Humánmenedzsment 3. előadás FOGLALKOZTATÁS- és JÖVEDELEMPOLITIKA

A foglalkoztatáspolitika fogalma (1) a foglalkoztatásra vonatkozó elvek, célok a munkaviszonyban állók foglalkoztatásának céljai, elvei a munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítésével, ellátásával összefüggő elvek, célok a munkaerő kínálatára, keresletére, ill. ezek összehangolására ható célok, elvek meghatározása. a munkaviszony létesítésével, megszűnésével, az abban való részvétellel kapcsolatos elvek és szabályok meghatározása, a különböző foglalkoztatási formákkal kapcsolatos célok, elvek Feladata a foglalkoztatás és a munkanélküliség szintjére vonatkozó előrejelzések, intézkedések meghatározása; a foglalkoztatás elősegítésének formáira, anyagi forrásainak felosztására vonatkozó elvek kialakítása, a foglalkoztatási eszközök alkalmazására a foglalkoztatás intézményi és szervezeti rendszerére vonatkozó célok, elvek meghatározása.

A foglalkoztatáspolitika fogalma (2) a munkakínálat és a munkakereslet egyensúlyát jelentő teljes foglalkoztatottság megvalósulásának elősegítésére irányuló politika. Fő területei: a) munkapiaci politika, = a munkakínálat s a munkakereslet volumenének és összetételének a befolyásolása, b) a munkaügyi kapcsolatok , vagyis a munkaviszonyok szabályozása, a munkabérek befolyásolása, a munkaadók és a munkavállalók közötti érdekegyeztetés. A foglalkoztatáspolitikai célok megvalósításában különösen fontos szerepet játszik a foglalkoztatáspolitika és az oktatáspolitika. összehangolása, mivel a szakképzés fejlesztésében meghatározó szerepe van a munkakereslet elemzésének. A munkapiaci egyensúly, ezen belül különösen a strukturális munkanélküliség alakulásban pedig meghatározó szerepet játszik a szakoktatásból és a felsőoktatásból kilépők képzési szintek és szakirányok szerinti összetétele

A foglalkoztatáspolitika fogalma (3) A foglalkoztatáspolitika a munkaerőpiac olyan külső szabályozó rendszere, amelyik a munkaerőpiacot úgy igyekszik befolyásolni, hogy ezáltal: rugalmasabb és harmonikusabb legyen annak működése, segítse elő a munkaerő-piaci egyensúly létrejöttét, vagy legalábbis annak lehető legteljesebb megközelítését, a minél teljesebb de racionális foglalkoztatást, egyúttal érvényesüljenek a társadalmi-szociális funkciók A foglalkoztatáspolitika tehát az a kormányzati törekvés, amely megkísérli összehangolni a munkaerő-piac gazdasági és társadalmi-szociális összefüggéseit.

A foglalkoztatáspolitika feladata Elősegíteni - a munkaerőpiacra belépő kínálat nagyságának és szakmai/képzettségi struktúrájának olyan kialakítását, amely megfelel a kereslet igényeinek, - a munkaerő-kínálatnak a kereslethez való minél tökéletesebb folyamatos igazodását, - a társadalmi gondoskodás és szolidaritás elve alapján azok megélhetésének biztosítását, akik önhibájukon kívül kerültek ki a munkaerőpiacról

