, amely röviden, tömören meghatározza a szabályozás jogpolitikai célját és tartalmazza a szabályozás legfontosabb általános elveit. Mivel a preambulum csak logikai elemként része a törvénytervezetnek és mivel normatív tartalmat nem hordoz, ezért nem lehet a preambulumot szerkezeti egységbe illeszteni, így nem jelölhető például önálló szakaszként vagy pontként. Hibás az a jogalkotási gyakorlat, amely akár a preambulumot, akár a bevezető részt szakaszszámmal látja el, sortörésen kívül bármilyen más módon tagolja, vagy címmel látja el. Nem helytelen kodifikációs szempontból az, ha egy törvénynek egyáltalán nincs preambuluma. A bevezető részben meg kell jelölni, ha a rendeletet más, jogszabályban kifejezetten, az adott rendelet megalkotása vonatkozásában véleményezési hatáskörrel felruházott szervvel vagy személlyel egyetértésben, valamint ha más szerv vagy személy véleményének kikérésével alkotják meg. A jogszabály a jogalkotó kifejezett akaratnyilatkozata, ezért a bevezető részben utalni kell magára a jogalkotás aktusára is. Ahhoz, hogy egy jogszabály érvényesen létrejöjjön, szükséges az, hogy az adott jogszabályt a jogalkotásra feladat- és hatáskörrel rendelkező szerv alkossa meg. Ez a leghatékonyabban úgy ellenőrizhető, ha a jogszabálytervezet bevezető részében a jogszabály megalkotásához szükséges érvényességi kellékek rögzítésre kerülnek. Ezért a jogszabály megjelölését követően a bevezető részben valamennyi rendelet tervezetében fel kell sorolni azokat a Rendeletben megjelölt érvényességi kellékeket, amelyek a rendelet megalkotásához szükségesek. Ha jogszabály megalkotására a felhatalmazást egy magasabb szintű jogszabály adja meg, akkor érvényességi kellék az, hogy a megalkotásra kerülő jogszabály feleljen meg a felhatalmazást adó jogszabály felhatalmazó rendelkezésében foglalt követelményeknek. Ilyen esetben az összes olyan felhatalmazó rendelkezést meg kell jelölni a jogszabálytervezet bevezető részében, amely alapján a rendeletet megalkotják. Több felhatalmazás esetén azt is meg kell jelölni, hogy a jogszabálytervezet mely rendelkezését melyik felhatalmazó rendelkezés alapján alkotják meg. A felhatalmazás megszűnése nem eredményezi az egyébként érvényesen megalkotott rendelet alkotmányellenességét, csupán azt, hogy – hatályos felhatalmazás hiányában – a rendelet nem módosítható. Ilyenkor a hatályon kívül helyezésre a Jat. alapján van lehetőség. Ha a felhatalmazás nem szűnt meg, csupán – esetleg más megfogalmazással – más szerkezeti egységbe vagy éppen más jogszabályba került át, a rendelet módosításának nincs akadálya (mindaddig, amíg a felhatalmazás a szabályozási tárgykört lefedi). Ebben az esetben azonban a módosítást tartalmazó jogszabály tervezetének a bevezető részében már az új felhatalmazásra kell hivatkozni. Helytelen tehát az alaprendelet bevezető részének szolgai átmásolása a módosító rendelet bevezető részébe. Ugyancsak helytelen a felhatalmazó rendelkezés (vagy a jogszabály megalkotása bármely más érvényességi kelléke) megváltozása esetén a már kihirdetett rendelet bevezető részének a módosítása. A felhatalmazó rendelkezések mellett a feladatkör megléte is érvényességi kelléke a jogszabály megalkotásának.

Eredeti Származékos Kormány-rendelet Jogalkotió hatáskör / Felhatalmazás Alaptörvény 15. cikk (2) vagy (3) bekezdése felhatalmazást adó törvény felhatalmazó rendelkezése Feladatkör Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdése MNB elnökének rendelete Felhatalmazás - Alaptörvény 41. cikk (4) bekezdése Miniszter-elnöki rendelet Jogalkotói hatáskör / Felhatalmazás Alaptörvény 16. cikk (2) bekezdése Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdése A Kormány tagjának rendelete felhatalmazást adó törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet felhatalmazó rendelkezése az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendeletnek a felhatalmazásban meghatározott miniszteri feladatkört tartalmazó rendelkezése Önálló szabályozó szerv rendelete feladatkört meghatározó törvény rendelkezése Önkormányzati rendelet Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés a) pontja vagy törvény feladatkört megállapító rendelkezése A miniszterelnök eredeti jogalkotói hatásköre az Alaptörvény alapján kizárólag a miniszterelnök-helyettes kijelölésére korlátozódik [Alaptörvény 16. cikk (2) bekezdése]. Önkormányzatok esetében feladatkört nem csak az Alkotmány telepíthet. Általánosságban fogalmaz meg feladatköröket a helyi önkormányzatokról szóló törvény, és az egyes ágazati törvények is tartalmazhatnak feladatkör-telepítést a helyi önkormányzatok vonatkozásában. Önkormányzati rendeleteknél a feladatkör megjelölése minden esetben a konkrét feladatot telepítő jogszabályra való hivatkozással történik.

a minősített adat védelméről Példa az egyetértésre/véleményezésre utalásra: 2009. évi CLV. törvény a minősített adat védelméről 37/A. § Felhatalmazást kap a minősített adatok védelmének szakmai felügyeletéért felelős miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben állapítsa meg a Nemzeti Biztonsági Felügyelet azon eljárásait, amelyekért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, a fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, az igazgatási szolgáltatási díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével, felhasználásával kapcsolatos szabályokat. 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről 12. § A közigazgatási és igazságügyi miniszter (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: miniszter) a Kormány l) minősített adatok védelmének szakmai felügyeletéért, felelős tagja. 73. § A nemzetgazdasági miniszter (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: miniszter) a Kormány c) adópolitikáért, …/…. (…. ….) KIM rendelet a […]-ról A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 37/A. §-ában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 12. § l) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva - az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 73. § c) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró nemzetgazdasági miniszter egyetértésével (VAGY) véleményének kikérésével - a következőket rendelem el: Ha a felhatalmazó rendelkezés alapján valamely rendeletet kizárólag más személlyel vagy szervvel egyetértésben lehet kiadni, akkor az egyetértési jog olyan érvényességi kellék, amely nélkül érvényes jogszabály nem alkotható. Ennek érdekében az egyetértés tényét a rendelettervezet bevezető részében minden esetben fel kell tüntetni. Az egyetértés tényét közvetlenül a megalkotás aktusára utaló kifejezés előtt az egyetértő megjelölésével kell feltüntetni. Ha az egyetértés a rendeletnek csak meghatározott rendelkezéseire vonatkozik, a rendelettervezet bevezető részében ezekre a rendelkezésekre hivatkozni kell. Ha az egyetértési jog nem ugyanazon rendelkezések tekintetében illeti meg az egyetértési joggal rendelkezőket, a bevezető részben differenciálni kell az egyetértés tényének feltüntetését. A véleményezési jogkör biztosítása, mint érvényességi kellék problematikával kapcsolatban az Alkotmánybíróság 14/1992. (III. 3.) AB határozatában – amelyet a 7/1993. (II. 15.) AB határozattal megerősített – rögzíti, hogy ha a jogszabály-előkészítő szervek a jogalkotásról szóló törvény szabályalkotási követelményeit nem tartják be, ez a kötelességszegés önmagában nem elégséges ok a kiadott jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására. A jogszabályok előkészítésére vonatkozó törvényi előírások megsértése csupán a jogalkotó államigazgatási, esetleg politikai felelősségét alapozhatja meg. A véleményezési jogkör biztosítására vonatkozó rendelkezések figyelmen kívül hagyása csak abban az esetben eredményezheti a jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, ha az adott jogszabály egyben az Alkotmány valamely rendelkezésébe is ütközik. Ha a felhatalmazó rendelkezésben megjelölt, a rendelet megalkotására és az egyetértési jog gyakorlására vonatkozó miniszteri feladatköröket azonos miniszter gyakorolja, a rendelet tervezetének a bevezető részében az egyetértésre nem kell utalni, de a miniszternek az egyetértési jogát megalapozó feladatkörét is fel kell tüntetni. [pl. a (...) Korm. rendelet 1. § a) és b) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva].

