Nyelvfilozófia

Mi ez? Mit jelölnek a rajzok? A Pioneer-táblák grafikus üzeneteket tartalmazó, arannyal bevont alumínium lemezek, melyeket a Pioneer–10 és a Pioneer–11 űrszonda fedélzetén helyeztek el, abban a reményben, hogy földön kívüli értelmes lények találnának rá az űrszondákra, és így üzenetet tudnak hagyni számukra. A Pioneer-tábla volt az első fizikai üzenet, amelyet a világűrbe küldtek. A táblákon a férfi és a női emberi test látható, valamint több szimbólum, melyek az űrszonda eredetéről, a Földről és az emberi fajról tájékoztatnak. Bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pioneer-t%C3%A1bla

Mindenki látja, hogy a nő 168 cm magas? Jobb oldalon a férfi és női emberi test rajza látható. A női alak mellett két vízszintes szakasz van feltüntetve – egy fejmagasságban, egy pedig a talp vonalában –, ezek a vonalak a magasságra utalnak. A két szakasz között 4 apró vonal – 1 függőleges és 3 vízszintes (90°-kal balra elforgatva) – van, melyek a 8-as szám bináris alakját ábrázolják: 1000 (I – – –, a függőleges vonal a 1-es számot jelképezi, a vízszintesek a 0-t, az első vízszintes vonal a táblán hibás). Ennek és a hidrogénatomok hiperfinom átmenete során kibocsátott sugárzás adatainak segítségével a testmagasság meghatározható: 8 x 21 cm = 168 cm, a női test átlagos magassága.

„jelöl”, „adja meg”, „mutatja”, „támpontot ad” Minden egyes vonal egy pulzárt jelöl, a vonalak hossza a pulzárok Naptól való relatív távolságát adja meg. Irányuk pedig elhelyezkedésüket határozza meg. A leghosszabb jobb oldali vízszintes vonal, amely az emberalakokon is túlnyúlik, a nap relatív távolságát mutatja a Tejútrendszer középpontjához képest. A vonalak elhelyezkedése és iránya támpontot ad a Nap helyzetének és távolságának meghatározásához. A különböző irányokba futó vonalakon (vagy mellettük) bináris számokat tüntettek fel, amelyek a pulzárok rezgésszámát adják meg.

Mi mindent feltételez ennek a lapnak az űrbe történő kilövése? Hogy a földönkívüli intelligencia nagyjából ember léptékű* Hogy a földönkívüli intelligencia egyáltalán észleli az üzenetet; ahhoz ugyanis szükséges, hogy a lény a fényhullámok tartományában legyen képes látni. Hogy a földönkívüli felismeri, hogy a) mesterséges produktumról van szó, nem puszta véletlen karcolásról, és b) szándékosan üzenetértékű rajz található a lapon, amelynek van jelentése, és amely vonatkozik valamire** Hogy a földönkívüli intelligencia felismeri a szimbólumokat és megérti azok jelentését. Ilyen szimbólum például az üzenetben a nyíl, amely azt mutatja, hogy merről hova tart az űrszonda, de a nyíl jelentése csak számunkra ismert Ahhoz, hogy a földönkívüli megértse, mire vonatkoznak a rajzok, előbb meg kell értenie, milyen eszközökkel milyen jelentést hordoznak. A kép készítői olyan ábrát kívántak létrehozni, amelynek jelei egyértelműen utalnak valamire, függetlenül ábrázolási konvencióktól, jelentésbeli problémáktól. Lehetséges ez egyáltalán? Stanislaw Lem, Solaris c. könyvében pl. a földönkívüli intelligencia maga egy bolygó. Nincs keze, lába, nagyobb mint egy ember, és teljesen más módon kommunikál ** Stanislaw Lem Az Úr hangja c. könyvében amerikai tudósok észlelnek egy rádiójelet az űrből, egy teljes tudós csapat dolgozik az üzenet megfejtésén, de szorosan véve végig nem tudják eldönteni, vajon szándékosan küldött, jelentéssel bíró üzenet, vagy véletlen zaj-e a befogott jel