A foglalkoztatáspolitika kapcsolatai a gazdaságpolitika: formálja a gazdaság növekedési pályáját, ösztönzi vagy fékezi a termelést és a beruházást, ezzel alakítja a munkaerő-keresletet is, a monetáris és fiskális politika: az árszínvonal, a vállalkozások és a háztartások jövedelmi folyamatainak szabályozásával, a munkaerő árának alakításával ösztönzi vagy korlátozza a foglalkoztatást, a népesedéspolitika: befolyásolja a demográfiai folyamatokat, a korosztályok nagyságát és gazdasági aktivitását, és ezzel a munkaerő-kínálat alakulását, az oktatáspolitika: befolyásolja a munkapiacra lépés időpontját, alakítja munkaerő képzettségét, ezzel a mobilitási képességet, a jövedelempolitika: szabályozza a vásárlóerőt, a kereseti nívót, ezen át a munkavállalási hajlandóságot ill. a foglalkoztatási szándékot, a szociálpolitika: az elesettek, önhibájukon kívül munka nélkül maradottak megélhetésének biztosításával tehermentesítheti a foglalkoztatáspolitikát, a jog: meghatározza a foglalkoztatási, szerződés-kötési, felmondási szabályokat, garanciákat teremthet a munkaerő-piaci szereplők számára, a szociális partnerség: az érdekegyeztetés rendszerével segítheti a feszültségek feloldását, a munkapiaci partnerek együttműködését

A bér- és jövedelempolitika (1) a munkavállalók bére a munkaerejük értékesítéséért kapott ár. a bérek és jövedelmek alakulása makro gazdasági szinten szerteágazóbb összefüggéseket tartalmaz. A keresetek alapvetően piaci hatásokra változnak. az állam sok esetben aktív szerepet vállal a jövedelmek alakításában. Ennek célja. A hosszabb távon elérhető növekedési potenciált biztosítsa a GDP-nek a különböző jövedelemtulajdonosok közötti megosztásának befolyásolásával. Ennek érdekében szabályozza a vásárlóerőt, a kereseti színvonalat, ezen keresztül a munkavállalási hajlandóságot illetve a foglalkoztatási szándékot. (Hozzá kell tenni, hogy a kormányok politikai és ezzel összefüggő gazdaságfilozófiai megközelítése jelentősen eltérhet abban a tekintetben, hogy a jövedelempolitikát mennyire tekintik feladatuknak.)

A bér- és jövedelempolitika (2) A piaci gazdaságokban lényegében az az általános szabály, hogy az állam nem avatkozik be a munkafolyamat során keletkező bruttó bérek, tőkehozadék, földjáradék alakulásába. A kormányok azonban - politikai hovatartozásától függően különböző ambícióval de – végülis kisebb-nagyobb mértékben beavatkoznak. (Lényegében nem is igazán képzelhető el a beavatkozás mentesség, - gondoljunk csak az adókra.) Az állami jövedelempolitika egyik általában kinyilvánított szabálya, hogy a reálbér-növekedés nem lehet nagyobb mint a termelékenységjavulás mértéke, s a hazai végső fogyasztás bővülése kisebb kell legyen, mint a gazdasági növekedés

A bér- és jövedelempolitika eszközei Az állami jövedelempolitika legfontosabb eszközei: a minimálbér szabályozás, a kereseteket terhelő járulékok alakítása, a költségvetési szféra dolgozói keresetének alakítása, a többségi állami tulajdonú vállalatok kereset növekedésének szabályozása, a személyi jövedelem adó alakítása, a vállalkozások (nyereség, illetve személyi juttatásokkal kapcsolatos) adózásának alakítása, egyéb a jövedelemkiáramlást befolyásoló szabályozások (szociális, családtámogatási stb. transzferek szabályozása).

Érdekegyeztetés A makro szintű jövedelempolitika formálásában – a kormányzat mellett - jelentős szerepe van a szociális partnereknek (szakszervetek, munkaadók szervezetei). A kormány és a szociális partnerek közötti makro szintű kapcsolatnak Magyarországon törvényben meghatározott fórumai vannak. Ezen fórumok: az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) illetve az 1998-as kormányváltást követően új Országos Munkaügyi Tanács (OMT) illetve 2002-es kormányváltást követően az ismét létrejött OÉT (Országos Érdekegyeztető Tanács) - keretei között történik a kormányzati jövedelempolitika egyeztetése is. Az OÉT hatáskörébe tartozik a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskör, beleértve a gazdaságot, a foglalkoztatást és a jövedelmek alakulását befolyásoló adó, járulék és költségvetési témaköröket, jogszabálytervezetek megvitatását.

