A korai felismerés és a státuszdiagnózis jelentősége és konzekvenciái a nyelv- és beszédfejlődési zavarral küzdő gyermekek logopédiai terápiájában Konzulens: Kovácsné Fehér Zsuzsa Társbíráló: Lőrik József

A beszéd- és nyelvfejlődési zavar (specific language impairment) meghatározása „Az SLI vezető tünete a nyelvi sérülés, amely minden egyéb, nonverbális területen potenciálisan megnyilvánuló probléma mértékét aránytalanul felülmúlja. Az egyénekre jellemző tüneti kép nagyfokú heterogenitása mellett közös vonásként megállapítható, hogy a beszédfejlődés folyamán a közlési szándék és a nyelvi formák alkalmazásának színvonala között jelentős különbség áll fent. Ez az eltérés hároméves korra felhívó jellegűvé, az ezt követő szakaszokban pedig egyre feltűnőbbé, a környezet számára egyre aggasztóbbá válik.” (Gerebenné, 1995)

Patolingvisztikai szempontú osztályozás (KAUSCHKE – SIEGMÜLLER, 2002)

Az SLI Leonardi kritériumai: a késés, amely a nyelvfejlődési elmaradásra utal a plató, amely a mindenkori életkori átlagnak megfelelő nyelvi szinthez való felzárkózás elérhetetlenségét fejezi ki, azt, hogy ezek a gyermekek átlagos teljesítményre soha nem lesznek képesek, a profilbeli eltérés, azaz az egyes nyelvi területek, szintek a tipikustól eltérő fejlődési profilt mutatnak, az „abnormális” hibagyakoriság, amely a tipikus fejlődésben is előforduló hibák igen magas arányát is jelenti, a minőségi eltérés, azaz a tipikus fejlődésben egyáltalán nem ismert nyelvi jelenségek előfordulása. (Leonard 1998)

Hipotéziseim: A nyelvfejlődési zavarok, jellemzően nem a korai életszakaszban kerülnek felismerésre. A késői felismerés miatt az érintett gyermekek nem jutnak hozzá időben a megfelelő ellátáshoz, terápiához. A beszéd- és nyelvi zavarral küzdő gyermekek esetében a probléma jelzése az intézményes nevelés-oktatás korai időszakában történik. A probléma jelzése az esetek döntő többségében a pedagógusok kezdeményezésére valósul meg, jellemzően azokban az esetekben, amikor a gyermek/tanuló kifejező beszéde (is) érintett, illetve amikor már szorongásos vagy egyéb viselkedésbeli tünetet eredményez. A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek és terápiájában csak alkalomszerűen vesz részt logopédus képzettségű szakember. Fejlesztésüket jellemzően fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus látja el, nem jutnak logopédiai terápiához a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek/tanulók.

A vizsgálat módszere 20 sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló vizsgálati dokumentációja - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Székhelyintézmény, Tanulási Képességet Vizsgáló és Szakértői Bizottság (olyan sajátos nevelési igényű, beszédfogyatékos gyermek/tanuló, aki az alapvizsgálat diagnózisa szerint nyelvi zavarral küzd) – szakértői mintavételi eljárás 20 beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló vizsgálati dokumentációja - Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Karcagi Tagintézménye ( véletlenszerű kiválasztással) – „hólabda” módszer Elemszámot tekintve nem reprezentatív minta – kritikus változókat tekintve reprezentatív beavatkozás-mentes vizsgálati módszer - A vizsgálatban szereplő személyekkel, közvetett és közvetlen módon sem kerültem személyes kapcsolatba, kizárólag archivált irattári anyagokat használtam az adatgyűjtéshez. Vizsgált dokumentáció a gyermekek/tanulók alap-, illetve felülvizsgálatára irányuló vizsgálati kérelem, a vizsgálati dokumentáció (anamnézis, szakorvosi vizsgálatok dokumentációja, vizsgálati jegyzőkönyv, szakértői vélemény, a vizsgálati személyek munkái)

Köszönöm a figyelmet!