Mi a nyelvfilozófia A nyelvfilozófia: Általánosan: a nyelv lehetőség-feltételeinek tanulmányozása. Speciálisan: a nyelvet tanulmányozó más diszciplínák, például a nyelvészet szemszögéből: a nyelv tudománya felett álló szisztematikus vizsgálódás. Azaz: A lingvisztika (nyelvészet) meta-szintű tudománya: vizsgálja a nyelvészet művelése során alkalmazott explicit elveket és implicit előfeltevéseket, a felhasznált módszereket és az eredmények érvényességi körét. Másrészt a nyelvészet tudományos önreflexiója: igyekszik rákérdezni mindarra, amire a nyelvtudomány művelése során nem szokás vagy nem lehet.

A nyelv szemiotikai megközelítése A szemiotikai felfogás a következő három viszonyt tanulmányozza: a szintaktikában: a nyelvi jeleknek más nyelvi jelekkel való viszonyát, a szemantikában a nyelvi jeleknek a világgal való viszonyát, a pragmatika keretében a nyelvi jeleknek és a használóinak a viszonyát.

A nyelv szemiotikai megközelítése A szintaxis eltekint a jelek jelentésétől és a kommunikációban történő használatuk sajátosságaitól: csak a jelekkel, és ezeknek egymáshoz fűződő viszonyaival foglalkozik. A jelhasználat azon szabályait vizsgálja, ahogyan a nyelvi jeleket egy adott nyelvi jelrendszerben alkalmazzuk. A szemantika azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy milyen viszonyban állnak a jelek azzal, amit jelölnek: hogyan vonatkozik a nyelv (a nyelvi jel) a világra, és hogyan játszik szerepet ez a vonatkozás a kommunikációban?

A nyelv szemiotikai megközelítése A pragmatika a nyelvi jelek és használóik közötti viszonyt vizsgálja: Hogyan hat, hat-e egyáltalán a nyelvhasználat a nyelvi jelentésre, a nyelvi jel nyelven belüli alkalmazásának szabályaira? A ténymegállapító, valamint az információközlő funkciókon kívül van-e, és ha igen, milyen további funkciója van a közlésnek?

Szemantika: mi a jelentés? Magyarország összes folyóvize a Gagla vízgyűjtőterületéhez tartozik. A Gagla a Volga után Európa második legnagyobb folyója, a németországi Fekete-erdőben (Schwarzwald) ered és 2860 km után a Fekete-tengerbe ömlik. A Gagla vízgyűjtőterülete 817 000 km2. A forrásvidéktől a torkolatig három jellegzetes szakaszt lehet elkülöníteni. A Gagla a forrástól a Morva folyó torkolatáig a Felső-Gagla, a Dévényi-kaputól a Vaskapuig a Közép-Gagla, a Vaskaputól a Fekete-tengerig pedig az Alsó-Gagla. A Gagla vízjárását az Alpok hóolvadása és csapadékjárása határozza meg. Ennek megfelelően a kora tavaszi hóolvadás idején alakul ki az egyik tetőzés. A második, a kora nyári zöldár, amely a magyarországi esőzési maximum és az Alpokban lezajló hó- és gleccserolvadás hatására alakul ki. A Gagla kettészeli Magyarország fővárosát, Budapestet. Mire vonatkozhat a ‘Gagla’ szó (a fenti szótárban/nyelvben)? Mi lehet a ‘Gagla’ jelentése a fenti szótárban/nyelvben? Hogyan próbálnátok meg ellenőrizni a fenti kérdésekre adott válaszaitok helyességét? 10

Szemantika: mi a jelentés? A ‘Gagla’ szó a fenti szótárban/nyelvben nagy valószínűség szerint ugyanarra vonatkozik mint a ‘Duna’ szó a mindennapi nyelvben. A ‘Gagla’ jelentése tehát a fenti szótárban/nyelvben ugyanaz, mint a ‘Duna’ jelentése. Úgy próbálhatnátok meg ellenőrizni a fenti kérdésekre adott válaszaitok helyességét, hogy megkérnétek, hogy mutassak rá arra, amire a ‘Gagla’ vonatkozik, azaz empirikusan, tapasztalatilag ellenőriznétek, hogy valóban ugyanarra vonatkozik-e a ‘Gagla’ nálam, mint a ‘Duna’ nálatok.

