Pio atya világa 1. Szerkesztette és fordította: Tekulics Judit Etalon Kiadó 2011.

Pio testvér egy rejtélyes az orvosok számára is megmagyarázhatatlan betegségben szenvedett, amely sok szenvedést okozott neki. Későbbi élete során sem akad egy orvos, aki kielégítő diagnózist tudna adni rejtélyes betegségéről, amely minden alkalommal eltűnik, amint a fiatal barát szülőfalujának földjére lép. Pietrelcina (szülőfaluja) nyugodt kis fészkében tehát Isten a legjobba hozza ki a fiatal kapucinus barátból, felkészíti őt a rá váró hatalmas feladatokra. Ezen Isten terve szerint való, hét évnyi „különleges noviciátus” alatt Pio atya megéli a családi élet, a falusi lét örömeit és szenvedéseit, nélkülözéseit, egyszóval mindennapi valóságát. Így képes lesz megérteni a közemberek bánatát, akiket nem véd a kolostor biztonságot nyújtó fala, és képes lesz majdan segíteni rajtuk, hiszen az ő küldetése nem korlátozódik egy kolostor falai közé, hanem az egész világot öleli majd fel.

Pio atya beteljesítheti legfőbb vágyát, vagyis azt, hogy egy lehessen Krisztussal a kereszten és az oltáron egyaránt: „lejövök az oltártól, hogy felszálljak a keresztre, és leszállok a keresztről, hogy az oltárra helyezzem magam”. „Ó Jézusom, lélegzetem és életem, ma remegve emelkedem fel hozzád a szeretet misztériuma által, add, hogy veled együtt én is a világ számára Út, Igazság, Élet legyek, és érted, legszentebb papunk tökéletes áldozat lehessek. A kapucinus Pio atya.” Akinek csupán egyszer is alkalma nyílt rá, hogy részt vegyen Pio atya szentmiséjén, maga is megtapasztalhatta a minden jelenlevőt eltöltő különös érzést: mintha megszűnne az idő és a tér, amely elválasztja egymástól a templom oltárát és a kálváriát.

Van egy hely a családi birtokon, amely Pio atya szívének mindig is igen kedves volt. Majdnem a földjük közepén állt egy hatalmas, dús lombú, ezerágú, öreg szilfa, ez alatt imádkozott sokszor, mialatt családjának tagjai a mezei munkákat végzeték. Rokonai, hogy az elmélkedés és pihenés perceit még kellemesebbé tegyék számára, a fa alá egy kis szalmakunyhót építettek neki. Az immár felnőtt Pio atya most is gyakran ide húzódott vissza imádkozni, elmélkedni valamint tanulni, lelki olvasmányokban elmerülni. Ekképpen emlékezik később ezekre a pillanatokra: „Nyáridőben mindig családom kicsiny birtokán, az én kis szalmakunyhómban időztem. Ott voltam éjjel-nappal, élveztem a hűvös, tiszta, friss, egészséges levegőt. Az a kunyhó lett az én kis templomom, ha csak tehettem, ott végeztem minden kegyes tevékenységet, imákat, lelkigyakorlatokat, éjjel és nappal egyaránt.”

Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán megjelenése is Az elragadtatásokhoz rendszeresen társult a sátán megjelenése is. Kezdetben az ördög egy csúnya, fekete macska képében jelent meg Pio atya előtt. A második alkalommal pedig szép és fiatal, mezítelen lányok alakját öltötte magára, akik parázna táncot lejtettek. A harmadik elragadtatás alkalmával az atya nem látta az ördögöt, de az arcul köpte őt. A negyedik alkalommal Pio atya szintén nem látta őt, ám a fiatal lányok fülsiketítő hangját hallotta. Majd hóhérként jelent meg előtte az ördög, és megostorozta őt. A hatodik alkalommal feszület képében, majd legközelebb annak a fiatal barátnak az alakját öltötte magára, aki nem sokkal azelőtt látogatta meg Pio atyát.

