Huminsavak az ÁlLattenyésztésben A természetes antibiotikum és hozamfokozó -- új fejezet az állatgyógyászatban és takarmányozásban Huminsavak az ÁlLattenyésztésben

A huminsavak keletkezése, kémiai, biokémiai reakciói A huminsavak az ún. humifikációs és szénképződési folyamatok során keletkeznek az elhalt növényi részekből / fás növény, tőzeg, lignit, barnaszén, feketeszén, antracit, grafit /. A huminsavak a tőzegfázisban keletkeznek, de a feketeszénben már nem találhatók meg, lebomlanak. A huminsavak polimer molekulák lévén széles molekulaméret- tartományban helyezkednek el, köztük az átmenet folyamatos.

Huminsav molekula 35 000 x

A huminsavak jellemző kémiai, biokémiai reakciói a következő három tulajdonságra vezethető visza. Komplexképzés: Az aromás karboxil- és hidroxilcsoportok a fémekkel és egyéb kationokkal szemben metastabil komplexeket képeznek. Minél nagyobb a fém molekulatömege annál erősebb a komplexkötés. Ezáltal a szervezet számára szükséges mikroelemek felvételét hatékonyabbá teszik, ugyanakkor a szervezetbe került nehézfémeket kiürítik, detoxikáló hatásúak. Biológiai aktivitás: Részt tudnak venni a sejtek energiatermelő folyamataiban, mint elektrontranszfer- katalizátorok. Részben ez a magyrázata a roboráló és immunrendszert erősítő hatásoknak. A biológiai aktivitással kapcsolatban fontos megemlíteni a huminsavak erős, a C-vitaminéhoz hasonló redukáló hatását. Fizikokémiai adszorpció: A nagy fajlagos felület és a micellaszerkezet az aktív szénhez viszonyítva hatásosabb adszorbens, ami a hasmenések és egyes mérgezések elleni látványos hatás magyarázata is.

A huminsavak toxikológiai elemzése: A huminsavak alternatív hatóanyagként való terápiás és profilaktikus alkalmazásának alapfeltétele, hogy a különböző kezelések során toxikus hatásokat ne mutasson és genetikai elváltozásokat se indikáljon. A huminsavakat elsősorban orális készítményként alkalmazzák. Az irodalmi adatokból ismert toxikológiai vizsgálatok eredményei alapján a huminsavak az állati és emberi szervezet számára nem toxikus anyagok.

Vírus- és baktérium ellenes hatások: A huminsavak antivirális hatását azután kezdték szisztemetikusan kutatni, miután véletlenül kiderült, hogy bizonyos tőzegpreparátumok sikeresen enyhítik a száj és körömfájás tüneteit. A további kutatásokban számos RNS és DNS típusú vírusról bebizonysodott, hogy a huminsav gátolja azok adszorpcióját és szintézisét. A tőzegpreprátumok antiszeptikus hatása régóta ismert, már az egyiptomi időkből vannak erre vonatkozó ismeretek. Az I. világháborúban a sebek elfertőzésének megakadályozására az egyik legjobban bevált módszer a tőzegkötés volt. A későbbi kutatások kiderítették, hogy a tényleges antibakteriális és fungicid hatás a huminsavakhoz kötődik. Az antibakteriális hatás az antivirális hatáshoz képest dózis- függő. A huminsavak gátló adagja azonban mindkét esetben nagyságrendekkel kisebb, mint az antibiotikumé.

Immunrendszer erősítő hatás: Az immunrendszer erősítése több hatás együttes eredménye. Részben közvetett hatásokból áll azáltal, hogy az antibakteriális, antivirális hatások miatt a szervezetnek eleve több energiája marad a védekezésre, ugyanakkor a huminsavak segítik a mikroelemek felvételét, melyek az immunrendszer működéséhez nélkülözhetetlenek. Megfigyelhető egy közvetlen hatás is, mert a huminsav be tud kapcsolódni az immunrendszer biokémiai folyamataiba.

