A MUNKA DÍJAZÁSA

A munkajogviszony tárgya (a munkadíj, mint fő szolgáltatás) és tartalma (a felek jogai és kötelességei): A munkáltató jogai: irányítás, felügyelet, vagyoni, fegyelmezési, személyzeti kötelességei: díjazás, foglalkoztatás, „gondoskodás” A munkavállaló kötelességei: rendelkezésre állás, munkavégzés, oltalom, magatartási kötelességei jogai: díjazás, foglalkoztatás, „gondoskodás”

A munkaszerződés ingyenes szerződésként – a magyar munkajogban – érvénytelen [ld. Mt. 141. §, új Mt. 42. § (2) bekezdés] A szolgáltatás arányosságának kérdéséhez – a polgári jogi jogelvek alkalmazhatósága – uralkodó felfogás szerint nem alkalmazható a díjazás tekintetében – a „helyben szokásos díjazás” problémája

A magyar munkajogban a díjazásra vonatkozó tételes jogi szabályozás (Mt. 141. és köv. §§, új Mt. 136. és köv. §§) rendkívül terjedelmes (tematikájában is) más európai megoldásokhoz képest. (Hátterében: a jogalkotói beavatkozás, illetve a szerződéses és kollektív szerződéses szabadság – magánautonómia és kollektív autonómia – Mt. 13. és - Mt. 76. §§ - a relatív diszpozitivitás – új Mt. 43. és 277. §§ - új szemléletben )

A munka díjazásának alkotmányos alapja Alkotmány 70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. (Megj.: értelmezése???) (3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének. (Megj.: normatív tartalma?) (4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz. (Megj.: nem érvényesül – ld. a polgári jogi jogviszonyokat!)

Az Alaptörvényben: - a díjazásra vonatkozó (korábbi) rendelkezés nincs, - a munkára vonatkozóan: - Alapvetés M. cikk (az „értékteremtő” munka), - Szabadság és felelősség XII. cikk, XVII. cikk, XVIII. cikk.

Tételes jogi alapja a hatályos Mt-ben: Mt. 102. § (4) bekezdés: a munkáltató köteles a munkavállaló számára a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban, illetve a munkaszerződésben foglaltaknak megfelelően munkabért fizetni – ld. Mt. 142. § (felesleges, illetve ezzel ellentétes) rendelkezése. Tételes jogi alapja az új Mt-ben: Mt. 42. § (2) bekezdés: a munkaszerződés alapján …. b) a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni

Alapkérdések: A munkaszerződés ingyenes szerződésként érvénytelen (Mt. 141. §). (Más jogviszonyokban az ingyenesség lehetséges – jogviszony-minősítési kérdés) Azonosan: új Mt. 42. § (1) bekezdés b) pont, illetve új Mt. 50 § (1)-(2) bekezdés. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége (arányossága) – alkalmazható-e? Továbbá: a „helyben szokásos munkadíj” problematikája – az ettől (lefelé) eltérő megállapodás érvényessége – a minimálbér jogszabályban való meghatározásának jelentősége. Mt. 142/A. § - egyenlő (értékű) munkáért egyenlő bér (az egyenlő bánásmód követelménye) - minden munkáltatói (vagyoni értékű) szolgáltatás munkabér (142/A. § /3/ bekezdés), - a munka értéke: természete, körülményei, szakképzettség, fizikai, szellemi erőfeszítés, - szociális vagy más individuális szempont kiszorul(!) a díjazás meghatározásából, - Mt. 5. §, illetve 2003. évi CXXV. törvény alapján is, - generális egyenlő elbánási (diszkrimináció-mentességi) szabály, - a bizonyítási kötelezettség és bizonyítási teher megfordításával.

Az egyenlő (értékű) munkáért egyenlő bér sajátos problémája: a munkaerő-kölcsönzésben (korábban): - Mt. 193/H. § (9)-(10) bekezdés, - az ellenőrzési gyakorlatban (alapkérdés: „a munka egyenlő értéke” - lényegtelen a munkakör megnevezése vagy más formális ismérv Mt. 142/A. §), - 2008/104/EK irányelv (2011. december 5.): 5. cikk (1) bekezdés és az eltérés lehetőségei - hogyan alkalmazandó az elv, ha nincs saját munkavállaló - a munkabér-kompenzáció problematikája