Példa a települési önkormányzat költségvetési rendeletének bevezető részére Budaörs Város Önkormányzatának képviselő-testülete az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés f) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el: Példa a társulási megállapodásban meghatározott feladat- és hatáskört érintő jogszabály bevezető részére: Demecser város önkormányzatának képviselő-testülete (…) Kék község önkormányzata képviselő-testületének hozzájárulásával a következőket rendeli el: Példa a társult képviselő-testület által megalkotott jogszabály bevezető részére: Pétervására város önkormányzatának képviselő-testülete Pétervására város önkormányzata, Erdőkövesd község önkormányzata, Váraszó község önkormányzata, Ivád község önkormányzata és Kisfüzes község önkormányzata társult képviselő-testülete döntésének megfelelően (…) a következőket rendeli el:

A jogszabály logikai tagolása 2. Általános rendel- kezések Itt szabályozható a jogszabály hatálya (az időbeli hatály kivételével), a jogszabály alkalmazására és a szabályozásra vonatkozó alapelv, a jogszabály egészére vonatkozó értelmező rendelkezések, az a jsz egészére vagy több szerkezeti egységére vonatkozó rendelkezés, amely nem foglalható más – szakasznál magasabb szintű – szerkezeti egységbe. Az általános rendelkezéseket a preambulum / bevezető rész után kell meghatározni (spec. eset: alcímnél magasabb szintű szerkezeti egységre való tagolásnál alapvető tartalmi elkülönülés mellett az ilyen szerkezeti egységek elején is önállóan). Az általános rendelkezések a jogszabály egészére vonatkozó közös rendelkezéseket tartalmazó logikai egység. Az időbeli hatály kivételével azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyekkel az olvasónak mindenképpen meg kell ismerkednie ahhoz, hogy a jogszabályt megfelelően alkalmazni tudja. Az általános rendelkezések akkor tudják megfelelően betölteni a szerepüket, ha a lehető legkonkrétabban és legsűrítettebben jelennek meg. Ha az általános rendelkezések között nagyszámú, alacsony normativitással rendelkező rendelkezés található, azt a jogkereső közönség nagy valószínűséggel átlapozza, így valódi szabályozó szerepet nem tud betölteni. Mindezek alapján nagyon fontos, hogy az általános rendelkezések között ténylegesen is csak a legfontosabb, legalapvetőbb horizontális szabályok szerepeljenek. Az általános részt nem előzheti meg semmilyen más, szakaszba foglalt rendelkezés. Speciális eset: Ha a jogszabály olyan, alcímnél magasabb szintű szerkezeti egységekre tagolódik, amelyek egymástól tartalmi értelemben alapvetően elkülönülnek, és emiatt az adott szerkezeti egységre vonatkozó alapvető közös szabályok a jogszabály általános rendelkezései között nem helyezhetőek el, akkor lehetőség van arra, hogy az ilyen szerkezeti egységek elején is általános rendelkezéseket tartalmazzon a jogszabály tervezete.

A jogszabály hatálya Személyi Területi Szervi Tárgyi nem kell, ha megegyezik a Jat. 6. § (2) bekezdésével akkor kell kifejezetten meghatározni, ha ettől eltérő személyi körre terjed ki vagy a jogszabályt települési önkormányzati társulás alkotja meg és az a jogszabály tervezetének egyéb rendelkezései alapján nem egyértelmű nem kell, ha megegyezik a Jat. 6. § (1) bekezdésével akkor kell kifejezetten meghatározni, ha ettől eltérő területre terjed ki vagy a jogszabályt települési önkormányzati társulás alkotja meg és az a jogszabály tervezetének egyéb rendelkezései alapján nem egyértelmű Szervi Tárgyi A közjogi jogirodalom – és természetesen maga a jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlat – a jogszabályok (és más normatív tartalmú jogi aktusok) a jogszabály személyi, szervi, területi, tárgyi és időbeli hatályát különbözteti meg. A jogalkotásról szóló törvény ezzel szemben kizárólag a jogszabály személyi, területi és időbeli hatályáról rendelkezik. Jat. 6. § (2) bekezdése (2) A jogszabály személyi hatálya a) Magyarország területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, valamint Magyarország területén kívül a magyar állampolgárokra, b) önkormányzati rendelet esetében a helyi önkormányzat közigazgatási területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, az 5. § (1a) bekezdés szerinti esetben a társulásban részt vevő helyi önkormányzatok, az 5. § (1b) bekezdés szerinti esetben a társult képviselő-testületben részt vevő települési önkormányzatok közigazgatási területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki. Jat. 6. § (1) A jogszabály területi hatálya Magyarország területére, az önkormányzati rendelet területi hatálya a helyi önkormányzat közigazgatási területére terjed ki. Az önkormányzati rendelet területi hatálya az 5. § (1a) bekezdés szerinti esetben a társulásban részt vevő helyi önkormányzatok, az 5. § (1b) bekezdés szerinti esetben a társult képviselő-testületben részt vevő települési önkormányzatok közigazgatási területére terjed ki. Tárgyi hatályhoz: Jogszabály kizárólag alkalmazási szabályként, és akkor jelölheti meg (az általános rendelkezések között) azon jogi tények körét, amelyek tartalmát a jogszabály befolyásolja vagy amelyekre a jogszabályt alkalmazni kell, ha az egyébként nem lenne egyértelmű a szabályozás alapján. Ezt a kivételt tovább szigorítja a Jszr. azzal, hogy a tárgyi hatályt rögzítő rendelkezés nem tartalmazhat önmagában joghatás kiváltására alkalmas normatív rendelkezést. Ennek oka, hogy utóbbi az esetben a rendelkezést valójában a részletes rendelkezések között kellene elhelyezni. Jogszabály tervezete valamely jogszabály érvényességéről nem rendelkezhet. A magyar jogrendszerben akkor érvényes a jogszabály, ha az Alkotmányban, a jogalkotásról szóló törvényben, illetve – jogforrástól függően – a Házszabályban vagy a Kormány ügyrendjében rögzített érvényességi követelményeket betartva jön létre. A jogszabály érvényes létrejöttéhez három feltétel együttes megvalósulása szükséges: a) megfelelő eljárás alapján, b) az arra jogosult személy adja ki, és c) a megfelelő formában történik meg a kihirdetése is (a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben vagy – önkormányzati rendeletek esetében – a helyben szokásos módon). A jogszabálytervezet a módosító és a hatályon kívül helyező rendelkezések kivételével nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely túlterjeszkedik az általános rendelkezések között meghatározott hatályán. nem lehet a végrehajtásért felelős állami szervek köréről rendelkezni, kivéve, ha a feladat- és hatáskörök telepítése a jogszabály más rendelkezéseiben nem szabályozható egyértelműen tárgyi hatály helyett alkalmazási szabály: milyen jogi tényekre kell alkalmazni Például: E törvényt kell alkalmazni a tisztességes eljárás követelményének a) a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvény hatálya alá tartozó támogatások odaítélésére és felhasználásának ellenőrzésére irányuló eljárás, valamint b) a közbeszerzési eljárás során történt megsértésének kivizsgálására.

