Ovide Decroly pedagógiája

A reformpedagógia első fejlődési szakaszának egyik jeles személyisége Ovide Decroly (1871-1932). Pályáját orvosként kezdte, majd Montessorihoz hasonlóan a fogyatékos gyerekek nevelésével kezdett el foglalkozni majd 1901-ben menhelyet alapított kezelésükre és tanulmányozásukra. Az egészséges gyerekek számára, 1907-ben nyitotta meg „ Ermitage” nevű magániskoláját Brüsszelben. Gyakorló tanári tevékenysége mellett az 1910-es évektől pedagógiai főiskolai tanár, majd a brüsszeli egyetem pszichológia- és gyógypedagógia-professzora (1920-).

Gyakorlati tapasztalatai alapján írta meg a népszerű pedagógiai munkáit: 1914-ben „ A nevelő játékok” (Les jeux educatifs) 1921-ben „A megújuló iskola felé” (Vers l’école renovée) 1929-ben „ A globalizáció funkciója és az oktatás (La function de globalisation et son application dans l’ensiegnement). Ezek a kötetek tették méltán ismertté pedagógiai gondolatait. Ezek nyomán, módszere széles körben vált ismertté. Decroly pedagógiai koncepciójának alakulására jelentős hatást gyakorolt Herbert Spencer evolúciós alapokon álló pszichológiája és pedagógiája.

Az érdeklődési központok Decroly is hangoztatja azt az alapelvet, hogy az élet természetes rendjéhez alkalmazkodó fejlődéshez maga a természet adja meg a megfelelő alapokat és feltételeket. Ezt fejezi ki iskolája az „Ermitage” homlokzatán álló felirat: „ L’ École pour la vie par la vie”, ami egyben pedagógiai koncepciójának rövid foglalata is, azaz: az iskolának az élet által kell növendékét felkészítenie az életre. Az élet legősibb, legigazabb foglalata viszont a természet, amely „a nappalok és éjszakák, nyarak és telek, születés és halál, fizikai, kémiai, asztronómiai, biológiai jelenségek előre meghatározott egymásutánjában nyilvánul meg […], abban a formában, ahogyan van, vagy ahogy az ember a maga számára szükségletének és ízlésének megfelelően alakítja.”

Az érdeklődési központok Az igazán hatékony iskola ebbe a természeti keretbe helyezi a világ közvetlen tapasztalati köréből kiválasztott ismereteket a gyereket a gyerek legáltalánosabb, legmélyebb, legalapvetőbb szükségleteinek megfelelően. Mindezt négy alapvető terület úgynevezett érdeklődési központ (centres d’inérét) köré csoportosítja. Ezek: 1. Táplálkozás 2. Védekezés az időjárás viszontagságai ellen 3. Védekezés a veszedelmek és az ellenségek ellen 4. Közös munka

Ennek megfelelően a tananyag további két koncentrikus körre tagolódik: Az életre felkészítő iskolának képessé kell tennie a gyermeket saját szükségleteinek kielégítésére, illetve annak belátására, hogy mindez a többi ember, a társadalom értékeinek figyelembevétele alapján lehetséges. Ennek megfelelően a tananyag további két koncentrikus körre tagolódik: a). a gyermek önmagára vonatkozó ismereteire b). természeti és társadalmi környezetre vonatkozó, egyre bővülő ismeretrendszerre (föld, állatok, növények, víz, levegő, ásványok, világegyetem, társadalom, család, iskola).

A tananyag tekintettel kell lennie az ismeretek elsajátításának módjára is. Ennek megfelelően a megismerő tevékenységét a közvetlen megfigyelésre (observation), érzékszervi tapasztalatszerzésre kell alapozni már a tanterem berendezésével is (pl. akvárium, terrárium, élő növények, stb. elhelyezésével). A térben és időben távolabbi dolgok és jelenségek közvetett megfigyelése (assotiation) során (földrajz, történelem) is törekedni kell a megfelelő szemléltetésre. A harmadik ismertkörhöz, a kifejezéshez (expression) tartozik az írás, olvasás, fogalmazás, ének, kézimunka rajz, testgyakorlás.