A gazdasági aktivitás fogalma A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO), valamint az ENSZ Népszámlálási irányelvei, ajánlásai alapján a "gazdaságilag aktív népesség" fogalma magában foglalja a mindkét nemhez tatozó mindazon személyeket, akik munkát végeznek a gazdasági javak és szolgáltatások területén, egy meghatározott időszak alatt. A munka végzés mérése a nemzetközi gyakorlatban kétféle módon történik Egy rövid megfigyelési időszak (az ILO ajánlása szerint egy hét) alatt végzett munka, tehát aki ezen időszak alatt akár egy órát is dolgozott gazdaságilag aktívnak tekintendő: ez a "jelenleg aktív népesség" ami ugyanaz mint a "munkaerő" fogalma, Egy hosszabb megfigyelési időszak (általában egy év) alatt végzett munka, azaz aki ezen időszak alatt a rendelkezésre álló idő bizonyos részét (a javaslat szerint több mint egy harmadát) munkával töltötte, tekintik gazdaságilag aktívnak. Gazdaságilag aktívak: Foglalkoztatottak = akik a megfigyelési időszakban akár egy órát is dolgoztak bérért, pénz- vagy természetbeni fizetségért, továbbá akik állásban voltak, de bizonyos okokból (betegség, szabadság, felmondási idő, felfüggesztés stb.) átmenetileg távol voltak a munkától, de formális kapcsolatban voltak munkahelyükkel. Ide tartoznak továbbá az önállóak, akik a megfigyelési időszak alatt pénzért vagy természetbeni haszonért önálló tevékenységet folytattak, illetve ezek segítő családtagjai. Munkanélküliek = (nem foglalkoztatottak), akik a megfigyelési időszakban "munka nélkül" voltak, vagyis nem voltak állásban és egy órát sem dolgoztak, de "jelenleg munkára igénybe vehetők", azaz készek voltak fizetett alkalmazásban vagy önállóként dolgozni a megfigyelési időszakban, továbbá akik "munkát kerestek", azaz lépéseket tettek a fizetett alkalmazásba vagy önálló foglalkozásba kerülés érdekében.

Munkanélküliség – (társadalomstatisztikai értelemben) Munkanélküli az a személy, aki az eszmei időpontot megelőző héten nem dolgozott, az eszmei időpontot megelőző négy hét folyamán aktívan munkát keresett (állás után érdeklődött a Munkaügyi Központnál, munkaközvetítő irodánál vagy magán-munkaközvetítőnél, személyesen vagy írásban megkeresett valamilyen munkáltatót, munkavállalás céljából hirdetést adott fel, hirdetésre válaszolt, rokonoknál, ismerősöknél érdeklődött munkaalkalom iránt vagy vállalkozás indítását intézte), valamint úgy nyilatkozott, hogy azonnal, vagy legfeljebb két héten belül munkába tudna állni. A munkanélküli minősítésnek nem feltétele a munkanélküli-ellátásban (pl. munkanélküli-járadék) való részesülés Ez utóbbiak a regisztrált munkanélküliek – EZ NEM UGYANAZ, MINT A (fenti) STATISZTIKAI MUNKANÉLKÜLISÉG

Regisztrált munkanélküli (a jogi értelemben tekintett munkanélküli) Az illetékes hivatalban regisztrált, nem foglalkoztatott, az előírásoknak megfelelően együttműködő (aktívan kereső) ügyfél tekinthető munkanélkülinek. Feltétel a rendszeres megjelenés, a felkínált lehetőségek elfogadása. (Képzés, foglalkoztatás, programba vonás.) A Foglalkoztatási Törvény 2005. november 1-ji változásával új statisztikai fogalmak is bevezetésre kerültek, melyek mögött tartalmi változások is állnak. A „regisztrált munkanélküli” meghatározás helyébe a „nyilvántartott álláskereső”, a „pályakezdő regisztrált munkanélküli” fogalom helyébe a „nyilvántartott pályakezdő álláskereső” megnevezés lépett.

