Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

A TUDOMÁNY VÁLTOZÁSAI: FILOZÓFIAI MODELLEK ÉS TÖRTÉNETI KUTATÁS LARRY LAUDAN, ARTHUR DONOVAN, RACHEL LAUDAN, PETER BARKER, HAROLD BROWN, JARRETT LEPLIN,

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "A TUDOMÁNY VÁLTOZÁSAI: FILOZÓFIAI MODELLEK ÉS TÖRTÉNETI KUTATÁS LARRY LAUDAN, ARTHUR DONOVAN, RACHEL LAUDAN, PETER BARKER, HAROLD BROWN, JARRETT LEPLIN,"— Előadás másolata:

1 A TUDOMÁNY VÁLTOZÁSAI: FILOZÓFIAI MODELLEK ÉS TÖRTÉNETI KUTATÁS LARRY LAUDAN, ARTHUR DONOVAN, RACHEL LAUDAN, PETER BARKER, HAROLD BROWN, JARRETT LEPLIN, PAUL THAGARD, STEVE WYKSTRA

2 1.Bevezetés Volt egy történetileg befolyásos filozófiai álláspontunk: a pozitivizmus (logikai empirizmus), amelyet mára már gyakorlatilag megcáfoltak. Van egy csomó újabb tudományelméletünk, amelyeket – bár sokan érdekesnek találnak – szinte alig ellenőriztek. nincsen jól konfirmált általános képünk a tudomány működéséről, nincsen általános helyeslést kiváltó tudományelméletünk Az 1960-as évek elejétől kezdve számos új tudományelméletet dolgoztak ki a pozitivizmus alternatívájaként; gondolunk itt N. R. Hanson, Paul Feyerabend, Stephen Toulmin és mindenekelőtt Thomas Kuhn munkásságára. Kuhnra való válaszként a hetvenes években az elméletalkotók új nemzedéke lépett a színre: I. Lakatos, L. Laudan, G. Holton, M. Hesse, J. Sneed, E. McMullin, I. B. Cohen, W. Stegmüller, D. Shapere és N. Koertge.

3 Mindezek a szerzők szemben az episztemikus biztosíték logikai vagy filozófiai ideáljaival (amelyet a pozitivista hagyomány hangsúlyozott) úgy gondolták, hogy a tudomány filozófiája a tudomány történetében gyökerezik, és felelnie kell az utóbbi előtt. A cél: Az ismeretelméletben a naturalista jelszavak hangoztatását most fel kell váltania a valóságnak, vagy pedig meg kell mondanunk az igazat arról, hogy pontosan milyen alternatív (az empirikuson kívüli) episztemikus státuszt szándékozunk tulajdonítani a tudományról szóló elméletek gyártásának. Ez az írás kezdeti lépés az előbbi irányba. A módszer: Az elméletek összehasonlításához kénytelenek vagyunk kísérletet tenni e modellek központi fogalmainak és állításainak olyan formában való felsorolására, amely eléggé pontos az ellenőrzés szempontjából, és ugyanakkor vitathatatlanul hű a szerzők szándékaihoz.

4 Nehézségek: (a) A tudomány változásainak elméleti kutatói gyakran olyan formában fogalmazzák meg nézeteiket, amely megnehezíti e nézetek empirikus következményeinek pontos azonosítását; ezzel szemben a tudományos elméleteket tipikusan olyan formákban adják elő, amelyek törekszenek empirikus következményeik hangsúlyozására, hogy bizonyítsák ellenőrizhető – nem spekulatív – jellegüket. A filozófiai elméletek ritkán rendelkeznek ezzel a motivációval. Míg a tudomány a metafizika hanyatlására általában az ellenőrzésre való törekvéssel válaszolt, addig a filozófia a nyelvi fordulat végrehajtásával és szerényebb célok megfogalmazásával reagált. (b) A változások elméleti kutatói állandóan sajátos, egyedi terminológiát alkalmaznak, ami megnehezíti annak összehasonlítását, hogy mit is állítanak, és mit tagadnak a rivális elméletek. Megoldás: (a)Ellenőrizhető állítások megállapítása (b)Gondos átfogalmazás

