Akropolisz Athén fellegvára

EGY KIS TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS Athén szent kerületét alkotó fellegvára hegyekkel és dombokkal körülvett medence közepén magasodik a város fölé. Archeológiai ásatások igazolták, hogy ezen nagy és szent sziklák a neolit korban voltak először lakva. A mükénéi korból eredő vár helyén épült archaikus templom együttest a perzsák i. e. 480-ban a város megszállásakor lerombolták. Ehelyett épült az i. e. V. század közepétől, Athén fénykorában az új együttes. Elsősorban az idegen hódítók fölött Athéné istennő segítségével aratott győzelem emlékművének szánták, és építésének költségeit jelentős részben a hadizsákmányból fedezték. Az építkezés fő mozgatója, Periklész a görögség egyik vallási, politikai és kulturális központjává akarta tenni. Ezért a legmagasabb művészi színvonalon igyekeztek megvalósítani. Az Akropolisz a város védő istennőjének szent kerülete, a tiszteletére rendezett Panathénaia ünnep színhelye, a városon át a templomáig vezető felvonulás célpontja volt. Az együttes épületeit, templomait ezért úgy rendezték el, hogy a felvonulás meghatározott útvonalán végighaladó tömeg előtt egyenként és együtt is hatásosan táruljanak fel. A nagyrészt korábbi, erős védőfalakkal körülvett Akropolisz legjelentősebb épületei a Kapuépítmény, a Propülaia. a Niké Apterosz-templomocska, a Parthenon és az Erechtheion.

Propülaia Az Akropolisz várfalakkal körülvett fennsíkjának nyugati peremén, a meredek lejtőn kígyózva felvezető út végpontjánál, i. e. 537 és 531 között Mnésziklész tervei szerint épült korábbi, eltérő tengelyű kapuzat helyén. A pentelikoni márványból készült, ünnepélyes kapuépítmény - mint elődje is - a tirünszi vár kapuzatainak elrendezését fejlesztette tovább. Lényegében a várfal vonulatára merőleges, antepillérekben végződő falak közötti átjáró. A külső és a belső csarnok teljesen azonos homlokzatát hat dór oszlop alkotja főpárkánnyal és szobordísz nélküli, üres oromzattal lezárva. A nyugati külső csarnok magas lépcsőzetű alépítményen áll. A lépcsőzetet a középső, szélesebb oszlopközben a legnagyobb kapunyíláshoz vezető lejtős feljárat szakítja meg. Ezen hajtották fel az áldozati állatokat a fellegvárba. A csarnok részben visszaállított gerendás és kazettás márvány mennyezetét a rámpát közrefogó három-három ión oszlop támasztotta alá. A kapuzatot alkotó középrészhez kívül kétoldalt U-alakban szárnyépületek kapcsolódnak. A fellegvár belseje felől a kapucsarnok két oldalán egy-egy nagyobb termet terveztek, amelyek azonban nem készültek el. A Propülaia az egyszerű épülettömegek kapcsolásának, egyben a dór és az ión oszlop együttes alkalmazásának egyik első görög kísérlete. Belső oszlopai az attikai ión legszebb példái közé tartoznak.

Niké Apterosz temploma Pentelikoni márványból épült az Akropolisz bejáratát védő nyugati bástyán a Szárnyatlan győzelemistennő, ill. Athéna Niké kis szentélye, talán a Parthenon egyik mesterének, Kallikrarésznek a tervei alapján. Ezen kis templomban adták meg az athéniek a tisztességet a szárny nélküli Nikének (úgyhogy nem tudott repülni). A szigorú egyszerűséggel épített ión templomot - a cellát két, egyenként négyoszlopos csarnok fogja közre - finom díszítés koronázza: a fríz magas reliefjein ábrázolt csatajelenetek többek között a görögöknek egy, a perzsák felett aratott győzelméről emlékeznek meg. Az épületet márvány mellvéd vette körül, domborművein az ülő Athéné előtt nikék győzelmi ünnepet tartanak. Egyikük a szandálját oldozó győzelemistennő. A templom a XVIII. század végéig viszonylag épségben állt. Ekkor a törökök ágyúállás építéséhez lebontották, és köveit beépítették. 1835-ben német építészek a megtalált kövekből újra felépítették.

Parthenon Az együttes főépülete az Akropolisz legmagasabb részén, a fennsík déli szélén Athéna Parthenosz, a Szűz Athéné tiszteletére i. e. 447 és 432 között készült. A hatalmas, kb. 31 x 70 m alapterületű épület Ikrinosz és Kallikratész építészek terve szerint, a neves szobrász, Pheidiász közreműködésével épült. Teljes egészében pentelikoni márványból építették, korábban megkezdett, hasonló alaprajzú, de kisebb templom alépítményére, és elkészült oszlopdobjainak felhasználásával. A háromlépcsős alépítményen emelkedő templomot végoldalain nyolc, hosszoldalain tizenhét karcsú, finoman sudarasodó, aránylag sűrűn állított dór oszlop határolja. Az ezekkel arányos magasságú gerendázattal és a végoldalakon timpanonokkal lezárt épülettömeg rendkívül kiegyensúlyozott, monumentális hatású. A templom belsejében kialakított cellában helyezték el Pheidiász 11 m magas, márvány Athéné-szobrát, mely a leírások szerint 900 talentumba került (1 talentum értéke=~26 kg arany értéke). A cella falán felül körülfutó domborműves fríz a Panathénaia ünnepi menetet eleveníti meg, amelyet a keleti oldalon az istenek gyülekezete fogad, többek között Poszeidón, Apollón és Artemisz. A színes festésű plasztikai díszeken kívül az építészeti elemek márványfelületének többszínű festése élénkítette az épület megjelenését. Az i. sz. IV. századtól keresztény templomnak, 1458-tól a törökök mecsetnek használták. 1687-ben a velencei haderők ostromakor az épületben tárolt lőpor felrobbant, és súlyosan megrongálta azt. A Parthenon feltárását és részleges helyreállítását Görögország felszabadulása után, a XIX. század derekán kezdték meg.

Erechteion A Parthenon északi oldalával szemben, a fennsík északi szélén, ősi kultuszhelyek romjai fölött i. e. 42l és 406 között épült Athéné és Poszeidón Erechtheusz tiszteletére. A keleti oldalon hat ión oszlopos, nyitott előcsarnokból nyílik Athéné szentélye. A 3 m-rel alacsonyabb nyugati részben van a Poszeidón-szentély, és mögötte két sírhelyiség. A déli erkélyszerű, ún. Kariatida-csarnokának párkányát oszlopok helyett hat, márványból faragott leányalak - a híres kariatüdák – tartja, amelyből ma az egyik a British Museumban látható.

Az Akropolisz területén még további, kisebb-nagyobb szentélyek és más épületek helyezkedtek el. Ókori képét az épületeken kívül az ezek szent kerületét elzáró, kapuzatos körítőfalak, támfalak, továbbá nagyszámú, sokféle megformálású emlékmű és szobor tette változatossá. Vége