Decroly oktatási programja a különböző ismereteket nem tagolja tantárgyakba, azokat a különböző gyermeki foglalkozások helyettesítik. A tananyag kiválasztásának ez a rendje lehetővé teszi az életszerű alkotómunkát, a gyermek „saját mértéke szerinti” oktatását. A Decroly- intézetben a munka teljesen szabadon folyik. A tanító itt sem direkt módón irányít, hanem kérdések megfogalmazásával, feltevésével egészíti ki s gyermek ismereteit, orientálja megfigyeléseit, felügyel munkájára. Az iskola valóságos társadalmi közösségé válik, a gyermekek egymást támogatva, közösen tevékenykednek, a mozgás, élet légkörét viszik be az épület falai közé.

A globalizációs módszer Decroly módszertanát is a gyermeki fejlődés sajátosságaira, érdeklődésének természetére alapozza. Véleménye szerint az iskolai oktatás kezdeti szakaszában a gyermeki megismerésben az elsődleges szükségletek kielégítését szolgáló perceptív érdeklődés dominál, ezért kerülnie kell- a hagyományos iskolára jellemző-elvont gondolkodás műveleteinek (analízis- szintézis) alkalmazását. Helyette a gyermek ezen életkorára, gondolkodásának sajátosságaira alapozó megismerési forma, a „globalisation” alkalmazását javasolja, amelyre a gyermek környezetéről szerzett összefüggő, elnagyolt benyomások a jellemzőek. A fenti elvnek megfelelően a természettudományos, földrajzi, történelmi ismereteket nem a tudományra, hanem a térben és időben zajló élet tapasztalatai elemeire alapozza.

Decroly szerint a gyermek így szerzett, látszólag összefüggéstelen tapasztalati anyagát ismerteti a megfelelő érettség elérése után- amikor kialakul természet-, földrajz- és időszemlélet- önállóan rendszerezi majd. Ebben az életkorban az iskolának a gyermek természetes, tapasztalatszerzésen alapuló ismeretszerzéshez kell megteremtenie a feltételeket. Ehhez nyújtanak segítséget az osztályteremben található természetes szemléltető eszközök (akváriumok, terráriumok, élőlények stb.), valamint a tanulók által készített gyűjtemények (kép levelezőlap, bélyeg, arckép, termény, kőzet stb.), az illusztrált történelmi művek, térképek, tanulmányi kirándulások.

Az írás-olvasás tanítását – mivel ezek a gondolatok kifejezésének már elvontabb fogalmi szintű formái – 8 éves kortól a legajánlatosabb elkezdeni a globalizáció módszerével. Ennek főbb lépései Decroly szerint a következő módón alakulnak: 1). teljes, cselekvést kifejező mondatok olvasása, írása 2). szavak elvonása 3). szútagokra bontása Véleménye szerint ezzel a módszerrel elérhető, hogy a gyermek az írást első pillanatától kezdődően a gondolatközlés, az olvasást pedig ismeretszerzés alapvető eszközének tekintse. Megjegyzi azonban, hogy a nem kellő szakszerűséggel alkalmazott módszerek következtében- például, ha nem történik meg a szótagokra bontás- a gyermeknek később komoly olvasási, helyesírási problémái lehetnek.

Decroly pedagógiájában fontos szerep jutott az úgynevezett nevelő játékoknak (jeux educatifs), amelyeket egyrészt a különböző ismeretek begyakorlása, másrészt az új ismeretek iránti érdeklődés felkeltése során használt. A fő cél- a játék segítségével- a szándékos figyelem, az irányított tevékenység útjának előkészítése volt. Játékai kidolgozásakor számos elvet, megoldást vett át Goddard, valamint Montessori útján Itard, Bournevill játékaiból.

Köszönöm a figyelmet!