Védőoltások immunológiája Tímár László Semmelweis Egyetem ÁOK Infektológia Tanszéki csoport

Mire valók a védőoltások? A védőoltásokkal bizonyos infekciós/fertőző betegségeket kívánunk megelőzni Infekciós/fertőző betegségek: élő mikroorganizmusok által okozott betegségek, melyek úgy jönnek létre, hogy a mikroorganizmus (kórokozó) bejut a szervezetbe, ott szaporodik és kifejti megbetegítő hatását

A védőoltások célja Gátoljuk a kórokozó bejutását, szaporodását közömbösítjük a károsító anyagaikat (pl.: toxinok) A védőoltások célja a szervezet védelmének biztosítása, egy-egy meghatározott kórokozó betegséget okozó támadásával szemben

A védelem (immunitás) biztosításának lehetőségei Passzív immunizáció - ellenanyagokat juttatunk a szervezetbe Aktív immunizáció (vakcináció) - a szervezetet késztetjük ellenanyagok termelésére

Aktív immunizálás Cél: Antigén specifikus, adaptív immunválasz kiváltása, immunmemória kialakítása Az immunválasz nem a kórokozó, hanem annak antigénje ellen irányul (pl. influenza) - protektív immunválasz: a betegség kialakulása szempontjából döntő jelentőségű antigén elleni védőanyagok (antitestek és védő T sejtek) képződése (pl. diftéria) A védőhatás csak lassan fejlődik ki, de tartós védelmet biztosít

Immunválasz kialakulása Antigén  Antigén-prezentáló sejt (APC) Antigén-felismerő sejtek (T és B sejtek)  felismerő sejtek aktiválódása, szaporodása  specifikus Th és Tc sejtek képződés, specifikus antitestek termelése  az antigénnek elkötelezett T és B sejtek és az antitestek szétterjedése a szervezetben  az antigént hordozó kórokozó célzott elpusztítása Az immunválasz kialakulásához az APC, a T és B sejtek szoros együttműködése szükséges

Immunmemória kialakulása Az immunválasz során hosszú életű memóriasejtek is képződnek. Az antigénnel való ismételt találkozáskor ezek azonnal képesek reagálni (secunder immunválasz). A memóriasejt képződés feltétele a T sejtek részvétele az immunválaszban.

Antigének szerepe az immunmemória kialakulásában T-sejt independens antigének APC és T sejt közreműködése nélkül közvetlenül a B sejtek ismerik fel. Nincs memóriasejt képződés, az elkötelezett B sejtek csak IgM osztályú antitestet képeznek T-independens antigének a tokos baktériumok (Haemophilus influenzae B, pneumococcus, meningococcus) felszíni polysacharidjai. 2 éves kor alatt nincs memória, az immunitás rövid, 2 éves kor felett is csak 3-5 évnyi lehet

Antigének szerepe az immunmemória kialakulásában T-sejt dependens antigének: fehérjék és fehérjével konjugált polysacharidok - Felismerés: APC + T és B sejt - Hosszú életű (>10-20 év) immunmemória - IgMIgG osztályváltás az antitestekben A T independens antigének fehérje konjugálással T-sejt dependenssé tehetők (pl. Hib vakcinában, konjugált meningococcus vakcinában)

Oltóanyagok 1. 1. Élő, attenuált kórokozók (a szervezetben szaporodva a természetes fertőzésnek megfelelő humorális és celluláris immunitást váltanak ki) Bakteriális vakcinák: BCG, (orális typhus) Vírus vakcinák: orális polio, morbilli, rubeola, mumpsz, varicella, sárgaláz, rotavírus vakcina Vektor vírus vakcinák (hordozó apathogén vírusba pathogén vírus genetikai állományát építik be)

Oltóanyagok 2. Nem élő vakcinák: szervezetben nem szaporodnak, hatásuk a bejuttatott antigén mennyiségétől és a felszívódás gyorsaságától függ. Tartós immunitáshoz általában ismételt revakcinációra van szükség (2-4 oltás). baktériumok (pertussis, typhus), vagy vírusok (inaktivált polio, hepatitis A, influenza, kullancsencephalitis) Hátrányuk, hogy a protektív antigén mellett a védekezés szempontjából közömbös, esetleg káros (pl. lázkeltő) komponenseket is tartalmaznak

Oltóanyagok 3. Csak protektív antigént tartalmazó vakcinák: toxoidok (diphtheria és tetanus anatoxin, cholera) tisztított poliszacharid (pneumococcus, tífusz, meningococcus) konjugált poliszacharid vakcinák (Hib, meningo, pneumo) több antigén (celluláris pertussis, reasszortáns rota, infuenza) genetikus úton előáll antigén (HepaB) Előnyük: kevesebb mellékhatás. A protein vakcinák igen jó antigének, alapimmunizálás után ritkán kell újraoltani