Tudás, hatalom, diskurzus Michel Foucault és a társadalomtörténet

Kapcsolódás az előző órához A társadalomtudományokban, így a társadalomtörténetben is változnak a vizsgált problémák és az alkalmazott módszerek. Kvantitatív és kvalitatív történetírás. Makro/mikroszintű közelítés. Az Annales második generációja a kvantifikációt, a struktúrák kutatását helyezte előtérbe. Ennyiben kapcsolódik az 50-es, 60-as években különböző társadalomtudományi területeken érvényesülő strukturalizmushoz.

Strukturalizmus A társadalomtudományokban alkalmazott vizsgálati módszer, amely a társadalmi-kulturális jelenségek osztályozására, rendszerezésére és magyarázatára törekszik. A társadalmi jelenségeket jelekként, nyelvi elemekként kezeli. Az elméleti kiindulópontot Ferdinand Saussure megkülönböztetése jelentette az állandónak tekintett nyelvi rendszer és a változó beszédjelenségek közötti. Ennek mintájára a nyelvészetben, illetve különböző társadalomtudományi megközelítésekben különbséget tesznek felszíni és mélystruktúra között. A mély struktúrát véges számú alapelem szabályok által generált mintázatai alkotják. A felszín változó jelenségei ilyen alapmintázatokra vezethetők vissza. Az egyes cselekvő és szándékai lényegtelenek a rendszerhez viszonyítva. A társadalomtudós az utóbbi feltárására, objektív magyarázatra törekszik.

Claude Lévi-Strauss (1908)

Claude Lévi-Strauss (1908) Francia etnográfus (antropológus), a strukturalista módszer nagy hatású képviselője. Alapfeltevése, hogy a kultúra nyelvként működik, a kulturális jelenségek a nyelvi rendszer működésének analógiájára írhatók le. A kultúra alapvető rendszereiként elemezte a rokonsági kapcsolatokat és a mitoszokat. Különböző primitív kultúrákat tanulmányozva alapvető rokonságot közöttük, amely szerinte az emberi elme alapvető, közös struktúráján alapszik.

Viták a strukturalizmus körül - posztstrukturalizmus A strukturalizmus zártságának felülbírálata: a jelentések és cselekvések nem foghatók fel csupán a mélyen fekvő struktúrák megjelenési formájaként. Sokféle változat, variáció, nyitott rendszer. Küzdelem a jelentések és identitások között. A politikai és hatalmi dimenzió jelentősége. A történetiség szerepe

Michel Foucault (1926-1984)

Foucault vizsgálódásainak fő irányai A tudás, a hatalom, a szubjektum vizsgálata egymást követő időszakokban. A tudás újkori korszakos modelljeinek vizsgálata, főként A szavak és dolgok és A tudás archeológiája c. munkákban. A tudás problémájának a társadalmi térhez, hatalomhoz kapcsolódása (a témákat, a hatalom-tudás és a diskurzus fogalmát ld. később). A kései Foucault-t a szubjektum és az etika problémái foglalkoztatják.

A hatvanas évek, „68” hatása Ki kell-e menni a tudósnak, az értelmiségnek az utcára? Minden mozgásba jön, az intézmények átalakulása. A tudás mögött vágy, cselekvés, hatalom, illetve elnyomás húzódik meg.

Foucault módszere: problématizáció Mi a kapcsolat a megismerés és a cselekvés, a múlt és a jelen között? A múlt megismerésének kérdései a jelenből származnak: „a problémát először a jelenben vizsgálom, azután megpróbálom megrajzolni a genealógiáját”. Ezt hívja Foucault problematizációnak. A forrásokra támaszkodó kutatás elválasztja a jelentől a múltat, és megmutatja a múlt (a múltak) különbségét.