Mi tehát a jelentés? Úgy tűnik, hogy a ‘Gagla’ jelentése az a dolog, amire a ‘Gagla’ jel vonatkozik. Általánosságban: a szó jelentése = maga a dolog (J. S. Mill) Azt a dolgot, amire a jel vonatkozik, vagy amire utal, a jel jelöletének (más szóval referenciájának) nevezzük. Akkor tehát a Pioneer táblák rajzainak jelentése maga mindaz a dolog, amire vonatkoznak? Ez esetben nincs okunk aggódni, ha a mi számunkra ezekre és ezekre a dolgokra vonatkoznak az ábrák, bizonyára bármely más civilizáció számára is.

Frege kérdései Ezzel az egyszerű felfogással, miszerint a jel jelentése maga a megnevezett dolog, baj van – ezt mutatta ki Gottlob Frege (1892). Frege 1. kérdése: (1) Az Alkonycsillag azonos az Alkonycsillaggal – nincs információértéke (2) Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal – van információértéke Hogyan lehetséges ez, ha a két szó ugyanazt a dolgot jelöli?

Frege kérdései Egy rossz próbálkozás: e mondatok a szavak jelentéséről szólnak, és azt mondják ki, hogy a két szó ugyanazt a dolgot jelöli „Az Alkonycsillag azonos az Alkonycsillaggal” azért triviális, mert egyazon szó két előfordulása szerepel benne. „Az Alkonycsillag azonos a Hajnalcsillaggal” azért nem triviális, mert két különböző szó szerepel benne. Csakhogy: az utóbbi mondat igazságát a babilóniai csillagászok tárták fel, nem pedig a nyelvészek. A csillagászok az égitesteket vizsgálják, nem a jelentéseket.

Frege kérdései Frege 2. kérdése: A mélyen alvó Odüsszeuszt Ithakában tették partra – értelmes, jelentése van. A kompozicionalitás elvének értelmében a mondatok jelentését a benne szereplő szavak jelentése határozza meg. (Ezért tudunk véges számú szó jelentésének ismeretében gyakorlatilag végtelen számú mondatot megérteni.) Az elvből az következik, hogy a jelentés nélküli szót tartalmazó mondatnak nem lehet jelentése. Ha egyszer az Odüsszeusz név nevez meg egyetlen dolgot sem, s így nincs jelentése, hogyan lehet a fenti mondat értelmes?

Frege kérdései Frege 3. kérdése: Lois Lane azt hiszi, hogy Clark Kent a kétlábon járó unalom – igaz Lois Lane azt hiszi, hogy Superman a két lábon járó unalom – hamis Felcserélhetőségi elv: ha egy mondatban egy szót azonos jelentésű szóval cserélünk fel, a mondat igazságértéke nem változik.* „Clark Kent” ugyanazt jelöli, mint „Superman”. Akkor hogyan különbözhet a fenti két mondat igazságértéke? Miért sérül olykor a felcserélhetőségi elv?

Frege válasza Frege megoldása: a szavaknak két szemantikai tulajdonsága van, jelentése (Sinn, intenzió) és jelölete (Bedeutung, referencia, extenzió). 1. kérdés: Az „Alkonycsillag” és „Hajnalcsillag” jelölete azonos (ugyanazt a dolgot nevezik meg), de jelentésük különbözik. Ezért informatív az azonossági állítás. 2. kérdés: A mondat értelmességéhez arra van szükség, hogy a benne szereplő szavaknak legyen jelentése. Az „Odüsszeusz” ugyan egyetlen létező dolgot sem jelöl, de jelentése van. 3. kérdés: a mondat igazságértéke tipikusan a benne szereplő szavak jelöletén múlik, de vannak kivételek. Bizonyos kifejezések kontextusában* – ilyen a „hisz” – az igazságérték szempontjából a szavak jelentése számít.