Alapelvek, a szabályozás célja az azonos vagy hasonló jogviszonyokat átfogóan szabályozó jogszabályok tervezetében az általános rendelkezések között a jogszabály alkalmazására, értelmezésére, valamint a szabályozásra vonatkozó alapelvek határozhatóak meg normatív tartalommal nem rendelkező kijelentést vagy a szabályozás célját nem lehet a jogszabály alapelvei között rögzíteni Az alapelvnek tehát, bár megfogalmazása mindig általános, nem lehet olyan széles értelmezési tartománya, amely a konkrét jogviszonyban való alkalmazását lehetetlenné teszi, önálló normatív tartalom hiányában pedig nem lehet alapelvként rögzíteni például alapjogokat, alkotmányos értékeket. Normatív tartalommal nem rendelkező kijelentést vagy a szabályozás célját nem lehet a jogszabály alapelvei között rögzíteni. Az alapelvek tehát maguk is rendelkeznek normatív tartalommal. Az alapelveket el kell határolni a generálklauzuláktól és a jogszabály célját meghatározó rendelkezésektől. A generálklauzula olyan – nem elvi jelentőségű – általános norma, amelyet a konkrét jogviszonyban a jogalkalmazó tölt ki tartalommal. Használata – a jogterületre, a szabályozási környezetre és a szabályozni kívánt életviszonyokra is tekintettel – akkor indokolt, ha a kazuisztikus szabályozás azzal a veszéllyel jár, hogy az életviszonyok gyors változása gyakori jogszabály-módosítási kényszert indukál, ami pedig a jogbiztonság sérelméhez vezethet [801/B/2002. AB határozat]. A jogszabály célját meghatározó rendelkezések pedig jelenthetnek egyedi ügyekben segítséget a jogszabály értelmezésénél, azonban önálló normatív tartalommal nem rendelkezhetnek és önmagukban hivatkozási alapként sem szolgálhatnak. Korábbi helytelen gyakorlat, hogy tipikusan törvények az általános rendelkezések között felvázolták a törvény célját, a törvény megalkotásához vezető indokokat, a törvény elfogadásának körülményeit. Erre – ha kifejezetten szükséges – törvénytervezetek esetében korlátozott terjedelemben a preambulumban, illetve teljes körben a törvényjavaslathoz készített indokolásban van lehetőség. A szabályozás céljának a jogszabályban való rögzítése azért is alapvetően helytelen, mert azt a téves látszatot kelti, mintha azt a jogalkotó valós normatív tartalommal kívánta volna felruházni. Ilyenkor azonban nem a szabályozás célját kell a jogszabály általános rendelkezései közé foglalni, hanem a kiváltani kívánt joghatásnak megfelelő normatív rendelkezéseket kell akár alapelvként, akár a jogszabály alkalmazására vonatkozó általános szabályként rögzíteni, vagy a részletes rendelkezések között kell a megfelelő szabályokat elhelyezni. Helytelen a jogszabály tárgyi hatályát a szabályozás céljaként szabályozni.

Az értelmező rendelkezés Akkor, ha a fogalom jelentése az adott jogszabály alkalmazásában eltér a köznyelvi jelentésétől vagy a más jogszabályban meghatározott jelentésétől, és a fogalom jelentése a jogszabály tervezetének egyéb rendelkezései alapján nem egyértelmű. Nem lehet a magától értetődő jelentésű fogalomra, a köznyelvi jelentéstől alapvetően különböző tartalommal értelmezni, jogszabály, nemzetközi szerződés rövid megjelölése, mozaikszó vagy betűszó bevezetésére. A jogszabály egészére (a jogszabály elején önálló szakaszban), szakasznál magasabb szintű szerkezeti egységre (e szerkezeti egység elején önálló szakaszban) vagy egyetlen szakaszra vonatkozóan (e szakasz első vagy utolsó bekezdéseként) lehet értelmezni. Ábécésorrendben, arab számmal megjelölt pontokba kell rendezni, egy pontban csak egy fogalom, kizárólag egyszer, több bekezdést használni, ha az értelmező rendelkezések egy részének a hatálya eltér a másik részétől. Nem tartalmazhat önmagában joghatás kiváltására alkalmas normatív tartalmú rendelkezést. Felhatalmazás alapján kiadott jogszabály tervezetében alkalmazott fogalom a felhatalmazó rendelkezést tartalmazó jogszabályban értelmezett fogalomtól eltérően nem értelmezhető, és az értelmező rendelkezés nem ismételhető meg. Ha a jogszabály alkalmazásához egyes fogalmak bővebb kifejtése, magyarázata szükséges, az ilyen fogalmakat a jogszabály tervezetében értelmezni kell. A jogalkotó – a jogállami követelményeket és a jogtudomány megállapításait is szem előtt tartva – maga dönti el, hogy milyen fogalmakat használ, és hogyan szabályozza a szövegben használatos fogalmakat. A jogszabályszerkesztés során az értelmező rendelkezések célja az, hogy az adott szabályozási körre nézve a jogszabály alkalmazása szempontjából legfontosabb fogalmakat meghatározza. Az értelmező rendelkezés nem fogalom-meghatározás és nem tárgymutató. Értelmező rendelkezést kell alkalmazni a jogszabály tervezetében, ha a fogalom jelentése az adott jogszabály alkalmazásában eltér a köznyelvi jelentésétől, a más jogszabályban meghatározott jelentésétől, és a fogalom jelentése a jogszabály tervezetének egyéb rendelkezései alapján nem egyértelmű.

a személyi jövedelemadóról 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő: 40. Egyházi személy az, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít. 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 3. § E törvény alkalmazásában 40. Egyházi személy: az egyház belső egyházi szabályában meghatározott, az egyház, belső egyházi személy szolgálatában álló természetes személy, (VAGY) 40. Egyházi személy: a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 13. § (1) bekezdése szerinti személy, 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 203. § 1. Audiovizuális médiaszolgáltatás: hangos vagy néma mozgóképeket, állóképeket tartalmazó műsorszámokat bemutató médiaszolgáltatás. [...] 3. Befolyásoló részesedés: a) olyan közvetlen és közvetett tulajdon egy vállalkozásban, amely összességében a vagyoni vagy a szavazati jogok huszonöt százalékát meghaladó mértékű befolyást biztosít; a közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését egybe kell számítani, b) olyan helyzet, amely a vállalkozásban szerződés, alapító okirat (alapszabály), vagy elsőbbségi részvény alapján, a döntéshozó, vagy a felügyelő szervek tagjai kinevezése (elmozdítása) útján, vagy egyéb módon jelentős befolyást tesz lehetővé. 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 203. § E törvény alkalmazásában 1. audiovizuális médiaszolgáltatás: hangos vagy néma mozgóképeket, állóképeket tartalmazó műsorszámokat bemutató médiaszolgáltatás. [...] 3. befolyásoló részesedés: vállalkozásban fennálló a) olyan közvetlen és közvetett tulajdon, amely összességében a vagyoni vagy a szavazati jogok huszonöt százalékát meghaladó mértékű befolyást biztosít; a közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését egybe kell számítani, b) olyan jelentős befolyás, amely szerződésen, alapító okiraton (alapszabályon), elsőbbségi részvény alapján, a döntéshozó, vagy a felügyelő szervek tagjai kinevezése (elmozdítása) útján vagy egyéb szemponton alapul.