5 Számos követelmény vezetett bennünket a tételek megfogalmazásában. Különösen úgy tűnt számunkra, hogy: (1) A tételeket olyan nyelven kell megfogalmazni, amely viszonylag könnyűvé teszi a különböző modellek meghatározott állításai közötti összehasonlításokat. (2) A tételeknek érthetőeknek kell lenniük az egyes modellek részleteit nem ismerő olvasó számára is. (3) A tételeket egy "semleges" szótár segítségével kell megfogalmazni, amely nem feltételezi a vizsgálandó modellek egyikének apparátusát sem. Összegezve: A tételeket köznapi nyelven kell kifejezni.

6 2. Empirizmus és tudományfilozófia A történettudomány sehol sem idézett elő gyökeresebb átalakulást napjainkban, mint tudományfölfogásunkra vonatkozólag. A legújabb (’86) tudományfilozófusok azt állítják, hogy normatív elméleteik megalkotásakor erősen befolyásolta őket a történelem. Különösen Hanson, Feyerabend, Lakatos, Toulmin, Laudan, Shapere, McMullin, Hesse, Buchdahl és egy sereg más filozófus munkája létrehozott egy lazán összefüggő – leginkább a tudományfilozófia "történeti megközelítése"-ként ismert – iskolát, mely a történelmet a tudományról szóló filozófiai állítások forrásának és, legalább részben, döntőbírájának tekinti. Lakatos Kant-parafrázisa ("a tudományfilozófia a tudománytörténet nélkül üres") ennek az iskolának a jelmondatává vált. Tétel: A tudomány alapvetően olyan tevékenység, amelynek racionalitását csak időbeli működésének empirikus vizsgálatán keresztül lehet feltárni.

7 A jelen vállalkozás egyik fontos célja megkönnyíteni a történeti iskolához tartozó tudományfilozófiák ellenőrzési folyamatát azzal, hogy azokat a komoly és részletes empirikus értékelést lehetővé tevő módon fogalmazzuk meg. Végül hangsúlyoznunk kell, hogy a filozófiai modellek ellenőrzése nem egyszeri dolog. Pontosan azért, mert a múltra vonatkozó történeti nézeteinket a történészek minden egyes nemzedéke újrafogalmazza, ha valaha is megbízhatóvá akarjuk tenni az ellenőrzési folyamatot, akkor folyamatos párbeszéd szükséges a filozófusok és a tudománytörténészek között.

8 3.Az elméletek változásai és a tudománytörténet A modern tudománytörténet a felvilágosodás utolsó évtizedeiben keletkezett ama törekvés részeként, hogy megalkossák tudománynak és kulturális következményeinek általános elméletét. A XIX. században különböző háttérrel rendelkező tudósok egy úttörő csoportja (a legjelentősebbek August Comte, William Whewell, Pierre Duhem és Ernst Mach) átfogó tudományelméleteket javasoltak, amelyeket méltán tartanak klasszikusnak. Pontos és mindent felölelő tudományelméletet akartak felépíteni, és a tudomány logikájának elemzését beleszőtték történetének ismertetésébe. Ez a hagyomány nagy lendülettel folytatódott a mi századunkban. (George Sarton, Emile Meyerson, Ludwig Fleck, Hélène Metzger, J. B. Conant, Alexander Koyré, Gerald Holton, Thomas Kuhn és I. B. Cohen)

