Magyar államháztartási jog (2017) Pénzügyi Jog Magyar államháztartási jog (2017)

Az államháztartás fogalma Az államháztartáson általában az állam gazdálkodását értjük, amelynek során az állam anyagi javakkal rendelkezik. Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere. Nem tartozik az államháztartás körébe: a monetáris politika, illetve az állam magánjogi jogviszonyai. Anyagi javak: termékek, szolgáltatások, pénz értékpapírok, stb. Rendelkezés: elvon, juttat, előállít, elad, birtokol Külön kiemelendő, hogy nem minden viszony tartozik az államháztartás körébe, és ezek közül a monetáris politika a legfontosabb De ide tartozik bevételi oldalon az adóztatás és az egyéb közbevételek. Kiadási oldalon pedig megtalálhatók az egyes intézmények működési és beruházási kiadásai, és egyéb állami támogatások.

Az államháztartás alrendszerei (1) Az államháztartás alrendszereinek száma és funkciója országonként és időben is eltérő lehet. Ma a magyar államháztartás két alrendszerre tagolódik: a központi alrendszerre, önkormányzati alrendszerre. Az államháztartás központi alrendszerébe tartozik a) az állam, b) a központi költségvetési szerv, c) az államháztartás központi alrendszerébe sorolt köztestület, és d) az általa (köztestület) által irányított köztestületi költségvetési szerv. Az államháztartás önkormányzati alrendszerébe tartozik a) a helyi önkormányzat, b) a nemzetiségi önkormányzat), c) az önkormányzati társulás, az önkormányzati területfejlesztési társulás, d) a térségi fejlesztési tanács, és e) az a)-d) pontban foglaltak által irányított költségvetési szerv.

Az államháztartás alrendszerei (2) Központi alrendszer: központi költségvetés TB alapok elkülönített állami pénzalapok Önkormányzati alrendszer Elkülönített alapok (2017): Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap Nemzeti Foglalkoztatási Alap Bethlen Gabor Alap Központi Nukleáris Pénzügyi Alap Nemzeti Kulturális Alap

Államháztartás a gazdaságban

Az államháztartás funkciói általában Az államháztartás funkciói három fő szempontból különböztethetőek meg: az állam által ellátott feladatok alapján, az állam gazdasági szerepvállalása alapján, az állami feladatellátás külső megjelenítési módja szerint. Feladat megközelítés Gazdasági megközelítés Metodikai megközelítés Ezek közül az első kettőt lásd a következő diákon, a metodikai megközelítésről annyit kell tudni, hogy ez valójában két dolgot jelent: szabályozási funkciót és finanszírozási funkciót. Szabályozási funkció: normatív jogi eszközök alkalmazása  adójogszabályok. Finanszírozási funkció: állami, önkormányzati intézményrendszer működtetése.

Az államháztartás gazdaságpolitikai funkciói Az ÁHT gazdaságpolitikai funkciónak három fő dimenzióját különböztetjük meg: allokációs funkció, redisztributív funkció, stabilizácós funkció. + fejlesztési funkció + társadalompolitikai funkció Allokációs funkció: bizonyos javakat (magánjavak) a piac biztosít, ezeknek – piaci – áruk van. Vannak olyan javak – a közjavak – amelyek piaci elvek szerint biztosítása nem vagy nem elég hatékonyan lehetséges. Ezek az állam biztosítja. A közjavakért általában nem kell fizetni, de ez alól is vannak kivételek. Redisztributív funkció: ennek keretében az állam módosítja a piaci alapú jövedelem és vagyonelosztást. (Lásd adók, támogatások). Stabilizációs funkció: a konjunkturális ingadozás befolyásolása, infláció leszorítása, féken tartása, foglalkoztatottság szintjének fenntartása, növelése.

A költségvetési politika A költségvetési politikának – mint a gazdaságpolitika többi eszközének is – az a célja, hogy elősegítse a kiegyensúlyozott gazdasági növekedést. Eszközei: a költségvetési egyenleg (hiány, többlet) a költségvetésbe bevont pénzek nagysága a hiány finanszírozásának módja a befizetések csökkentése vagy növelése a kiadások csökkentése vagy növelése Kapcsolódó megjegyzések: Nincs önmagában vett költségvetési politika. Az egész az allokáció, a redisztribúció és a stabilizácó hármasával összefügg és ezáltal az egész gazdaságpolitikával. A költségvetési politika és a monetáris politika szorosan összefügg, bár a kettő egymástól függetlenül irányított. (Kormány – MNB). A költségvetési politika befolyásolja a monetáris politikát (túlköltekezés  infláció), és a jegybanktörvény szerint az MNB – a monetáris politikán keresztül – támogatja a kormány gazdaságpolitikáját. A költségvetésen keresztüli gazdálkodás meglehetősen determinált, az állam túl sok újat nem tud változtatni (lásd állandó kiadások, szerzett jogok, adósságszolgálat).

A közfeladatok Közfeladat: azon javak, szolgáltatások tartoznak ide, amelyeket az állam közfeladattá nyilvánít, mivel maga kíván azokról gondoskodni. Ennek köre szűkebb és tágabb is lehet, mint a közjavak objektív kategóriája. Az állami feladat ellátásának módjai: költségvetési szerv által állami tulajdonú gazdálkodó szerv által célvagyon létrehozatalával a köz javára nyújtott szolgáltatások finanszírozásával jövedelemtranszfert lebonyolító rendszer működtetésével koncesszióba adással Közfeladat csak az annak ellátásához szükséges pénzügyi forrás rendelkezésre állása esetén vállalható! A közfeladattá nyilvánítás jogi aktus, jogszabályi formában történik. (Népszavazás, parlamenti, önkormányzati döntés által). A közfeladatokat tehát az Alaptörvény és más törvények rögzítik. A Közfeladat ellátásának módjai: költségvetési szerv által (minisztériumok, országos hatáskörű szervek, önkormányzati intézmények) állami tulajdonú gazdálkodó szerv által (közfeladatot ellátó társaságok, MFB, MNV ZRt.) Célvagyon létrehozatalával  közszolgálati rádió, televízió a köz javára nyújtott szolgáltatások finanszírozásával  tömegközlekedés támogatása (fogyasztói árkiegészítés személyszállításnál) jövedelemtranszfert lebonyolító rendszer működtetésével TB koncesszióba adással  autópálya

A költségvetési hiány, államadósság A költségvetés az állam bevételeiből és kiadásaiból tevődik össze. Ha a kiadások meghaladják a bevételeket akkor a költségvetésben hiány keletkezik. A költségvetési hiány finanszírozása történhet: tőkepiacról, bankoktól hitelfelvétellel, értékpapírok (államkötvények) kibocsátásával, a bevételek (adók) megemelésével. A költségvetésben meg kell állapítani a költségvetési bevételek és költségvetési kiadások különbözeteként a költségvetési többletet vagy hiányt (a továbbiakban együtt: költségvetési egyenleg). A finanszírozása egy államnak általában viszonylag könnyű, hiszen a piacon az államok finanszírozása nulla kockázatúnak tekinthető. Egy állam nem szokott csődbe menni (kivétel erősíti a szabályt: Argentína, Görögország). A lejáró hiteleket általában nem szokták mind visszafizetni, hanem újakra cserélik le. Ezért az egyes államok viszonylag nagy összegű adósságot szoktak maguk előtt görgetni. Az államadósságról később még bővebben lesz szó.

A költségvetés fogalma A költségvetés az állam bevételeit és kiadásait teljes körűen tartalmazó, meghatározott időszakra vonatkozó jóváhagyott pénzügyi terv, illetve a tényleges kiadások és bevételek nyilvántartása. Bevétel  kötelezettség Kiadás  felhasználási jogosultság Az Országgyűlés a költségvetési törvénnyel hatalmazza fel a Kormányt a költségvetésben előírt bevételek beszedésére és a kiadások teljesítésére (appropriáció). A költségvetés a költségvetési évben teljesülő költségvetési bevételek és költségvetési kiadások előirányzott összegét tartalmazza (bevételi előirányzatok és kiadási előirányzatok). A bevételi előirányzatok azok teljesítésének kötelezettségét, a kiadási előirányzatok azok felhasználásának jogosultságát jelentik. AT 36. cikk (3) A központi költségvetésről szóló törvény elfogadásával az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt az abban meghatározott bevételek beszedésére és kiadások teljesítésére. A költségvetési gazdálkodás éves költségvetés alapján zajlik. Magyarországon jellemző az egy éves költségvetés volt 2000-ig, 2001-2002-re két éve szóló költségvetés készült, 2003-ra ismét egy éves költségvetést fogadott el a Parlament. Ma az Alaptörvény nem engedi az + évnél hosszabb felhatalmazást! A költségvetés jellemzői: teljeskörű, határozott időszakra szóló, pénzügyi terv, ahol a bevételek kötelezettségként, a kiadások felhasználási jogosultságként jelennek meg, és mindez jogszabályi formában ölt testet. A költségvetés megállapításakor, illetve a zárszámadás elfogadásakor rendelkezni kell az esetleges szufficit (többlet) felhasználásáról, illetve jóvá kell hagyni az esetleges hiány finanszírozásának módját. A központi költségvetést, az elkülönített alapok és a társadalombiztosítás költségvetését az Országgyűlés fogadja el (törvényi formában), a helyi önkormányzatok költségvetéseit a helyi képviselő testületek fogadják el (rendeletet alkotva a költségvetésekről). A költségvetési törvény egyik legfontosabb funkciója a parlament által a kormánynak adott felhatalmazás, hogy a törvényben meghatározott bevételeket beszedje, a kiadásokat pedig teljesítse.

A költségvetés fogalma 2. A költségvetési bevételeket és a költségvetési kiadásokat pénzforgalmi szemléletben kell számba venni. A pénzforgalomban megvalósuló tételek mellett a Kormány rendeletében meghatározott pénzforgalommal nem járó kiegészítő tételeket is el kell számolni költségvetési bevételként vagy költségvetési kiadásként. A költségvetési bevételek és kiadások azok közgazdasági jellege szerint működési és felhalmozási bevételekre és kiadásokra, ezen belül kiemelt előirányzatokra oszthatók.

A költségvetés bevételei Működési bevételek: a) a működési célú támogatások államháztartáson belülről, b) a közhatalmi bevételek az adókból, illetékekből, járulékokból, hozzájárulásokból, bírságokból, díjakból és más fizetési kötelezettségekből, c) a működési bevételek a készletek és szolgáltatások értékesítésekor kapott ellenértékből, a tulajdonosi bevételekből, a kapott kamatokból és más hasonló, a működés során keletkező bevételekből, d) a működési célú átvett pénzeszközök az államháztartáson kívülről működési célból kapott támogatásokból és más ellenérték nélküli bevételekből. Felhalmozási bevételek a) a felhalmozási célú támogatások államháztartáson belülről, b) a felhalmozási bevételek az immateriális javak, tárgyi eszközök értékesítésekor kapott ellenértékből, valamint a részesedések értékesítésekor, megszűnésekor kapott bevételekből, c) a felhalmozási célú átvett pénzeszközök az államháztartáson kívülről felhalmozási célból kapott támogatásokból és más ellenérték nélküli bevételekből.

A költségvetés kiadásai Működési kiadások – és azok kiemelt előirányzatai – azok közgazdasági jellege szerint a) a személyi juttatások, valamint a munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó, b) a dologi kiadások, c) az ellátottak pénzbeli juttatásai (TB, családok támogatása), e) az egyéb működési célú kiadások: a nemzetközi kötelezettségek teljesítéséből, az államháztartáson belülre vagy kívülre működési célból adott támogatásokból és más ellenérték nélküli kifizetésekből. Felhalmozási kiadások a) a beruházások: az ingatlanok, tárgyi eszközök és más tartósan használt eszközök megszerzéséből, részesedések megszerzéséhez vagy növeléséhez kapcsolódó kiadások teljesítéséből, b) a felújítások: a tartósan használt eszközök felújításának kiadásaiból, c) az egyéb felhalmozási célú kiadások.

Költségvetési törvények A hatályos magyar jogban költségvetési törvénynek tekintjük: az éves költségvetési törvényeket, a pótköltségvetési törvényeket, az átmeneti gazdálkodásról szóló törvényt, az elkülönített állami pénzalapok költségvetéseit a társadalombiztosítási alapok költségvetéseit a zárszámadási törvényeket. Az elkülönített állami pénzalapok költségvetése, illetve a TB költségvetése jelenleg a központi költségvetéssel egy törvényben foglaltatik. Korábban 2000-ig a TB költségvetéséről külön törvény szólt.

Költségvetési alapelvek A költségvetési alapelvek azok a szabályok, amelyek betartása szükséges ahhoz, hogy a költségvetés megfelelően hozzájárulhasson az állami pénzügyek hatékony és demokratikus viteléhez. Az alapelvek a költségvetési ciklus egészére kiterjednek, érintik a költségvetés előkészítését, elfogadását, végrehajtását és a végrehajtás ellenőrzését.

Költségvetési alapelvek az Alaptörvényben és az államháztartási törvényben költségvetés-készítési kötelezettség, valódiság, megalapozottság részletesség, egységesség, bruttó elszámolás, éves költségvetés átláthatóság,

Költségvetés-készítési kötelezettség AT 36. cikk (1) Az Országgyűlés minden évre vonatkozóan törvényt alkot a központi költségvetésről és a központi költségvetés végrehajtásáról. A központi költségvetésről és a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatokat a Kormány törvényben előírt határidőben az Országgyűlés elé terjeszti.

A valódiság elve Követelményei: az előirányzatokat a ténylegesen szándékolt célra használják fel, az elszámolások a tényleges helyzetről adjanak képet, bevételek  megalapozottság a terv tekintetében kiadások  csak a szükséges, de megfelelően elégséges kiadások kerüljenek bele A bevételek megalapozottsága: Bevételek túlbecsülése  célja lehet egyes szándékolt kiadások finanszírozhatósági látszatának fenntartása. Alultervezés  többletkiadásra adnak lehetőséget, amelyek összeg eredetileg nem volt betervezve, és amelyről az Országgyűlés csak utólag tud dönteni. A valódiság elvéhez: Áht. 4. § (5) Nem lehet bevételként és kiadásként elszámolni a pénzeszközök olyan változásának hatását, amelyek előlegként nem jelentik azok végleges felhasználását, az azonosításhoz szükséges feltételek hiánya miatt átmenetileg nem számolhatók el, továbbá a pénzeszközök közötti pénzforgalommal, a letéti és más megőrzésre, biztosítékul átvett pénzeszközök kezelésével, az államháztartáson belüli támogatások vagy a bevételek beszedésének, kiadások teljesítésének lebonyolításával kapcsolatosak. Áht. 5. § (1) A költségvetési évben teljesülő költségvetési bevételek előirányzott összegét (a továbbiakban: költségvetési bevételi előirányzat) és költségvetési kiadások előirányzott összegét (a továbbiakban: költségvetési kiadási előirányzat) az államháztartás központi alrendszere esetében a központi költségvetésről szóló törvény, az államháztartás önkormányzati alrendszere esetében a költségvetési rendelet, határozat állapítja meg. (2) Az államháztartás központi alrendszerében a költségvetési többlet felhasználásáról, a költségvetési hiány finanszírozásáról és az államadósság kezeléséről – a finanszírozási bevételek és finanszírozási kiadások központi költségvetésről szóló törvényben történő megállapítása nélkül – az államháztartásért felelős miniszter gondoskodik. Az államháztartás önkormányzati alrendszerében a költségvetési többlet felhasználásáról, a költségvetési hiány finanszírozásáról a finanszírozási bevételek előirányzott összegének (a továbbiakban: finanszírozási bevételi előirányzat) és a finanszírozási kiadások előirányzott összegének (a továbbiakban: finanszírozási kiadási előirányzat) megállapításával a költségvetési rendelet, határozat rendelkezik. (4) A költségvetési kiadások – a központi költségvetés előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető költségvetési kiadásai kivételével – a költségvetésben megállapított (a továbbiakban: eredeti előirányzat) vagy az év közben módosított (a továbbiakban: módosított előirányzat) költségvetési kiadási előirányzatok mértékéig teljesíthetők. A költségvetési bevételek a költségvetési bevételi előirányzatokon felül is teljesíthetők. Áht. 6. § (1) A tervezés, gazdálkodás, beszámolás során a bevételi előirányzatokat és a kiadási előirányzatokat azok közgazdasági jellege szerinti közgazdasági és felmerülési helyük szerinti adminisztratív, a bevételeket és kiadásokat közgazdasági, adminisztratív és a kormányzati funkciók szerinti funkcionális osztályozás szerint kell nyilvántartani és bemutatni.

