Táncos, zenei anyanyelvünkről, a drámapedagógiáról A stílus kérdései a nyelv-és nemzetstratégiában. 2015. 09. 23. ELTE BTK.

Az előadások a következő témára: "Táncos, zenei anyanyelvünkről, a drámapedagógiáról A stílus kérdései a nyelv-és nemzetstratégiában. 2015. 09. 23. ELTE BTK."— Előadás másolata:

1 Táncos, zenei anyanyelvünkről, a drámapedagógiáról A stílus kérdései a nyelv-és nemzetstratégiában. 2015. 09. 23. ELTE BTK

2 Bevezetés  Az archaikus paraszti közösség embere a hagyomány védelmében állt. E hagyomány biztos értékrendet adott, fogódzókat, támpontokat biztosított.  „A népköltészet fő témái az ember sorsproblémái köré sűrűsödnek. Arról beszélnek képi nyelven, hogy az ember hogyan élhet harmóniában Istenével, a világgal, önmagával és embertársaival. Közönséges, hétköznapi jelentésű szavak és dolgok utalnak a legelvontabb kérdésekre. [ … ] A népi kultúrában e tematizálás egyik fő megjelenési közege a játék” (Gazda, 2009, 6), a táncos- zenei anyanyelv átadásának természetes közege.

3 Táncos, zenei anyanyelvünk  Kodály Zoltán (1882-1967) világszerte elismert zenepedagógiai módszere a népzenén alapul: a zenetanulás kiindulópontja zenei anyanyelvünk (a népzene), mert ez teszi lehetővé az anyanyelv és a zenei anyanyelv azonos időben történő elsajátítását, az alapvető zenei törvényszerűségek megismerését.  A táncos tudás, a tánctanulás kiindulópontja a táncos anyanyelvünk (a néptánc).  A népi mondókáknak és az énekes gyermekjátékoknak az óvodai nevelésben játszott fontossága a zenepedagógiában, Kodály tevékenységének köszönhetően vált elfogadottá.

4  A mondókák és énekes-táncos nyelvi játékaink megőrzése és továbbadása természetesen anyanyelvünk szempontjából is fontos, hiszen a nyelv tárgyi és szellemi örökségünk megőrzésének és továbbfejlesztésének köztudottan legfontosabb eszköze.  Az alapfokú zeneoktatás módszertani alapjait Forrai Katalin (1926-2004) rakta le. Mivel a kisgyermek fő tevékenysége és tanulási módja a játék, az óvodai tanterv anyagát a gyermek testi és értelmi fejlettségének megfelelően kiválasztott mondókák és énekes népi játékok kell képezzék.  ölbéli játékok, állítgatók, jártatók, sétáltatók, táncoltatók, guggolás, taps, körjátékok, kapus és hidasjátékok, stb. Katalin Forrai

5  A néptáncpedagógia ugyancsak Forrai Katalin nyomdokain haladt tovább.  A táncházmozgalomban és a táncművészetben a gyermektánc-oktatási módszerek kidolgozói – Foltin Jolán (1989, 2007), Tímár Sándor (1999), valamint tanítványaik és követőik (Budainé Balatoni Katalin, 2011) – munkásságának köszönhetően a magyar népi gyermekjáték-hagyomány kisgyermekek zenei és táncos nevelésében, ritmusérzékük, hallásuk, mozgásuk, esztétikai érzékük fejlesztésében (is) évtizedek óta fontos szerepet játszik.  E területen szintén elsősorban a hangzásra és a mozgásra, a gyermek testi és értelmi fejlettségének megfelelő egyszerű ritmus - dallam - szöveg - mozgás egységére helyezik a hangsúlyt.  A hagyományos folklór-alkotások (mondókáink, énekes-táncos népi játékaink, népdalaink, mítoszaink és meséink) szimbolikus kódrendszert őriznek.

