Dik má, more! Bódis Kriszta ifjúsági regényének nyelvhasználatáról Pöttyös, csíkos, indián konferencia Szakhét, 2016

– Öcccccccsém! – kiáltott fel meglepődve Carlo, amikor a telep felől jövet meglátta a Szirtes-hegy lábánál parkoló két Audi 8- ast. – Ezek meg...? – nézett a többiekre, de ők csak a vállukat vonogatták. –Honnan tudnánk? Hát a Jenci a te apád testvére, nem? Nem merték hozzátenni, hogy „vagy az igazi apád”, mert emiatt Carlo képes volt azonnal ütni. –Jeeenőőő – parodizálta Carlo nagybátyját, és közben a fiúk arcába tolta fenyegetésre emelt mutatóujját. – Jenő! Vágod? –Jenő! A Devla tegye rátok a kabátot! – változtatta el a hangját Natasa, az egyetlen lány a telepről, akit maguk közé engedtek.

Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes, pszichológus, emberjogi aktivista Könyvei: Mind csak idegenyebb úgy (JAK, 2002, versek) Kemény vaj (Magvető 2003, regény) Artista (Jelenkor 2006, regény) Carlo Párizsban (Tilos az Á Könyvek, 2014) Antológiák: Egyszer volt...(mese antológia, Csimota Kiadó, 2003) Éjszakai állatkert (antológia a női szexualitásról, 2005 Szomjas oázis (antológia a női testről, egyik szerzője, Jaffa Kiadó, 2007)

A Hétes-telep (22.oldal) B. K ban járt először a Hétes-telepen  dokumentumfilm 2007-től alkotótábor, fejlesztő programok, a higiéniai körülmények javítása, közösségfejlesztés 2013-tól ellehetetlenítik a munkáját

Cigány vagy roma? – középkori latin cinganus, a cseh Cikán, a szlovén és szerb-horvát cigan, a svéd zigenare, a német Zigeuner, a francia tzigane, illetve tsigane alakok, az olasz zingaro, a portugál cigano, a spanyol zincal, a román ţigan, a török çingene  a görög ατσιγανος ’ne érintsd meg’ – rom  jelentésváltozás: megmarad az eredeti ’házas (romani) férfi’ csupán ’férfi’ jelentésben (Grétsy et al 2011) romani : a rom főnévből képzett melléknév nőnemű alakjai (romani nyelv) (Szalai in Bartha 2007) Nem egységes! Sem a nyelv, sem a kultúra, sem az elnevezések! Az oláh cigányok romának vagy cigánynak, a romungrók és a beások többsége cigánynak nevezik magukat (a roma inkább csak píszínek gondolt). A regényben is cigányként nevezik meg magukat, a gyerekek a „C”-be járnak (44.oldal) A píszí NEM TABU! hanem „ saját előítéleteinek megmunkált meghaladása” (Bódis Kriszta)

Cigány nyelvek Magyarországon (Szalai, In Bartha 2007) + háromnyelvűek (a Magyarországra települt erdélyi cigányok román-romani- magyar)

A cigányság csoportjai (Orsós Anna In Bartha 2007)  a valóság ennél is árnyaltabb

Nyelvcsaládfa (Orsós Anna) Romani Beás

lóvé, vakerál, Devla, dzsukel a regény szereplői romungrók (hétköznapi nyelvhasználatban „muzsikus cigányok”. Nem mindenki romungró, aki túlvan a nyelvcserén, és nem mindenki muzsikus!) – a századtól a Kárpát-medencében – ma már magyarul beszélnek, korábban: kárpáti dialektus – a romungrók sajátos identitása magyar-cigány között a regény nyelvében is számtalan romani kölcsönszó van – a romani kölcsönszavak nem mind ugyanabból a dialektusból származnak vagy bizonytalan eredetűek – mivel ugyanazon közösség „veszi át” ezeket a szavakat, jelenlétüket a nyelvcseréből fakadó maradványhatásként is lehet értelmezni (Arató 2015)

