vizuális megismerés – vizuális „nyelv” vizuális kultúra vizuális kommunikáció VIZUÁLIS MEGISMERÉS Sándor Zsuzsa

fény, szín, forma, felület, vonal, pont vizuális megismerés: látás útján történő (világ)megismerés a látást vezérlő vizuális alapelemek, ezek minőségei: fény, szín, forma, felület, vonal, pont és a minőségek viszonylatai, összetett együttállásai, típusok: elrendezés, szerkezet, dinamika, ritmus, figyelemirányítás, kompozíció optikai ábrázolási módok tér- és idő ábrázolási módok (mindegyik típusnak számos változatát használjuk – tanulmányozza!) (Mao-on hagyományosan ezek együttes elnevezése: vizuális nyelv)

vizuális kultúra: azok az ember által felhalmozott értékek, amelyek létrehozásában és értelmezésében a látás kulcsfontosságú

érzékelhető tárgy- és jelenségvilág elérésük és létrehozásuk (használat) a használatra vonatkozó felkészültségek (érintetlen természet) vizuális-esztétikai értelmezés, befogadás (természeti) anyag- és tárgy/látvány értelmezési képesség, befogadóképességek, Ismeretek, esztétikai érzékenység humanizált természet természeti tárgy/látvány alakítása és átalakítása egyéni és társadalmi célok érdekében (természeti) anyag- és tárgy alakítási/átalakítási képesség és kompetencia, ismeretek emberalkotta, (egészében és részben) vizuális jelenségvilág: 1. objektív képek, 2. tárgyi-környezeti (funkcionális), 3. kifejező és képzőművészeti (autonóm) alkotó- és befogadó tevékenység - mindhárom területen alkotó- és befogadó tevékenységekhez szükséges képességek, kompetenciák és ismeretek A vizuális kultúra. (Szellemi előzmény: Miklós Pál definíciója, átalakítás/ábra: Sándor)

vizuális kommunikáció: 1. látás útján történő kommunikáció 2. látás útján történő - önértelmezés - kapcsolatteremtés embertársakkal és a világgal (a vizuális kultúra tárgy- és jelenségvilágának használata) - társadalmi problémák felismerése és megoldása

a kommunikáció első értelmezése: tranzaktív kommunikáció (Weaver hírtovábbításon alapuló modellje, 1940-es évek – ma már túlhaladott koncepció)

a műalkotás kommunikációs rendszere (Hankiss Elemér az irodalmi mű kommunikációs rendszeréről szóló ábrájának átalakításval Sándor Zsuzsa)

a vizuális kommunikáció tranzaktív modellje ábra: Sándor (forrás: A vizuális nyelv képi világa, Miskolci Kiadó, 2003)

a társadalmi keretekben zajló vizuális kommunikáció kapcsolatrendszere A és B – EGY TÁRSADALMI SZERVEZŐDÉS KÉTFÉLE SZEREPE: mint vizuális alkotó és mint befogadó A – VIZUÁLIS ALKOTÓ SZEREP (vizuális alkotó tevékenység) B – VIZUÁLIS BEFOGADÓ SZEREP (vizuális befogadó/értelmező tevékenység) KM – KÉP - „MAG”

TÁRSADALMI KOMMUNIKÁCIÓS FELFOGÁS a kommunikáció „a világ állapota”, amely „a probléma felismeréséhez és a problémamegoldáshoz szükséges releváns felkészültség elérhetőségét jelenti egy (problémamegoldó) ágens számára. Ez egy állapot: az ágens világának egy lehetséges állapota.” (Horányi Özséb: A kommunikációról. In Béres István - Horányi Özséb (szerk.) Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 22-34. p) Horányi Özséb (szerk.): A kommunikáció mint participáció. Budapest, AKTI – Typotex, 2007.   a kommunikáció participációra alapozott felfogása: - a felkészültségekben való részesedést hangsúlyosan kezeli - folyamatot jelent, amelyben egyének és csoportok kommunikálnak, miközben céljuk: problémák megoldása a participációs felfogás mint kommunikációelmélet kiindulási tézise: a kommunikáció azon az emberi késztetésen alapszik, hogy az ember problémamegoldásra törekszik, vagyis a kommunikáció problémamegoldó tevékenység problémamegoldási aspektusokból vagy stratégiákból felkészültségeit mozgósítja probléma: a jelenlegi és a vágyott állapot közötti különbség problémafelismerés: kulcskérdés, hogy megtörténjen