9 Az elmúlt 25 év folyamán a tudománytörténetnek sikerült a történelemtudományon belül önálló tudományágként megalapoznia magát. Míg a tudománytörténet-írás manapság nagyon magas színvonalú, közben egyre inkább elszigetelődött a neki életet adó értelmező hagyománytól. Manapság sok tudománytörténész megint tudatában van a tudomány növekedéséről szóló átfogó beszámolók szükségességének. Mielőtt azonban ilyen munkákat írnának, ki kell fejleszteni egy – a feladatnak megfelelő – analitikus nyelvet. Erre a legjobb módszer, ha komolyan vesszük a kortárs tudományelméletek értékelését és átfogalmazását. Történetileg, az elméleti elkötelezettség elkerülése a tudománytörténészek között pont akkor terjedt el széles körben, és vált kívánatosabbá, amikor a tudományfilozófiában korábban uralkodó egyetértés elkezdett felbomlani. A pozitivizmus és a visszavetítés által ajánlott értelmezési irányelv hiányában nehézzé vált a tudomány és a nem tudomány közötti különbségtétel, továbbá komolyan megkérdőjeleződött a tudomány igazságába és fejlődésébe vetett régebbi hit.

10 különösen Paul Feyerabend valamint Thomas Kuhn – voltak azok, akik a tudomány természetével kapcsolatos ortodox nézetek uralmát megrendítették, és olyan új erős modelleket javasoltak a tudományos változásokra, amelyekben a társadalmi tényezők kiemelkedő szerepet játszanak. Annak ellenére, hogy e modellekben a történet igen fontos, és hogy Kuhn elmélete nagy hullámokat vert, a történészek csak felületesen vizsgálták meg ezeknek az elméleteknek az állításait. Ennek okai: (a)A nyelv, amelyen ezek az elméletek íródtak, szakmai terminológiával terheltek. A történészek számára a modellek nagyrészt filozófiai konstrukcióknak tűnnek. (b) A második akadály az a benyomás, miszerint a különböző modellek érdemeiről folyó vita megrekedt.

11 4. Egyezések és eltérések a tudomány változásaira vonatkozó elméletek között A különböző modellek részletes következményeinek vizsgálata világosan mutatja, hogy ezek a nagyszabású modellek bizonyos problémákat mások rovására hangsúlyoznak, hogy lényeges területeken megegyeznek, és hogy a köztük lévő vita nagyjából bizonyos eléggé sajátos tárgykörökre korlátozódik. Egyezések 17 tételben Pl: (2.) Ha a kutatók egyszer elfogadtak bizonyos vezérlő feltevéseket, akkor ritkán dobják el őket egyszerűen azért, mert empirikus nehézségekkel kell szembenézniük. Ezek hajlamosak fennmaradni a negatív kísérleti vagy megfigyelési ellenőrzések dacára. Röviden: a nagyszabású elméletek értékelésében a negatív bizonyíték kevésbé fontos, mint azt általában gondolják. Ez a következtetés nyilvánvalóan ellentétben áll a régi, popperiánus ragaszkodással a cáfolat központi szerepéhez, valamint a legtöbb aktív tudós és történész józan feltevésével, mely szerint az ellenbizonyíték bármely vizsgált elméleti struktúrának elevenébe vág.

12 (9.) A vezérlő feltevéseket soha nem vetik el, hacsak nincsenek újak, melyek a helyükbe léphetnek. (16.) Az elméletek mindig szembekerülnek empirikus nehézségekkel, és sohasem vetik el őket egyszerűen ezek miatt. Általános különbségek 14 tételben. Pl: (1.) A vezérlő feltevések pontos szerkezete és funkciója, beleértve, hogy vajon explicitek-e, és hogy fokozatosan megváltoznak-e a kritika hatására. (9.) Van-e tartható különbségtétel a tudomány és a nem-tudomány között? (13). A módszertani kívánalmakat csak akkor fogalmazzák meg, ha a vezérlő feltevéseket megkérdőjelezik, vagy ez a szokásos eljárás? a kérdéses modellek mind a tudomány viszonylag hosszú távú változásaival foglalkoznak, nem pedig a napi gyakorlatával. A történeti iskola tagjai számára a kérdés nyilvánvalóan módosult, és bár sok pontban nem értenének egyet az elméletek szerkezetére vonatkozó pozitivista nézetekkel (pl. az elmélet és megfigyelés világos megkülönböztetésének lehetőségével), nem terjesztették elő a régebbi nézetek szisztematikus alternatíváját.