Frege válasza A szó jelölete (Bedeutung, referencia, extenzió) az, amit a szó megnevez. De mi a csuda a jelentés (Sinn, intenzió)? Frege válasza: a jelentés a jelölet megadásának módja; ami meghatározza, hogy a szó mire vonatkozik; a szó használati szabálya. * Ha veszünk egy mondatot, és kivágunk belőle egy szerkezeti egységet, ami visszamarad, az a kontextus. Példa: Lois Lane azt, hiszi, hogy Clark Kent a kétlábon járó unalom – mondat. Lois Lane azt hiszi, hogy … – kontextus. További példák „intenzionális kontextusokra”, melyekben a jelentés, nem pedig referencia számít a mondat igazságának szempontából Matematikai igazság, hogy … páratlan – a kontextusba „1”-et írva a mondat igaz, „a Föld holdjainak száma”-t írva a mondat hamis, holott a Föld holdjainak száma = 1. …-t szinte mindenki nagy drámaírónak tartja – „Molière”-t behelyettesítve igaz, „Jean-Baptiste Poquelin”-t behelyettesítve hamis, jóllehet a két név referenciája megegyezik. Molière Jean-Baptiste Poquelin művészneve votl. szó jelentés jelölet Alkonycsillag ≈ az alkonyi égbolton elsőként feltűnő égitest Vénusz Hajnalcsillag ≈ a hajnali égboltról utoljára eltűnő égitest

Frege válasza „az A csúcsból az átellenes oldal felezőpontjára és a B csúcsból az átellenes oldal felezőpontjára húzott egyenesek metszőpontja” B C „a B csúcsból az átellenes oldal felezőpontjára és a C csúcsból az átellenes oldal A két kifejezés másként határozza meg ugyanazt a pontot: jelöletük azonos, jelentésük különbözik. * Ha veszünk egy mondatot, és kivágunk belőle egy szerkezeti egységet, ami visszamarad, az a kontextus. Példa: Lois Lane azt, hiszi, hogy Clark Kent a kétlábon járó unalom – mondat. Lois Lane azt hiszi, hogy … – kontextus. További példák „intenzionális kontextusokra”, melyekben a jelentés, nem pedig referencia számít a mondat igazságának szempontából Matematikai igazság, hogy … páratlan – a kontextusba „1”-et írva a mondat igaz, „a Föld holdjainak száma”-t írva a mondat hamis, holott a Föld holdjainak száma = 1. …-t szinte mindenki nagy drámaírónak tartja – „Molière”-t behelyettesítve igaz, „Jean-Baptiste Poquelin”-t behelyettesítve hamis, jóllehet a két név referenciája megegyezik. Molière Jean-Baptiste Poquelin művészneve votl.

Jelentés és jelölet A különböző nyelvhasználók azonos jelentésűnek vélt kifejezései kapcsán közvetlenül mindig csak az jelöletek egyezését tudjuk ellenőrizni empirikusan és közösségileg nyilvános módon, A jelentések egyezését csak közvetve, az előbbiek egybeesése alapján állapíthatjuk meg. A fentiekből adódik, hogy a jelentések egyezésére, tágabban pedig a jelentés sajátosságaira csak következtetni tudunk, illetve feltevésekkel élhetünk. A jelentés ilyen spekulatív volta tág teret enged az elképzeléseknek vagy feltevéseknek mind az egyéni nyelvhasználói, mind a tudományos (nyelvészeti) és nyelvfilozófiai vonatkozásokban.

Hol vannak a jelentések? A jelentések absztrakt létezők. Téren és időn kívül léteznek, nem lépnek oksági kapcsolatokba. Olyasféle dolgok, mint a számok. (Frege) Az egyes beszélők fejében. A jelentés nem más, mint a szó használatára vonatkozó képesség, kompetencia. A jelentést ismerni annyi, mint használni tudni a szót. (Dummett) A társadalmi gyakorlatban. A jelentések a szavak helyes használatára vonatkozó társadalmi normák. (késői Wittgenstein) Sehol. Jelentések nem léteznek, mivel nincs világos kritérium arra, hogy két szó jelentése azonos, illetve hogy két beszélő egyazon jelentést kapcsolja-e ugyanahhoz a szóhoz. (Quine) * Ha veszünk egy mondatot, és kivágunk belőle egy szerkezeti egységet, ami visszamarad, az a kontextus. Példa: Lois Lane azt, hiszi, hogy Clark Kent a kétlábon járó unalom – mondat. Lois Lane azt hiszi, hogy … – kontextus. További példák „intenzionális kontextusokra”, melyekben a jelentés, nem pedig referencia számít a mondat igazságának szempontából Matematikai igazság, hogy … páratlan – a kontextusba „1”-et írva a mondat igaz, „a Föld holdjainak száma”-t írva a mondat hamis, holott a Föld holdjainak száma = 1. …-t szinte mindenki nagy drámaírónak tartja – „Molière”-t behelyettesítve igaz, „Jean-Baptiste Poquelin”-t behelyettesítve hamis, jóllehet a két név referenciája megegyezik. Molière Jean-Baptiste Poquelin művészneve votl.