Az egyenlő (értékű) munkáért egyenlő bér az új Mt.-ben Mt. 12. §: az egyenlő bánásmód követelménye – szemléletileg a korábbival azonosan – tartalmilag itt jelenik meg a munka díjazása („különösen”) – új szempont: „a munkaerő-piaci viszonyok” – hátterében: a regionális munkaerő-piac (a „szegmentált” munkaerő-piac) – hátterében: jogpolitikai viták. A „szociális” szempont az új szabályozásban sem jelenik meg. Az „arányosság” polgári jogi elvének alkalmazására nem irányult a jogalkotói szándék. (Vitathatósága: különösen /a felek erre vonatkozó megállapodásának hiánya miatt/ érvénytelen munkaszerződés esetében!!!)

A munkadíj fajtái: - időbér, - teljesítménybér, - vegyes rendszerek (időbér és teljesítménybér, esetleg egyéb?). A munkadíj meghatározásának módja: - alapvetően szerződéses kérdés, de…. - Mt. 13. § (a kedvezőbb eltérés: bérelemenként) - Mt. 76. § (a személyi alapbér mindig időbérben – jelentősége: pótlékok alapja – a díjazás ettől függetlenül lehet teljes teljesítménydíjazás – ld. MK 83. ÁF) - a jogszabályban való rendezés kérdése (a magánszférában igen ritka, de ld. a köztulajdonban lévő vállalkozásokat, ld. később) - az „érdekegyeztetés” problémája – az AB korábbi álláspontja – a „bérajánlás”

A munkadíj megállapításának rendszere az új Mt.-ben Mt. 45. § (1) bekezdés: a munkaszerződés tartalmi érvényességi kelléke: az alapbér (a munkakör mellett) – időbérben – legalább minimálbér, illetve garantált bérminimum (ld. később). (Mt. 136. §) A munkaszerződés – ettől függetlenül – a munkabérről szabadon rendelkezhet (de: ld. minimálbér és garantált bérminimum később). Mt. 137. § (1) bekezdés: a munkabér megállapítása nemcsak szerződésben, hanem a munkáltató által (egyoldalúan) is – de: kizárólag teljesítménybér csak munkaszerződésben (ld. alább) – továbbá: tájékoztatási kötelezettség (ld. később).

Az új Mt. szerinti megítélése azonos a korábbival. a) A munkáltató által egyoldalú nyilatkozattal megállapított munkadíj kérdése – keletkezik-e alanyi jog a díjazásra. Alapkérdés: új Mt. 16-17. §§ b) Az egyoldalú (alap)béremelés kérdése – az „egyoldalú módosítás” problémája. Az új Mt. szerinti megítélése azonos a korábbival. c) A kollektív szerződéses („tarifaszerződéses”) munkadíj meghatározás problémája: - a magyar gyakorlat ellentmondásossága (a munkadíjra vonatkozó rendelkezések hiánya) - bértételek vagy béremelés és a kollektív szerződéses bércsökkentés kérdése – a jogalap jelentősége – alanyi jogot keletkeztet-e, illetve milyen időtartamra az új Mt.-ben: a tarifadiszpozitív szabályozás és az üzemi megállapodás szerepe (bérről nem rendelkezhet) - EBH 2003/891.; EBH 2002/683.; EBH 2000/349

Az európai munkajogi szabályozás - Alapító Szerződés (EUMSZ) 153. cikk (korábban: 137. cikk) 5. bekezdés: a díjazás (egyesülési jog, sztrájkjog és kizárás) tárgyában nincs hatásköre az uniós jogalkotónak, - továbbá: az „európai kollektív szerződés” hiánya, - ld. még: 96/71/EK irányelv és Mt. 106/A. §. (új Mt. 295-297. §§) – munkaerő-piac védelmi céllal – hátterében: nemzetközi kollíziós munkajogi probléma.