Témák Foucault olyan elnyomásról és társadalmi elfojtásról tanúskodó intézményi és magatartásformákat vizsgált, melyek felől ugyanakkor új fényben mutatkozott meg a társadalom működése. Őrület, őrültség, bolondság (abnormalitás – normalitás) Klinika (egészség – betegség) Börtön (büntetés, fegyelmezés – a börtön mint társadalmi modell [kaszárnya, kórház, iskola, üzem]) Szexualitás

Hatalom-tudás A modern, emberrel foglalkozó tudományok a társadalmat alakító intézményes technikákkal és eljárásokkal vagyis hatalommal kapcsolódnak össze. A modern társadalomban fegyelmező hatalom működik: a test szoktatása, fegyelmezése, társadalmi célokhoz igazítása a kisgyermekkortól kezdve. Az erre szolgáló intézmények: iskolák, kórházak, menhelyek, javítóintézetek, börtönök. A hatalomnak ez a rendszere ugyanakkor nem azonosítható egyetlen uralkodóval, hatalmi központtal vagy szándékkal. Lényege éppen személytelenségében, üzemszerűségében, hálózatszerűségében rejlik. Minden emberi cselekvés, reagálás rendelkezik a hatás, a folyamatok alakításának valamilyen képességével vagyis hatalommal. Miért kellett hangsúlyozni tudás és hatalom összefonódását? Javasolt szöveg Ennek az volt a jelentősége a kor diskurzusában, hogy ez olyan korszak volt, amikor Franciaországban nagyon sokan megpróbálták a tudást éppen az intézményes kontextustól függetlenül felfogni - a strukturalizmusban részben ez van, hogy itt valami örök emberi mutatható ki -, megpróbálták a gondolkodás elvont rendszeréhez kapcsolódó struktúrákhoz kötni, vagy valamilyen formában a különböző részesetekre redukálni. Foucault érdekessége abban állt, hogy megmutatta a tudásnak és a különböző gondolatformáknak a hatalmi technikákhoz és az intézményekhez kötődő viszonyát. (Részlet Klaniczay Gábor Foucault-ról szóló interjújából – ld. az órai anyagok között!)

A hatalom mikrofizikája A hatalom e formája nem birtokolható (következésképpen nem lehet „elragadni”, „megdönteni”, „megosztani”), nincs valamifajta központja, hanem diffúz módon oszlik el a társadalomban, egy sajátos mikrofizika elvei szerint. Jelenlétét valamifajta állandó kapcsolati hálóban figyelhetjük meg, ami stratégiai megfontolásokkal szövi át, egyenlőtlenségekkel osztja meg a család, a munka, a szexualitás, a tudás területeit. Számtalan intézmény használja, de egyik sem tudja kisajátítani hatalmi technológiáit. A mindent átszövő mikrohatalmak minden ponton ellenállást gerjesztenek, de az ellenállási stratégiák is a rendszer részeivé válnak - nincs „független”, „ártatlan” pozíció. S ennek az új típusú hatalomnak nem is az a célja, hogy elnyomjon, hanem sokkal inkább az, hogy az állandó felügyelet, a szüntelen beavatkozás égisze alatt a tudás új forrásainak szüntelen felhasználásával hasznossá, produktívvá tegye a neki alárendelt szubjektumokat. (Klaniczay, 150-151)

Diskurzus A hatalom hálózata Foucault szerint diskurzusokban, diskurzusok révén müködik. A diskurzus: intézményes gyakorlatokkal összeszövődő nyelvi cselekvések hálója. A kategóriák, jelentések nem rögzítettek, hanem a társadalmi kapcsolatokban konstruálódnak Nem az az érdekes, ki beszél, milyen szándékok szerint beszél, hanem: milyen feltételek és szabályok szerint. A beszéd társadalmi hely(zet)hez kötöttsége, intézményesültsége. Különösen jellemző az intézményesült kapcsolatok sűrűsége a modern korra. A beszéd, a megnyilvánulások hatalmi viszonyokba ágyazottsága: aki részt vesz bennük, maga is alakítja a hatalmi viszonyokat, nemcsak elszenvedi őket.

Diskurzus „A diskurzus talán látszólag jelentéktelen dolog, de jellemző tilalmai hamar felfedik kapcsolatát a vággyal és a hatalommal. (…) A történelem szüntelenül arra oktat minket, hogy a diskurzus nem egyszerűen tolmácsolja a küzdelmeket és az uralmi rendszereket, hanem érte folyik a harc, általa dúl a küzdelem, tehát a diskurzus az a hatalom, amelyet az emberek igyekeznek megkaparintani.”