A részletesség elve A költségvetésben részletesen meg kell határozni (tagolás!) a kiadási előirányzatok jellegét és rendeltetését. A kiadások jellege szerint lehet pl. személyi, dologi, beruházási, felújítási, stb. A kiadások rendeltetése során konkrét célt kell megjelölni. 6. (2) A költségvetési bevételek és kiadások azok közgazdasági jellege szerint működési és felhalmozási bevételekre és kiadásokra, ezen belül kiemelt előirányzatokra oszthatók. (8) A kiemelt előirányzatokat és a finanszírozási bevételeket és kiadásokat a Kormány rendeletében meghatározott részletes közgazdasági jogcímekre (a továbbiakban: rovat) kell bontani. A rovatok egységes rovatrendet képeznek.

Az egységesség elve Az egységesség elve az jelenti, hogy az állam valamennyi pénzügyi műveletét egyetlen dokumentumba kell foglalni. Ebben együtt szerepelnek a kiadások, a bevételek és a garanciavállalások, egységes áttekintést biztosítva a részletekről és az egészről egyaránt. Ez az elv csak részben tud érvényesülni. Ma már Magyarországon a központi költségvetés, az elkülönített alapok költségvetése, és a társadalombiztosítás költségvetése egy törvényben található, ugyanakkor a több ezer helyi és helyi kisebbségi önkormányzat költségvetését formailag lehetetlen egy dokumentumba bezsúfolni.

A bruttó elszámolás elve Az elvnek két dimenziója is van: az egyik szerint az államháztartás minden bevétele minden kiadás forrásául szolgál, a másik szerint a kiadásokat és a bevételeket teljes összegükben – beszámítás nélkül kell felvenni a költségvetésbe. 4/A. § (4) A bevételeket és a kiadásokat pénzforgalmi szemléletben kell számba venni. A pénzforgalomban megvalósuló tételek mellett a Kormány rendeletében meghatározott pénzforgalommal nem járó kiegészítő tételeket is el kell számolni bevételként vagy kiadásként. A költségvetés értelme: a bevételek célja a kiadások fedezése (minden kiadás fedezése), és egyes bevételek finanszíroznak egyes kiadásokat, mert akkor a kiadások a bevételekhez igazodnának, ami ellentétes a költségvetés alapértelmével. Ha a konkrét cél meg lenne határozva az egyes bevételeknél, akkor nehezebb lenne egyes adózók esetleges vonakodása miatt a pénzt beszedni. Kivételek az elv alól: lásd pl. elkülönített állami pénzalapok.

Az éves költségvetés elve Az államháztartás alrendszereiben a gazdálkodást éves költségvetés alapján kell folytatni. a felhatalmazás mindig egy teljes évre szól, a költségvetési év egybe esik a naptári évvel a költségvetést előzetesen, a költségvetési év kezdete előtt kell jóváhagyni. AT 36. cikk (1) Az Országgyűlés minden évre vonatkozóan törvényt alkot a központi költségvetésről és a központi költségvetés végrehajtásáról. A központi költségvetésről és a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatokat a Kormány törvényben előírt határidőben az Országgyűlés elé terjeszti. Két éves költségvetés, 2001. évi és a 2002. évi költségvetés Nem két éves, hanem 2x1 éves költségvetés, egy alkalommal, (2000-ben) lett elfogadva a következő két év költségvetése, amely egy törvényben tartalmazza a következő két éve költségvetését éves szintre lebontva! A régi Áht. szerint lehetett több éves költségvetést is alkotni: 52. § (1) A Kormány a költségvetési törvény utolsó költségvetési évében szeptember 30-áig - az országgyűlési képviselők általános választásának évében legkésőbb október 31-éig - benyújtja az Országgyűlésnek a következő egy vagy többéves - az e törvény 7. § (3) bekezdése szerinti, költségvetési évenként meghatározott előirányzatokat tartalmazó - költségvetési törvényjavaslatát, és ehhez tájékoztatási céllal az államháztartás helyzetét bemutató összefoglaló táblázatokat, mérlegeket mellékel. A fejezeti részletező táblázatokat és ezek szöveges indokolásait október 15-ig - az országgyűlési képviselők általános választásának évében legkésőbb november 15-ig - kell az Országgyűlésnek benyújtani.

Az átláthatóság elve AT 36. cikk (2) A központi költségvetésről és az annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslatoknak azonos szerkezetben, átlátható módon és ésszerű részletezettséggel kell tartalmazniuk az állami kiadásokat és bevételeket. AT 37. Cikk (1) A Kormány a központi költségvetést törvényesen és célszerűen, a közpénzek eredményes kezelésével és az átláthatóság biztosításával köteles végrehajtani.

A felelős költségvetési politika A takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvény (2008. évi LXXV.) Cél a költségvetés stabilizációja Költségvetési tanács (makrogazdasági előrejelzése, módszertani ajánlás, jogalkotás költségvetési hatásainak prognosztizálása) Elsődleges hiányt tiltja (adósságszolgálat nélkül) Jelenleg hatályos szabályozás: 2011. évi CXCIV. törvény Magyarország gazdasági stabilitásáról1

A felelős költségvetési politika 2. 36. Cikk (4) Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét. (5) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza. 37. Cikk (3) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja - a 36. cikk (6) bekezdésében meghatározott kivételekkel - a központi költségvetés végrehajtása során nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne.

A felelős költségvetési politika 3. AT 37. cikk (4) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)-e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek.

Költségvetési Tanács AT 44. Cikk (1) A Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató szerv, amely a központi költségvetés megalapozottságát vizsgálja. (2) A Költségvetési Tanács törvényben meghatározott módon közreműködik a központi költségvetésről szóló törvény előkészítésében. (3) A központi költségvetésről szóló törvény elfogadásához a 36. cikk (4) és (5) bekezdésében foglaltak betartása érdekében a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása szükséges. (4) A Költségvetési Tanács tagja a Költségvetési Tanács elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke. A Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki hat évre. (5) A Költségvetési Tanács működésének részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

Költségvetési Tanács 2. 15. § (1) A Költségvetési Tanács testületként eljárva vesz részt a központi költségvetésről szóló törvény előkészítésében és az államadósság mértékére vonatkozó előírások betartásának ellenőrzésében. (3) A Tanács tagjai önállóan alakítják ki véleményüket, álláspontjuk képviseletében egymástól függetlenek. (4) Az Állami Számvevőszék elnökének és a Magyar Nemzeti Bank elnökének a Tanács munkájában végzett tevékenysége nem érinti e szervezetek törvényben meghatározott feladatait. A Tanács és annak tagjaként eljáró személy által képviselt álláspont, meghozott döntés az Állami Számvevőszék elnökét és a Magyar Nemzeti Bank elnökét elnöki feladatainak ellátása során nem köti.

Költségvetési Tanács 3. 23. § (1) A Tanács a) véleményt nyilvánít a központi költségvetésről szóló törvény tervezetéről, b) dönt költségvetési törvény elfogadásához szükséges előzetes hozzájárulásról, c) félévente véleményt nyilvánít a központi költségvetésről szóló törvény végrehajtásának helyzetéről és az államadósság várható alakulásáról, d) véleményt nyilváníthat a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatban foglaltak megalapozásához szükséges törvénymódosításokat tartalmazó törvényjavaslatokról, e) véleményt nyilváníthat a központi költségvetés tervezésével, végrehajtásával, a közpénzek egyéb módon történő felhasználásával kapcsolatos bármely kérdésről, 24. § (1) A Kormány a) a központi költségvetésről szóló törvény tervezetét és b) a központi költségvetésről szóló törvény módosítását tartalmazó olyan törvény tervezetét, amely a központi költségvetés bevételi vagy kiadási főösszegét megváltoztatná vagy a költségvetési hiány mértékét növelné – részletes számításokkal alátámasztva – megküldi a Tanácsnak. (2) A Tanács a tervezet kézhezvételét követő tíz napon belül a tervezetre észrevételt tehet, illetve – ha a tervezettel kapcsolatban, annak hitelességére vagy végrehajthatóságára vonatkozóan alapvető ellenvetése van – a tervezettel való egyet nem értését jelezheti. (3) A Kormány a tervezetet a Tanács észrevételének kézhezvételét vagy a (2) bekezdésben meghatározott határidő eredménytelen elteltét követően nyújthatja be az Országgyűlésnek. (4) Ha a Tanács a (2) bekezdésben meghatározott határidőig a tervezettel kapcsolatos egyet nem értését jelezte, a Kormány a tervezetet ismételten megtárgyalja, és azt követően nyújtja be az Országgyűlésnek. (5) Az Országgyűlésnek benyújtott központi költségvetésről szóló törvényjavaslatra a Tanács észrevételt tehet.

A költségvetés szerkezete A központi költségvetés fejezetekre tagozódik. A fejezet a költségvetési tervezés, végrehajtás és beszámolás szempontjából önállóan felügyelt, irányított szervek és előirányzatok összessége. A költségvetési fejezetek költségvetési címekre, alcímekre tagozódnak. A költségvetési fejezet saját kezelésű, nem a központi költségvetési szervekhez rendelt előirányzatai az ún. fejezeti kezelésű előirányzatok. A költségvetési törvényben szereplő címek címrendet képeznek. A költségvetés alapegységei az előirányzatok és a kiemelt előirányzatok. Áht. 14. § (1) A központi költségvetésről szóló törvény a költségvetési bevételeket és költségvetési kiadásokat fejezetekbe tagolva állapítja meg. A központi költségvetésről szóló törvényben szereplő fejezetek fejezetrendet képeznek. (2) A központi költségvetésről szóló törvényben az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai alaponként külön fejezetben jelennek meg. (4) A központi költségvetésről szóló törvény az (1) és (2) bekezdésben foglaltakon, valamint törvény által előírt önálló fejezeteken kívül fejezetként tartalmazza a) a Nemzeti Földalapba sorolt vagyon, b) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (a továbbiakban: MNV Zrt.) rábízott vagyoni körébe tartozó vagyon, c) az államháztartás központi alrendszere adóssága kezelésének, és d) az állam más fejezetbe nem sorolható közvetlen költségvetési bevételeit és költségvetési kiadásait. Áht. 15. § (1) A fejezetek címekre, alcímekre, jogcímcsoportokra, jogcímekre tagozódnak. A központi költségvetésről szóló törvényben szereplő címek címrendet képeznek. (2) A költségvetési szervek a fejezeteken belül címet alkotnak. (2a) A Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az irányító szerve vagy a felügyeletét ellátó szerve költségvetési fejezetében alkot önálló címet. (3) A fejezeti kezelésű előirányzatok fejezetenként egy címet alkotnak. A fejezeti általános tartalékot fejezeti kezelésű előirányzatként kell megtervezni.

A fejezetek A fejezetrend jellemzői: Viszonylag állandó Szervezeti (miniszteriális) személetmód uralja Az egyes hatalmi ágakat megtestesítő szervezetek önálló fejezetet alkotnak Önálló fejezetet alkotnak a fontosabb államigazgatási szervek is. Speciális esetben más, kisebb szervek is alkothatnak önálló fejezetet Esetenként a funkcionális (tárgyi) szemléletmód is megjelenik. 2. Nem a feladatokhoz, hanem inkább a szervezethez idomul a fejezetrend. Kiv.: pl. az állami vagyonnal kapcsolatos fejezet 4. A minisztériumok mindig önálló fejezetben vannak, a többi közigazgatási szerv csak kivételesen, pl. NAV 5. Pl. GVH, AJBH 6. Pl. kamatelszámolások, adósságkezelés költségei önálló fejezetben, vagy az adósságtörlesztés, és fejlesztési célú hitelfelvételek is önálló fejezetben

A költségvetés fejezetrendje (2016) I. ORSZÁGGYŰLÉS II. KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKSÉG III. ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG IV. ALAPVETŐ JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA V. ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK VI. BÍRÓSÁGOK VIII. ÜGYÉSZSÉG IX. HELYI ÖNKORMÁNYZATOK TÁMOGATÁSA X. IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM XI. MINISZTERELNÖKSÉG XII. FÖLDMÜVELÉSI MINISZTÉRIUM XIII. HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM XIV. BELÜGYMINISZTÉRIUM XV. NEMZETGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM XVI. NEMZETI ADÓ- ÉS VÁMHIVATAL XVII. NEMZETI FEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM XVIII. KÜLGAZDASÁGI ÈS KÜLÜGYMINISZTÉRIUM XIX. UNIÓS FEJLESZTÉSEK XX. EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA XXI. MINISZTERELNÖKI KABINETIRODA XXX. GAZDASÁGI VERSENYHIVATAL XXXI. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL XXXIII. MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA XXXIV. MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA XXXV. NEMZETI KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS INNOVÁCIÓS HIVATAL XLI. ADÓSSÁGSZOLGÁLATTAL KAPCSOLATOS BEVÉTELEK ÉS KIADÁSOK XLII. A KÖLTSÉGVETÉS KÖZVETLEN BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI XLIII. AZ ÁLLAMI VAGYONNAL KAPCSOLATOS BEVÉTELEK ÉS KIADÁSOK XLIV. A NEMZETI FÖLDALAPPAL KAPCSOLATOS BEVÉTELEK ÉS KIADÁSOK LXII. NEMZETI KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS INNOVÁCIÓS ALAP LXIII. NEMZETI FOGLALKOZTATÁSI ALAP LXV. BETHLEN GÁBOR ALAP LXVI. KÖZPONTI NUKLEÁRIS PÉNZÜGYI ALAP LXVII. NEMZETI KULTURÁLIS ALAP LXXI. NYUGDÍJBIZTOSÍTÁSI ALAP LXXII. EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP

A költségvetési hiány, többlet A magyar költségvetési jog korlátozottan megengedi a hiány tervezését. A költségvetési törvény tartalmazza a hiány vagy a többlet összegét, rendelkezik a hiány finanszírozásáról, és a többlet felhasználásáról. 36. cikk (4) Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét. (5) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely az államadósság a teljes hazai össztermékhez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza. 37. cikk (3) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja - a 36. cikk (6) bekezdésében meghatározott kivételekkel - a központi költségvetés végrehajtása során nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne. Az EU költségvetése nem engedi meg a hiány tervezését, és vannak olyan országok, ahol ez korlátozottan lehetséges. Finanszírozás: bankhitel  ez nem elegáns, mert így egy pénzintézetnek nagy piacot enged. tőkepiaci finanszírozás  kötvények (hosszú lejáratú) és kincstárjegyek kibocsátása ÁKK ZRt. bonyolítja. A költségvetés az MNB-től ma már likviditási hitelt sem vehet fel (EU előírás).

