Advent 4. vasárnapja

Advent két szálon fut: várakozunk a Messiás születésének a minden évben való megünneplésére, és próbálunk felkészülni a lelkünkben megszület ő Isten kapcsolat ajándékára.

Szeretnénk megérteni azt, ami felfoghatatlan: az Isten, emberi testet vett fel, hogy egy lehessen közülünk.

Mivel az emberi értelem egy ponton cs ő döt mond ennek az igazságnak a megértésében, azért olyan könny ű, és tetszet ő s divat a karácsonyt elbagatellizálni. Miszerint: a szeretet ünnepe, a család ünnepe, az ajándékozás ünnepe stb.

Nem elégedhetünk meg ezekkel a magyarázatokkal, melyek egyetlen nap hangulatára silányítják az életünk értelmét meghatározó eseményt.

Jézus emberként akart közénk jönni, felhasználva a mi világunk teljes valóságát, annak lehet ő ségeit, és korlátait.

Édesanyát választott, egy egyszer ű lányt, akir ő l a környezetén kívül senki sem tudott. Azt mondhatnánk, ismeretlen volt.

Mária el volt jegyezve egy szintén ismeretlen emberrel, Józseffel. Semmi rendkívüli nem volt az életükben. Az Isten nem szereti a rendkívüli dolgokat.

József nem érti a születend ő gyermek eredetét. Másnak természetes, hogy József az apja, hiszen a jegyesek már együtt élhettek a törvény szerint.

„József igaz ember volt,” - mondja a Szentírás. Ő alkalmas arra, hogy befogadja az isteni titkot.

Isten akkor, és annak nyilatkoztatja ki magát, aki felkészült az isteni dimenzió befogadására.

József nem érti a helyzetet, de megmarad igaz embernek, aki nem a törvény szigorát, hanem az embert, Máriát nézi, ő t menti. Titokban akarja elbocsátani.

És ekkor megérti, hogy a gyermek Istent ő l van, az ő si ígéret most teljesedik be. „Íme a sz ű z fogan, és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni. Iz 7,14

Emmánuel, azt jelenti: velünk az Isten. Velünk van az Isten fizikailag, mert emberré lett, de azt is jelenti, hogy velünk van, nekünk szurkol, a mi pártunkon áll.

Végtelenül nehéz ezt elhinni a hétköznapokban, különösen a határhelyzetekben, amikor minden ellene szól ennek az igazságnak: a szegénység, a betegség, a csalódottság, a gyász stb.

Ő nem csodát akart tenni, hogy életünk varázsütésre gondtalan legyen, hanem egy akart lenni velünk.

Végig járta az élet útját, a mi utunkat, hogy belülr ő l alakítsa át a gondolkodásunkat, hogy benne legyen minden döntésünkben, és velünk legyen a legnehezebb pillanatokban.

Nem megváltoztatni jött az életünket, hanem megszentelni!

A Szentírás tanulsága szerint mindazok, akik beengedték az életükbe Jézust, megváltozott az életük: az apostolok, a tanítványok, a megtér ő b ű nösök.

Az élet igazi csodái állnak el ő ttünk: Péter, Zakeus, Máté, Magdolna, a szamariai asszony stb.

Hús-vér emberek voltak, vaskos hibákkal, olykor komoly b ű nökkel, egy dologban különböztek az átlag embert ő l, nem érezték jól magukat a b ő rükben.

Rátalálni az Istenre, csak elégtelenségünk elfogadása után lehetséges. Ha felismerjük, hogy rászorulunk a megváltásra.

Ezért a pásztorok az els ő tanúi az Istengyermek születésének, mert hitetlenkedés és értelmetlen eszmefuttatások helyett, leborulnak a gyermek el ő tt. Nem botránkoznak meg, hanem imádják.

A Gyermek megszületik az én hitemt ő l függetlenül, dehogy nekem megszületik-e, az t ő lem függ.

Az ég kitárul karácsony éjjel, és az Újszülött felém is kinyújtja a kezét, hív és vár, mert meg akar ajándékozni önmagával.

Az ajándék maga az élet. Az élet amely el nem múlik, és ami örökre megmarad. Minden elmúlhat, de a karácsonykor világunkba lép ő életet semmi nem tudja kioltani.