6 A táncos/zenei anyanyelvünk elsajátításának problematikája  A magyar táncnyelvet ismerő/”beszélő” hol és hogyan tanulja meg, sajátítja el a táncos anyanyelvet? Avagy: anyanyelvünk-e a magyar táncnyelv?  Elsajátítás természetes közegben:  csecsemőkkor, gyermekkor  szülők, nagyszülők  környezet  ahol a gondolatainkat a legkönnyebben képesek vagyunk kifejezni  Elsajátítás „mesterséges” közegben:  oktatási intézmények (óvoda, iskola, népművészeti iskola)  speciális pedagógia foglalkozások (ringató, szakkör, tábor)  táncegyüttes/egyesület

7 Miért fontos elsajátítani? A tánc, az antropológiai értelemben vett mozgás a fizikai, szellemi, erkölcsi nevelés, a személyiség egészséges és eredményes fejlődésének és kibontakozásának kiváló, hatékony eszköze. Anyanyelven történő természetes boldogulás.  mozgáskoordináció, mozgáskészség, állóképesség, kondíció;  szenzomotoros készség és képességek – rimtusérzék, plasztika, dinamika, stb.  társadalmi integráció, szocializációs kapcsolódás, önkifejezés;  nevelés, magatartás, stílus;  egyéniség, egészséges önbizalom, „kiállás”, attraktivitás, improvizációs készség,  egyéni megnyilatkozás és szóbeli kifejezőkészség (oralitás, nyelvhasználat).  A nemzeti, etnikai, lokális azonosságtudat reprezentatív szimbóluma, erősítésének eszköze;  hagyományőrzés, szellemi kulturális örökségvédelem.

8  A tánc és zene, mint nyelvi eszköz, az általa közvetített információk tekintetében sokkal tömörebb a beszédnél. A népi játék a mozgás, a zenei hatások és az érzelmi motiváció tekintetében integráló, komplex fejlesztő eszközrendszer (Kun, 2012, 89- 90.).  Ezért a táncot hasznosan alkalmazhatjuk a gyermekekkel való játékos fejlesztő, drámapedagógiai, illetve pszichológiai foglalkozások során, hiszen az ének, zene, a mozgás megkönnyíti a gyermek önkifejezését.  Mint Budainé (2015) rámutat, a népi játék a paraszti kultúrában olyan tanulási folyamatot jelenített meg, amely a játékélményen keresztül biztosította a szükséges készség- és képességfejlesztő ismeretközvetítő fejlődés lehetőségét. „…ami valaha természetes közegében tudattalan tanulási folyamatként volt jelen a gyermekek életében, az ma sokszínű, kimeríthetetlen pedagógiai eszköztárként alkalmazható”.

9 ”Táncoljatok, táncoljatok, különben elvesztek….„ /Pina Bausch (1940-2009) ars poetica-ja/ II. Zabola Népzene és Néptánctábor. 2013. augusztus 7-11. Zabola

10 Felhasznált irodalom  Bali János (2012): Gondolatok Korzenszky Klára: Szerelemcsütörtök, dobszerda c. CD-je (FolkEurópa Kiadó, 2012) kapcsán. http://folkradio.hu/hir/5718;http://folkradio.hu/hir/5718  Budainé Balatoni Katalin (2011): Így tedd rá! + CD - Táncos mozgásfejlesztés az óvodában óvó- és táncpedagógusok részére. Ráckeve;  Budainé Balatoni Katalin (2015): Tüzet viszek, lángot viszek minden ember látja, Aki meg nem látja, az is kukucskálja! A népi játék mint a legkorszerűbb, leghatékonyabb és legértékesebb pedagógiai eszköz oktatáshoz, neveléshez, fejlesztéshez. www.igyteddra.hu;  Foltin Jolán (1989): Szállj elő zöldág (Játék és tánc gyermekeknek I.) Országos Közműv. Központ, Atticus, Budapest;  Foltin Jolán - Tarján T. Katalin (2007): Játék és tánc gyermekeknek. Hagyományok Háza Budapest;  Forrai Katalin (1974): Ének az óvodában. Zeneműkiadó, Budapest;  Gazda Klára (2009): A népi játékok tisztaság-képzetei Kútfő. V. 1-2. (9-10.);  Kodály. Zoltán (1951): Magyar Népzene Tára. Bartók Béla és Kodály Zoltán (szerk.). I. Gyermekjátékok. Kerényi György (szerk.) Akadémiai, Budapest 1951. Előszó, XIV.;  Korzenszky Klára (2012): Szerelemcsütörtök dobszerda CD. Kiadvány;  Kun Katalin (2012): Alapkészségek fejlesztési lehetősége a népi játékok és a néptánc tanításával Tudásmenedzsment a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának periodikája, XIII/1.;  Szőcs István (1972): Halandzsa-e az Antanténusz? Utunk, Kolozsvár 1972.2-4;  Tánczos Vilmos (2007): Szimbolikus formák a folklórban. Kairosz, Budapest;  Tímár Sándor (1999): Néptáncnyelven. Püski. Budapest