A költségvetési tartalék A költségvetési tartalék konkrét cél meghatározása nélküli kiadási előirányzat. Nem tervezett kiadásokra lehet fordítani, célja, hogy adott esetben a korány gyorsan tudjon cselekedni. A tartalékok között megkülönböztethetünk rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékot, céltartalékot és fejezeti tartalékot. Aht 15. § (3) A fejezeti általános tartalékot fejezeti kezelésű előirányzatként kell megtervezni. Áht. 21. § (1)163 A központi költségvetésről szóló törvényben rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékot kell képezni az év közben meghozott kormányzati döntésekből következő feladatok finanszírozására és az előirányzott, de elháríthatatlan ok miatt elmaradó költségvetési bevételek pótlására. (2) A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék előirányzata nem lehet több a központi költségvetésről szóló törvény kiadási főösszegének 2%-ánál, és nem lehet kevesebb 0,5%-ánál. (3) A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartaléknak – az éves hatást tekintve – legfeljebb 40%-a használható fel az első félévben. E mértéktől nagyobb felhasználáshoz az Országgyűlés jóváhagyása szükséges. (4) A céltartalék olyan, a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott költségvetési kiadási előirányzat, amely évközi kormányzati intézkedés fedezetéül szolgál, és amelynek célját és rendeltetését egyidejűleg meghatározták, azonban a költségvetési kiadási előirányzat felhasználásának fejezet, cím, alcím szerinti megoszlása a központi költségvetésről szóló törvény elfogadásakor még nem ismert. (5) Ha a központi költségvetésről szóló törvény – ide nem értve a fejezeti általános tartalékot – az (1)–(4) bekezdésben foglaltakon kívül más tartalék létrehozásáról rendelkezik, a központi költségvetésről szóló törvényben meg kell határozni a tartalék célját, felhasználásának módját és feltételeit. (6) A központi költségvetésről szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában az e § szerinti tartalékok felhasználásáról a Kormány a 33. § (2) bekezdése szerint, egyedi határozatban rendelkezik.

Az országgyűlés részére fenntartott módosítások a költségvetésben Külön meg kell jelölni a költségvetési törvényben azokat az egyébként a kormány vagy a fejezet felügyeletéért felelős szerv hatáskörébe tartozó címeket, alcímeket, előirányzatokat, amelyek tekintetében az Országgyűlés fenntartja magának a jogot az előirányzatok év közbeni megváltoztatására. 18. § (1) Az Országgyűlés magának tartja fenn a jogot a) az I. Országgyűlés fejezet, 8. Pártok támogatása cím és b) az I. Országgyűlés fejezet, 9. Pártalapítványok támogatása cím előirányzatainak év közbeni megváltoztatására. (2) Az Országgyűlés magának tartja fenn a jogot az I. Országgyűlés fejezet, 24. Nemzeti Választási Iroda cím előirányzatainak csökkentésére. (3) Az Országgyűlés – az Áht. 30. § (3) bekezdése és 40. § (4) bekezdése szerinti esetek, valamint a fejezetet irányító szervek vezetőinek a költségvetési fejezetek között együttesen kezdeményezett előirányzat-átcsoportosítása kivételével – magának tartja fenn a jogot a) az I. Országgyűlés fejezet, a II. Köztársasági Elnökség fejezet, a III. Alkotmánybíróság fejezet, a IV. Alapvető Jogok Biztosának Hivatala fejezet, az V. Állami Számvevőszék fejezet, a VI. Bíróságok fejezet, a VIII. Ügyészség fejezet, a XXX. Gazdasági Versenyhivatal fejezet, a XXXIII. Magyar Tudományos Akadémia fejezet és a XXXIV. Magyar Művészeti Akadémia fejezet kiadási és bevételi előirányzatai főösszegének, b) a XX. Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezet, 20. cím, 55. Egyházi célú központi költségvetési hozzájárulások alcím előirányzatai közül a 3. Egyházi alapintézmény-működés, SZJA rendelkezés és kiegészítése jogcímcsoport, a 4. Átadásra nem került ingatlanok utáni járadék jogcímcsoport, az 5. Kistelepülési és szórvány egyházi támogatások jogcímcsoporton belül az 1. Az 5000 lakosnál kisebb településeken szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótléka – Bevett egyházak jogcím, valamint a 4. Külhonban szolgálatot teljesítő egyházi személyek támogatása – Határon túli egyház és annak belső egyházi jogi személye jogcím előirányzatai csökkentésére.

Eltérés az előirányzattól módosítás nélkül A költségvetési törvényben meg kell jelölni azokat az előirányzatokat, amelyektől való eltérés nem igényel formális előirányzat módosítást. Áht. 32. § A központi költségvetésről szóló törvény csak a következő költségvetési kiadások tekintetében adhat felhatalmazást előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül az eredeti előirányzaton felüli kiadás teljesítésére: a) az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos költségvetési kiadás, b) jogszabály által alanyi jogon összegszerűen megállapított, továbbá magánszemélyeket jogszabályban meghatározott feltételek alapján megillető támogatásokkal kapcsolatos költségvetési kiadás, c) az állammal szemben folyamatban lévő peres ügyekkel és az állam által fizetendő kártérítésekkel, kártalanításokkal kapcsolatos költségvetési kiadás, d) a Kormány által egyedi határozatban biztosított beruházásösztönzési célú költségvetési kiadás, e) az állami kezességekkel, állami garanciákkal, állami viszontgaranciákkal, kiállítási garanciákkal és viszontgaranciákkal kapcsolatos költségvetési kiadás, f) devizában teljesítendő költségvetési kiadás, az árfolyamváltozás hatásának mértékéig, és g) adósságszolgálattal kapcsolatos kiadás h) a jegybanki alapkamat előző évi átlagától függő költségvetési kiadás. Lásd: 2012 évi költségvetési törvény 9. melléklet

Költségvetési kezességvállalások Az állam a közcélokat is szolgáló hitelfelvételek esetén kezességet vállalhat a hitel felvételéért. Az állami kezességvállalást törvény is előírhatja, és a kormány egyedileg is dönthet a kezességvállalásról. Látszólag nem kerül pénzbe, mégis előfordulhat, hogy az államnak helyt kell állnia. Ennek fedezetére a költségvetésben előirányzatot kell jóváhagyni. A törvényi garanciához: Mfbtv. Eximbanktörvény

A központi költségvetés kapcsolata a többi alrendszerrel Központi költségvetés: főköltségvetés Egyazon jogszabályban a TB és az elkülönített alapok költségvetésével. Központi költségvetés: finanszírozhatja az alapokat, a helyi önkormányzatoknak jelentős bevételeket juttat. fizetési garanciájával működik a TB. helyi önkormányzatok „csődje” esetén az alapszolgáltatásokat finanszírozza. 14. § (2) A központi költségvetésről szóló törvényben az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai alaponként külön fejezetben jelennek meg. (3) A központi költségvetésről szóló törvény a helyi önkormányzatok általános működésének és ágazati feladatai támogatásait, valamint a részükre juttatandó költségvetési támogatásokat önálló fejezetként tartalmazza.

A költségvetési eljárás A költségvetési eljárás magában foglalja: az előkészítést  első kormányzati szakasz az elfogadást  parlamenti szakasz a végrehajtást  második kormányzati szakasz a végrehajtás ellenőrzését  Országgyűlés, Állami Számvevőszék, KEHI A költségvetési eljárás: szűkebb értelemben: elkészítés és elfogadás tágabb értelemben: ide tartozik a végrehajtás és az ellenőrzés is A költségvetési eljárás fogalma alatt a tágabb értelmezést használjuk! Mivel a központi költségvetés a legalapvetőbb költségvetés, amely azután befolyásolja a többi, először azt tárgyaljuk. A költségvetés előkészítése hagyományosan kormányzati feladat. A kormány készíti el és terjeszti az Országgyűlés elé a költségvetési törvényjavaslatot. Kivétel ez alól az Alkotmánybíróság költségvetése, amelyet az AB maga állapít meg és terjeszt az Országgyűlés elé. (Ettől még nem lesz külön törvényben!)

A nemzetgazdasági miniszter, illetve a Kormány tagjainak feladatai A nemzetgazdasági miniszter a költségvetés tervezésének, előkészítésének tényleges irányítója. A nemzetgazdasági miniszternek a Kormányon belül a költségvetés előkészítését illetően speciális jogai vannak. A miniszterek elkészítik az általuk irányított terület költségvetését, megtervezetik a bevételek és kiadások összegeit. Ma Magyarországon a nemzetgazdasági miniszternek az előkészítés koordinálásában van jelentékeny szerepe. Speciális jogok: lásd később a költségvetés előkészítésének eljárásánál. A miniszter feladata az egyes miniszterek és más fejezetek felügyelői igényeinek összehangolása, a rendelkezésre álló, elkölthető bevételek szétosztása megfelelő koordinálása. Áht. 13. § (1) Az államháztartásért felelős miniszter június 30-áig kidolgozza és az általa vezetett minisztérium honlapján közzéteszi a központi költségvetési tervezés részletes ütemtervét, kereteit, tartalmi követelményeit, így különösen a tervezés során érvényesítendő számszerű és szabályozási követelményeket, a tervezéshez használt dokumentumokat, módszertani elveket, feltevéseket és paramétereket, továbbá az előírt adatszolgáltatások teljesítésének módját. (2) A fejezetet irányító szerv az (1) bekezdés szerint közzétett tájékoztatóban meghatározottak alapján – a fejezetre nézve megállapított tervezett kiadási főösszeg megtartásával – megtervezi és egyezteti az államháztartásért felelős miniszterrel az általa irányított fejezetbe sorolt költségvetési szerv, központi kezelésű előirányzat és fejezeti kezelésű előirányzat, valamint az elkülönített állami pénzalap és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai tervezett bevételeit és kiadásait. (3) A központi költségvetésről szóló törvény elkészítéséhez a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet, valamint a besorolás szempontjából statisztikai módszertani vizsgálat alá vett jogi személy adatszolgáltatást teljesít az államháztartásért felelős miniszternek. (4) Az államháztartásért felelős miniszter a (2) bekezdés szerinti egyeztetés és a (3) bekezdés szerinti adatszolgáltatás alapján a 29. § (1) bekezdése szerinti tervszámoknak megfelelően készíti elő a központi költségvetésről szóló törvény tervezetét. A 29. § (1) bekezdése szerinti tervszámoktól való eltérést és annak indokát a központi költségvetésről szóló törvény tervezetének indokolásában ismertetni kell.

A költségvetés elkészítésének kulcsmozzanatai A költségvetési irányelvek meghatározása (nemzetgazdasági miniszter) Az egyes területek költségvetési tervezeteinek elkészítése (miniszterek) A nemzetgazdasági miniszter és az egyes miniszterek egyeztetése, alkuja A fennmaradt nézeteltérések eldöntése A költségvetési törvényjavaslat Országgyűlés elé terjesztése A költségvetés elfogadása (Országgyűlés)

A költségvetés elkészítésének rendje Az államháztartásért felelős miniszter június 30-áig kidolgozza és közzéteszi a központi költségvetési tervezés részletes ütemtervét, kereteit, tartalmi követelményeit meghatározó költségvetési irányelveket. A Kormány a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatot egyezteti a Költségvetési Tanáccsal. A Kormány október 15-éig benyújtja az Országgyűlésnek költségvetési törvényjavaslatát, és az államháztartás helyzetét bemutató összefoglaló táblázatokat, mérlegeket, fejezeti részletező táblákat, indokolásokat Az Országgyűlés – általában – december 31-ig elfogadja a költségvetést. 13. § (1) Az államháztartásért felelős miniszter javaslatára a Kormány március 31-ig meghatározza a gazdaság- és pénzügypolitika fő irányait, így különösen az adópolitika és a költségvetési politika céljait, rögzíti az államadósság csökkentésével összhangban álló költségvetési egyenleg célt. 22. § (3) A Kormány a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat indokolásában a) tájékoztatást ad a több év költségvetési kiadási előirányzatait terhelő programok, beruházások és más fejlesztések későbbi évekre vonatkozó hatásairól, b) indokolással együtt bemutatja a tárgyévet követő négy év tervezett költségvetési bevételi előirányzatainak és költségvetési kiadási előirányzatainak keretszámait főbb csoportokban, valamint a 29. § (1) bekezdése szerinti tervszámoktól történő eltérés esetén az eltérés indokait, c) mellékeli a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeire és kiadásaira vonatkozó demográfiai folyamatokat és az azok hatásait figyelembevevő ötven évre szóló előrejelzését, d)ismerteti a kormányzati szektoregyenlegére és strukturális egyenlegre vonatkozó tervezett mértékeket és azok indokait. (4) Az Országgyűlés részére a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat benyújtásakor tájékoztatásul be kell mutatni a) az államháztartás költségvetési bevételeit és költségvetési kiadásait mérlegszerűen (a továbbiakban: költségvetési mérleg) alrendszerenként és összevontan, közgazdasági és funkcionális tagolásban, b) az államháztartás alrendszerei költségvetési egyenlegének összefüggését és kapcsolatát a 479/2009/EK rendelet szerinti kormányzati szektor hiányával, és az ugyanott meghatározott kamatkiadásokat figyelmen kívül hagyó elsődleges egyenlegmutatóval, és c) a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat adóbevételeiben érvényesülő közvetett támogatásokat, így különösen az adóelengedéseket, adókedvezményeket tartalmazó kimutatást adónemenként. (5) A Kormány a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat szerkezetéhez igazodó részletező táblázatokat és ezek szöveges indokolásait a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat benyújtását követő tíz napon belül, a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatban foglaltak megalapozásához szükséges törvénymódosításokat tartalmazó törvényjavaslatot pedig akként nyújtja be az Országgyűlésnek, hogy az a központi költségvetésről szóló törvénnyel legalább egyidejűleg hatályba lépjen.