Gazdasági aktivitás A népesség egyszerű felosztása gazdasági aktivitás szempontjából: foglalkoztatott, munkanélküli, inaktív kereső, eltartott. Inaktív keresők - Azok a személyek, akik aktív keresőként nem dolgoznak, de keresettel, jövedelemmel rendelkeznek Eltartottak - Akik általában keresettel, jövedelemmel nem rendelkeznek és megélhetésükről magánszemély vagy intézmény gondoskodik

Magyarország férfi népességének gazdasági aktivitása 1870-2001 között a férfiak %-ban

Magyarország női népességének gazdasági aktivitása 1870-2001 között a nők %-ban

A nők gazda-sági akti-vitása 1910-1994

A férfiak gaz-dasági akti-vitá-sa 1910-1994

A 15-64 éves férfiak és nők gazdasági aktivitása az OECD országokban 1950-98

A 15-64 éves férfiak és nők gazdasági aktivitása posztszocialista országokban 1950-1998

A különböző női korcsoportok gazdasági aktivitása az OECD országokban 1950-1998

A különböző férfi korcsoportok gazdasági aktivitása az OECD országokban 1950-1998

A 15-64 éves férfiak és nők gazdasági aktivitása Magyarországon 1950-2000

A foglalkoztatás politika környezete és eszközei A foglalkoztatáspolitika eszközrendszere A foglalkoztatáspolitika eszközrendszerét aktív és passzív eszközök alkotják Az aktív eszközök, amelyek a foglalkoztatottság növelését célozzák. A munkahelyek és foglalkoztatási lehetőségek létrehozásának elősegítésére irányuló jogi, pénzügyi, beruházási stb. konstrukciókat lehet ide sorolni, amelyek a munkaadók foglalkoztatási képességének, hajlandóságának és lehetőségének elősegítését célozzák. A passzív eszközök, amelyek a munka nélkül maradt emberek segélyezését szolgálják. Ez azért passzív, mert nem tudja közvetlenül befolyásolni foglalkoztatást. (Persze közvetve azáltal tudja, hogy ösztönözheti a munkakeresést.)

Aktív foglalkoztatási eszközök 1 Aktív támogatási eszközrendszer, célja: segély helyett munkát biztosítani Munkahelyteremtés támogatása a) Általános munkahelyteremtés (munkaadók részére a meg nem kezdett beruházáshoz – eszközök vásárlása, felújítás – hosszú távú munkavégzéshez. Visszatérítendő támogatás, fél éves türelmi idővel.) b) Megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására alkalmas munkahelyteremtés (megváltozott munkaképességű személyek munkaviszonyban történő foglalkoztatásának elősegítése, esélyeik növelése, rehabilitációs munkahelyek támogatása – el nem kezdett fejlesztési program támogatható – visszatérítendő, vissza nem térítendő támogatás, illetve a kettő kombinációja). Bértámogatás (munkanélküli járadékban részesülő munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése – a vállalkozói tevékenység megkezdése előtt kérelem benyújtása – szaktanácsadás, tanfolyam költsége, hitelbiztosítás). Önfoglalkoztatás támogatása (a munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése egyösszegű, visszatérítendő, kamatmentes tőkejuttatással).

Aktív foglalkoztatási eszközök 2 Munkahelymegőrzés támogatása a) Egyes munkavállalói rétegek részmunkaidőben történő foglalkoztatása esetén igényelhető támogatás (létszám megtartása, létszámleépítés elkerülése érdekében) b) Átmeneti likviditási gondokkal küzdő munkaadók támogatása a foglalkoztatottak létszámának megőrzése érdekében (létszám megtartása, létszámleépítés elkerülése érdekében). Foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása (a munkaerőpiacról tartósan kiszoruló rétegek munkába helyezési esélyeinek növelése, alkalmazásuk esetén a MK a munkaadó által fizetendő járulékokat átvállalja) Fiatal munkanélküliek támogatása a) Munkatapasztalat szerzés támogatása (elhelyezkedési lehetőségek javítása) b) Foglalkoztatási támogatás (a pályakezdők végzettségüknek megfelelő munkakörben való foglalkoztatásának elősegítése).