Fegyelmezés, felügyelet, intézmények A modern társadalomban az élet megsemmisítése helyett az élet, a test alakítása folyik, a büntető társadalom a fegyelmező társadalommá alakul. A feladat az emberek idejének és testének, magának az életnek az átalakítása produktív erővé. „Arra valók mint technikák, hogy lehetővé tegyék az emberek sokaságának és a termelőapparátusok sokaságának egymáshoz igazítását (s ezen nem csak a szó szoros értelemben vett “termelést” kell érteni, hanem a tudás és az alkalmasság termelését az iskolában, az egészség termelését a kórházban, a pusztító erő termelését a hadseregben).

Fegyelem és büntetés – kötelező szöveg A Felügyelet és büntetés című munkájában Foucault szembeállítja egymással a büntetés két modelljét: a középkori- kora újkori modellt, amelyben a bűnös, a Rossz elpusztítása a cél. A nyilvános kivégzések egyfajta színházat jelentenek, az uralkodói hatalom és tekintély reprezentálását. A modern korban a test elpusztítása helyett a bűnös javítása, nevelése kerül előtérbe: „…a büntetés művészete a fegyelmező hatalmi rendszerekben nem a vezeklést, még csak nem is a szigorú értelemben vett elfojtást célozza”, hanem az egyének hasznossá tételét.

A fegyelmező hatalom által gyakorolt ellenőrzés alapvető technikái Hierarchikus megfigyelés, felügyelet (ennek modellje a panoptikon, ld. lentebb). A normák betartatását célzó szankciók: a kihágások, a nem megfelelés, a normától való eltérés megakadályozása, illetve büntetése. De a jutalmazás és a rangsorolás rendszere révén az ösztönzés is céljai közé tartozik. A vizsgálat, a vizsgáztatás lehetővé teszi a minősítést, az osztályozást és a büntetést: „Ezért vált a vizsga valóságos szertartássá minden fegyelmi rendszerben. Egyesíti magában a hatalom ceremóniáját és a tapasztalat megnyilvánulását, az erő demonstrációját és az igazság megállapítását”. A kórház mint vizsgáló apparátus, a vizitek rituáléja. A szemlék és a hadgyakorlatok a hadseregben. Az iskola: az iskolai vizsga mint valóságos és állandó ismeretcsere.

A felügyelet stratégiái A tér újfajta kialakítása az egyének szabályozott elhelyezésével és a test regulázásával A cselekvések végeredményének ellenőrzése helyett a cselekvések lefolyásának ellenőrzése A történések, cselekvések, eredmények folyamatos lejegyzése, osztályozása és minősítése.

Panoptizmus A panoptizmus társadalmunk jellegzetes vonása. Olyan hatalomtípus, mely az egyének fölötti és minden egyes személyre külön is kirótt állandó felügyelet, ellenőrzés, büntetés, jutalmazás formájában korrekciós feladatokat lát el, vagyis bizonyos normák érvényesülését szem előtt tartva munkálkodik az egyének átalakításán. Felügyelet, ellenőrzés, korrekció - ezek képezik a társadalmunkban működő hatalmi viszonyok alapvető és jellegadó dimenzióját

Panopticon A Panopticonnak … a felerősítés a szerepe: a hatalmat nem magáért a hatalomért vezeti be, nem öncélúan akarja gazdaságosabbá és eredményesebbé tenni, s nem is a fenyegetett társadalom azonnali üdvössége céljából: a társadalmi erők megszilárdításáról van szó - a termelés növeléséről, a gazdasági élet fejlesztéséről, az oktatás növekedéséről, … a közerkölcs szintjének növeléséről: növekedésről és bővítésről. (283)

Bentham panoptikuma

Az iskola mint panoptikum

„Biopolitika” "A történelemben első alkalommal reflektálódik a biológiai a politikaiban." A biológiai nem készen talált természeti alap, hanem alakítottá válik: "az élet és mechanizmusainak belépése a tudatos kalkulusok világába"Az életért való hatalom két fő formája: - a 'dresszúra': a test mint gép/ezet/ kiképzése, fegyelmezése, az emberi test politikai anatómiája /iskolák, internátusok, kaszárnyák, gyárak/; - a 'regulálás', norma általi szabályozás: a népesség-politika, bio-politika: születési ráták, élettartam, közegészség, népmozgás nyilvántartása, befolyásolása. A kollektív emberi test, a „népesség” és a „faj” testével való intézményesített foglalkozás. Népszaporulat, a születés, a halál, az élettartam.