A parlamenti eljárás szabályai A törvényjavaslat előkészítője és benyújtója a Kormány. A javaslatot minden bizottság külön véleményezi, majd ezeket a költségvetési bizottság foglalja össze és terjeszti az Országgyűlés elé. A költségvetés bevételeinek és kiadásainak fejezetenkénti összegére, főösszegére, továbbá a költségvetési hiány, illetve többlet mértékére, valamint a központi költségvetés általános tartalékának összegére kizárólag a Költségvetési bizottság nyújthat be módosító javaslatot. A költségvetési törvényjavaslat általános vitája legkorábban a költségvetési törvényjavaslat benyújtását követő 13 nap elteltével kezdhető meg. Második szakasz: a vita már csak a főösszegeket nem érintő javaslatokról szól. Ez zárja le a végszavazás. Végszavazás: Általában december 31-ig megtörténik; Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök feloszlathatja az Országgyűlést, ha a költségvetést március 31-ig nem fogadja el. A költségvetési törvényjavaslat tárgyalásának és elfogadásának speciális szabályait az Áht. és a házszabály szabályozza. Az első szakasz lezárása után a főösszegeken nem lehet módosítani! A határozathozatalt követő három napon belül a Költségvetési bizottság tájékoztatja az Országgyűlést a költségvetési törvényjavaslat azon részeiről, amelyekről az Országgyűlés határozott. A költségvetési törvényjavaslat sürgős illetve kivételes tárgyalását nem lehet kérni. A költségvetési törvényjavaslat és a központi költségvetésről szóló törvény – a központi költségvetés bevételi vagy kiadási főösszegét megváltoztató, vagy a költségvetési hiányt növelő – módosítására irányuló törvényjavaslat tárgyalása és döntéshozatala során az (1) bekezdést csak akkor lehet alkalmazni, ha az nem akadályozza az Alaptörvény 36. cikk (4) és (5) bekezdésének való megfelelést biztosító szabályok érvényesülését.

Az átmeneti gazdálkodásról szóló törvény (indemnitás) Ha az Országgyűlés a költségvetési év kezdetéig nem fogadta el a költségvetést, akkor a Kormány alkotmányos értelemben nem jogosult a kiadások teljesítésére. E helyzet orvoslására szolgál az indemnitás konstrukciója: Ha az Országgyűlés a költségvetési törvényt azon év január 1-ig, melyre szól, nem alkotta meg, a Kormány köteles haladéktalanul az átmeneti gazdálkodásról törvényjavaslatot az Országgyűlés elé terjeszteni. Hatályos volt 2011. december 31-ig!!

Az ex lex állapot Ha az Országgyűlés nem fogadta el a költségvetési törvényt, és az átmeneti gazdálkodásról sem alkotott törvényt, akkor az Alaptörvény egy általános felhatalmazást ad a Kormánynak: AT 36. Cikk (7) Ha a központi költségvetésről szóló törvényt az Országgyűlés a naptári év kezdetéig nem fogadta el, a Kormány jogosult a jogszabályok szerinti bevételeket beszedni és az előző naptári évre a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott kiadási előirányzatok keretei között a kiadásokat időarányosan teljesíteni.

A középtávú tervezés Áht. 29. § (1) A Kormány december 31-éig egyedi határozatban megállapítja a központi költségvetés – a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított fejezetek szerinti bontású – költségvetési bevételeinek és költségvetési kiadásainak, valamint költségvetési egyenlegének a költségvetési évet követő három évre tervezett összegét.

A költségvetés végrehajtásának általános kérdései A költségvetés végrehajtása a kormány joga és felelőssége. Ezt a nemzetgazdasági miniszter koordinálja. A költségvetési törvény nem keletkeztet pénzkövetelésre szóló jogokat és pénzfizetésre szóló kötelezettségeket, hanem a Kormány számára jelöli ki a költségvetési gazdálkodás határait. Konkrét jogai többnyire nem a nemzetgazdasági miniszternek, hanem a kormánynak vannak a költségvetési gazdálkodással kapcsolatban. Az előirányzattól való jelentős eltérés esetén a nemzetgazdasági miniszter kezdeményezhet lépéseket a Kormánynál.

A költségvetés elfogadását követő feladatok Áht. 28. §202 (1) A fejezeti kezelésű előirányzatok, a központi kezelésű előirányzatok és az elkülönített állami pénzalapok költségvetési kiadási előirányzatai felhasználásának szabályait a fejezetet irányító szerv vezetője az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben, a központi költségvetés uniós fejlesztések fejezetébe sorolt fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználási szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg. Jogalkotási jog hiányában a fejezetet irányító szerv vezetője – az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével – szabályzatot ad ki.

A költségvetési előirányzatok típusai Limitatív előirányzatok: a kifizetések felső határát határozzák meg, túllépésük szankcióval jár. Becsült előirányzat: ezek általában konkrét jogokhoz, vagy kötelezettségekhez kapcsolódnak, befolyásolásukra a Kormánynak nincs igazán lehetősége. Limitatív: általában kifizetési előirányzat, sok van ilyen Becsült: pl: fogyasztói árkiegészítés, adósságszolgálat, adók, vámok, bevételek – ez nehezen befolyásolható.

Eltérés az előirányzatoktól A kiadási előirányzatok nem felhasználási kötelezettséget, hanem jogosultságot jelentenek (limitatív előirányzat). A bevételi előirányzatok becsült előirányzatok, amelyek teljesítendők. A bevételi előirányzatok előirányzat-módosítás nélkül is túlteljesíthetők. A kiadási előirányzatok általában nem léphetők túl. Egyes kiadási előirányzatok előirányzat-módosítás nélkül mégis túlléphetők. Túlléphető kiadási előirányzatok: Ezek csak olyan előirányzatok lehetnek, amelyek esetében törvényben, kormányrendeletben megállapított támogatásra, ellátásra vonatkozó jogosultság eredményezhet előirányzatot meghaladó kiadást.

Az elemi költségvetés A költségvetés végrehajtása a költségvetési szervek működése révén valósul meg. A költségvetési szervek saját költségvetésük alapján működnek. Ezek részletes költségvetését a költségvetési törvény alapján a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője állapítja meg. Áht. 28/A. § (2) Az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv, központi kezelésű előirányzat, fejezeti kezelésű előirányzat, elkülönített állami pénzalap, társadalombiztosítás pénzügyi alapja központi költségvetésről szóló törvényben, a helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, társulás, térségi fejlesztési tanács, valamint az általuk irányított költségvetési szerv költségvetési rendeletben, határozatban megállapított bevételi és kiadási előirányzatai egységes rovatrend szerinti részletezéséről a Kormány rendeletében foglaltak szerint elemi költségvetést kell készíteni.

Kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok A kötelezettségvállalás és a kifizetés különbözik egymástól. Kötelezettségvállalási felhatalmazás: adott összeghatáron belüli kötelezettségvállalásra való költségvetési felhatalmazást jelent. Kifizetési felhatalmazás: annak az összegnek a meghatározása, amely az adott évben az adott célra kifizethető. Kötelezettségvállalási felhatalmazás: fizetés később lesz, vagy lehet, hogy nem lesz (kezességvállalás, garancia). Van ahol rögzítik, van ahol nem, hogy mennyi lehet ezek összege. Az is lehetséges, hogy csak a költségvetési évet követően kerül sor a kifizetésre. Kifizetési felhatalmazás: személyi, dologi költségek, támogatások, adósságszolgálat és sok más dolog.

Kötelezettségvállalások 36. § (1) A (…) költségvetési év kiadási előirányzatai (…) terhére kötelezettségvállalásra az azokat terhelő korábbi kötelezettségvállalásokkal és más fizetési kötelezettségekkel csökkentett összegű eredeti vagy módosított kiadási előirányzatok (a továbbiakban: szabad előirányzat) mértékéig kerülhet sor. (3) A költségvetési év kiadási előirányzatai terhére történő kötelezettségvállalás esetén a pénzügyi teljesítésnek - a Kormány rendeletében foglalt kivételekkel - legkésőbb a költségvetési év december 31-éig meg kell történnie. (5) A Kormány által egyedi határozatban biztosított beruházásösztönzési célú költségvetési támogatások esetén a költségvetési éven túli évek költségvetési kiadási előirányzatai terhére vállalható kötelezettségek felső korlátját a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg. A költségvetési év költségvetési kiadási előirányzatain felül a költségvetési évben a Kormány egyedi döntésével vállalható kötelezettség. (5a) Az államháztartás önkormányzati alrendszerében több év vagy a költségvetési éven túli év kiadási előirányzata terhére kötelezettségvállalásra az irányító szerv által megállapított, ennek hiányában a költségvetési év kiadási előirányzataival megegyező összegű kiadási előirányzatok szabad előirányzatának mértékéig kerülhet sor, amelynek fedezetét a kötelezettséget vállalónak a tervezésekor biztosítania kell.

Kötelezettségvállalás, utalványozás A kifizetési előirányzatok akkor válnak tényleges pénzfizetéssé, amikor egy adott költségvetési szerv feladata teljesítéséhez árut, vagy szolgáltatást vásárol, bért fizet, támogatást nyújt, stb. Kötelezettségvállalásra a költségvetési szerv nevében csak annak vezetője jogosult (átruházható). Csak írásban és az illetékes gazdasági vezető ellenjegyzésével. A szolgáltatás teljesítésének igazolása alapján a kifizetés teljesítését érvényesíteni kell. Utalványozásra, vagyis a kiadás teljesítésének elrendelésére a költségvetési szerv vezetője jogosult (átruházható). Végül az utalványt is ellenjegyeztetni kell. Kötelezettségvállalás, kifizetés feltételei: a feladatellátást szolgálja, az előirányzat összegét nem haladhatja meg, tényleges ellenteljesítés esetén lehetséges csak a pénzügyi teljesítés, a tényeket írásban rögzíteni kell, az előírások megszegése esetén megfelelő szankciórendszer álljon rendelkezésre.

Átcsoportosítás, a költségvetés módosítása Átcsoportosítás: egyik előirányzat növelése egy másik előirányzat azonos összegű egyidejű csökkentése mellett történik. 30. § (1) Az előirányzatok módosítása, átcsoportosítása lehet csak az adott költségvetési évben érvényesülő (a továbbiakban: egyszeri) vagy a költségvetési éven túl tartósan érvényesülő (a továbbiakban: tartós). 31. § (1) A központi kezelésű előirányzatok, az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai előirányzatait módosítani kell, ha az adott költségvetési bevételre vonatkozó jogszabályi előírások év közben változnak. (4) A központi kezelésű előirányzatok előirányzatai módosítására az Országgyűlés jogosult. 5. előirányzat-átcsoportosítás: az átcsoportosítást végrehajtó költségvetésének – az Országgyűlés vagy a Kormány intézkedése, és a fejezetet irányító szervek megállapodása esetén a központi költségvetés, a fejezetet irányító szerv intézkedése esetén a fejezet, az államháztartás önkormányzati alrendszerében a költségvetési rendelet, határozat összesített – kiadási előirányzatai főösszegének változatlansága mellett a kiadási előirányzatok egyidejű csökkentésével és növelésével végrehajtott módosítás, 6. előirányzat-módosítás: a bevételi előirányzat vagy a kiadási előirányzat növelése vagy csökkentése,

Átcsoportosítás 2. 33. § (1) A fejezetet irányító szerv a Kormány rendeletében meghatározott esetekben a költségvetési évben a fejezeten belül új alcímet, jogcímcsoportot, jogcímet hozhat létre. Más esetben a fejezet címrendjének és a címrend alá rendezett alcímek, jogcímcsoportok módosítására, kiegészítésére a Kormány irányítása alá tartozó fejezetek esetén a Kormány, a Kormány irányítása alá nem tartozó fejezetek esetén az Országgyűlés egyedi határozatban jogosult. (1a) Ha az Országgyűlés a központi költségvetésről szóló törvény elfogadását követően olyan központi költségvetési szervet alapított, amelynek költségvetési bevételei és költségvetési kiadásai a központi költségvetésben önálló fejezetet alkotnak, a Kormány irányítása alá tartozó fejezetek esetén a Kormány, a nem a Kormány irányítása alá tartozó fejezetek esetén az Országgyűlés egyedi határozatban jogosult a fejezetrend ezzel összefüggő kiegészítésére. (2) A központi költségvetésről szóló törvény és e törvény eltérő rendelkezése hiányában a központi költségvetésről szóló törvény által megállapított kiadási előirányzatok közötti előirányzat-átcsoportosításra a Kormány irányítása alá tartozó fejezet terhére történő előirányzat-átcsoportosítás esetén a Kormány, a nem a Kormány irányítása alá tartozó fejezet terhére történő előirányzat-átcsoportosítás esetén az Országgyűlés egyedi határozatban jogosult.

A tartalék felhasználása Áht. 21. § (1)163 A központi költségvetésről szóló törvényben rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékot kell képezni az év közben meghozott kormányzati döntésekből következő feladatok finanszírozására és az előirányzott, de elháríthatatlan ok miatt elmaradó költségvetési bevételek pótlására. (2) A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék előirányzata nem lehet több a központi költségvetésről szóló törvény kiadási főösszegének 2%-ánál, és nem lehet kevesebb 0,5%-ánál. (3)164 A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartaléknak – az éves hatást tekintve – legfeljebb 40%-a használható fel az első félévben. E mértéktől nagyobb felhasználáshoz az Országgyűlés jóváhagyása szükséges. (4)165 A céltartalék olyan, a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott költségvetési kiadási előirányzat, amely évközi kormányzati intézkedés fedezetéül szolgál, és amelynek célját és rendeltetését egyidejűleg meghatározták, azonban a költségvetési kiadási előirányzat felhasználásának fejezet, cím, alcím szerinti megoszlása a központi költségvetésről szóló törvény elfogadásakor még nem ismert. (5) Ha a központi költségvetésről szóló törvény – ide nem értve a fejezeti általános tartalékot – az (1)–(4) bekezdésben foglaltakon kívül más tartalék létrehozásáról rendelkezik, a központi költségvetésről szóló törvényben meg kell határozni a tartalék célját, felhasználásának módját és feltételeit. (6)166 A központi költségvetésről szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában az e § szerinti tartalékok felhasználásáról a Kormány a 33. § (2) bekezdése szerint, egyedi határozatban rendelkezik. A tartalék felhasználása olyan átcsoportosítás, amikor egy meghatározott kiadási cél nélküli előirányzat – a tartalék – csökkentésére és egy másik, a tartalékból megnövelt előirányzat növelésére kerül sor.

Előirányzat csökkentés, zárolás, törlés A bevételi előirányzatok elmaradása, illetve más kiadások túlteljesülése, illetve a belső tételek egyenlegének tárgyévet megelőző költségvetési törvényben előírt követelményétől való eltérés esetén a kiadási előirányzatok jogszabályi előírások alapján csökkenthetők, zárolhatók, illetve törölhetők. A csökkentés az előirányzat összegének mérséklése az adott költségvetési évre vonatkozóan. A zárolás az előirányzat egy része vagy egésze adott költségvetési évi felhasználásának időleges, feltételhez kötött korlátozása, felfüggesztése. A törlés az előirányzat felhasználásáról történő végleges lemondás az adott költségvetési évre vonatkozóan. Áht. 40. § (1) A Kormány a központi költségvetés költségvetési egyenlegének, vagy a Gst. 4. § (1) bekezdése alapján a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított értékeknek a tervezettől eltérő, kedvezőtlen alakulása esetén a központi költségvetés költségvetési kiadási előirányzatait – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – zárolhatja, csökkentheti, törölheti azon költségvetési kiadási előirányzatok kivételével, amelyek évközi módosításának, átcsoportosításának jogát az Országgyűlés magának tartotta fenn. (2) A zárolás nem vonatkozhat a 32. § szerinti költségvetési kiadási előirányzatokra és az európai uniós forrásokból finanszírozott költségvetési kiadási előirányzatokra. (3) A zárolás feloldásáról vagy a zárolt összegnek megfelelő költségvetési kiadási előirányzat csökkentéséről, törléséről legkésőbb a költségvetési év zárását megelőzően intézkedni kell.