Méregtelenítő hatás: A huminsavak a különbözö sejtmérgekkel szemben detoxikáló hatásúak. A mérgek felszívódása a dózis, az idő és a gyomor, valamint a béltraktus kemiszorptív tulajdonságainak függvénye. Így a huminsavak, mint erős kemiszorptív tulajdonságú molekulák, inaktiválni tudják a mérget. Eddig számos mérgező anyag inaktiválását mutatták ki állatkísérletekben. A széntetraklorid májkárosító hatását huminsavval sikerült csökkenteni. Figyelemre méltó, hogy a huminsav májvédő hatását mutatták ki gyilkos galóca okozta mérgezéseknél. A felboncolt állatok májának vizsgálatából az derült ki, hogy a huminsav minden addig ismert vegyületnél hatékonyabb. Az eddigi eredmények azt a következést engedik meg, hogy a huminsavak, mint anionos makrokolloidok, erős kemiszorptív hatásuk mellet képesek egy méreganyag-metabolizáló hatást is kifejteni a fertőzések során keletkező és a takarmányokban megtalálható toxinokkal /pl. fuzárium / szemben.

Mikroelemek felvétele, toxikus fémek kiürítése: A huminsavak, szerkezetükből adódóan, természetes komplexképző molekulák. Fajlagos komplexképző kapacitásuk általában nagyobb, mint a szintetikus kelátképzőké. Ezen hatásuk jól ismert a növényi tápanyag utánpótlás gyakorlatából. A huminsavak a növény és állati táplálkozásban fontos mikroelemekkel metastabil komplexeket képeznek. Ezáltal a szervezet könnyen fel tudja venni, és mindezeken túl érvényesülnek a huminsavak pozitív biológiai hatásai is. Van azomban a huminsavaknak egy egyedülálló sajátsága, amit nem figyelhetünk meg semmelyik más komplexképzőnél. Nevezetesen, hogy a nagyobb molekula súlyú fémekkel erősebb komplexeket képeznek, melyeket a szervezet nem tud felvenni. Ez azt jelenti, hogy a huminsav a hasznos fémeket /mikroelemeket / bejuttatja a szervezetbe, míg a toxikus nehézfémeket eltávolítja. Ezen hatást számos állatkísérlet is igazolta. A mikroelem-premixek előállításában tehát a huminsav alkalmazása új fejezetet nyithat. A huminsavak négyes hatása /hatékony felvétel, biológiai hatás, méregtelenítő hatás, természetes anyag / áll szemben a hagyományos komplexképzők hatásával / - hatékony felvétel.

A gyomor–bél rendszerben kifejtett komplex fiziológiás hatások: Az eddigi vizsgálatok kimutatták, hogy a huminsavak szembetűnően jó hatást gyakorolnak az emésztőszervekre . A huminsavak etetése fokozza az étvágyat, igen gyorsan megszünteti a hányingert és hányást. Akut gastroenteritisnél órák alatt megszünteti a hasmenést. Profilaktikus adagolással a hasmenéses tünetek megelőzhetőek. Hyperaciditásnál csökkenti, hypoaciditásnál emeli a gyomorsav–termelést. Kihat a szervezet víz- és sóháztartására.

Ösztrogénhatás: A különböző tőzegpreperátumok ösztrogén hatását régóta ismerik és vizsgálják. A kutatások bizonyították, hogy ez a hatás elsősorban a huminsavaknak köszönhető. Eddgi hazai sertés és szarvasmarha telepeken szerzett pozitív tapasztalataink is igazolják ezt. A megtermékenyülés hatásfokát és az élve születések számát sikerült növelni.

Huminsavak, mint takarmányadalék: A huminsavas takarmányadalék takarmányba keverésével az előzőekben leírt hatások mindegyike számon kérhető. A kedvező élettani hatásokon kívül eddigi etetési tapasztalataink alapján jelentősen lecsökken a fajlagos takarmányfelhasználási mutató, hamarabb készülnek el a különféle baromfik és vágóállatok, megnő a tojás- és tejhozam. A hasmenés jellegű betegségek kiküszöbölésével, az immunrendszer általános felerősítésével megvalósíthatónak látszik a gyógyszer nélküli gazdaságos állattarás. Összeállításunkban röviden összefoglaljuk a különböző állatfajoknál végzett kísérletek eredményeit, tapasztalatait.