A szexualitás története A szexualitásról szóló társadalmi beszéd, diskurzus feltárása Mi jellemző a modern korra: a szexualitás elfojtása vagy a róla való beszéd megsokszorozódása? Scientia sexualis: a nyugati tudományos és a keleti életgyakorlat szembeállítása A mű második és harmadik kötetében visszatérés az antik és kora keresztény időszakba: hogyan alkotják meg magukat az emberek a szexualitás alanyaként

Foucault hatása Antipszichiátria A büntetőintézmények reformja Szexuális másság, a többszörös nemi identitás

Kötelező és ajánlott irodalom Foucault: A fegyelmező társadalom kialakulása (részlet). in: Felügyelet és büntetés. A börtön története. Gondolat Kiadó 1990 Ajánlott KLANICZAY GÁBOR: FOUCAULT és a történetírás Lettre-beszélgetés. Magyar Lettre Internationale, 30 (1998. ősz), 13–16. o.

Foucault további munkái magyarul (válogatás) A bolondság története. Atlantisz Kiadó 2004 A szavak és a dolgok. Osiris 2000 A tudás archeológiája. Atlantisz 2001 Az igazság és az igazságszolgáltatási formák. Latin Betűk 1998 A szexualitás története I-III. A tudás akarása. Atlantisz 1996 A gyönyörök gyakorlása. Atlantisz 1999 Törődés önmagunkkal. Atlantisz 2001 (tanulmánykötetek) A fantasztikus könyvtár. Válogatott tanulmányok, beszélgetések, interjúk. Pallas Stúdió/Attraktor Kft. 1998 Nyelv a végtelenhez. Latin Betűk Debrecen 1999

Foucault-ról Áttekintések Foucault munkásságáról Klaniczay Gábor: Michel Foucault. In: Klaniczay: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években. Noran Kiadó 2003, 127-139 Marcelli, Miroslav: Foucault avagy Mássá lenni. Kalligram Kiadó 2006 Kiss Balázs: A tapasztalat történetétől a történetírás tengelyeiig. In: Szekeres András (szerk.): A történész szerszámosládája. L’Harmattan - Atelier 2002, 51-64 Kelemen János: A szavak és a szavak. BUKSz Robert Castel: “Problematizáció” és történelemolvasat. Szociológiai Figyelő 1998/1 (letöltve az órai anyagok között)

Kapcsolódások, alkalmazás Rácz József, Takács Ádám (szerk.): Drogpolitika, hatalomgyakorlás és társadalmi közeg. Elemzések foucault-i perspektívából. L’Harmattan 2006 Spargo, Tamsin: Foucault és a többszörös nemi identitás elmélete. Alexandra Kiadó Pécs, évszám nélkül Markus, Thomas A.: Buildings and Power. Freedom and Control in the Origin of Modern Building Types. Routledge 1993

Biopolitika "A történelemben első alkalommal reflektálódik a biológiai a politikaiban." A biológiai nem készen talált természeti alap, hanem alakítottá válik: "az élet és mechanizmusainak belépése a tudatos kalkulusok világába"Az életért való hatalom két fő formája: - a 'dresszúra': a test mint gép/ezet/ kiképzése, fegyelmezése, az emberi test politikai anatómiája /iskolák, internátusok, kaszárnyák, gyárak/; - a 'regulálás', norma általi szabályozás: a népesség-politika, bio-politika: születési ráták, élettartam, közegészség, népmozgás nyilvántartása, befolyásolása. A kollektív emberi test, a „népesség” és a „faj” testével való intézményesített foglalkozás. Népszaporulat, a születés, a halál, az élettartam.