A veszélyhelyzet 40. § (4) Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, vagy ennek következményei elhárítása céljából a Kormány e törvény rendelkezéseitől eltérő átmeneti intézkedéseket hozhat, amelyről az Országgyűlés legközelebbi ülésén be kell számolnia. E jogkörében a Kormány a központi költségvetésről szóló törvényben nem szereplő költségvetési kiadásokat teljesíthet és rendkívüli fizetési kötelezettséget írhat elő. (5) Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, vagy ennek következményei elhárítása céljából a polgármester e törvény rendelkezéseitől eltérő, a helyi önkormányzat költségvetése körében átmeneti intézkedéseket hozhat, amelyekről a képviselő-testület legközelebbi ülésén be kell számolnia. Ebben az esetben a Kormány a fejezetek között átcsoportosítást hajthat végre, egyes kiadási előirányzatok teljesítését felfüggesztheti, a költségvetési törvényben nem szereplő kiadásokat teljesíthet és rendkívüli fizetési kötelezettséget írhat elő. Ugyanez a helyzet az önkormányzatoknál

A kincstári rendszer 75. § Az államháztartás alrendszerei költségvetése végrehajtásának pénzügyi lebonyolításával és finanszírozásával összefüggő, központi kezelést igénylő feladatait a kincstár és az Államadósság Kezelő Központ Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: ÁKK Zrt.) látja el. 76. § (2) A kincstár feladatai ellátása érdekében jogosult a) törvényben meghatározott körben, mértékben és célra pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására, ideértve a fizetési számla vezetését és a készpénz nélküli fizetési forgalom lebonyolítását is, b) elektronikus pénz kibocsátására, c) az állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében egyes befektetési szolgáltatási tevékenységek végzésére, d) az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervek esetén díjazás ellenében a kárpótlási jegyek őrzésével és kezelésével kapcsolatos feladatok ellátására, és e) olyan fizetési eszköz alkalmazására, amely birtokosa rendelkezhet a számla-követeléséről, és ezáltal más számára fizetést teljesíthet, amely rendszerint személyazonosító kód, illetve más hasonló azonosító használatához kötött, ilyen különösen a számla-követelésről való rendelkezést a telefon vagy számítógép útján biztosító egyéb eszköz (távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz).

Kincstári egységes számla A kincstár a Magyar Nemzeti Banknál Kincstári Egységes Számla elnevezésű számlával rendelkezik. A kincstár a Magyar Nemzeti Banknál devizaszámlát nyithat, és azon az e törvényben meghatározott tevékenységével kapcsolatban megszerzett devizát tarthatja és használhatja fel. A Kincstári Egységes Számla a kincstári kör fizetési-számlavezetési tevékenységgel összefüggő pénzforgaloma lebonyolítását szolgálja.

Kincstári kör, számlák 79. § (1) A kincstári elszámolások körébe az államháztartás központi alrendszerébe tartozó jogi személyek és előirányzatok pénzforgalma (a továbbiakban együtt: kincstári kör) tartozik. A kincstári kör fizetési számlái (…) kizárólag a kincstárnál vezethetők. (2) A kincstárban fizetési számlát kötelesek vezetni a) a térségi fejlesztési tanácsok, és azok költségvetési szervként működő munkaszervezetei, b) a megyei önkormányzatok és a megyei önkormányzatok önkormányzati hivatalai, c) a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa, d) a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, e) az MNV Zrt., f) a Diákhitel Központ Zrt., g) h) a Nemzeti Eszközkezelő Zrt., i) az Országgyűlés, a Kormány és a megyei önkormányzatok által alapított közalapítványok, és j) az olyan nonprofit gazdasági társaságok, amelyekben az állam legalább többségi befolyással rendelkezik k) a Nemzeti Üdülési Szolgálat [az a)-k pont a továbbiakban együtt: kincstári körön kívüli számlatulajdonosok]. (3) A kincstári körön kívüli számlatulajdonosok - a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap kivételével - hitelintézetnél forintban vezetett fizetési számlával, illetve az MNV Zrt., a Diákhitel Központ Zrt., és a nonprofit gazdasági társaságok kivételével – értékpapírszámlával a nem rendelkezhetnek.

Számlavezetés az államháztartás önkormányzati alrendszerében 84. § (1) A települési önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat, és a társulás fizetési számláját választása alapján egy belföldi hitelintézet vagy a kincstár vezeti.

A költségvetési ellenőrzés általános kérdései A költségvetés végrehajtásának ellenőrzése: főszabályként utólagos, az adott költségvetési év utáni tevékenység, egyrészt megnyilvánul az Országgyűlés törvényhozási aktusában zárszámadás másrészt tartalmaz(hat) konkrét ellenőrzési formákat is  pl. Állami Számvevőszék, KEHI, NFM TVI, VM TVI harmadrészt: makroszinten: Költségvetési Tanács

A zárszámadás fogalma A költségvetést az Országgyűlés fogadja el  annak végrehajtását is – közvetlenül – ellenőrizheti. A zárszámadás tartalmazza a költségvetés végrehajtásának tényeit, a tervezett és megvalósult bevételek és kiadások összevetését.

A zárszámadás elfogadása A zárszámadás elfogadása mindig a költségvetési év lezárása után történik. A Kormány a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot a költségvetési évet követő év szeptember 30-ig terjeszti az Országgyűlés elé. A zárszámadásról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé történő terjesztést megelőzően két hónappal megküldi az Állami Számvevőszéknek. A zárszámadási törvényjavaslatot az Országgyűlés az Állami Számvevőszék jelentésével együtt tárgyalja meg.

Az Állami Számvevőszék 43. cikk (1) Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve. Az Állami Számvevőszék törvényben meghatározott feladatkörében ellenőrzi a központi költségvetés végrehajtását, az államháztartás gazdálkodását, az államháztartásból származó források felhasználását és a nemzeti vagyon kezelését. Az Állami Számvevőszék ellenőrzéseit törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint végzi. (2) Az Állami Számvevőszék elnökét az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja meg. (3) Az Állami Számvevőszék elnöke az Állami Számvevőszék tevékenységéről évente beszámol az Országgyűlésnek. (4) Az Állami Számvevőszék szervezetének és működésének részletes szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

A számvevőszéki ellenőrzés A számvevőszéki ellenőrzés keretében az Állami Számvevőszék az államháztartás forrásainak, azok felhasználásának és a vagyonnal való gazdálkodásának az ellenőrzését végzi. Az ÁSZ általános hatáskörű ellenőrző szerv, amely kizárólag az Országgyűlésnek van alárendelve. A kormány nem utasíthatja, de kérésére eseti ellenőrzést végezhet. 2011. évi LXVI. törvény az Állami Számvevőszékről 1. § (1) Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés legfőbb pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve, amely az Országgyűlésnek alárendelve látja el feladatát. Az Állami Számvevőszék jogállását és hatáskörét az Alaptörvény és e törvény határozza meg. (2) Az Állami Számvevőszék ellenőrzési tevékenysége során minden más szervezettől független. (3) Az Állami Számvevőszék általános hatáskörrel végzi a közpénzekkel és az állami és önkormányzati vagyonnal való felelős gazdálkodás ellenőrzését. (4) Az Állami Számvevőszék az ellenőrzési tapasztalatain alapuló megállapításaival, javaslataival, tanácsaival segíti az Országgyűlést, annak bizottságait, és az ellenőrzött szervezetek munkáját, amellyel elősegíti a jól irányított állam működését. (5) Az Állami Számvevőszék megállapításai alapján az ellenőrzött szervezetekkel és a felelős személyekkel szemben az illetékes szervezetnél eljárást kezdeményezhet. (6) Az Állami Számvevőszék jelentései, az abban foglalt megállapításai, következtetései bíróság vagy más hatóság előtt nem támadhatók meg. 3. § (1) Az Állami Számvevőszék feladatait e törvény és más törvények állapítják meg. (2) Az Állami Számvevőszék tevékenységét ellenőrzési terv alapján végzi, amit az elnök hagy jóvá. Az ellenőrzési tervről és annak módosításáról az Állami Számvevőszék elnöke tájékoztatja az Országgyűlést. (3) Törvényben meghatározott feladatkörében az Állami Számvevőszék a) köteles ellenőrzést lefolytatni az Országgyűlés döntése alapján, b) ellenőrzést végezhet a Kormány felkérésére. (4) Az Állami Számvevőszék a NATO, az Európai Unió, illetve olyan nemzetközi szervezet felkérésére, amelynek Magyarország tagja, továbbá az Országgyűlés vagy a Kormány által vállalt nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség teljesítésére - díjazás ellenében is - ellenőrzést folytathat, ügykörébe tartozó szakértői tevékenységet végezhet belföldön és külföldön. Az Állami Számvevőszék ellenőrzési tervének teljesítését e bekezdésben meghatározott tevékenysége nem veszélyeztetheti.

Az ÁSZ feladatai Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés számára véleményt ad a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat megalapozottságáról, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségéről, az állami kötelezettségvállalással járó beruházási előirányzatok felhasználásának törvényességéről és célszerűségéről. Az Állami Számvevőszék az államháztartás gazdálkodásának ellenőrzése keretében ellenőrzi a központi költségvetési fejezetet irányító szerv és a fejezetbe sorolt költségvetési szervek működését, a fejezetbe tartozó központi kezelésű előirányzatok és fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználását, valamint a helyi önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat és ezek társulása gazdálkodását. Az Állami Számvevőszék az államháztartásból származó források felhasználásának keretében ellenőrzi a központi költségvetésből gazdálkodó szervezeteket (intézményeket), valamint az államháztartásból nyújtott támogatás vagy az államháztartásból meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyon felhasználását a helyi önkormányzatoknál, az országos és helyi nemzetiségi önkormányzatoknál, a közalapítványoknál (ide értve a közalapítvány által alapított gazdasági társaságot is), a köztestületeknél, a közhasznú szervezeteknél, a gazdálkodó szervezeteknél, az egyesületeknél, az alapítványoknál és az egyéb kedvezményezett szervezeteknél. Amennyiben a kedvezményezett szervezet az államháztartásból támogatásban – ide nem értve a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése alapján történő átutalását – vagy ingyenes vagyonjuttatásban részesül, gazdálkodási tevékenységének egésze ellenőrizhető.

Az Állami Számvevőszék ellenőrzi az államháztartás körébe tartozó vagyon kezelését, a vagyonnal való gazdálkodást, az állami tulajdonban (résztulajdonban) vagy többségi önkormányzati tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek vagyonérték-megőrző és vagyongyarapító tevékenységét, az államháztartás körébe tartozó vagyon elidegenítésére, illetve megterhelésére vonatkozó szabályok betartását; ellenőrizheti az állami vagy önkormányzati tulajdonban (résztulajdonban) lévő gazdálkodó szervezetek vagyongazdálkodását. a központi költségvetés, TB alapok, elkülönített alapok végrehajtásáról készített zárszámadást. az adóhatóságok adóztatási és egyéb bevételszerző tevékenységét, valamint a vámhatóság tevékenységét. ellenőrzi az MNB gazdálkodását és a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényben foglaltak alapján folytatott, az alapvető feladatok körébe nem tartozó tevékenységét. E körben az Állami Számvevőszék azt ellenőrzi, hogy az MNB a jogszabályoknak, az alapszabályának és a közgyűlése határozatának megfelelően működik-e. törvényességi szempontok szerint ellenőrzi a) a pártok gazdálkodását, b) a pártok országgyűlési képviselőcsoportjai számára az Országgyűlés által folyósított hozzájárulás felhasználását, c) az egyházi jogi személyek vagy azok nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenység végzésére létrehozott, a bevett egyház belső szabálya szerint jogi személyiséggel nem rendelkező intézménye részére az államháztartásból nem hitéleti célra nyújtott támogatás felhasználását, valamint d) a nemzetbiztonsági szolgálatok speciális működési költségkeret felhasználására vonatkozó adatait.

Az ÁSZ ellenőrzése 23. § (1) Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzések szakmai szabályait, módszereit maga alakítja ki, és a kialakított szabályokat nyilvánosságra hozza. (2) Az Állami Számvevőszék jogszabályi kötelezettség alapján részére megküldött tájékoztatók, vagy a hozzá érkezett tájékoztatási célú információk, jelzések és egyéb dokumentumok alapján a) ellenőrzést végezhet, b) külön jogszabályban foglalt felhatalmazás esetén jogorvoslati eljárást kezdeményezhet, c) a tudomására jutott adatokról, tényekről a 27. § (7) bekezdésének megfelelően az eljárásra, intézkedésre jogosult illetékes állami szervet értesíti, d) a tudomására jutott adatokat, tényeket a folyamatban lévő ellenőrzései keretében vagy ellenőrzéseinek tervezése során hasznosítja. 32. § (1) Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzésekről jelentést készít. A jelentés tartalmazza a feltárt tényeket, az ezeken alapuló megállapításokat, következtetéseket. (2) Az Országgyűlésnek benyújtott, valamint a Kormány felkérésére végzett ellenőrzésről szóló jelentést az Állami Számvevőszék elnöke írja alá. Az általa aláírt jelentés adatainak és megállapításainak valódiságáért és helytállóságáért felelősséggel tartozik. A többi jelentés felelősségi rendjét, valamint kiadmányozási jogát az elnök a Szervezeti és Működési Szabályzatban határozza meg. (3) Az Állami Számvevőszék jelentése nyilvános. 33. § (1) Az Állami Számvevőszék az ellenőrzési megállapításait tartalmazó jelentését megküldi az ellenőrzött szervezet vezetőjének. Az ellenőrzött szervezet vezetője köteles a jelentésben foglalt megállapításokhoz kapcsolódó intézkedési tervet összeállítani, és azt a jelentés kézhezvételétől számított harminc napon belül az Állami Számvevőszék részére megküldeni.

