Az erdélyi gyógyturizmus Szováta, Medve-tó Parajdi sóbánya Bálványosfürdő

A gyógyturizmusról általánosan: Az erdélyi gyógyturizmus elterjedése a sónak és a só különböző jótékony hatásainak köszönhető. Só adta kincsei mellett a gyógyvizek és az ásványvizek (vagy székelyesen borvizek) jelentik Erdély másik természeti értékét. Ebből kifolyólag Erdély szerte számos fürdőváros a gyógyvizeinek köszönhetően nyerte el méltán elismerését. A mélyből feltörő ásványokban gazdag gyógyvíz évszázadok óta segít, elsősorban az idült betegségek enyhítésében, kezelésében. Erdélyben a legfontosabb gyógyturisztikai látványosságok: Szováta, Parajd, Tusnádfürdő, Bálványosfürdő, Borszék, Sugásfürdő, Vízakna, Szentegyháza, Félixfürdő, Herkulesfürdő.

Szováta, Medve-tó: A Medve-tó (románul: Lacul Ursu): Romániában, Erdélyben, Maros megyében, Szovátán található sókarszton létrejött heliotermikus tó, 1 875-ben keletkezett, a világ legnagyobb heliotermikus tava. Alakja kiterített medvebőrre hasonlít, innen származik a neve. Sótartalmaa a felszínen 100 g/l, mélyebben 220-300 g/l. Vize a helioterm jelenség következtében 35°CC-ra is felmelegszik 2 mm mélységig; de a tó kialakulásakor legmelegebb rétegében 80°C-ot is mértek. Hőmérséklete a beömlő édesvíz és a fürdőzők miatt csökkent. A tó vizét a múlt század óta használják a meddőség gyógyítására, de ajánlják különböző reumatikuss és gyulladásos betegségek kezelésére is.

Parajdi sóbánya: A parajdi sóbánya az erdélyi Parajd közelében található. A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sótömzs maga 1,2 km × 1,4 km átmérőjű, enyhén ellipszis alakú és 2700 m mélységbe gyökerezik. Több száz jövő-év kibányászható sóját rejti magába, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája. A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve "székely sónak" nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek (= "Sóvidék"), munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének.

Bálványosfürdő: Bálványosfürdő (románul Băile Bálványos, németül Bad Götzenburg): Torja településhez tartozik, attól tíz kilométerre, Romániában Kovászna megyében. Üdülőtelep, amelynek nincs állandó lakossága. Kézdivásárhelytől 20 km-re északnyugatra a Torja-patak völgyfőjében fekszik. Nevét onnan kapta, hogy építtetője az Aporok őse a hagyomány szerint a pogányok legyőzése után ide vonult vissza az ősi isteneket imádni. Vára a hagyomány szerint már Szent István idejében állt, de először csak 1360-ban említik. A várat valószínűleg az Apor család építtette a 13. században. A székelyek két ízben is elűzték a tatárokat falai alól. A 17. század közepén elhagyták, majd a Lengyelországba menekülő Apor András felrobbanttatta. A település a trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1990-től 1996-ig itt tartották a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet, amelyet később áttettek Tusnádfürdőre.

Készítették: Feleki Gellért Szélyes Hunor Kovács Gergely Péter Bálint