Mennyire rögzített a jelentés? A jelentés a szó használati szabálya: meghatározza, miféle dolgokra alkalmazhatjuk a szót. Világos: a szavak jelentése időben változik, abban az értelemben, hogy ugyanahhoz a szóhoz más jelentést társítunk. A „bolygó” (planéta) az ókorban azokat az égitesteket jelölte, melyek a Földről nézve változtatják a helyüket. Ebben az értelemben a Föld nem volt bolygó. A „nemi erőszak” 19. századi jelentése szerint férfin nem lehetett nemi erőszakot elkövetni, és nemi erőszak nem volt elkövethető házasságon belül. Van egy érdekesebb kérdés:

Mennyire rögzített a jelentés? Ha adott egy szó és adott a jelentése, vajon ez a jelentés minden lehetséges esetre meghatározza-e a szó használatát? Tegyük fel, hogy engedélyezik az azonos neműek közötti házasságot. Adottnak véve a „férj” szó jelenlegi jelentését, férjeknek neveznéd-e egy férfi házaspár tagjait?

Mennyire rögzített a jelentés? Pár lehetőség: 1. A „férj” jelentése nős férfi. A férfi házaspárok tagjai nem nősek, ezért nem férjek. 2. A „férj” jelentése házas férfi. A férfi házaspárok tagjai házasok, ezért férjek. 3. A „férj” jelenlegi jelentése nem készít fel ezekre az esetekre, ezért a kérdésben nem foglalhatunk állást. A korábbi két válasz egyike sem helyes és egyike sem helytelen. Ha valamelyik beszédmód mellett döntünk, megváltoztatjuk a „férj” jelentését.

Mennyire rögzített a jelentés? A szemantikai infinitizmus szerint 1. vagy 2. válasz közül valamelyik helyes. A jelentések minden lehetséges esetre meghatározzák a szó használatát. Az, hogy a férfipárok tagjai férjeknek nevezendőek, már most meg van határozva. (Bár lehet, hogy nem mindenki ugyanabban a jelentésben használja a szót. A szemantikai finitizmus szerint 3. a helyes válasz. A jelentések az ismert szituációkhoz vannak szabva; arra nem készítenek fel, hogy radikálisan új szituációkban hogyan használjuk a szót. Az új esetek kezeléséhez új jelentéseket kell alkotnunk.

Összefoglalás (eddig) A nyelv szemiotikai felfogása Szintaxis (jelek közti viszony), szemantika (jelek viszonya a nem.jelekhez), pragmatika (jel és használatuk viszonya). Jelentés problémája Jelentés: maga a dolog  Frege-féle probléma  kétféle szemantikai tulajdonság: jelentés (használati szabály) és jelölet (megnevezett dolog) A jelentés rögzítettsége szempontjából megkülönböztethető: – szemantikai infinitizmus: a szó jelentése minden lehetséges esetre meghatározza használatot – szemantikai finitizmus: a szó jelentése nem készít fel arra, hogyan használjuk a radikálisan újszerű esetekben

De a nyelv csak információt közöl? A pragmatika a nyelvi jelek és használóik közötti viszonyt vizsgálja. Példa (oktató ordítva): „Nem lehet úgy tanítani, ha a teremben állandóan sustorognak a diákok!” Mit fejez ki ez a mondat? Egyszerű tényközlés? Vagy valamit el akar érni a mondat kimondója? Valamit cselekszik azzal, hogy kimondja ezt a mondatot?