Számvevőszéki intézkedések 30. § (1) Ha az Állami Számvevőszék az ellenőrzése során bűncselekmény gyanúját állapítja meg, megállapításait köteles az illetékes hatósággal haladéktalanul közölni. Egyéb jogellenes cselekmény esetén a felelősség tisztázását, érvényesítését kezdeményezheti. A megkeresett szervezet az eljárás megindításával kapcsolatos álláspontjáról - törvény eltérő rendelkezése hiányában - hatvan napon belül, az eljárás eredményéről pedig annak befejezését követően harminc napon belül tájékoztatni köteles az Állami Számvevőszéket. 31. § (1) Amennyiben az ellenőrzés rendeltetésellenes vagy pazarló felhasználást tár fel, illetve az ellenőrzött szervezet által a pénzeszközök kezelésére vonatkozó szabályok súlyos megsértésével történő károkozást, illetve ennek veszélyét állapítja meg, a kár megelőzése, illetve enyhítése érdekében az Állami Számvevőszék elnöke az illetékes hatósághoz, illetve szervezethez (a továbbiakban együtt: hatóság) fordulhat a) a munkabérek folyósításának kivételével az előirányzat-felhasználási keret zárolása, b) az államháztartás valamelyik alrendszeréből nyújtott támogatások folyósításának felfüggesztése, c) a személyi jövedelemadó 1%-ából történő felajánlásokból való részesedés lehetőségének felfüggesztése, d) bűncselekmény elkövetésének gyanúja esetén az ellenőrzött szervezet tulajdonában vagy kezelésében lévő, az államháztartási vagyon körébe tartozó vagyonelem tekintetében zár alá vétel elrendelése érdekében.

A kormányzati ellenőrzés A kormányzati költségvetési ellenőrzés esetében mind az ellenőrző, mind az ellenőrzött szerv a Kormány irányítása alá tartozik. A kormányzati ellenőrzés szerve a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI).

Mire terjed ki a kormányzati ellenőrzés? Áht. 63. § (1) A kormányzati ellenőrzési szerv ellenőrzési jogköre kiterjed a) a kormánydöntések végrehajtásának ellenőrzésére, b) az európai uniós forrásból, illetve az állam nevében kötött nemzetközi szerződés alapján finanszírozott egyéb programból nyújtott támogatás felhasználásának, a Kormány irányítása alá tartozó fejezetbe sorolt központi kezelésű előirányzat, fejezeti kezelésű előirányzat, társadalombiztosítás pénzügyi alapjai előirányzata, elkülönített állami pénzalapok előirányzata felhasználásának, valamint a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szervek kormányzati ellenőrzésére, c) a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, a köztestületeknek, az alapítványoknak és az egyesületeknek nyújtott költségvetési támogatások és az államháztartás központi alrendszeréből nyújtott más támogatások – ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is –, és az említett szervezetek részére meghatározott célra ingyenesen juttatott állami vagyon felhasználásának ellenőrzésére, d) a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonba tartozó és állami tulajdonban álló, valamint az olyan gazdasági társaságok – ide nem értve a Magyar Nemzeti Bankot – ellenőrzésére, amelyekben az állam többségi befolyással rendelkezik, e) azon alapítványok, közalapítványok ellenőrzésére, amelyek felett az alapítói jogokat a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv gyakorolja, vagy az államháztartás központi alrendszeréből támogatásban részesülnek, f) az állami kezesség vállalása és beváltása jogosságának ellenőrzésére, ideértve a központi költségvetés, valamint a tartozás eredeti kötelezettjénél és jogosultjánál a kezességi szerződés feltételei betartásának ellenőrzését, h) az a)–f) pontban foglaltakkal összefüggésben létrejött jogviszonyokra, valamint azon szerződő felekre is, amelyek a jogviszony teljesítésében közvetlen vagy közvetett módon közreműködnek, és j) működési célú költségvetési támogatás nyújtása esetén a kedvezményezett működésének és gazdálkodásának ellenőrzésére.

Mire nem terjed ki a kormányzati ellenőrzés? A helyi önkormányzatok költségvetéseire, továbbá az Országgyűlés a Köztársasági Elnökség az Alkotmánybíróság az Alapvető Jogok Biztosa az Állami Számvevőszék a bíróságok az ügyészségek a Gazdasági Versenyhivatal az MTA, az MMA költségvetési fejezeteire

Szankciók 66. § (1) Ha a kormányzati ellenőrzési szerv ellenőrzése során a közpénzek vagy az állami vagyon jogszabálysértő, rendeltetésellenes vagy pazarló felhasználását és ezzel összefüggésben károkozást vagy ennek veszélyét állapítja meg, a kár megelőzése, enyhítése érdekében az illetékes hatósághoz, illetve szervezethez fordulhat a) a munkabérek és az ahhoz kapcsolódó közterhek folyósításának kivételével a kincstárnál vagy hitelintézetnél vezetett fizetési számlák zárolása, b) az államháztartás központi alrendszeréből nyújtott költségvetési támogatások folyósításának felfüggesztése, c) a személyi jövedelemadó 1%-ából történő felajánlások folyósításának felfüggesztése, és d) az ellenőrzött szerv, szervezet részére visszatérítendő általános forgalmi adó folyósításának felfüggesztése céljából. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a megkeresett hatóság, szervezet köteles a megkeresés kézhezvételét követő tizenöt napon belül a szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a kormányzati ellenőrzési szerv elnökét írásban értesíteni.

Belső ellenőrzés 70. § (1) A belső ellenőrzés kialakításáról, megfelelő működtetéséről és függetlenségének biztosításáról a költségvetési szerv vezetője köteles gondoskodni. A belső ellenőrzést végző személy vagy szervezet tevékenységét a költségvetési szerv vezetőjének közvetlenül alárendelve végzi, jelentéseit közvetlenül a költségvetési szerv vezetőjének küldi meg. Az irányító szerv belső ellenőrzést végezhet a) az irányítása alá tartozó bármely költségvetési szervnél, b) a saját vagy az irányítása, felügyelete alá tartozó költségvetési szerv használatába, vagyonkezelésébe adott nemzeti vagyonnal való gazdálkodás tekintetében, c) az irányító szerv által nyújtott költségvetési támogatások felhasználásával kapcsolatosan a kedvezményezetteknél és a lebonyolító szerveknél, és d) az irányítása alá tartozó bármely, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény 1. § a) pontjában meghatározott köztulajdonban álló gazdasági társaságnál.

Költségvetési szervek 1. Áht. 7. §21 (1) A költségvetési szerv jogszabályban vagy alapító okiratban meghatározott közfeladat ellátására létrejött jogi személy. (2) A költségvetési szerv tevékenysége lehet a) alaptevékenység, amely a létrehozásáról rendelkező jogszabályban, alapító okiratában a szakmai alapfeladataként meghatározott, valamint a szakmai alapfeladatai ellátását elősegítő más, nem haszonszerzés céljából végzett tevékenység, b) vállalkozási tevékenység, amely haszonszerzés céljából, államháztartáson kívüli forrásból, nem kötelezően végzett termelő-, szolgáltató-, értékesítő tevékenység. Áht. 8/A. § (1) Az Országgyűlés vagy a Kormány által alapított költségvetési szerv alapításáról jogszabályban, más alapító szerv által alapított költségvetési szerv esetén alapító okiratban kell rendelkezni. Jogszabállyal alapított költségvetési szerv esetén – a jogszabályban megjelölt alapítási időpontot megelőzően – a költségvetési szerv alapításáról alapító okiratot is ki kell adni.

Költségvetési szervek 2. Áht. 7/A. § Költségvetési szerv akkor alapítható, ha a közfeladat alaptevékenységként való ellátása ekként biztosítható, a működéséhez szükséges feltételek adottak, az ellátandó feladat hatékonyan teljesíthető és a költségvetési szerv működtetéséhez szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre áll. Áht. 8. § (1) Költségvetési szerv alapítására jogosult a) központi költségvetési szerv esetén az Országgyűlés, a Kormány vagy a miniszter, b) helyi önkormányzati költségvetési szerv esetén a helyi önkormányzat – a közös önkormányzati hivatal esetén a Mötv.-ben foglaltak szerint az érintett helyi önkormányzatok –, a helyi önkormányzatok társulása, a térségi fejlesztési tanács, az átalakult nemzetiségi önkormányzat, c) nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv esetén a nemzetiségi önkormányzat vagy a nemzetiségi önkormányzatok társulása, d) köztestületi költségvetési szerv esetén a köztestület

Költségvetési szervek 3. 10. § (1) A költségvetési szerv vezetője felelős a közfeladatok jogszabályban, alapító okiratban, belső szabályzatban foglaltaknak megfelelő ellátásáért, valamint a költségvetési szerv számára jogszabályban előírt kötelezettségek teljesítéséért. (2) A költségvetési szerv vezetője - helyettesítés kivételével - más költségvetési szervnél nem lehet vezető. (4) A költségvetési szerv (…) gazdasági szervezettel rendelkezik. A gazdasági szervezetet a Kormány rendeletében meghatározott képesítéssel rendelkező gazdasági vezető vezeti. (4a) A gazdasági szervezet feladatait, ha a költségvetési szerv éves átlagos statisztikai állományi létszáma a 100 főt nem éri el, a) az irányító szerv, az államháztartás önkormányzati alrendszerében az önkormányzati hivatal vagy b) az irányító szerv döntése alapján az irányító szerv irányítása alá tartozó, gazdasági szervezettel rendelkező más költségvetési szerv látja el. (5) A költségvetési szerv szervezetét, feladatai ellátásának részletes belső rendjét és módját szervezeti és működési szabályzat állapítja meg. (6) A költségvetési szerv képviseletét a költségvetési szerv vezetője látja el, amely jogkör gyakorlása jogszabályban vagy a költségvetési szerv szervezeti és működési szabályzatában foglaltak szerint – esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve – a költségvetési szerv vezetőjének helyettesére vagy más dolgozójára ruházható át.

A társadalombiztosítás fogalma Az államháztartás részét képező társadalombiztosítás a társadalom közös - biztosítási és szolidaritási elvek alapján működő - kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják. A társadalombiztosítás az öregség és betegség esetére gyakorlatilag mindenre kiterjedő államilag szervezett társadalmi szolidaritás. Jellemzői pénzügyi szempontból: Az ellátások egy része közvetlenül a kedvezményezetteknek juttatott rendszeres pénzkifizetés (pl. nyugdíj, táppénz), amellyel szemben gazdasági teljesítmény közvetlenül nem áll. Az ellátások másik része természetbeni szolgáltatás (eü. ellátások). Az ellátások meghatározott szintje és köre államilag garantált.

A társadalombiztosítás két fő biztosítási ága A társadalombiztosítás két biztosítási ága: a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás. A pénzügyi folyamatok a biztosítási ágak önálló pénzügyi alapjain: a Nyugdíjbiztosítási Alapon és az Egészségbiztosítási Alapon keresztül bonyolódnak. A két alap együttesen alkotja az társadalombiztosítási alrendszerét. Mindkét pénzügyi alap költségvetése címekre, alcímekre, előirányzat csoportokra és kiemelt előirányzatokra tagolódik. A TB költségvetését nem külön törvényben, hanem a központi költségvetéssel és az elkülönített alapok költségvetésével egy törvényben állapítja meg az Országgyűlés. A TB igazgatási szervei: A nyugdíjbiztosítás tekintetében: az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság Az egészségbiztosítás tekintetében: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár

A felosztó-kirovó rendszer A rendszer lényege, hogy az adóztatáshoz hasonlóan, a biztosítás terheit az aktuális jövedelemtulajdonosok viselik. Az egyes befizetések nem különülnek el, nincsenek önállóan nyilvántartva és nem az összes befizetés függvényben lesz meghatározva az az összeg, ami a biztosítási szolgáltatásként kifizetésre kerül. A felosztó-kirovó és a tőkefedezeti rendszer a nyugdíjbiztosítás két fő modellje. A felosztó kirovó rendszer egy nagy kalap tulajdonképpen, amibe mindenki befizet egy – a hatályos jogszabályokban – meghatározott összeget, és a kifizetésre a befizetések teljes összegétől valójában függetlenül – az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelően - fog sor kerülni. A rendszer egy adott pillanatban kifizetendő nyugdíjösszegeket nem egy már korábban felhalmozott alapból, hanem az aktuális befizetésekből, járulékokból fedezi. A rendszer működésének feltételei: Az eltartók (járulékfizetők) teherviselése (befizetései) legyen arányban az eltartottak igényeivel (a kifizetendő nyugdíjakkal). (A rendszer működését veszélyezteti, ha nő a nyugdíjasok száma és az eltartóké ezzel együtt nem nő, hanem csökken). Magas szintű társadalmi szolidaritás ( piacgazdasági verseny) E modell működtetése nem szükséges, hogy önálló alrendszer keretei között működjön, hiszen a rendszer lényege nem más, mint egy határozott felhasználási célú adóztatás.

A tőkefedezeti rendszer (2011-ig) Ha a befizetéseket hosszú távú tőkebefektetésnek tekintjük, gondoskodva ezek értékének megőrzéséről, akkor a befizetések és a kifizetett juttatások megfelelő arányosságát megvalósító rendszer alakítható ki, amelyben a befizetések az igénybevételkor is képesek biztosítani a kifizetendő szolgáltatások pénzügyi alapját. A rendszer működése a következő: nem az állami nyugdíjkasszába történik a befizetés, hanem mindenki saját számlára fizet be, ettől még ez is kötelező jellegű, (alternatív) de a befizetések itt pontosan meghatározhatók visszamenőlegesen is, a befizetések összegét befolyásolja, azokat befektetve az elért hozam is. A rendszer kiegészíthető nem kötelező, hanem önkéntes megtakarítással is (önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak). A rendszer nem az állami elosztó rendszereken, hanem magán-nyugdíjpénztárakon keresztül működött 2011-ig. (Tervezik az állami keretek közti önálló számlás rendszer bevezetését). A jelenlegi magyar társadalombiztosításban a nyugdíjbiztosítás három lábon áll: Kötelező, állami, felosztó kirovó rendszer Kötelező magánnyugdíj (aki maradt) Önkéntes magánnyugdíj

A társadalombiztosítási jogviszony jellegzetességei A társadalombiztosítási jogviszony járulékos jellegű jogviszony. Az alapjául szolgáló jogviszonnyal egy időben jön létre. A törvény erejénél fogva jön létre. A jogviszony létrejöttekor a társadalombiztosítási jogok (pl. az ellátásokra) és kötelezettségek (járulékfizetés) azonnal beállnak. Alapjogviszony lehet: munkaviszony, közszolgálati jogviszony, közalkalmazotti jogviszony., hivatásos szolgálati jogviszony A TB kötelező  nincs választási lehetőség, hogy akarja-e valaki vagy sem, a jogviszony ex lege létrejön. A TB jogviszony kiterjed a foglalkoztató és a biztosítottak jogaira és kötelezettségeire: a biztosítottak TB-rendszerébe való részvételi kötelezettségére és jogosultságaira; A foglalkoztatók fizetési kötelezettségeire; A biztosítottak fizetési kötelezettségeire; A biztosítottak TB (nyugdíj és eü.) ellátásokra való jogosultságaira – amelyet a befizetési kötelezettségek teljesítése alapoz meg.

A magán nyugdíjbiztosítás 1998 óta az „állami” nyugdíjrendszert kötelező magánnyugdíj-biztosítási rendszer egészíti ki. 2011: radikális átalakítás E jogviszony: szintén járulékos jellegű a törvény erejénél fogva jön létre kötelező tőkefedezeti elven (egyéni számlás rendszerben) működik. Magánnyugdíj bevezetése: a már foglalkoztatottak választhattak, hogy áttérnek-e, a pályakezdőknek kötelező. A fizetési kötelezettség nem szűnik meg ezzel a változással, csak átalakult. Ugyanannak az összegnek egy része továbbra is az állami TB rendszerbe kerül, míg egy másik részét valamely magán-nyugdíjpénztárba kellett befizetni. E jogviszony: szintén járulékos a törvény erejénél fogva jön létre kötelező jellegű tőkefedezeti elven (egyéni számlás rendszerben) működik.