Aktív foglalkoztatási eszközök 3 Közhasznú foglalkoztatás (átmeneti vagy hosszan tartó elhelyezkedési gondokkal küzdő munkanélküliek munkába állításának elősegítése, a lakosságot és a települést érintő feladatok ellátása során). Munkaerőpiaci képzés (képzés, átképzés, preventív jellegű képzés) Közhasznú szervezetek támogatása (az általuk a munkanélkülieknek szervezett álláskeresés, pályaválasztást segítő, munkaerőpiaci szolgáltatást nyújtó programok megvalósításának elősegítése). Az intenzív álláskeresés támogatása (a munkanélküli támogatása az önálló munkahely keresésben). Szociális földprogram

A foglalkoztatáspolitika aktív eszközei – egy másik csoportosítás A munkaerőpiac mobilitási feltételeinek javítása a. A kínálat szakmai-képzettségi struktúrájának a kereslethez igazítása b. A térbeli mobilitás lehetőségének, feltételeinek javítása c. Az információ-ellátottság javítása d. Matching (munkapiac szereplőinek találkozása) e. A munkavállalási készség javítása, az érdekeltség erősítése A versenyképesség növelése a. A vállalkozások versenyképességének, fejlődésének támogatása b. Beruházás, adó, TB, adminisztráció c. Foglalkoztatást ösztönző bérpolitika e. Innováció, műszaki fejlesztés f. Az infrastrukturális feltételek javítása g. Fellépés a fekete piaccal szemben A munkahelyek megtartása Munkahelyek létrehozása, a foglalkoztatás bővítése a. A munkahelyteremtés elősegítése, ösztönzése, támogatása b. A gazdaságfejlesztési programok, területfejlesztési lehetőségek kihasználása c. A kistérségek foglalkoztatási szerepe

A foglalkoztatáspolitika nemzetközi normái Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 55. cikke szerint az Egyesült Nemzetek elő fogja mozdítani az életszínvonal emelését, a teljes foglalkoztatást, valamint a gazdasági és szociális haladás és fejlődés feltételeit. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata előírja, hogy "minden embernek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, az igazságos és kedvező munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez" Az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Munkaügyi Szervezete foglalkoztatáspolitikai normarendszerének elemei: foglalkoztatáspolitikáról szóló 1964. évi 122. számú Egyezmény, foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló 1958. évi 111. számú Egyezmény, munkaerő-piaci szolgáltatás szervezetéről szóló 1948. évi 88. számú Egyezmény, valamint magán munkaközvetítő ügynökségekről szóló 1949. évi 96. (módosított) Egyezmény

Európai Szociális Charta (1) Európai Szociális Charta - Európa Tanács 1961 - alapvető feladatokat ró az államok foglalkoztatáspolitikájára. Az Európai Szociális Charta 7 alapjogot rögzített: a munkához; a munkavállalói érdekvédelmi, szakszervezeti szervezkedéshez; a kollektív béralkuhoz; a társadalombiztosításhoz; a szociális és egészségügyi ellátáshoz való jogot; továbbá a család jogát a szociális és gazdasági védelemre; valamint a bevándorlók jogát a szociális védelemre és segítségre.

Európai Szociális Charta (2) Az Európai Szociális Chartában – a 7 alapjogon kívül - 12 további fontos jog szerepel, - többek között: a méltányos munkafeltételekre, a biztonságos és egészséges munkakörülményekre, a tisztességes bérezésre, a dolgozó nők és a fiatalok munkavédelmére vonatkoznak. a pályaválasztáshoz szükséges tájékoztatás, a szakmai képzés, a szociális, jóléti juttatásokból való részesedés, a rokkantak rehabilitációja, szakmai képzése és a társadalomba történő beilleszkedésük előmozdítása az anyák és a gyermekek szociális védelme.