13 5. A tudományfejlődési modellek ellenőrzése ha egyáltalán van valami igazság a tudomány változásaival kapcsolatos modellekben, azt az egyet megtanultuk, hogy az elmélet közvetlen szembesülése az adatokkal majdnem lehetetlen, s ritkán fordulnak elő az elméletek egyértelmű konfirmációi vagy cáfolatai folytonos tapasztalati ellenőrzésre van szükség, nem pedig egyetlen egy végső, döntő kísérletre. A tudományos forradalmak természetével kapcsolatos állításokat nagyobb történeti távlat segítségével kell ellenőrizni, mint azokat az állításokat, amelyek a tudománynak az egyedi anomáliákra adott válaszaival foglalkoznak.

14 6. Szójegyzék Célok: A tudomány valamely általános episztemikus vagy kognitív célja, mint az igazság, egyszerűség, előrejelzési pontosság stb Empirikus nehézség: Az elméletet fenyegető empirikus nehézség olyan kísérleti eredmény vagy megfigyelés Példázat: A tudományos kutatás egy modellje, amely egy probléma példaszerű megoldásának formáját ölti. Globális elmélet: Nagyon általános elmélet, amely a világ alapvető alkotóelemeivel (pl. tér, idő, anyag és mozgás) foglalkozik. Vezérlő feltevések: Néhány elmélet hosszú történelmi időszakon keresztül jól megalapozott, viszonylag védett az empirikus cáfolattal szemben, széles körű alkalmazásokkal rendelkezik, és rendkívüli befolyást gyakorol különböző tudományos területekre. Ezek a világgal kapcsolatos lényegi feltevéseket és az elméletalkotáshoz valamint az elméletmódosításhoz szükséges irányelveket is tartalmaznak. példák: az arisztotelészi fizika, a newtoni mechanika, az eletro-atomizmus, a darwini evolúció, a relativitáselmélet és a kvantummechanika.

15 Jelenség: Kísérleti eredmény, amely megfigyelhető vagy észlelhetők kísérleti vagy más megfigyelési eszközökkel. Forradalom: A vezérlő feltevések egyik halmazának egy másikkal történő – hirtelen vagy fokozatos – felcserélése. Szabályok: A kutatás, az elméletértékelés és a kísérletek végrehajtási módjára vonatkozó eljárási irányelvek.

16 7. Tematikusan elrendezett tételek legtöbb esetben a tételek eléggé explicite szerepelnek a fontos művekben; ahol így van, ott megadjuk a pontos hivatkozást. Néhány esetben a tételek vagy előfeltevései annak, amit a szerző mond, vagy más módon annyira áthatják a szöveget, hogy a fontos hivatkozások felsorolása unalmas lenne. A listába belevettünk számos tételt Fleck, Holton, Campbell, Stegmüller, Cohen és Toulmin munkáiból is. Ezek nem reprezentálják e szerzők összes állítását a tudomány változásairól, csak azokat, amelyek legnyilvánvalóbb módon ellentmondanak elsődleges szerzőink állításainak. Tételek 30 fő kategóriában

17 8. Kuhn tételei A korai Kuhn narratíva: Egy tudomány fejlődését három szakaszban lehet leírni: A korai szakaszban, amelyet Kuhn paradigma előtti (preparadigmatikus) vagy éretlen szakasznak nevez, nincsen uralkodó konszenzus a vezérlő feltevésekre vonatkozóan. Fejlett szakaszában, melyet Kuhn érett szakasznak hív, a tudományt a strukturáló feltevésekre vonatkozó konszenzus egyesíti és irányítja. Kuhn egy terület vezérlő feltevéseit annak "paradigmá"-jaként jelöli meg, és a tudomány működését a paradigmatikus egyetértés időszakai folyamán "normál tudomány"-nak nevezi. Amikor az egyetértés felbomlik – ezt Kuhn "válság"-nak nevezi -, akkor a tudomány a feltevésekről szóló vita időszakán megy át, amely vitát egy a vezérlő feltevések új halmazával kapcsolatos új konszenzus kialakulása oldhatja fel. Amikor ez a feloldás végbemegy, a terület – Kuhn kifejezésével élve – „tudományos forradalmon" megy át. A fejlett szakaszba való átmenet akkor jön létre, amikor az egy területen dolgozók megegyeznek, hogy egy elméletet modellként el lehet fogadni.

