Katonaélet az 1950-es években Császár János visszaemlékezései alapján Készítette: Császár Orsolya 2016

Császár János Nagykamarás Szül.: október novemberében vonult be katonának –Keszthely, később Szeged A kötelező alapkiképzés után a hadtáp műhelybe kerül a mesteremberekhez 1953 novemberében szerelt le

Füzetek Katonaélet filmcímekben Humoros írások Emlékversek Korabeli ismert nóták, versek

Humoros költemények Katonaság  Film cím Század parancsnok  Kőszív Század szolgálat vezető  Bagdadi tolvaj Század napos  Ezerarcú hős Ébresztő  Csendháborítás Parancs kihirdetés  Úri muri Riadó  Egy bolond százat csinál Gyengélkedő katona  Képzelt beteg Eltávozást kérők  Bátor emberek Eltávozásról késők  A virradat küldöttei Vacsora  Hol volt hol nem volt Katona lányok  Angyalok a tűzvonalban Levélírás óra közben  Csak a papa meg ne tudja Parancsnoki iroda  Behajtani tilos WC takarítás  Titkos megbízatás Táborépítés  Első fecskék

Humoros költemények Zászlóalj napi parancs Legutóbbi szemlém alkalmával tapasztaltam azt, hogy a legénységgel való bánásmód sok kívánságot hoz maga után. Ennek orvoslására megparancsolom, hogy a legénységnél az ébresztő nem 5-kor, hanem 8 órakor történjen meg. De nem kürt szóval mint eddig, hanem az Operaház művész együtteséből alakult énekkar játsszon. Az őrmester és a kapitány nem visz engem riportra című darabot. Egy őrmester kezeiket csókolom köszöntéssel lép be a szobába és egy pohár rumot nyújt át mindenkinek. [...] Takarodó után egy alezredes mezítláb jár a folyosón, minden szobába bemegy, ahol az alvókat kitakarva találja azt gondosan betakarja, de úgy hogy az fel ne ébredjen. Utána csókot intve kivonul a szobából. Ezen parancsom végrehajtásáért a mindenkori napos tisztet teszem felelőssé…

Emlékversek Emlékvers Nincsen annyi tenger csillag az égen, Mint ahányszor eszembe jutsz te nékem. Ha te engem igaz szívvel szeretnél, Nagyobb lenne, mélyebb lenne szerelmem a tengernél. Emlékvers Szívemből szeretlek Egyetlen virágom Remény csak te vagy Ezen a világon Teérted minduntalan Lángol az én szívem. Elolvasod e kis versnek Kezdő nagy betűit.

„Katonaemlékeim” „Egyesivel sorba kellett állni a raktár elé. Leterítettük a sátorlapot, a nyitott ajtón keresztül dobálták ki a ruházatot. Egy gatya, egy ing, egy nadrág, egy gimnasztorka derékszíj, ködvágó sapka és egyebek. Majd összefogtuk a sátorlap 4 sarkát egy helyiségbe bevonultunk átöltözni. De ez igen nehézkes vót, mer nem méretre adták. 39-es lábra 45-ös csizmát, 45-ös lábra 39-es csizmát. Alacsony embernek adtak olyan nadrágot, hogy a feje felett összeköthette. Akkor ugye próbáltunk átöltözni, de ott kellett összecserélgetni a ruházatot, hogy ne gatyában maradjunk. De ez teljesen nem sikerült. Majd másnap a raktárbul korrigálták a dolgot, amennyiben lehetett.”

„És másnap hajnalban 6 órakor ébresztő, le a laktanya udvarra, reggeli torna félmeztelen. Különböző testmozgások voltak, majd hogy ne fázzunk, kétszer körülzavartak a laktanya udvaron. Utána fel a mosdóba tisztálkodni, majd a körletbe ágybevetés, rendcsinálás, majd jött a reggeli. Utána kivonulás a gyakorlótérre. Ott tanultuk az – úgy mondták, hogy – alaki dolgokat. Hátraarc, menetgyakorlat, stb. [….] majd déltájban vonultunk befele a laktanyába. Már közel vótunk a laktanyához, hangzott a vezényszó: „Század állj! Hátra arc, indulás!” És a tisztelvtárs azt mondta ”Elvtársak ez nem éneklés, ez macskanyávogás! Katonának vidámnak kell lenni! Úgy énekeljenek, hogy zengjen bele a város!” Majd újra elindultunk a laktanya felé. Utána már hangosabbak vótunk, mert szerettünk vóna minél hamarabb ebédelni. Megtörtént az ebéd, utána vagy kivonulás, vagy tantermi foglalkozás. És így telt el a délután. Majd jött a vacsora, utána szabadfoglalkozás. Azt jelentette, mindenki azt csinál, amit akar. Dominózás, sakkozás, kedvesnek levelet írni, este tízkor pedig takarodó.”

„Nálunk hat hónap vót a kiképzés. Addig minden nap kivonultunk (szombat, vasárnap nem), utána akinek vót szakmája (asztalos, bognár, lópatkoló, fegyvermester és a többi) az elmehetett oda. Én csizmadia vótam, levonultam a műhelybe. Ott már sokkal könnyebb vót, elfelejtettem a reggeli tornát.”

„Nyáridőszakba táborba voltunk, sátrakba laktunk. A sátrak előtt virágágyásokat kellett csinálni. Nagyon szép sorrendben voltak a sátrak. Hoztak virágpalántát, azt el kellett ültetni és locsolgatni. Ez igaz, hogy sok kedvezményt adtak. Minden héten egyszer este mozivetítés volt. Szabadtéri. Minden vasárnap Szegedről jöttek a színészek előadást tartani. Csak azért, hogy felejtsük a várost. De ez kevésbé sikerült. Mert ottan csak a görbe akácfákat láttuk. Ez távolabb volt Szegedtől, a sándorfalvi erdőbe. Ott is vótak gyakorlatok. Egészen ősz feléig.”

„Vót egy veszélyes történet. Hát ugye ez gyepen volt, az elődeink már megcsinálták a lövészárkokat, meg nagy bunkerokat, majd 2 méter magos benn a földbe. A tetejin akácfa keresztbe, nád, meg 20 cm föld. Éjjel abba pihentünk. Felöltözve. Négyen egy bunkerba, egy volt az őr. Na most annak egyik sarkán volt egy olyan lyuk, mint a kályhacső, meg vót egy sarok, ottan tüzelgettek, egy volt fent. Na most ugye ez elbambult-e, mi-e, csak többet tett a tűzre és pillanat alatt lángba borult az egész nádtető. Majd ugye ordítás, felébredtünk, hát ég a tető felettünk. Gyorsan dobáltunk ki mindent. Hátizsákot, a köpenyt azt levettük, egyebek, úgyhogy mindent ki tudtunk menteni. Majd reggelig a lövészárokban kucorogtunk. Mert a sátrak az erdőben voltak, mi vagy 20 km-re voltunk kint a tisztáson. Ez télen vót.”

„Olyan is történt, hogy este jött a parancs, hogy kilőtték a konyhát, nem lesz vacsora. Hát akinek vót a hátizsákban száraz kenyér, az megette. Aztán majd csak másnap volt reggeli.”

Mesteremberek a katonaságnál (szíjgyártók, suszterek, szabók) Szeged, Császár János az ún. gimnasztorkában (felső ruházat) Szeged, 1953.

Köszönöm a figyelmet!