A jogszabály logikai tagolása 3. Részletes rendel- kezések A jogszabály érdemi része, a jogszabály alapvető normatív tartalmát képező azon rendelkezéseket tartalmazza, amelyekről nem más logikai egységben kell rendelkezni Szabályozási korlát: a normatartalom rövid, tömör kifejezése, logikus, folyamatos felépítése (pl. anyagi és eljárási jogi rendelkezések elkülönítése, jogállásra és feladat- és hatáskörre vonatkozó szabályok elkülönítése, általános szabálynak meg kell előznie a különös szabályt) A részletes rendelkezések határozzák meg a jogszabály érdemi normatív tartalmát, ehhez képest a jogszabály többi logikai egysége járulékos jellegű, az érdemi normatartalmat szolgálja. A Jszr. ennek megfelelően nem ad valódi pozitív meghatározást az érdemi rendelkezések vonatkozásában, hanem azokat a nem más logikai egységben szabályozandó rendelkezések összességeként definiálja. Az anyagi jogi és eljárási jogi rendelkezése elkülönítésének követelményét praktikus indokok támasztják alá. Például az anyagi jogi és az eljárásjogi rendelkezések alkalmazandósága eltér egymástól [lásd: 84. § (6) bekezdés], így ha ezekhez alkalmazási szabályt vagy átmeneti szabályt kívánunk kapcsolni, akkor az anyagi jogi és az eljárásjogi rendelkezések „összemosása” az alkalmazási vagy átmeneti rendelkezésben való egyértelmű hivatkozást lehetetleníti el.

A jogszabály logikai tagolása 4. Záró rendel- kezések törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet tervezete esetében felhatalmazó rendelkezések hatályba léptető rendelkezések, (a jogszabály rövidítését megállapító rendelkezés,) átmeneti rendelkezések, törvény tervezete esetében a törvény vagy törvényi rendelkezés sarkalatosságára utaló rendelkezések a jogalkotásra vonatkozó európai uniós követelményekre utaló rendelkezések, módosító rendelkezések, hatályon kívül helyező rendelkezések, a hatályba nem lépésről szóló rendelkezések

A felhatalmazó rendelkezés Célja: alacsonyabb jogforrási szinten való végrehajtási szabályozás biztosítása. Tárgya: pontosan és részletesen megjelölt életviszonyok. Nem lehet felhatalmazást adni a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogintézmények, jogok és kötelezettségek alapvető szabályainak megállapítására, a jogszabály egészének végrehajtására, olyan tárgykör szabályozására, amit a felhatalmazást adó jogszabály nem szabályoz. Feltételei: rendelet meghatározott időn belül való megalkotása korlátozott időbeli hatályú rendelet megalkotása egyetértési vagy véleményezési jog Megszerkesztésére vonatkozó követelmények: törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeletben, kizárólag a záró rendelkezések között végrehajtási jogalkotáshoz kapcsolódóan, jogosultak szerint önálló bekezdésben. 1/1991. (I. 29.) AB: általában kötelezettség, amelynek keretében 1. köteles megalkotni, 2. a felhatalmazás kereteit teljes egészében kimeríteni, 3. tartalmi kereteken nem túlterjeszkedni. A felhatalmazás arra irányul, hogy az alkotmányi, törvényi vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeleti szabályozást nem igénylő rendelkezéseket a felhatalmazást adó jogszabályban rögzített garanciális, illetve az érintett szabályozás kereteit rendező jogszabályhoz kapcsolódóan végrehajtási jogszabály állapítsa meg. Ennek alapvető célja, hogy azok a részletes szabályok, amelyek elengedhetetlenek a szabályrendszer egészének végrehajtásához, de tartalmuk alapján nem elengedhetetlenül igényelnek magasabb szinten (törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeletben) való rendezést, olyan jogforrási szinten legyenek megállapítva, amely lehetővé teszi az életviszonyok folyamatos változásához való könnyebb alkalmazkodás lehetőségét. A szabályozás például nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű. Ebből következően nem adható felhatalmazás ugyanarra a tárgykörre vonatkozóan más-más jogalkotók számára, még úgy sem, hogy azokat a felhatalmazó rendelkezések látszólag elhatárolják egymástól. A felhatalmazás csak a felhatalmazást adó törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet tárgykörében szabályozhat. Ennek mindenekelőtt az az indoka, hogy a végrehajtási rendelet – ahogy erre az elnevezés is utal – a felhatalmazást adó jogszabály végrehajtására szolgál. Ez pedig feltételezi azt, hogy minden végrehajtási rendeletnek – a felhatalmazó rendelkezéseken túl – vannak olyan, az érintett életviszony alapvető, garanciális szabályait rögzítő törvényi keretszabályai, amelyek végrehajtására szolgál. E nélkül ugyanis megállapíthatatlan lenne, hogy pontosan mire (milyen keretek között) kapott felhatalmazást a Kormány, a miniszter vagy a helyi önkormányzat, ez pedig a jogbiztonság alkotmányos követelményébe ütközik. A végrehajtási jogszabály az alapjogszabály kiegészítőjeként részletezi az alapjogszabály rendelkezéseit, végrehajtása és alkalmazása feltételeit teremtik meg. A végrehajtási jogszabály tehát sohasem léphet az alapjogszabály helyére. Helytelen a felhatalmazásnak a preambulumban, a bevezető részben, az általános rendelkezések vagy a részletes rendelkezések közötti elhelyezése. A felhatalmazó rendelkezéseket jogosultak szerint önálló bekezdésekbe kell foglalni. Ha a végrehajtási jogszabályok megalkotására a Kormány is kap felhatalmazást, akkor a Kormány részére adott felhatalmazás a miniszter részére adott felhatalmazást megelőzi. A miniszteri rendeletekre adott felhatalmazások sorrendjét vagy a miniszterek feladatkör szerinti ábécésorrendje vagy a szabályozási tárgykörök logikai kapcsolatának megfelelő rend alapján állapíthatjuk meg.

A felhatalmazó rendelkezés címzettje címzettként a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Kormány, a Kormány tagja (önállóan vagy más miniszter egyetértésével), a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnöke, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke vagy a helyi önkormányzat jelölhető meg, minden helyi önkormányzatra vonatkozóan a „helyi önkormányzat képviselő-testülete” több miniszter ábécésorrendben, egyes számban minden miniszternek: általánosan, többes számban (pl. „a miniszterek” (VAGY) „a Kormány tagjai”) egyetértésnél: „egyetértésével kiadott rendeletben”, véleménynél: „véleményének kikérésével kiadott rendeletben” A felhatalmazás jogosultjaként – ahogy azt fentebb részleteztük – az Alkotmány alapján jogalkotói hatáskörrel rendelkező szervet vagy személyt kell megjelölni. Rendeletalkotásra valamennyi miniszter (vagy a Kormány minden tagja) részére lehet felhatalmazást adni, ha mindegyik miniszter a felhatalmazásban megjelölt tárgykörben önállóan szabályozhat. Ebben az esetben a felhatalmazást többes számban kell megfogalmazni.