A nyolcadik elragadtatásban a sátán magának Ágoston lelkiatyának alakját használta fel, kilencedik megjelenésekor pedig a provinciális atya alakját öltötte magára. Tizedik alkalommal X. Pius pápa alakjában jelent meg, máskor pedig az őrangyala, Szent Ferenc, vagy a Szűzanya alakját öltötte magára, végül pedig előfordult, hogy saját maga valódi, borzalmas képében jelent meg, a pokol angyalainak kíséretében. Amikor az ördög megjelent neki, Pio atya mindig egyetlen kérést intézett hozzá, amelyből mindig felismerte őt: „Mondd: éljen Jézus!” Miután az ördögöt felismerte, Isten segedelmével minden alkalommal le is győzte azt, majd miután eltűnt, csaknem mindig megjelent az atyának Jézus, Mária, vagy saját őrangyala.

Pio atya élete a külsőségek tekintetében nem változik: Isten dicsőségére, és az emberi lelkek üdvösségére ugyanolyan szent hévvel végzi papi teendőit. Igen keveset eszik, azt is csupán délben. A reggelt és a délelőttöt a gyóntatószélben, az asszonyok gyóntatásával tölti, este pedig önmagáért é másokért imádkozik, valamint a férfiak gyónását hallgatja meg, akik jönnek is, nap mint nap szép számban hozzá. Lelki élete mindig igen emelkedett és minden tekintetben Isten felé forduló: ő ugyanis minden pillanatban szinte fizikailag érzi Isten jelenlétét. Még akkor is, amikor a többiekkel beszél, vagy éppen viccelődik, ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy soha egy pillanatra sem szakad el az istenes gondolatoktól és cselekedetektől. Pio atya tehát nem volt más, mint Szűz Mária anyaságának kivetítődése, megjelenítője ebben a világban, elsősorban az ő lelki családja számára, lelki fivérei és nővérei előtt. Pio atya számtalan férfinek és nőnek volt lelkiatyja, ez volt az ő földi küldetésének legfontosabb momentuma. Pio atya számára tehát az evangelizáció nem volt más, mint életadás, újjászületés az isteni életre azoknak, akikben a bűn következményeként az isteni élet kihunyt. Pio atya számtalanszor használja lelki gyermekeinek szóló leveleiben a kifejezést: „Én nemzettelek (…), én szültelek (…), vérben (…), szeretetben (…) és fájdalomban.”

Pio atya tehát Krisztus szívével, atyaként, apaként és édesanyaként szeretett mindenkit, olyan mély érzelmekre, olyan gyengéd szeretetre is képes volt, hogy gyakran „anyácskának” hívta magát, ezt írta egyes levelei alá. Hiszen égi Édesanyánk mellett ő állt hívei mellett a földi életük során, szíve pedig olyannyira összeforrt Szűz Mária szerető szívével, hogy a lehető leghitelesebben közvetíthette az emberek felé az égi Édesanya gondoskodását, törődését, betölthette egy igazi édesanya hivatását. „…Lehetetlenség lenne leírni, mennyi minden történt velem a harminc év alatt, mialatt Pio atyával kapcsolatban álltam. Ha fontos az, hogy ne higgyünk könnyedén az illúzióknak és ne lássunk úton-útfélen csodákat, akkor az is legalább ugyanennyire lényeges, hogy valamely rosszul értelmezett túlzó racionalitás nevében ne romboljuk le magunkban az emberi élet egyik legszebb és legnagyobb vigaszt nyújtóigazságát. Azt, hogy Isten gondviselő jósága eláraszt minket, elmerülhetünk szeretetében, amelyet teremtményei iránt érez. Ezt a szeretetet a szentek a maga teljességében érezték és élték át.”

Pio atya világa 1. Etalon Kiadó 2011. Szemelvények, bepillantás Pio atya életébe, belső világába – nem egy hagyományos életrajz ez a könyv. Kapcsolata II. János Pál pápával, lelkiatyja visszaemlékezései, csodái, misztikus élményei, és a szülőfalujában eltöltött hét esztendő története ez. Ha felkeltette érdeklődésedet ez a bemutató, várunk szeretettel Könyvtárunkban, ahol megtalálhatod ezt a könyvet az SP 162 P 71-es szám alatt, valamint más szentek, misztikusok életrajzait. NPKM