Európai Szociális Charta (3) szükséges állami kötelezettségvállalásokat írja elő 19 cikkben. cikk – A munkához való jog cikk – Az igazságos munkafeltételekhez való jog cikk – A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog cikk - A tisztességes díjazáshoz való jog cikk – Szervezetalakítási jog cikk – A kollektív alkuhoz való jog cikk - A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga cikk – A dolgozó nők védelemhez való joga cikk – A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog cikk - A szakmai képzéshez való jog cikk – Az egészség védelméhez való jog cikk - A társadalombiztosításhoz való jog cikk – A szociális és egészségügyi segítségre való jog cikk – A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga cikk - A fogyatékos személyek szakmai képzésre, rehabilitációra és a társadalomba történő újra beilleszkedésre vonatkozó jogai cikk – A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre cikk – Az anyák és gyermekek joga szociális és gazdasági védelemre cikk - A szerződő országok közötti szabad munkaerő-áramlásról szól. cikk - A bevándorló munkások és családjuk védelemre és segítségre való joga

Európai Szociális Charta (4) Magyarország 1991-ben aláírta a szociális chartát, de azt nem ratifikálta - az 1999. évi C. törvénnyel 1999. november 14-én hirdette ki Magyarország az alapokmány 19 cikkelyébõl 12-nek az alkalmazását vállalta. A ratifikált cikkelyek: A munkához való jog Az igazságos munkafeltételekhez való jog A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog A szervezetalakítás joga A kollektív alku joga A dolgozó nõk védelmének joga Az egészség védelmének joga A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódás joga A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemhez A szociális és egészségügyi segítséghez való jog A szociális és jóléti szolgáltatásokból való részesedés joga Az anyák és gyermekek szociális és gazdasági védelmének joga

Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája (1) 1997 novemberében Luxemburgban egy rendkívüli Foglalkoztatási Csúcsértekezletet hívtak össze, amelyen döntést hoztak az európai foglalkoztatási stratégiáról A foglakoztatási irányvonalak az alábbi négy, egymással szorosan összefüggő célrendszer pillérjére épülnek: I. pillér: Foglalkoztathatóság - aktív, megelőző jellegű és diszkriminációmentes munkaerő-piaci politika, mindenki számára nyitott munkaerőpiac (súlypont a a fiatal és a tartós munkanélküliek) II. pillér: Vállalkozás - vállalkozások beindításának és működtetésének könnyítése, a működési költségek, az adminisztrációs terhek csökkentése III. pillér: Alkalmazkodóképesség - a munkaszervezet és a munkavégzési formák modernizálása, valamint a vállalaton belüli képzés fejlesztése IV. pillér: Esélyegyenlőség - nők és a férfiak egyenlő munkaerő-piaci esélyeit szolgáló intézkedések, a munkahelyi és a családi élet összeegyeztetésének elősegítése, valamint az esélyegyenlőség szempontjainak a különböző szakpolitikákban történő érvényesítése

Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája (2) 2000. márciusában “Foglalkoztatás, gazdasági reform és szociális kohézió - úton egy európai alapú innováció és tudás felé” Lisszaboni csúcsértekezlet - fő cél, hogy 2010-re az EU váljon a világ legdinamikusabb gazdaságává három dologra kell összpontosítania: a gondolatokra, a piacokra és az emberekre. Az első szempont az oktatásra-képzésre, a kutatásokra, a tudományra fordított befektetések növelését jelenti. A piaci szempont az európai cégek versenyképességét, illetve a belső piac működését javító intézkedéseket jelent. Az emberek szempontjából pedig alapvető cél az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás összehangolt erősítése, s ennek részeként az új információs technológiák hasznosítása. két politikai irányvonal: (1) a tudásalapú gazdaságra való felkészülés érdekében folytatni kell a gazdasági reformokat, (2) a humán erőforrás beruházás növelése révén erősíteni kell az európai szociális modellt.