A felhatalmazó rendelkezés felépítése Felhatalmazást kap (a felhatalmazás aktusa) az adópolitikáért felelős miniszter (a felhatalmazás jogosultja), hogy - a jogalanyok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás esetén (a felhatalmazás korlátja) - a fizetési kötelezettség megállapítására és teljesítésére vonatkozó kötelezettség mellőzését és az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokat (a felhatalmazás tárgya) rendeletben állapítsa meg (a rendeletalkotás aktusára utaló kifejezés). A felhatalmazás aktusa az a jogalkotói döntés, amely az arra jogosultat felhívja a feladatkörébe tartozó, meghatározott tartalmú jogszabály megalkotására. A Jszr. alapján ez a döntés a „felhatalmazást kap” kifejezés alkalmazásával történik. Így, és csak így utalhat a felhatalmazást adó jogszabály arra, hogy a jogalkotó a szabályozott életviszonyra vonatkozóan más számára állapít meg végrehajtási jogszabály kiadására való jogosultságot. A jogszabály tervezetében a felhatalmazásra utaló kifejezés nem alkalmazható olyan rendelkezésben, amely a) közjogi szervezetszabályozó eszköz megalkotását írja elő, b) valaminek a közzétételét rendeli el, vagy c) arról rendelkezik, hogy a jogszabály végrehajtása mely miniszter feladatkörébe tartozik. A felhatalmazás nem lehet általános jellegű, abban pontosan meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját is. A jogalkotó a felhatalmazását egy vagy több címzettnek is adhatja. Egy adott felhatalmazásnak akkor lehet több címzettje, ha a felhatalmazás szerinti szabályozási tárgykör minden jogosult esetében azonos. A felhatalmazás jogosultjának meghatározása azt jelenti, hogy csak ez a szerv jogosult az adott felhatalmazás alapján rendeletet alkotni. Az, aki a felhatalmazást kapta, azt nem adhatja tovább másnak. A szubdelegáció tilalma a felhatalmazás legfontosabb korlátja, amelynek megszegése alkotmányellenességet eredményez. A felhatalmazás tárgyaként pontosan meg kell jelölni a szabályozandó életviszonyokat. Ennek során tehát figyelemmel kell lenni a rendeletben történő szabályozás alkotmányos korlátai mellett arra a követelményre is, hogy a megjelölt szabályozási tárgykör nem lehet általános. Nem felel meg az alkotmányos követelményeknek a felhatalmazás, ha az „általános jellegű, pontosan nem jelöli ki a miniszter jogalkotási jogának terjedelmét. Az ilyen felhatalmazás alapján ugyanis nem állapítható meg, hogy a miniszter – akinek jogalkotási hatásköre az Alkotmány 37. § (3) bekezdése alapján felhatalmazáshoz kötött – a [felhatalmazást adó törvény] mely konkrét rendelkezéseinek, szabályozási tárgyainak végrehajtására alkothat jogot. A tárgykör megfogalmazásánál is érvényesül az egyértelműség és a pontosság követelménye. A felhatalmazó rendelkezések megfogalmazásánál arra is figyelemmel kell lenni, hogy a szabályozni kívánt életviszonyokra egy vagy több végrehajtási jogszabályt kívánnak alkotni. Annak nincs akadálya, hogy a végrehajtási jogszabályt több felhatalmazó rendelkezés alapján állapítsák meg. Ilyen esetben – gondos előkészítés mellett – a felhatalmazó rendelkezések egy meghatározott logikai sorrendben épülnek fel, így áttekinthető módon kerülhet sor több, egymást közvetlenül követő felhatalmazás alapján egy végrehajtási rendelet kiadására. Ugyanígy annak sincsen akadálya, hogy egy felhatalmazó rendelkezés alapján több rendeletet is megalkossanak. A rendeletalkotás aktusára utaló kifejezésként a jogalkotónak a tárgykör szabályozására vonatkozó cselekvését meghatározó legjellemzőbb igét kell választani. A felhatalmazáson alapuló rendeletalkotás cselekvése mindenképpen „szabályozás” lesz, ezért ezt a szót kerülni kell, különösen akkor, ha a felhatalmazás tárgya már maga is tartalmazza a szabály vagy szabályozás kifejezést. Ha felhatalmazás valamely szerv kijelölésére vonatkozik, a rendeletalkotás aktusára utaló kifejezésként javasolt a kijelölés kifejezés alkalmazása. A felhatalmazást adó jogszabályi rendelkezés meghatározhatja a felhatalmazás teljesítésének tartalmilag kifejezett korlátját is. Ilyen korlát lehet például, ha a végrehajtási jogszabályt csak valamely feltétel bekövetkezése esetére lehet megalkotni. Ha a rendeletet valamely jogalkotói hatáskörrel rendelkező szervvel vagy személlyel egyetértésben vagy valamely személy vagy szerv véleményének kikérésével kell megalkotni, akkor az egyetértőre vagy a véleményezőre vonatkozó hivatkozást gondolatjelek között, a felhatalmazó rendelkezésre meghatározott elemek közül a „rendeletben” kifejezés elé írva kell megjelölni. Ha a felhatalmazó rendelkezés egyetértési jogot biztosít, a jogszabály, vagy az egyetértés által érintett rendelkezésének módosításában, hatályon kívül helyezése is csak az egyetértési jog biztosításával, és a bevezető részben az erre való utalással történhet. Valamennyi egyetértő megnevezését teljes egészében ki kell írni, rövidítés ilyenkor nem használható.

A felhatalmazó rendelkezés végrehajtása A felhatalmazás címzettje számára jogalkotási kötelezettséget jelent, kivéve, ha a felhatalmazást biztosító jogszabályból (!) más nem következik. A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat. Például: (a végrehajtást igénylő rendelkezés) „… § A büntetés-végrehajtásért felelős miniszter a hivatásos állomány részére, életkörülményük javítása érdekében, rendeletben további szociális juttatásokat állapíthat meg.” (az ehhez kapcsolódó felhatalmazó rendelkezés) „… § Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, hogy a hivatásos állomány részére az e törvényben nem szabályozott további szociális juttatásokat rendeletben állapítsa meg.” A felhatalmazás a címzettje számára – ha a felhatalmazást biztosító törvényből vagy eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotott kormányrendeletből más nem következik – jogalkotási kötelezettséget jelent. Az 1/1991. (I. 29.) AB határozat megerősítette: „[A] felhatalmazó rendelkezésből általában kötelezettség keletkezik a végrehajtási jogszabály megalkotására.” A felhatalmazás címzettje egyrészt köteles megalkotni azt a jogszabályt, amelyre a felhatalmazást adó rendelkezés kötelezi, másrészt – tartalmilag – a felhatalmazás tárgykörét teljes egészében ki kell merítenie, harmadrészt a felhatalmazás jogosultja a részére meghatározott tartalmi kereteken nem terjeszkedhet túl. Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a felhatalmazás nem jelent jogalkotási kötelezettséget, a végrehajtási szabály megalkotására utaló rendelkezés egyértelművé teheti, hogy a végrehajtási rendelkezésre feljogosított döntésétől függ, hogy alkot-e végrehajtási jogszabályt vagy sem. Ebben az esetben a felhatalmazás és a felhatalmazásra utaló rendelkezés együttes értelmezésével válik nyilvánvalóvá az, hogy a felhatalmazás csak jogalkotási lehetőséget teremt.

A hatályba léptető rendelkezés záró rendelkezések között, önállóan a jogszabály, annak szerkezeti egysége és – ha a szabályozás célja másképp nem érhető el – a szerkezeti egység valamely szövegrészének hatálybalépéséről első bekezdés: a jogszabály hatálybalépése (legkorábbi időpont) további bekezdések: a jogszabály egyes rendelkezéseinek eltérő időpontbeli hatálybalépése (idősorrendben) A hatályba léptető rendelkezéseket minden esetben a záró rendelkezések között és minden esetben önálló szakaszban – felhatalmazó rendelkezéseknek a tervezetbe foglalása esetén ezeket követően, felhatalmazó rendelkezések hiányában a záró rendelkezések első szakaszában – kell elhelyezni. A hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazó önálló szakasz (1) bekezdésében kell rendelkezni magának a jogszabálynak a hatálybalépéséről (amelynek hatálybalépésének időpontját a jogszabály egyetlen rendelkezésének hatálybalépésének az időpontja sem előzheti meg), míg ennek a szakasznak a további bekezdéseiben a jogszabály hatálybalépését követő időpontokban hatályba lépő szerkezeti egységek hatálybalépéséről. A jogszabály hatályba léptető rendelkezései sohasem képezhetik különös hatályba léptető rendelkezés tárgyát, más szóval a jogszabály hatályba léptető rendelkezéseinek minden esetben a jogszabály egésze hatálybalépésével egyidejűleg kell hatályba lépniük. Az (1) bekezdésben kivételként mindig hivatkozni kell a különös hatálybalépési időpontokat tartalmazó bekezdésekre. Különös hatálybalépési időpontok hiányában természetesen egyetlen, bekezdések nélküli szakaszban kell a jogszabály hatálybalépésének időpontját meghatározni. A különös hatálybalépési időpontokat tartalmazó bekezdéseknek a bennük foglalt hatálybalépési időpontok szerinti időrendben kell követniük egymást, a korábbi hatálybalépési időpontot tehát a kisebb számú, míg a későbbi hatálybalépési időpontot a nagyobb számú bekezdés tartalmazza. A hatálybalépési időpontokat meghatározó bekezdések csak egy-egy hatálybalépési időpontot tartalmazhatnak, és valamennyi, ugyanazon időpontban hatályba lépő rendelkezést ugyanazon bekezdéssel kell hatályba léptetni. A jogszabály szerkezeti egysége valamely szövegrészének a hatályba lépéséről is lehet külön rendelkezni. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy e rendelkezés csak kivételesen, rendkívül indokolt esetben, és csak akkor alkalmazható, ha a szabályozás célja másképp nem érhető el, mert e lehetőség gyakorlása a jogszabály hatályos szövegének megállapítását jelentősen megnehezíti, továbbá hibalehetőségeket hordoz magában. Szövegrész alatt a jogszabálytervezet szövegének egy idézőjelek közé foglalt részét kell érteni, mondatok (például „első mondata”) önálló hatályba léptetésére így például nincs lehetőség.