Az elkülönített állami pénzalapok Az elkülönített állami pénzalap az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. Jelenleg öt elkülönített alap működik: Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap Nemzeti Foglalkoztatási Alap Bethlen Gabor Alap Központi Nukleáris Pénzügyi Alap Nemzeti Kulturális Alap Az alapok valójában elkülönített mellékköltségvetések, amelyek működtetése a központi költségvetéstől jelentős mértékben független, önállóan lát el állami feladatokat, amelyek ezáltal szükségessé teszik, hogy saját forrásokkal rendelkezzen. Míg 1994-ben több, mint 30 Alap működött, ma már ezekből csak 5 maradt.

Az elkülönített állami pénzalapok jellemzői, létrehozataluk feltételei Alapot létrehozni csak törvénnyel lehet, amelyben meg kell határozni az alap rendeltetését, bevételi forrásait, a teljesíthető kiadások körét, valamint az alappal való rendelkezésre jogosult, a felhasználásért felelős minisztert. Az alap létrehozásának feltétele, hogy a meghatározott feladatok állami ellátásához részben célzott adójellegű befizetések, államháztartáson kívülről származó források legyenek közvetlenül hozzárendelhetők. Az alappal való rendelkezésre jogosult és a felhasználásért felelős miniszter gondoskodik arról, hogy az alap felhasználása más alapokkal összehangoltan történjen. Az alapot a hasonló vagy kapcsolódó célú, rendeltetésű fejezeti kezelésű előirányzatokkal is - a Kormány rendelete szerint - összehangoltan kell felhasználni. Az Országgyűlés a költségvetési és zárszámadási törvényjavaslat részeként hagyja jóvá az alap - bevételeit és kiadásait az alap működéséről szóló törvényben meghatározott jogcímenként, illetve összevont jogcímenként bemutatott - költségvetését és zárszámadását.

Az önkormányzatok Alaptörvényben rögzített feladatai, jogai 32. cikk (1) A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között e) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat; f) meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik; g) e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel kötelező feladatai ellátásának veszélyeztetése nélkül vállalkozást folytathat; h) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről;

Az önkormányzatok költségvetésének általános szabályai A települési önkormányzat költségvetése és a nemzetiségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás helyi szintje. Az Országgyűlés a költségvetési törvényben meghatározza a helyi önkormányzatok központilag szabályozott adókból származó részesedését, a helyi önkormányzatok normatív központi költségvetési hozzájárulásai címeit és összegét, a helyi önkormányzatoknak juttatandó címzett, cél- és egyéb támogatásokat, valamint megállapítja a helyi önkormányzatokat, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatokat megillető támogatások elosztási és folyósítási rendjét. 37. § (1) A települési önkormányzatot illeti meg a) a gépjárműadóról szóló törvény alapján a belföldi gépjárművek után a települési önkormányzat által beszedett adó 40%-a és b) a gépjárműadóhoz kapcsolódó bírságból, pótlékból és végrehajtási költségből származó bevétel 100%-a. (2) A termőföld bérbeadásából származó jövedelem utáni – a települési önkormányzat által beszedett – személyi jövedelemadó 100%-a a földterület fekvése szerinti települési önkormányzatot illeti meg. 38. § (1) A települési önkormányzatot illeti meg a) a települési önkormányzat jegyzője által jogerősen kiszabott környezetvédelmi bírság 100%-a, b) fővárosi és megyei kormányhivatal által a települési önkormányzat területén – a veszélyhelyzet kihirdetését megalapozó eseménnyel összefüggésben jogerősen kiszabott környezetvédelmi bírságok kivételével – kiszabott, és abból befolyt környezetvédelmi bírságok összegének 30%-a, c) a közúti közlekedésről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott jogsértésre (a továbbiakban: közlekedési szabályszegés) tekintettel kiszabott – a bírságot kiszabó szervre tekintet nélkül – közigazgatási bírság behajtásából, illetve végrehajtásából származó bevétel 40%-a, ha a behajtást, illetve a végrehajtást a települési önkormányzat jegyzője önkormányzati adóhatósági jogkörében eljárva foganatosította és d) a települési önkormányzat területén a közlekedési szabályszegések után a közterület-felügyelő által kiszabott közigazgatási bírság behajtott összegének 100%-a. (2) A szabálysértési pénz- és helyszíni bírság, valamint a közigazgatási bírság végrehajtását kérő szerv költségminimum megelőlegezésére nem köteles.

Az önkormányzatok költségvetési bevételei Az önkormányzat a feladatai ellátásának feltételeit saját bevételekből, átengedett központi adókból, más gazdálkodó szervektől átvett bevételekből (esetleges), központi költségvetési normatív hozzájárulásokból, valamint címzett, cél és kiegészítő támogatásokból teremti meg.

A saját bevételek Saját bevételek: a) a helyi adók; b) saját tevékenységből, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék kamat és bérleti díj; c) átvett pénzeszközök; d) törvény alapján az önkormányzatot megillető illeték, bírság, díj; e) az önkormányzat és intézményei egyéb sajátos bevételei.

Az átengedett központi adók Az Országgyűlés által külön törvényben átengedett központi adók: a) a magánszemélyek jövedelemadójának meghatározott része (mára nagyon leszűkült), b) az egyéb megosztott adók (Pl. gépjárműadó 40%).

A normatív állami támogatások Az Országgyűlés normatív költségvetési hozzájárulást állapít meg a települések különböző mutatók alapján. A központi költségvetésben meghatározott összeg felhasználásra vonatkozó kötöttség nélkül, közvetlenül megilleti a helyi önkormányzatokat, illetőleg a törvény által meghatározott körben a feladatot ellátó önkormányzatot. I. A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK MŰKÖDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS TÁMOGATÁSA 1. A települési önkormányzatok működésének támogatása Önkormányzati hivatal működésének támogatása b) Településüzemeltetéshez kapcsolódó feladatellátás alaptámogatása ba) A zöldterület-gazdálkodással kapcsolatos feladatok ellátásának alaptámogatása bb) Közvilágítás fenntartásának alaptámogatása bc) Köztemető fenntartással kapcsolatos feladatok alaptámogatása bd) Közutak fenntartásának alaptámogatása c) Egyéb önkormányzati feladatok támogatása d) Lakott külterülettel kapcsolatos feladatok támogatása e) Üdülőhelyi feladatok támogatása 2. Nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz ártalmatlanítása 3. Határátkelőhelyek fenntartásának támogatása 4. Megyei önkormányzatok feladatainak támogatása II. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK EGYES KÖZNEVELÉSI FELADATAINAK TÁMOGATÁSA 1. Óvodapedagógusok és az óvodapedagógusok nevelőmunkáját közvetlenül segítők bértámogatása 2. Óvodaműködtetési támogatás 3. Társulás által fenntartott óvodákba bejáró gyermekek utaztatásának támogatása III. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK SZOCIÁLIS, GYERMEKJÓLÉTI ÉS GYERMEKÉTKEZTETÉSI FELADATAINAK TÁMOGATÁSA 1. Szociális ágazati összevont pótlék 2. A települési önkormányzatok szociális feladatainak egyéb támogatása 3. Egyes szociális és gyermekjóléti feladatok támogatása 4. A települési önkormányzatok által biztosított egyes szociális szakosított ellátások, valamint a gyermekek átmeneti gondozásával kapcsolatos feladatok támogatása 5. Intézményi gyermekétkeztetés támogatása 6. A rászoruló gyermekek szünidei étkeztetésének támogatása 7. Kiegészítő támogatás a bölcsődében, mini bölcsődében foglalkoztatott, felsőfokú végzettségű kisgyermeknevelők és szakemberek béréhez IV. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK KULTURÁLIS FELADATAINAK TÁMOGATÁSA 1. Könyvtári, közművelődési és múzeumi feladatok támogatása 2. A települési önkormányzatok által fenntartott, illetve támogatott előadó-művészeti szervezetek támogatása

A normatív állami támogatások I. A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK MŰKÖDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS TÁMOGATÁSA 1. A települési önkormányzatok működésének támogatása Önkormányzati hivatal működésének támogatása b) Településüzemeltetéshez kapcsolódó feladatellátás alaptámogatása (zöldterület-gazdálkodással kapcsolatos feladatok, közvilágítás, köztemető, közutak fenntartásának alaptámogatása c) Egyéb önkormányzati feladatok támogatása d) Lakott külterülettel kapcsolatos feladatok támogatása e) Üdülőhelyi feladatok támogatása 2. Nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz ártalmatlanítása 3. Határátkelőhelyek fenntartásának támogatása 4. Megyei önkormányzatok feladatainak támogatása II. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK EGYES KÖZNEVELÉSI FELADATAINAK TÁMOGATÁSA 1. Óvodapedagógusok és az óvodapedagógusok nevelőmunkáját közvetlenül segítők bértámogatása 2. Óvodaműködtetési támogatás 3. Társulás által fenntartott óvodákba bejáró gyermekek utaztatásának támogatása III. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK SZOCIÁLIS, GYERMEKJÓLÉTI ÉS GYERMEKÉTKEZTETÉSI FELADATAINAK TÁMOGATÁSA 1. Szociális ágazati összevont pótlék 2. A települési önkormányzatok szociális feladatainak egyéb támogatása 3. Egyes szociális és gyermekjóléti feladatok támogatása 4. A települési önkormányzatok által biztosított egyes szociális szakosított ellátások, valamint a gyermekek átmeneti gondozásával kapcsolatos feladatok támogatása 5. Intézményi gyermekétkeztetés támogatása 6. A rászoruló gyermekek szünidei étkeztetésének támogatása 7. Kiegészítő támogatás a bölcsődében, mini bölcsődében foglalkoztatott, felsőfokú végzettségű kisgyermeknevelők és szakemberek béréhez IV. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK KULTURÁLIS FELADATAINAK TÁMOGATÁSA 1. Könyvtári, közművelődési és múzeumi feladatok támogatása 2. A települési önkormányzatok által fenntartott, illetve támogatott előadó-művészeti szervezetek támogatása

A céltámogatások Az Országgyűlés meghatározza a társadalmilag kiemelt célokat. E célokhoz kapcsolódó támogatások mértékét és feltételeit törvény tartalmazza. A helyi önkormányzatok egyedileg és közösen is igényelhetnek céltámogatást. A feltételeknek megfelelő önkormányzat a céltámogatásra jogosult. A céltámogatás kizárólag az adott célra használható fel.

A címzett támogatások Az Országgyűlés egyes nagy költségigényű beruházási feladatok megvalósítására meghatározott helyi önkormányzatoknak címzett támogatást nyújthat. A címzett támogatás kizárólag a meghatározott célra fordítható. Mértéke: a beruházás egyéb forrásból nem fedezett részére igényelhető. Nem alanyi jogon jár, az Országgyűlésnek mérlegelési joga van.

A kiegészítő (címzett és cél-) támogatások I. Működési célú támogatások 1. Lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatása 2. A kéményseprő-ipari közszolgáltatás helyi önkormányzat általi ellátásának támogatása 4. A kötelezően ellátandó helyi közösségi közlekedési feladat támogatása 5. A települési önkormányzatok helyi közösségi közlekedésének támogatása 8. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz ideiglenes begyűjtésére kijelölt közérdekű közszolgáltató meg nem térülő költségeinek támogatása 9. A települési önkormányzatok szociális célú tüzelőanyag vásárlásához kapcsolódó támogatása II. Felhalmozási célú támogatások 1. Kompok, révek fenntartásának, felújításának támogatása 2. Önkormányzati feladatellátást szolgáló fejlesztések 3. Óvodai kapacitásbővítést célzó beruházások támogatása 4. Közművelődési érdekeltségnövelő támogatás, muzeális intézmények szakmai támogatása III. Önkormányzatok rendkívüli támogatása V. Vis maior támogatás

A helyi önkormányzat költségvetése A helyi önkormányzat a költségvetését önállóan, költségvetési rendeletben állapítja meg. 23. § (2) A helyi önkormányzat költségvetése tartalmazza a) a helyi önkormányzat költségvetési bevételi előirányzatait és költségvetési kiadási előirányzatait) működési bevételek és működési kiadások, felhalmozási bevételek és felhalmozási kiadások, kiemelt előirányzatok, és kötelező feladatok, önként vállalt feladatok és államigazgatási feladatok szerinti bontásban, b) a helyi önkormányzat által irányított költségvetési szervek költségvetési bevételi előirányzatait és költségvetési kiadási előirányzatait kiemelt előirányzatok, kötelező feladatok, önként vállalt feladatok és államigazgatási feladatok szerinti bontásban, c) a költségvetési egyenleg összegét működési bevételek és működési kiadások egyenlege és a felhalmozási bevételek és a felhalmozási kiadások egyenlege szerinti bontásban, d) a költségvetési hiány belső finanszírozására szolgáló, (…) finanszírozási bevételi előirányzatokat, e) a d) ponton túli költségvetési hiány külső finanszírozására vagy a költségvetési többlet felhasználására szolgáló finanszírozási bevételi előirányzatokat és finanszírozási kiadási előirányzatokat, f) a költségvetési év azon fejlesztési céljait, amelyek megvalósításához a Gst 3. § (1) bekezdése szerinti adósságot keletkeztető ügylet megkötése válik vagy válhat szükségessé, az adósságot keletkeztető ügyletek várható együttes összegével együtt, g) a Gst 3. § (1) bekezdése szerinti adósságot keletkeztető ügyletekből és az önkormányzati garanciákból és önkormányzati kezességekből fennálló kötelezettségeit az adósságot keletkeztető ügyletek futamidejének végéig, illetve a garancia, kezesség érvényesíthetőségéig, és a Gst 45. § (1) bekezdés a) pontjában kapott felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban meghatározottak szerinti saját bevételeit, és h) a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket, (…). (3) A költségvetési rendeletben elkülönítetten szerepel az évközi többletigények, valamint az elmaradt bevételek pótlására szolgáló általános tartalék és céltartalék.

A helyi önkormányzat költségvetése II. 24. § (2) A jegyző, a költségvetési rendelet-tervezetet a hároméves középtávú terv szerinti tervszámoknak megfelelően készíti elő. A tervszámoktól csak a külső gazdasági feltételeknek a tervszámok elfogadását követően bekövetkezett lényeges változása esetén térhet el, az eltérést és annak indokát a költségvetési rendelet-tervezet indokolásában ismertetni kell. (3) A jegyző által előkészített költségvetési rendelet-tervezetet a polgármester február 15-éig, ha a központi költségvetésről szóló törvényt az Országgyűlés a naptári év kezdetéig nem fogadta el, a központi költségvetésről szóló törvény hatálybalépését követő 45. napig nyújtja be a képviselő-testületnek.