A verbalitás szerepe egyes cigány közösségekben (Horváth 2002) Horváth Kata és Kovai Cecília antropológusok kutatásai egy borsodi telepen, „Gömbalján” romungrók között Megfigyeléseik a regény lapjain is megelevenednek A beszéd kitüntetett fontosságú ezekben a közösségben: – aki jól beszél, az elismert tagja a közösségnek – „szinte mindenkinek megvan a gúnyneve, mindenkit ugratnak, leszidnak apróságokért, és szüntelenül.” (Horváth 2002)  a sajátos beszéd különbözteti meg őket a magyaroktól és a „cigányabb cigányoktól”. „Mi vagyok én, paraszt, hogy ne káromkodjak?”  „cigányos beszéd” megkonstruált diskurzus

A humor, irónia, „csúnya beszéd” A humor mindig is jó eszköz volt a cigányságból fakadó sérülések kezelésére Az irónia: – a magyaroknak való megfelelés paródiája, – nem megfelelés lehetőségével való kísérletezés A „csúnya beszéd” játékos használata: a bőrszín és az öndefiniálás – „A Negró világít a szájukból meg a néger pöcse a seggükbő, mint a neoncső” -- mondja a regényben Zsuzsi nene a bűnöző cigányokra

Az ugratások Brenneis (1986) „szópárbaj”: sértések és ocsmányságok legalább két fél közötti cseréje – lehetővé teszik kényes vagy egyéb tiltott gondolatok, aggodalmak kifejezését – a versengés konvencionalizált, így veszélytelen – szerkezet: kihívás, sértés, riposzt – a közönség szerepe: bíró vagy gyönyörködés – játék! Réger (1999 In Bartha 2007): tettetett kihívással, inzultussal vagy fenyegetéssel megnyitott társalgási szekvenciák, amelyek lényegüket tekintve kétértelműek és szándékosan teremtenek bizonytalanságot (komolyan vagy viccből mondták?)

sajátos „kétnyelvűség”: kétféle nyelvváltozat – közösségen belül – a nem cigányokkal (gádzsókkal) szemben aki a „Dik a Kisjutka! Idegyöttél hazudni Gömbaljára, mert M-ben (a város, ahol lakik) már nem hiszik el neked?!” jellegű üdvözlő mondatra nem humorral reagál és megütközik a férfi nemi szervek színárnyalatairól szóló vicceken  rögtön „kényesnek”, „beképzeltnek” minősül: „magyarként” jeleníti meg magát az adott szituációban. A „magyar” eleve feltételezett tulajdonsága, hogy „nem érti a viccet”

játék a „lemagyarozással” - a különbségekkel való megvádoláson alapszik  kihívás és „behívás” az erről való diskurzusba: Hé, ezek már nem köszönnek! Ezek már magyarok lettek! Mire teszitek magatokat? A Horváth által kutatott zárt romungró közösségekben folyamatosan olyan diskurzusokat teremtenek, ahol van kihívás, de ezáltal uralják is a helyzetet (ha passzívak volnának, és nem hívnának ki senkit, vesztesek volnának, elfogadnák a társadalom által rájuk osztott szerepet) az ugratás nem idegen a regénytől sem

Ugratás és nyelvi szocializáció (Réger 1999 In Bartha 2007) korábban még a csecsemőhöz intézett beszédben is megjelent (ellentétben a magyar dajkanyelvvel): – szexuális ugratás (amikor a csecsemőt kurvának nevezi az édesanyja): a kor előrehaladtával csökken – játékos fenyegetés és szidás – az eljövendő élet jelenetei : a leendő felnőtthöz beszélnek  felkészülés a nemi szerepekre a regényben gyerekek gyakran beszólnak egymásnak (12.oldal)

a gyermekek iskolás korukra elsajátítják - és alkotó módon alkalmazzák - cigány szóbeli kultúra meghatározó jegyeit: az improvizatív előadásmódot, a párbeszédes-interaktív szövegépítést, az ugratásokra való reagálást (Réger 1987 in Bartha 2007) a nyelvi kompetenciával párhuzamosan már a kezdetektől fogva fejlesztik kommunikatív kompetenciáját is oly módon, hogy bevezetik a beszélés funkcióiba, a közösségben releváns beszédműfajokba a regény szereplői is korán bevezetődnek a felnőtt diskurzusokba gazdag verbalitás, fantázia, asszociatív gondolkodás (az iskolai nehézségek forrása: az írásbeliséggel való találkozás hiánya és az eltérő nyelvi szocializációs normák)  Ma már nem minden cigány közösségre jellemző, a fiatalabb generáció elhagyja