A hatálybalépés időpontja Hogyan? Hogyan nem? meghatározott napban főszabály: a jogszabály kihirdetését követő meghatározott napban vagy a kihirdetést követő meghatározott hónap meghatározott napjában, kivételesen: naptári napban meghatározott naptári nap meghatározott órájában és percében valamely jövőbeli eseményhez vagy feltételhez kötötten, az annak bekövetkezését követő meghatározott nappal (miniszter/jegyző határozata) külön törvényben a fentiek szerint a kihirdetés időpontját megelőzően, szerkezeti egység tekintetében a jogszabály hatálybalépését megelőzően esemény vagy feltétel tekintetében jogszabálynak nem minősülő aktushoz kötötten vagy olyan jogszabályhoz kötötten, amely a hatályba léptetni kívánt jogszabállyal az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes

A hatályba léptető rendelkezés felépítése 59. § (1) Ez a törvény (jogszabályra való általános hivatkozás) – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel (az eltérésre utalás) – az e törvény kihirdetését követő hónap első napján (a hatálybalépés időpontja) lép hatályba (a hatálybalépés aktusa). (2) A 12. § (az eltérő időpontban hatályba lépő szerkezeti egység megjelölése) a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását kihirdető törvény hatálybalépésének napján (a hatálybalépés időpontja) A jogszabály hatálybalépésének időpontja nem határozható meg úgy, hogy az megelőzze a jogszabály kihirdetésének az időpontját. A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre, azaz A jogszabály hatálybalépésének az időpontját úgy kell megválasztani, hogy az a legkorábban hatályba lépő szerkezeti egység hatálybalépésének az időpontjával megegyezzen. a) a jogszabály szövegének megszerzésére és áttanulmányozására; b) a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; c) a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez, az önkéntes jogkövetés személyi és tárgyi feltételeiről való gondoskodáshoz.” A hatálybalépés időpontját e rendelkezése értelmében – főszabály szerint – a jogszabály kihirdetéséhez viszonyítva, mégpedig a kihirdetést követő meghatározott napban vagy a kihirdetést követő meghatározott hónap meghatározott napjában kell meghatározni. A meghatározott nap mindig azt jelenti, hogy a jogszabály – vagy annak valamely szerkezeti egysége – a kihirdetést követő hányadik napon lép hatályba; a meghatározott hónap esetén ez a valahányadik hónapot jelenti. E rendelkezés alapján a hatálybalépés a kihirdetéshez viszonyítva más módon – például a kihirdetéstől számított valahányadik évben vagy akár órában – nem határozható meg. Fogalmilag kizárt, hogy valamely hatálytalan jogszabálynak hatályos szerkezeti egysége (rendelkezése) legyen. A jogszabály hatályba léptető rendelkezéseit is a jogszabállyal egyidejűleg, tehát a jogszabály általános hatálybalépési időpontjában kell hatályba léptetni, azokra különös hatályba léptető rendelkezés megalkotása helytelen. A hatálybalépés időpontjának a kihirdetést követő meghatározott hónap meghatározott napjában történő meghatározása esetén a kihirdetést követő valahányadik hónap sohasem a kihirdetés időpontját követő harmincadik, hatvanadik stb. nap elteltével kezdődő nem naptári hónap, hanem a kihirdetést követő valahányadik naptári hónap. A meghatározott hónap valahányadik napja azonban minden esetben az adott hónap valahányadik naptári napja. Ha tehát a kihirdetés hónapja bizonytalan, nem érdemes a hatálybalépés időpontját például a kihirdetést követő hónap 31. napjában meghatározni, hiszen a hónapok számottevő része csak 30 napból áll. Szintén tekintettel kell lenni február hónapra, amely köztudomásúlag legfeljebb 29 napból áll. Ha a jogalkotó a felkészülésre 45 napot kíván biztosítani, akkor a kihirdetést követő 45. napon történő hatályba léptetés az esetek többségében nem helyettesíthető a kihirdetést követő hónap 15. napján történő hatályba léptetéssel, hiszen a 45 napos felkészülési idő ilyen esetben csak akkor lehet biztosított, ha a jogszabály kihirdetésére valamely 30 (45 nap biztosított) vagy 31 (46 nap biztosított) napos hónap első napján kerül sor. A valahányadik meghatározott napot hagyományosan arab sorszámmal, a valahányadik meghatározott hónapot pedig betűvel kiírt sorszámmal határozzuk meg. Szintén megjegyzendő, hogy ha a meghatározott nap vagy hónap a kihirdetést követő első nap vagy hónap, akkor a sorszám elhagyható. A jogszabály és a jogszabályi rendelkezés hatálybalépése napján 0 órától kötelezi annak címzettjeit. Ha a hatálybalépés időpontja nem határozható meg egyértelműen, naptári napban, ha a szabályozás célja másképp nem érhető el, naptári napban, órában és percben vagy valamely esemény vagy feltétel bekövetkezésének a napjával vagy az ezt követő meghatározott nappal kell meghatározni. A hatálybalépés időpontjának naptári napban történő meghatározása során a hatálybalépés időpontját minden esetben valamely naptári év valamely naptári hónapjának valahányadik naptári napjában kell meghatározni. A percet abban az esetben is fel kell tüntetni, ha a hatálybalépésre pontban egész órakor kerül sor. A jogszabály hatálybalépésének időpontját valamely bizonyosan bekövetkező esemény vagy nem teljes bizonyossággal megvalósuló feltétel bekövetkezéséhez is lehet kötni. Ilyen feltétel meghatározása válik szükségessé például akkor, ha nem látható előre valamely nemzetközi szerződés hatálybalépésének az időpontja, vagy ha a jogszabály hatálybalépését valamely választott testület felállásához, illetve valamely más jogszabály hatálybalépéséhez szükséges kötni. A hatálybalépés időpontját meghatározó feltétel vagy esemény bekövetkezéséről a jogszabály címzettjei hiteles forrásból tájékoztatást kapjanak. A jogszabály hatálybalépése ebben az esetben sem függ az egyedi határozat meghozatalától és közzétételétől, a jogszabály a feltétel vagy esemény bekövetkezése esetén az attól számított, a jogszabályban meghatározott időpontban enélkül is hatályba lép. A határozatnak a következőket indokolt tartalmaznia: a) a megalkotását előíró jogszabályra való merev hivatkozást, b) annak a megállapítását, hogy a feltétel vagy esemény bekövetkezett, c) annak a megállapítását, hogy a feltétel vagy esemény mikor következett be. A határozat nem tartalmazhat a jogszabályt hatályba léptető normatív rendelkezést. A jogszabály szerkezeti egységét hatályba léptető úgynevezett különös hatályba léptető rendelkezésben mereven kell hivatkozni az általánostól (azaz magától a jogszabálytól) eltérő időpontban hatályba lépő szerkezeti egységre. Kiemelendő, hogy ez a merev hivatkozás sem tartalmazhatja a jogszabályra való merev hivatkozást. A hatályabalépés időpontjának meghatározása során figyelemmel kell lenni arra, hogy egyetlen különös hatálybalépési időpont sem előzheti meg az általános hatálybalépési időpontot.

 Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlésének 10/2012. (III. 30.) rendelete az ingatlanokat terhel építményadóról és telekadóról szóló 56/2011. (XII. 23.) önkormányzati rendelet módosítására Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlésének 10/2012. (III. 30.) önkormányzati rendelete az ingatlanokat terhelő építményadóról és telekadóról szóló 56/2011. (XII. 23.) önkormányzati rendelet módosításáról 6. § Hatályát veszti az Ör. 2. § (4) bekezdése. 7. § Ez a rendelet - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - 2012. április 1-jén lép hatályba(, és 2013. január 2-án hatályát veszti). A 6. § 2012. július 1-jén lép hatályba. Az 1. §, a 3. § (1) és (5) bekezdése, a 4. § és az 5. § 2013. január 1-jén lép hatályba.  2012. évi XLVI. törvény a földmérési és térképészeti tevékenységről 31. Hatályba léptető rendelkezések 40. § (1) Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba. (2) Az 1–10. §, a 11. § (1) bekezdés a)–k) pontja, a 11. § (2) bekezdése, a 12. §, a 13. § (1) és (3)–(5) bekezdése, a 14. § (1)–(7) bekezdése, a 15. § (2) és (3) bekezdése, a 16–39. §, a 41-43. § és a 45. § 2013. január 1-jén lép hatályba. (3) A 11. § (1) bekezdés l) és m) pontja, a 13. § (2) bekezdése, a 14. § (8) bekezdése és a 15. § (1) bekezdése 2014. január 1-jén lép hatályba. 2012. évi XLVI. törvény a földmérési és térképészeti tevékenységről

A jogszabály átmeneti rendelkezése A jogszabályban rendelkezni kell a szabályozási átmenetről, ha a jogszabály a Jat. generális szabályozási átmenetétől el kíván térni, a jogszabály alkalmazandó rendelkezéseitől eltérő szabályok alkalmazására való szükség esetén, a szabályozás bevezetéséhez konkrét teendőkről kell intézkedni. Az átmeneti rendelkezéseket abban a jogszabályban kell önálló szakaszban szabályozni, amelynek az alkalmazására vonatkozik, kivéve hatályon kívül helyezés esetében, azonos vagy hasonló jogviszonyokat átfogóan szabályozó törvények esetében önálló törvényben. Az átmeneti időszak tartamát úgy kell meghatározni, hogy ne alakuljon ki tartósan párhuzamos alkalmazási kényszer.

A jogszabály átmeneti rendelkezése Az átmeneti rendelkezésben lehet előírni, hogy az átmeneti időszakban a) már a jogszabály hatálybalépését megelőzően bekövetkezett jogi tények értékelése során is az új szabályozást kell a joghatás kiváltása szempontjából figyelembe venni, b) az adott jogszabály rendelkezéseit nem kell alkalmazni, c) az adott jogszabály rendelkezéseit az átmeneti rendelkezések között meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni, d) az adott jogszabály rendelkezései helyett a jogszabály hatálybalépése előtt hatályos szabályozást kell alkalmazni, vagy e) az adott jogszabály rendelkezései helyett az átmeneti rendelkezések között meghatározott átmeneti szabályokat kell alkalmazni. E rendelet rendelkezéseit a felügyeleti eljárás során az e rendelet hatálybalépése előtt meghozott döntésekre is alkalmazni kell. 2007. január 1-jéig a mezőgazdasági kistermelők vonatkozásában a 12. § rendelkezéseit nem kell alkalmazni. E törvény rendelkezéseit a hatálybalépését megelőzően elrendelt, de még nem foganatosított végrehajtási cselekményekre azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az értesítési határidő minden esetben a foganatosítást megelőző 15. nap. Az e rendelet hatálybalépése előtt benyújtott kérelemre a kettős felhasználású termékek és technológiák külkereskedelmi forgalmának engedélyezéséről szóló 50/2004. (III. 23.) Korm. rendelet 2010. június 29-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróság valamennyi tagjának megválasztásáig az Alkotmánybíróság a teljes ülés hatáskörébe utalt ügyekben is eljár, az Alkotmánybíróság elnökének hatáskörét pedig az elnök megválasztásáig a helyettes elnök látja el.

Sarkalatossági záradék ha a törvény vagy valamely rendelkezése az Alaptörvény alapján sarkalatosnak minősül ha törvény sarkalatos törvényt módosít, a módosító törvénybe záradék + alapjogszabályban sarkalatossági záradék módosítása ha törvény sarkalatos részeket illeszt be: alapjogszabály sarkalatossági záradékkal való kiegészítése záró rendelkezések között önálló szakaszban ha kell, alcím: „Az Alaptörvény sarkalatosságra vonatkozó követelményének való megfelelés”

Sarkalatossági záradék Az Alaptörvény sarkalatosságra vonatkozó követelményének való megfelelés 50. § Ez a törvény az 50. § kivételével az Alaptörvény XXIII. cikk (4) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül. (VAGY) 50. § A 2. § az Alaptörvény XXIII. cikk (4) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.

A módosító rendelkezés Záró rendelkezések között kell elhelyezni (a kizárólag módosító, illetve hatályon kívül helyező rendelkezést tartalmazó jogszabály kivételével). A jogszabály vagy más jogszabály rendelkezésének módosítására kell, hogy irányuljon. Fajtái: szövegcsere (valamely szerkezeti egység hatályos szövegrésze helyébe lépő szöveg megállapításával), újraszabályozás ( a hatályos szerkezeti egység helyébe lépő szerkezeti egység szövegének megállapításával), kiegészítés (új szerkezeti egységgel való kiegészítés), eltérő szövegű hatálybalépés. Szakasz vagy bekezdés új utolsó ponttal vagy pont új utolsó alponttal való kiegészítése esetén a mondatvégi írásjelet nem, a felsorolás tagjai közötti logikai kapcsolatra utaló kötőszót módosítani kell.

A módosít rendelkezés fajtái 1. Szövegcsere szakasz vagy annál alacsonyabb szerkezeti egység szövegének kis terjedelmű megváltoztatása esetén nem lehet: az eltérő vagy alacsonyabb szerkezeti egységben található szövegrész és a joghatás kiváltására nem alkalmas szövegrész Újraszabályozás akkor, ha a szövegcserés módosítás nem lehetséges, nagy terjedelmű módosítás szükséges, tovább nem tagolt szerkezeti egység tagolása vált szükségessé nem lehet a hatályát vesztett szerkezeti egységet Az R. 10. § (1) bekezdés az "Az eljárás" szövegrész helyébe az "A közigazgatási hatósági eljárás" szöveg lép. 56. § (1) Az R. 12. §-a és 13. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: „12. § [...] 13. § [...]” (2) Az R. 15. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) [...]” 57. § Az R. 3. alcíme helyébe a következő alcím lép: „3. [...] 16. § [...]”

A módosító rendelkezés fajtái 2. Kiegészítés új vagy korábban hatályon kívül helyezett szerkezeti egység megállapításával Eltérő szövegű hatálybalépés még hatályba nem lépett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés (a módosító rendelkezés és a jogszabályt hatályba léptető rendelkezés kivételével) legkésőbb az eredeti hatálybalépéssel egyidejűleg hatályba lépő módosítása történhet szövegcserével, újraszabályozással és kiegészítéssel 87. § Az R. 5. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki: „(2a) [...]” 12. § Az R. 2. alcíme a következő 7. §-sal egészül ki: „7. § [...]” 23. § Az [...] szóló 2012. évi CCC. törvény 42. §-a a következő szöveggel lép hatályba: „43. § [...]”