18 Ahol konszenzus van a vezérlő feltevésekkel kapcsolatban, ott a kutatást az alapvető feltevések egy elfogadott halmaza vezérli, amelyben benne vannak a világegyetem létezőinek fajtáiról, ezeknek a létezőknek az alapvető tulajdonságairól, a kutatás kivitelezésének megfigyelési és elméleti technikáiról, a kutatási problémák legitim fajtáiról és a problémamegoldások értékelésének kritériumairól szóló feltevések. A kutatók végül jelentős empirikus nehézségekkel találkoznak, amelyek nem oldhatók meg a megalapozott modellek segítségével. A kérdéses problémák: (a)megoldhatók a korábban elfogadott keretek között (b)a kutatók egy alapvetően új keretet tesznek magukévá, amely nem érthető meg a régi keret kategóriáiban. A későbbi Kuhn: narratíva Kuhn későbbi munkássága tisztázza és kiterjeszti A tudományos forradalmak szerkezetét A legfontosabb újdonságok: a vezérlő feltevések elemzése, a versengő tudományos rendszerek közötti választás kritériumainak meghatározása, és egy minden tudományos változásra érvényes mintázat azonosítása.

19 Kuhn azt tartja, hogy a tudósok elméleteiket bizonyos közös normák vagy kritériumok fényében választják meg. A vezérlő feltevések halmazának legfontosabb elemei a példázatok. Ezek a kutatás során megoldott, mind az új tudósok képzésében, mind a további kutatási problémák megoldásában modellként alkalmazott problémák. Egy tudományos területet (pl. a fizikát vagy a szerveskémiát) főleg a kutatók közössége jellemez, nem pedig az általuk vallott vezérlő feltevések. Tételek Pl.: (2.)A kutatók csoportjainak, amelyek egy adott pillanatban együttvéve a tudományos közösséget képviselik, nincs szükségük egyetlen közös elemre sem, amelyet fel lehetne használni meghatározásukhoz (4.) Egy tudományos közösség azonosításának elsődleges kritériuma a tagjai által elfogadott példázatok halmaza. Pl.: a newtoni mechanika szokásos problémáinak halmaza (41.) minden közösségen kívül működő kutató nem tudományt művel Ezekből a tételekből jól látszik a fordulat szociológiai jellege

20 9. Feyerabend tételei Feyerabend hosszasan foglalkozott a globális elméletek egyik halmazáról a másikra történő átmenettel. Kitart amellett, hogy a tapasztalatok egészét újra kell értelmezni, vagy újra fel kell dolgozni az új globális elmélet fogalmi kategóriáinak fényében. Ahogy továbbfejlesztik az új globális elméletet, sok jelenséget, amelyről egyszer már azt gondolták, hogy a régebbi globális elméletek megmagyarázták, nemlétezőnek, csekély jelentőségűnek, vagy akár a régebbi globális elmélet anomáliájának fognak tekinteni. Végül Feyerabend hangsúlyozza, hogy egy globális elmélet még akkor is számos anomáliával szembesül, amikor teljesen "érett".