A regény (és nyelvhasználata) hűen tükrözi egyes zárt romungró közösségek sajátos nyelvi és kulturális szokásait – érzékeny környezetrajz kendőzetlenül őszinte: – nem fest fekete-fehér képet a szereplőkről – szleng elemek, trágárságok, hitelesen bemutatja az ugratásokat – esetenként didaktikus és bölcselkedő (leginkább a főszereplővel kapcsolatosan) – életszagúan ábrázolja a nyomort, de részben a sajátos nyelvi humor által segít feldolgozni azt, és szerethetővé teszi a karaktereket

Aki elolvassa Carlo történetét, nagyon sok olyan dolgot megérthet, amit eddig csak borzadva, idegenkedve szemlélt. Miért nem képesek a cigánygyerekek „civilizáltan” viselkedni? Miért olyan izgágák, vadak, erőszakosak, mohók, hangosak? Miért élnek koszban, miért toprongyosak, és mégis miért csillog olyan szép, eleven tűz a szemükben, hogy attól a könny kicsordul? Kik ezek a kölykök és mit gondolnak? (Böszörményi Gyula)

Lovi, a lovi, a pavlovi lovi… Őszintén, nézed a való villámat? Várod a durvát te elcseszett állat Komor itt az ország lelki leszakadó Mégis engem ad a kereskedelmi adó Kétmilliós réting, tömeghipnózis Mehetsz anyádba kritikai gnózis. Szilaj a kísérlet, fülledt pavlovi Állatok vagyunk, jobb ez, mint a lovi. Ez nem a Heti Hetes, ez a hétköznapi Hétes, haljak meg, tesó, a hetünk nem mézes. Én jó vagyok, vágod? A másik a rossz! Ne kamuzz nekem, csak őszintén ossz! Ez Borsod-Abaúj-Zemplén megye Mi tudunk itt élni, vajon neked megy-e? Egyéni voltál te is valaha, Minek kellett a média Walhalla? Állj fel, és mondd el, more, lásó? Itt minden hiába-valóság show! Egyéni voltam én is valaha Fogadj be már média Walhalla Egy Converses kreatív aranyból a szíve Istent játszik megint lazán becsal ide Ez főműsor, stabil, itt nem szabad Hogy gazdát cseréljen a gondolat Refrén: A nép nem feled / Nekem elhiheted A hétesi gyerekek üzenete: Egy Való Világ paródia

Köszönöm a figyelmet! sikos-pottyos-indian-szakhet-2016

Felhasznált irodalom Arató Mátyás (2015): Cigány jövevényszavak téves értelmezései – A romani és beás jövevényszavak alapkérdései és alapproblémái. (kézirat) Bartha Csilla, szerk. (2007): Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest (Szalai, Orsós, Réger) Böszörményi Gyula (2015): Bódis Kriszta ritkán jelentkezik új regénnyel, de amikor megteszi, az üt. Librarius. teszi-az-ut/ teszi-az-ut/ Brenneis, Donald (1986): Szócsaták. In: Cherfas, Jeremy és Lewin, Roger: Nem csak munkával él az ember. Budapest. 169—82. Grétsy Zsombor et al (2011): Cigány, roma, dzsipszi, melyik a piszi? Horváth Kata, (2008): A cigány különbségtétel. programmes.univparis3.fr/docs/Minorite/1hadastol.pdfhttp://cieh- programmes.univparis3.fr/docs/Minorite/1hadastol.pdf Horváth, Kata. (2002). “Gyertek ki nálunk, hogy jobban megismerjük egymást!”. Epizódok egy falusi magyar cigányközösség életéből. In Tér és terep. Szerk. Kovács Nóra – Szarka László, pp Budapest: Akadémiai Kovai Cecília (2015): A cigány-magyar különbségtétel és rokonság. Doktori értekezés