Beszédaktus-elmélet – pragmatika A beszédaktus-elmélet a nyelvben végrehajtott cselekvés jellegű jelenségekre helyezi a hangsúlyt. Számos olyan ige van, ami bizonyos feltételek között, szabályok és formulák szerint kimondva egy cselekedetet hajt végre. (Valamit mondani annyi, mint tenni valamit.) -> Performatív megnyilatkozások : „Esküszöm, hogy holnapra kész leszek mindennel.” „A tárgyalást ezennel megnyitom!” Ezeket szembeállíthatjuk a ténykijelentésekkel (konstatívumokkal), melyek leírnak valamilyen helyzetet, megfogalmaznak egy tényállást. „Béla elkészült a munkával.”, „Hat óra van”. A beszédaktusok a nyelv társadalmi, intézményes-konvencionális területét képviselik. Olyan aktusokat hajtanak végre, amiknek csak az emberi világ szerkezetéből következően van értelmük.

Beszédaktus-elmélet – pragmatika John L. Austin Megkülönböztethetjük a nyelvhasználat három „dimenzióját”: Lokúciós aktus – egy értelmes, jelentéssel bíró mondat kimondása (ez még nem feltétlenül cselekvés, lehet egyszerű konstatívum is.) Illokúciós aktus – amit egy mondat kimondása révén teszünk. (tájékoztatunk, utasítunk, figyelmeztetünk, ígérünk, felvállalunk valamit, stb.) Perlokúciós aktus – amit egy adott mondat kimondásával megvalósítunk (meggyőzünk, elrettentünk, meglepünk, félrevezetünk valakit, stb.)

Beszédaktus-elmélet A beszédaktusok nem igazak vagy hamisak, hanem sikerültek vagy sikerületlenek; érvényesek vagy érvénytelenek. A performatív megnyilatkozások sikerültségéhez ugyanakkor bizonyos feltételeknek teljesülniük kell (pl. bizonyos kijelentéseknek igazaknak kell lenniük). Ahhoz, hogy pl. az ígérés aktusa sikeres legyen, ki kell mondanom egy bizonyos formulát egy bizonyos helyzetben (társadalmi konvenciók szerint). Ahogy a „normális” cselekvésnél, itt is előfordulhatnak hibák, balfogások. Ennek két fajtája: - „mellélövések” (megkísérelt, de sikertelen beszédaktus) - visszaélések (pl. formailag „szabályos”, de őszintétlen megnyilatkozás)

Beszédaktus-elmélet Implicit beszédaktus: Implicit, de explicitté tehető. Pl. „A kutya harap.” → explicitté lehet tenni. De honnan tudjuk, hogy azzá kell-e tenni, és pontosan milyen jelentésben? Explicitté nem tehető. Pl. a sértő kijelentések vagy káromkodások. Sokféleképpen meg lehet valakit sérteni, de explicit formában az aktus nem is működik. → „Ezennel megsértem önt” vagy „Én most káromkodom” Explicit beszédaktus: „Ígérem, hogy ha eltörsz valamit, akkor bajba kerülsz!” „Esküszöm, hogy holnap ott leszek a megbeszélt időben.” „Elismerem, hogy tartozom neked.” „Továbbra is fenntartom az állításomat.” stb. Bizonyos esetekben a ténykijelentések is végrehajtanak egy jelöletlen beszédaktust, az állítás aktusát. („Háromnegyed van, vége az órának”) Van-e egyáltalán olyan mondatunk, amellyel nem cselekszünk?

Beszédaktus-elmélet – összefoglalás Nyelvhasználat mint cselekvés – pragmatikai megközelítés Fő jellemzők: • performatívum ↔ konstatívum megkülönböztetése • Beszédaktus „típusok”: lokúciós – illokúciós – perlokúciós aktus (nem egymást kizáró módon; egy illokúciós aktussal megvalósul egy lokúciós aktus is, ill. egy perlokúciós aktussal egy lokúciós és egy illokúciós aktus is.) • sikerültségi feltételeknek teljesülniük kell • balfogások („mellélövések” ill. visszaélések) előfordulása • Implicit beszédaktusok ↔ explicit beszédaktusok különbsége