Hatályon kívül helyező rendelkezés Záró rendelkezések között kell egyetlen szakaszban elhelyezni (a kizárólag módosító, illetve hatályon kívül helyező rendelkezést tartalmazó jogszabály kivételével). Jogszabály, jogszabály szerkezeti egysége vagy jogszabály szerkezeti egységének a szövegrésze hatályon kívül helyezésére irányulhat. Ha a jogszabály önmaga hatályon kívül helyezéséről rendelkezik, azt a jogszabály hatályba léptető rendelkezésével egy mondatban kell meghatározni. Ha a hatályvesztés feltételhez kötődik, a feltétel bekövetkeztének megállapítását a hatálybalépéshez hasonlóan kell meghatározni. A hatályvesztés időpontja a hatályon kívül helyező rendelkezés hatálybalépésének az időpontja (kivéve a jogszabály önmaga hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezés és a feltételhez kötött hatályon kívül helyező rendelkezés).

Hatályon kívül helyező rendelkezés felépítése Hatályát veszti (a jogalkotás aktusára való utalás) a középületek akadálymentesítése alóli mentességekről szóló 1/2002. (II. 2.) Korm. rendelet (a hatályát vesztő jogszabályra vonatkozó merev hivatkozás). (VAGY) a középületek akadálymentesítése alóli mentességekről szóló 1/2002. (II. 2.) Korm. rendelet 1. §-a, 2. alcíme, 5. § (3) bekezdés a) pont aa) alpontja és 1. melléklete (a hatályát vesztő szerkezeti egységre való merev hivatkozást). a középületek akadálymentesítése alóli mentességekről szóló 1/2002. (II. 2.) Korm. rendelet 1. §-ában (a hatályát vesztő szövegrészt tartalmazó szerkezeti egységre való merev hivatkozást „-ban” vagy „-ben” raggal) az „és központi hivatalok” (névelőt követően a hatályát vesztő szövegrészt idézőjelek között) szövegrész (a „szövegrész” kifejezés), 2. § a) pont aa) alpontjában a „ , központi hivatalok” szövegrész”, 1. melléklet 1.3.5. pontjában a „központi hivatalok” és az „az eltérés nem megengedett akkor, ha” szövegrész.

Rendelkezés a hatályba nem lépésről A hatályon kívül helyező rendelkezésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a hatályba nem lépésről szóló rendelkezés hatálybalépésének időpontját – a bizalomvédelem követelményének figyelembevételével – úgy kell meghatározni, hogy az megelőzze azt az időpontot, amikor a jogszabály, a szerkezeti egység vagy a szövegrész hatályba lépett volna. Nem lép hatályba (a jogalkotás aktusára való utalás) a vizuális érzékelési technológiák engedélyezéséről szóló 1/2030. (III. 3.) Korm. rendelet 10. §-a (a hatályba nem lépő szerkezeti egységre való merev hivatkozás).

Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 10/2012. (III. 30.) rendelete az ingatlanokat terhel építményadóról és telekadóról szóló 56/2011. (XII. 23.) önkormányzati rendelet módosítására  A módosítás aktusa nem határozható meg a jogszabály egészére vonatkozó általános szabályként. Alaptörvény merev hivatkozásban: „az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés a) pontjában” Felhatalmazás és feladatkör felcserélése. Felhatalmazásként megjelölt jogszabályhelyek nem formális felhatalmazó rendelkezések. Véleményezőként nem jelölhető meg jogalkotásra nem jogosult szerv. A bevezető rész normatív szabályt nem tartalmazhat. A bevezető rész nem módosítható. -A hatályon kívül helyező rendelkezés nem szabályozható a módosító rendelkezéssel azonos szerkezeti egységben. -A megállapítani kívánt szövegrészt „” jelek közé kell tenni. -Pont, alpont esetében a nyitó és záró szövegrészt zárójelben, dőlten szedve kell meghatározni. (E rendelet alkalmazásában) „ ”

A melléklet A melléklet tartalmi követelményei, megjelölése és módosítása.

A melléklet tartalmi követelményei Akkor, ha a jogszabályban rögzíteni kívánt szabályozási tartalom – annak speciális megjeleníthetősége vagy technikai jellege miatt – nem fejezhető ki átláthatóan a jogszabály tervezetének a szakaszaiban. A jogszabály tervezete valamely szakaszának hivatkoznia kell a mellékletre a szabályozási tartalom megjelölésével. A melléklet nem tartalmazhat a jogszabály szakaszaiban meghatározható szabályt.

A melléklet megjelölése A melléklet megjelölése pozitív egész számokból képzett arab számokkal jelölt sorszámból (akkor is, ha csak egy melléklet van), a „melléklet” szövegből áll és tartalmazza a jogszabály számát és a jogforrás megjelölését a „-hez” raggal ellátott alakban: „1. melléklet a 2008. évi XXVII. törvényhez” A melléklet több szinten tagolható (pozitív egész számokból képzett és arab számokkal kifejezett sorszámokkal az azonos szerkezeti egységet, minden alacsonyabb szerkezeti egységet az ahhoz szóköz nélkül kapcsolt, pozitív egész számokból képzett és arab számokkal kifejezett sorszámát): „12. melléklet a (…) rendelethez 1. 1.1. 1.2. 1.2.1. 2.” A jogszabály mellékletének megjelölése magában foglalja a melléklet sorszámát abban az esetben is, ha a jogszabály csak egy mellékletet tartalmaz. E rendelkezés indoka, hogy ily módon elkerülhető a jogszabály későbbi módosítása és újabb mellékletekkel való kiegészítése esetén a hivatkozási rendszer teljes felülvizsgálata, így a korábbi egyetlen melléklet megjelölésének, valamint az arra való valamennyi hivatkozásnak a megfelelő módosítása.

A melléklet megjelölése A melléklet a ponton belül táblázatot vagy idézetet tartalmazhat. A táblázat sorait pozitív egész számokból képzett arab sorszámokkal, oszlopait a latin ábécé nagybetűivel meg kell jelölni. A táblázat egymással szomszédos mezői egy mezőbe összevonhatóak. Az idézet űrlapot, grafikai elemet vagy szerkezeti egységekre nem tagolható más szöveget (pl. formanyomtatványt) tartalmazhat. 1. melléklet a (…) rendelethez 1.2. A megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia és a kapcsoltan termelt villamos energia átvételi bázisárai az egyes időszakokban A B 1 Időszak Ft/kWh 2 Csúcsidőszak 36,08 3 Völgyidőszak 23,69 Hivatkozás: „a (...) rendelet 1. melléklet 1.2. pontjában foglalt táblázat B:2 mezője”.

A melléklet módosítása A melléklet, az idézet, a táblázat, valamint a táblázat mezője mellékletben szabályozható újra. A melléklet idézetet, táblázatot nem tartalmazó pontja, valamint a táblázat mezője szövegcserésen a módosító rendelkezések között módosítható. Mellékletet akkor lehet módosítani, ha a melléklet tagolása lehetővé teszi, hogy egyes szerkezeti egységeire, szövegrészeire egyértelműen és átláthatóan lehessen hivatkozni. Mező újraszabályozása esetén idézőjeleket nem kell alkalmazni, valamint az oszlop és a sor címét zárójelben meg kell jelölni. „1. melléklet a (…) rendelethez 1. Az állami sportcélú támogatások felhasználásáról és elosztásáról szóló (…) rendelet 1. melléklet 1.2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:” „... § A védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajokról szóló (…) rendelet 1. mellékletében foglalt táblázat C:5 mezőjében az „5000” szövegrész helyébe a „6000” szöveg lép.”

Köszönöm a figyelmet! mark.gabor.kaibas@kim.gov.hu