21 10. Lakatos tételei Lakatos tudománymódszertana az általános popperi ismeretelméleti nézőpontból nő ki. E hagyomány (és Lakatos saját munkája) szempontjából központi jelentőségű a meggyőződés, miszerint minden tudományos állítás cáfolható, hogy alapvető különbség van a tudomány és a szellemi tevékenység más formái között, hogy az ismeretelmélet fő problémája a tudás gyarapodása, és hogy az elméleteket legjobb olyan állítások halmazaiként felfogni, amelyek logikai tartalma összehasonlítható. Lakatos a tudományos elméleteket végső soron történeti és összehasonlító módon értékeli. Az egyes elméletek nagyobb "kutatási programok"-ból születnek. Minden kutatási programot a következő jellemez: (a)az alapvető feltevések egy "kemény mag"-ja, amelyet a cáfolattal szemben önkényesen védettnek tekintenek (legalább ideiglenesen); (b)a mellék- és segédfeltevésekből álló "védőöv", amely felülvizsgálható; és (c)heurisztikus irányelvek egy halmaza, amely a kutatási programban dolgozó elméletalkotót utasítja, hogyan módosítsa az elméleteket, amikor azok bajba kerülnek. A kutatási programot alkotó elméletek időbeli sorozata olyan elméleteket tartalmaz, amelyek mindegyike

22 (i)megőrzi az alapvető feltevésekből álló kemény magot, és (ii)a heurisztikus irányelvek hasznosításával jött létre elődjéből. Egy kutatási program "kemény mag"-ja és "heurisztiká"-ja nem változik. A kutatási programokat abban az esetben nevezzük "haladó"- nak, ha későbbi elméletei megmagyaráznak mindent, amit a korábbiak megmagyaráztak, és ezenfelül még néhány új tényt is. Egy kutatási programnak nem kell a területén minden tényt megmagyaráznia ahhoz, hogy haladó legyen (valójában mindig lesz sok tény, amely anomáliának tűnik számára). Egy kutatási program csak akkor jobb egy másiknál, ha egyrészt (a) mindent megmagyaráz, amit riválisa is, másrészt (b) több új tényt jelez előre.

23 11. Laudan tételei Laudan szerint a tudomány célja intellektuális problémák megoldása. A versengő elméleteket és vezérlő feltevéseket ("kutatási hagyományok") problémamegoldó hatékonyságuk alapján értékeli. Egy elmélet teljes problémamegoldó hatékonyságát úgy határozzuk meg, hogy megbecsüljük az elmélet által megoldott empirikus problémák számát és jelentőségét, majd kivonjuk belőle az elmélet által létrehozott anomáliák és fogalmi problémák számát és jelentőségét. Az elmélet elfogadásáról szóló döntés hosszú távú teljesítményén alapul.(Racionális lehet követni egy elméletetet, még akkor is, ha irracionális elfogadni) A haladás olyan elméletek elfogadásában áll, amelyek egyre jobb problémamegoldók a vezérlő feltevéseket az általuk támogatott elméletek viszonylagos problémamegoldó sikere alapján ítélik meg.

24 A vezérlő feltevéseket annyiban lehet empirikusan ellenőrizhetőnek tartani, amennyiben végső sorsuk az általuk támogatott elméletek empirikus sikerén múlik. A vezérlő feltevések halmazai rendszerint oly módon fejlődnek, hogy ugyanazon "kutatási hagyomány" korábbi és későbbi változatai alig vagy egyáltalán nem rendelkeznek közös feltevésekkel. Ritkán vagy soha nem történik meg, hogy a tudósok egyszerre változtatják meg elméleteiket, módszereiket és céljaikat. A "forradalmak" mindig ilyen fokozatosak, s nem szükséges, hogy globális összemérhetetlenségeket tartalmazzanak.


Letölteni ppt "A TUDOMÁNY VÁLTOZÁSAI: FILOZÓFIAI MODELLEK ÉS TÖRTÉNETI KUTATÁS LARRY LAUDAN, ARTHUR DONOVAN, RACHEL LAUDAN, PETER BARKER, HAROLD BROWN, JARRETT LEPLIN,"

Hasonló előadás


Google Hirdetések