Mt. 136. § Alapbérként legalább a kötelező legkisebb munkabért kell meghatározni. Az alapbért időbérben kell megállapítani. Havi alapbér esetén az egy órára járó alapbér meghatározása során a havi alapbér összegét osztani kell a) általános teljes napi munkaidő esetén százhetvennégy órával, b) általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén a százhetvennégy óra időarányos részével. Mt. 137. § A munkáltató a munkabért teljesítménybérként vagy idő- és teljesítménybér összekapcsolásával is megállapíthatja. Teljesítménybér az a munkabér, amely a munkavállalót a kizárólag számára előre meghatározott teljesítménykövetelmény alapján illeti meg. A munkabért kizárólag teljesítménybér formájában meghatározni csak a munkaszerződésbe foglalt megállapodás esetén lehet. Ez megfelelően irányadó az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított díjazás esetén is, ha az időbér nem éri el az alapbér összegét

138. § (1) Teljesítménybér alkalmazása esetén a munkáltató teljesítménykövetelményt állapít meg, amelyet olyan előzetes - objektív mérésen és számításon alapuló - eljárás alapján köteles meghatározni, amely kiterjed a követelmény rendes munkaidőben történő száz százalékos teljesíthetőségének vizsgálatára. (2) A teljesítménykövetelmény megállapítása vagy az azonos teljesítménykövetelmény hatálya alá tartozó munkavállalói csoportok meghatározása során tekintettel kell lenni a munkáltató működési körébe tartozó feltételekre, így különösen a munkavégzésre, a munkaszervezésre és a technológiára. (3) A teljesítménykövetelmény megállapításával kapcsolatos vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása nem sértette a (1)-(2) bekezdésben foglaltakat. (4) A teljesítménykövetelményt és a teljesítménybér-tényezőt alkalmazásuk előtt írásban közölni kell a munkavállalóval. (5) A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra irányadó teljesítménybér-tényezőt úgy kell megállapítani, hogy a teljesítménykövetelmény százszázalékos teljesítése és a teljes munkaidő ledolgozása esetén a munkavállalónak járó munkabér legalább a kötelező legkisebb munkabér mértékét elérje. (6) A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén legalább az alapbér felét elérő garantált bér megállapítása is kötelező.

Mt. 139. § A bérpótlék a munkavállalót a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg. A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló alapbére. Mt. 140. § Vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett, a 101. § (1) bekezdés d)–e) pontban meghatározott munkavállalót ötven százalék bérpótlék illeti meg. Munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett munkavállalót száz százalék bérpótlék illeti meg. A (2) bekezdés szerinti bérpótlék jár a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap, vagy a vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén. A több műszakos tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaideje kezdetének időpontja rendszeresen változik, a tizennyolc és hat óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén harminc százalék bérpótlék (műszakpótlék) jár.

Mt. 142. § A munkavállalónak – a műszakpótlékra jogosult munkavállalót kivéve – éjszakai munkavégzés esetén, ha ennek tartama az egy órát meghaladja, tizenöt százalék bérpótlék jár. Mt. 143. § A munkavállalónak – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – ötven százalék bérpótlék vagy szabadidő jár a) a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, b) a munkaidőkereten vagy c) az elszámolási időszakon felül végzett munka esetén. A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál és erre az alapbér arányos része jár. A munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék jár. A bérpótlék mértéke ötven százalék, ha a munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít. Munkaszüneti napra elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén a munkavállalót az előző bekezdés szerinti bérpótlék illeti meg.

Mt. 144. § (1) Készenlét esetén húsz-, ügyelet esetén negyven százalék bérpótlék jár. (2) Munkavégzés esetén bérpótlék a 139-143. § szerint jár. (3) Ügyelet esetén, ha a munkavégzés tartama nem mérhető, - az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően - ötven százalék bérpótlék jár. Mt. 143. (6) A felek megállapodása alapján a szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év december harmincegyedik napjáig kell kiadni.

145. § (1) A felek a 140-142. §-ban meghatározott bérpótlékot is magában foglaló alapbért állapíthatnak meg. (2) A felek a munkaszerződésben a) bérpótlék helyett, b) készenlét vagy ügyelet esetén a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg. Vasárnap, munkaszüneti nap, több műszak, éjszakai munkavégzés

146. § (1) A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) - az elháríthatatlan külső okot kivéve - alapbér illeti meg. (2) A munkavállalót, ha a munkáltató hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzés alól, a kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint illeti meg díjazás. Mi az elháríthatatlan külső ok: - szigorú értelmezés - amelybe a munkáltatónak semmilyen befolyása nincs - nem vis maior a sztrájk - nem vis maior a gazdasági teljesítmény

Mt. 146. (3) A munkavállalót távolléti díj illeti meg a) a szabadság tartamára, b) az 55. § (1) bekezdés c)-g) pontban és 55. § (2) bekezdésben meghatározott esetben, c) az 55. § (1) bekezdés i) pontban meghatározott esetben, ha tanúként hallgatják meg, d) óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidőre, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő, e) ha munkaviszonyra vonatkozó szabály, munkavégzés nélkül munkabér fizetését annak mértéke meghatározása nélkül írja elő. MK. 23.; MK. 57.; MK. 78.

A távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, valamint az utolsó hat naptári hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani. A távolléti díj kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni azt a munkabért, amelyre a munkavállaló a távollét tartamára munkavégzés hiányában is jogosult. A műszakpótlékot és az éjszakai bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a beosztás szerinti munkaideje harminc százalékának megfelelő tartamban műszak- vagy éjszakai bérpótlékra jogosító időszakban végzett munkát. Az ügyelet és a készenlét tartamára kifizetett bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkáltató a munkavállaló számára az irányadó időszakban átlagosan legalább havi kilencvenhat óra tartamú ügyeletet vagy készenlétet rendelt el.

A kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum (a továbbiakban együtt: kötelező legkisebb munkabér) összegét és hatályát – a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban folytatott konzultációt követően – a Kormány állapítja meg. A Kormány a munkavállalók egyes csoportjaira eltérő összegű kötelező legkisebb munkabért állapíthat meg. A kötelező legkisebb munkabér összegének és hatályának megállapításánál figyelembe kell venni különösen a munkakör ellátásához szükséges követelményeket, a nemzeti munkaerőpiac jellemzőit, a nemzetgazdaság helyzetét, az egyes nemzetgazdasági ágazatok és az egyes földrajzi területek munkaerő-piaci sajátosságait. A kötelező legkisebb munkabér összegét naptári évenként felül kell vizsgálni. Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a bruttó 300 000 forint alatti munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelés elvárt mértékét, a béren kívüli juttatás ennek keretében figyelembe vehető mértékét, valamint a munkabéremelés elvárt mértékével kapcsolatos részletes szabályokat – a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban folytatott konzultációt követően – rendeletben határozza meg.

A minimálbér - Mt. 153. § (1)-(3) bekezdés: a differenciált minimálbér (földrajzi és nemzetgazdasági körülményekre is tekintettel) - 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet A garantált bérminimum - Mt. 153. § (1)-(3) bekezdés: azonosan a minimálbérrel - 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet Az elvárt béremelés: - Mt. 153. § (5) bekezdés; 2011. évi XCIX. tv. az alacsony keresetű munkavállalók bérének emelését ösztönző egyes törvények módosításáról (benne: Met. és a szankciók); 299/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet (melléklete)

ILO 95. számú egyezmény (1949, 32. ülésszak, Magyarország: 1956) 2000. évi LIV. törvény hirdette ki (és teljes körűen átvette) Alapja: a fizikai munka – a munkabérvédelem standardja 154. § (1) A munkabért - külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - forintban kell megállapítani és kifizetni. (2) A munkabért utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni nem lehet. 155. § (1) A munkavállaló részére járó munkabért - eltérő megállapodás hiányában - utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni. (2) A kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig írásbeli tájékoztatást kell adni. (3) A (2) bekezdés szerinti tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. (4) A munkavállalót a tárgyhónapot követő huszadik napig tájékoztatni kell, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok az elszámolás módosítását teszi szükségessé. A tájékoztatással egyidejűleg ki kell fizetni a munkabér-különbözetet, ha a munkavállaló a módosított elszámolás alapján a részére járó munkabérnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült. A munkáltató, ha a módosított elszámolás alapján a munkavállaló részére az őt megillető munkabérnél magasabb összegű munkabért fizetett ki, a többletet az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint vonhatja le.

157. § (1) A munkabért a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig ki kell fizetni. (2) A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében, ha a részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a munkabért ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Az alapbér felének megfelelő összegű előleget - legalább havonta - fizetni kell. 158. § (1) A munkabért készpénzben vagy a munkavállaló által meghatározott bankszámlára utalással kell kifizetni. (2) A munkabér bankszámlára utalással történő kifizetése esetén, a munkáltatónak úgy kell eljárni, hogy a munkavállaló munkabérével a bérfizetési napon rendelkezhessen. (3) A munkabér kifizetése a munkavállaló részére költséget nem okozhat. (4) A munkabért a munkavállalónak vagy meghatalmazottjának kell kifizetni, kivéve, ha ebben a munkavállalót bírósági vagy hatósági határozat korlátozza.