Átmeneti gazdálkodás, ex-lex Áht. 25. § (1) Ha a költségvetési rendeletet a képviselő-testület a költségvetési évben legkésőbb március 15-ig nem fogadta el, az átmeneti gazdálkodásról rendeletet alkot, amelyben felhatalmazást ad, hogy a helyi önkormányzat és költségvetési szervei a bevételeiket folytatólagosan beszedhessék, kiadásaikat teljesítsék. (2) Az átmeneti gazdálkodásról szóló rendeletben meg kell határozni a felhatalmazás időtartamát. A felhatalmazás az új költségvetési rendelet hatálybalépésének napján megszűnik. (3) Ha a képviselő-testület a költségvetési rendeletet a költségvetési év kezdetéig vagy az átmeneti gazdálkodásról szóló rendelet hatályvesztéséig nem alkotta meg, és az átmeneti gazdálkodásról rendeletet nem alkotott, vagy az átmeneti gazdálkodásról szóló rendelet hatályát vesztette, a polgármester jogosult a helyi önkormányzatot megillető bevételek beszedésére és az előző évi kiadási előirányzatokon belül a kiadások arányos teljesítésére.

Költségvetés módosítása Áht. 34. § (1) A helyi önkormányzat költségvetési rendeletében megjelenő bevételek és kiadások módosításáról, a kiadási előirányzatok közötti átcsoportosításról a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel a képviselő-testület dönt. (2) A helyi önkormányzat költségvetési rendelete a polgármester számára lehetővé teheti a helyi önkormányzat bevételeinek és kiadásainak módosítását és a kiadási előirányzatok közötti átcsoportosítást. (3) A helyi önkormányzati költségvetési szerv bevételi előirányzatai és kiadási előirányzatai a Kormány rendeletében meghatározott esetben a helyi önkormányzati költségvetési szerv saját hatáskörében módosíthatóak, a kiadási előirányzatok egymás között átcsoportosíthatóak. (4) A képviselő-testület a (2) és (3) bekezdés szerinti előirányzat-módosítás, előirányzat-átcsoportosítás átvezetéseként – az első negyedév kivételével – negyedévenként, a döntése szerinti időpontokban, de legkésőbb az éves költségvetési beszámoló elkészítésének határidejéig, december 31-i hatállyal módosítja a költségvetési rendeletét. Ha év közben az Országgyűlés – a helyi önkormányzatot érintő módon – a (…) támogatások költségvetési kiadási előirányzatait zárolja, azokat csökkenti, törli, az intézkedés kihirdetését követően haladéktalanul a képviselő-testület elé kell terjeszteni a költségvetési rendelet módosítását.

A költségvetési beszámoló Az év végi költségvetési beszámoló az önkormányzat zárszámadása. Áht. 91. § (1) A helyi önkormányzat költségvetésének végrehajtására vonatkozó zárszámadási rendelet tervezetét a jegyző készíti elő és a polgármester terjeszti a képviselő-testület elé úgy, hogy az a képviselő-testület elé terjesztését követő 30napon belül, de legkésőbb a költségvetési évet követő ötödik hónap utolsó napjáig hatályba lépjen. A zárszámadási rendelet tervezetével együtt a képviselő-testület részére tájékoztatásul be kell nyújtani a kincstár ellenőrzése keretében a helyi önkormányzat éves költségvetési beszámolójával kapcsolatosan elkészített jelentését. (2) A zárszámadási rendelettervezet előterjesztésekor a képviselő-testület részére tájékoztatásul a következő mérlegeket és kimutatásokat kell bemutatni: a) a 24. § (4) bekezdése szerinti mérlegeket, kimutatásokat azzal, hogy az előirányzat felhasználási terven a pénzeszközök változásának bemutatását kell érteni, b) a helyi önkormányzat adósságának állományát lejárat, a Gst. 3. §-a szerinti adósságot keletkeztető ügyletek, bel- és külföldi irányú kötelezettségek szerinti bontásban, c) a vagyonkimutatást, és d) a helyi önkormányzat tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek működéséből származó kötelezettségeket, a részesedések alakulását.

Az önkormányzatok ellenőrzése Az ellenőrzés fajtái: Számvevőszéki ellenőrzés: külső ellenőrzés: támogatások felhasználása, adóztatási tevékenység, illetékhivatalok tevékenysége. Csak törvényességi ellenőrzés! Kincstári ellenőrzés Belső ellenőrzés A pénzügyi bizottság a) véleményezi az éves költségvetési javaslatot és a végrehajtásáról szóló féléves, éves beszámoló tervezeteit; b) figyelemmel kíséri a költségvetési bevételek alakulását, különös tekintettel a saját bevételekre, a vagyonváltozás (vagyon növekedés, -csökkenés) alakulását, értékeli az azt előidéző okokat; c) vizsgálja az adósságot keletkeztető kötelezettségvállalás indokait és gazdasági megalapozottságát, ellenőrizheti a pénzkezelési szabályzat megtartását, a bizonylati rend és a bizonylati fegyelem érvényesítését; d) ellátja a képviselő-testület rendeletében meghatározott feladatokat. Külső ellenőrzésre csak az Állami Számvevőszék jogosult  KEHI nem!

Az államadósság fogalma Fogalma: Az államadósság minden olyan hitelviszonyon alapuló fizetési kötelezettség, amely az államháztartás valamelyik alrendszerét terheli. 3. § (1) Adósságot keletkeztető ügylet és annak értéke: a) hitel, kölcsön felvétele, átvállalása a folyósítás, átvállalás napjától a végtörlesztés napjáig, és annak aktuális tőketartozása, b) a számvitelről szóló törvény (a továbbiakban: Szt.) szerinti hitelviszonyt megtestesítő értékpapír forgalomba hozatala a forgalomba hozatal napjától a beváltás napjáig, kamatozó értékpapír esetén annak névértéke, egyéb értékpapír esetén annak vételára, c) váltó kibocsátása a kibocsátás napjától a beváltás napjáig, és annak a váltóval kiváltott kötelezettséggel megegyező, kamatot nem tartalmazó értéke, d) az Szt. szerint pénzügyi lízing lízingbevevői félként történő megkötése a lízing futamideje alatt, és a lízingszerződésben kikötött tőkerész hátralévő összege, e) a visszavásárlási kötelezettség kikötésével megkötött adásvételi szerződés eladói félként történő megkötése - ideértve az Szt. szerinti valódi penziós és óvadéki repóügyleteket is - a visszavásárlásig, és a kikötött visszavásárlási ár, f) a szerződésben kapott, legalább háromszázhatvanöt nap időtartamú halasztott fizetés, részletfizetés, és a még ki nem fizetett ellenérték, g) hitelintézetek által, származékos műveletek különbözeteként az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-nél (a továbbiakban: ÁKK Zrt.) elhelyezett fedezeti betétek, és azok összege.

Az államadósság jellemzői Az államadósság az az összeg, amelyet az állam a pénz- illetve a tőkepiacon vesz fel pénzügyi szükségletei fedezésére. Az államadósság a modern piacgazdaságokban az állami költségvetés állandó tényezője. Az államadósság felvétele egyben az is jelenti, hogy a pénz visszafizetése a következő évek költségvetését fogja terhelni, vagyis olyan teher, amit a jövőre hárítanak át. Előnye viszont, hogy az állam rögtön pénzhez jut, amit beruházásokra fordíthat, amelyekből közvetlenül, vagy közvetve (adók útján) bevétele származik, amelyekből az adósságszolgálatot teljesítheti. A deficites gazdálkodás a modern piacgazdaságokban általános jelenség. Általános cél az államadósság összegének csökkentése, amelynek forrása vagy a kiadások csökkentése, vagy új kölcsönök felvétele lehet.

Az adósságcsökkentés 4. § (1) A központi költségvetésről szóló törvényben összegszerűen meg kell határozni az államháztartás adósságának a költségvetési év utolsó napjára tervezett értékét.

Az államadósság keletkezésének korlátozása 8. § Az állam nevében adósságot keletkeztető ügylet érvényesen csak törvény felhatalmazása alapján köthető. 9. § (1) A kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet adósságot keletkeztető ügyletet érvényesen az államháztartásért felelős miniszter előzetes hozzájárulásával köthet. E rendelkezést nem kell alkalmazni a naptári éven belül lejáró futamidejű adósságot keletkeztető ügylet igénybevételére, valamint az olyan adósságot keletkeztető ügyletre, amelyben valamennyi fél az államháztartás valamely alrendszerébe tartozó jogi személy, illetve kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet. (2) Az államháztartásért felelős miniszter a hozzájárulást abban az esetben adja meg, ha a) annak megadása – az engedélyt kérőtől függően – az államháztartás adósságának a központi költségvetésről szóló törvényben előírt mértéke teljesítését nem veszélyezteti,, b) az adósságot keletkeztető ügylet a kormányzati szektorba sorolt egyéb szervezet jogszabályban meghatározott kötelező feladata ellátásához szükséges fejlesztéshez vagy működési költséghez szükséges, és c) a hitel felhasználásával megvalósítandó fejlesztés esetében a fejlesztés kiadásainak megtérülése valószínűsíti a hitel visszafizetését, és a hitel felhasználásának átfogó közgazdasági elemzése a hitel visszafizetése szempontjából megnyugtató eredményre vezet. 10. § (1) Az önkormányzat érvényesen kizárólag a Kormány előzetes hozzájárulásával vállalhat a Ptk. szerinti kezességet és garanciát, valamint köthet adósságot keletkeztető ügyletet.

Az ÁKK Zrt. 11. § (1) Az államháztartás központi alrendszere finanszírozási igényének teljesítése és adósságának kezelése érdekében végzett pénzügyi műveletekről az államháztartásért felelős miniszter az ÁKK Zrt. útján gondoskodik. (2) Az ÁKK Zrt. egyszemélyes zártkörűen működő részvénytársaság, részvényei (…) forgalomképtelenek. (3) Az ÁKK Zrt. tulajdonosa az állam, amelynek nevében az alapításhoz és a tulajdonosi jogok gyakorlásához kapcsolódó jogokat az államháztartásért felelős miniszter gyakorolja (…) . (4) Az ÁKK Zrt. működésére (…) a Ptk. gazdasági társaságokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

Az ÁKKZrt. 13. § (1) A központi költségvetés költségvetési hiányának finanszírozása érdekében az államháztartásért felelős miniszter az ÁKK Zrt. útján a) a központi költségvetésről szóló törvény felhatalmazása alapján szervezi az (…) állampapír-kibocsátást, hitelfelvételt és adósság-átvállalást, b) elkészíti a központi költségvetés éves és középtávú finanszírozási tervét, kidolgozza az a) pont szerinti adósság finanszírozási stratégiáját, c) gondoskodik az államháztartás központi alrendszere adósságának (…) kifizetéséről, d) a központi költségvetésről szóló törvény felhatalmazása alapján (…) gondoskodik a központi költségvetés fizetőképességének fenntartásáról, valamint az állam átmenetileg szabad pénzeszközeinek kezeléséről, e) szervezi a másodlagos állampapír-piacot, f) a másodlagos állampapír-piacon sajátszámlás kereskedést, értékpapír kölcsönzést, repó és fordított repó műveleteket végez, valamint azonnali, határidős, fedezeti, csere és származtatott ügyleteket köt, továbbá letétkezelési és letéti őrzési feladatokat lát el, g) elemzi az a) pont szerinti adósságszolgálat és az állampapírpiac folyamatait, h) közreműködik az államadósság számításában, tájékoztatást ad az államháztartás központi alrendszere adósságának (…) alakulásáról, az állampapírpiac folyamatairól, i) véleményezi az egyedi állami kezességvállalás, garanciavállalás mellett nyújtott hitelek és kibocsátott kötvények feltételeit, j) hitel-betét műveleteket végez, k) közreműködik az állami kezesség, garancia melletti hitel- és kölcsönfelvétellel, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátással kapcsolatos feladatok ellátásában.

Az államadósság jogának alakulása 1867: a kiegyezés során az önálló magyar költségvetés vette át a régi osztrák államadósságok után elvállalt terhek egy részét. Állami számvitelről szóló 1897. évi XX. törvény: a Kormány csak az Országgyűlés felhatalmazása alapján vállalhat államadósságot. 1920, 1924: kényszerkölcsönök  Trianoni békeszerződésből fakadó kényszeradósságok fedezésére. 1924: gazdasági stabilizáció: népszövetségi kölcsön felvétele. 1947-48: Párizsi békeszerződés: kényszeradósság (jóvátételi és kártérítési kötelezettség). 1949: a Kormány rendelete alapján a Szövetséges és Társult hatalmak elleni háború pénzügyi támogatása céljából az 1944. XII. 22. előtt kibocsátott államkötvényekre semmilyen szolgáltatást nem volt szabad teljesíteni. 1945 után a pénzügyminiszter kapott törvényi felhatalmazást a kölcsönök felvételére 1952-ig. 1952-től a minisztertanács állapította meg az államkötvény-kibocsátás feltételeit. A kölcsönfelvétel/kötvénykibocsátás ellenére hivatalosan a központi költségvetés 1967-ig mindig többlettel zárt. Az államadósság 1986-tól tér vissza a költségvetési törvénybe. A jelenlegi szabályozás a 2011-ben elfogadott államháztartási törvényen alapul. 6) Ezzel az állam jelentős összegű adósságtól szabadult meg.

Az Állami Számvevőszék és az MNB feladatai Az Állami Számvevőszék feladatai: Az Állami Számvevőszék ellenőrzi a költségvetés hitelfelvételeit, azok felhasználását és törlesztését. Az Állami Számvevőszék ellenőrzi a Magyar Nemzeti Banknak az államháztartással való hitelkapcsolatait. A Magyar Nemzeti Bank és az államháztartás: Az MNB és az államháztartás között hitelkapcsolat nem állhat fenn, de az állam megbízása alapján az MNB közreműködhet az állam devizában történő hitelfelvételeiben és külföldi értékpapír-kibocsátásaiban, valamint az állam külföldi követeléseinek kezelésével, értékesítésével, behajtásával kapcsolatos feladatok ellátásában.

Reformok az államadósság jogában 1991. évi költségvetési törvény: tételesen felsorolta az államadósságok egyes elemeit, megszűnt az államadósságügy titkossága 1997-től: az MNB likviditási hitel kivételével az államháztartásnak nem nyújthat hitelt, csak a központi költségvetés lehet adós a belföldi és külföldi államadóssági hitelviszonyokban, az MNB és a költségvetés szerepének tisztázása, elkülönítése. 2001-től: - az MNB likviditási hitelt sem nyújthat a költségvetésnek.

EU-Maastrichti kritériumok A költségvetési hiány nem lehet magasabb a GDP 3 %-ánál. A teljes államadósság-állomány nem lehet magasabb a GDP 60%-ánál. Infláció: kisebb mint a három legkisebb inflációval rendelkező tagállam + 1,5% Hosszú távú kamatok: maximum a három legalacsonyabb tagállamé + 2% Nemzeti valuta stabilitása: leértékelés nélkül 2 évig az ERM sávjában marad Nemzeti valuta stabilitása: leértékelés nélkül 2 évig az ERM sávjában marad (max 15% ingadozás  +/- 7,5%)