A közterület használatával kapcsolatos legfontosabb szabályok Dr. Bércesi Tamás Főosztályvezető-helyettes FMKH Törvényességi felügyeleti Főosztály

A helyi önkormányzatok széles körben gyakorolják helyi jogalkotói hatáskörüket. A jogszabályok által kötelezően előírtakon túl a helyi rendeletalkotás talán legszélesebb területét a települési közösségi élet formálását, a közösség magatartási szabályainak az alakítását, betartatását szolgáló rendeletek képezik. A közterület használatára vonatkozó helyi rendelet megalkotása fakultatív, ugyanakkor a heterogén társadalmi viszonyok indokolttá teszik a kérdés szabályozását.

A közterület fogalma kapcsán három törvényi szintű szabályozásból kell kiindulni, amelyek a fogalmat definiálják és iránymutatással szolgálnak az önkormányzat számára a közterület használatára vonatkozó rendeletalkotás összefüggésben. Ezek az alábbiak: - „az épített környezet alakításáról és védelméről” szóló évi LXXVIII. törvény -„A közterület-felügyeletről” szóló évi LXIII. törvény, -„a szabálysértésekről, szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről” szóló évi II. törvény (Szabs. tv)

Az Étv 2. § 13. pontja értelmében a közterület : a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Az Étv. 54. § (4) bekezdése emellett a közterület rendeltetésére vonatkozó szabályokat is megállapít. Ennek értelmében közterület rendeltetése: a) a telkek térbeli kapcsolatának, megközelítésének, b) a közúti és gyalogos közlekedés (út, járda stb.), c) a kikapcsolódás, a szórakozás, a sporttevékenység, a szabadidő- eltöltés, d) a felvonulás, a gyülekezés, a közösségi megnyilvánulás, e) szobor elhelyezésének, emlékhely kialakításának, művészeti alkotások elhelyezésének, f) a közművek elhelyezésének, g) zöldfelületek kialakításának biztosítása”.

„A közterület-felügyeletről” szóló évi LXIII. törvény 27. § a) pontjában a következő meghatározást találjuk: „a) közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amelyet rendeltetésének megfelelően bárki használhat, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom számára a tulajdonos (használó) által megnyitott és kijelölt részét, továbbá az a magánterület, amelyet azonos feltételekkel bárki használhat”. Szabs. tv. 29. § (2) bekezdésének a) pontja pedig az alábbi definíciót tartalmazza: „a) közterület a tulajdonos személyétől, illetve a tulajdonformától függetlenül minden olyan közhasználatra szolgáló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül vagy azonos feltételek mellett igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét is”.

Az önkormányzatok részére egyrészt az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése, másrészt az Étv. 54. § (5) bekezdése ad felhatalmazást a kérdés rendeletben történő szabályozására. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése az alábbiakat rögzíti: „(2) Feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot”. Az Étv. hivatkozott rendelkezése pedig az alábbiakat rögzíti: „(5) A közterületet rendeltetésének megfelelően bárki használhatja. A közterület rendeltetésére és használatára jogszabály további szabályokat állapíthat meg”. Következésképp: az önkormányzat (lévén, nincs differencia a fővárosi önkormányzat és egyéb települési önkormányzat között) az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésében hivatkozott feladatkörében eljárva, az Étv. 54. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján alkotja meg a közterület használatáról szóló rendeletét.

Szeszesital fogyasztás 2012-ben Szabs törvény módosulása okán megszűnt az önkormányzatok lehetősége, hogy korlátozzák a közterületi alkoholfogyasztást, ám 2013 szeptemberétől módosult a Szabs törvény 200. § (1) bekezdés a) pontja: 200. § a) a szeszes ital árusítására vagy a közterületen történő fogyasztására vonatkozó - törvényben, kormányrendeletben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott - tilalmat megszegi, szabálysértést követ el. A Szabs tv. fenti szakasza alapján a települési önkormányzat rendeletében kijelölhet olyan területet, ahol a szeszesital fogyasztást megtiltja, a tiltás mértéke nem terjedhet ki az egész településre és csak a Szabs törvényben meghatározott szankció alkalmazható. A dohányzás tilalma közterületen A nemdohányzók védelméről ésa dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló XLII. törvény 2/A. § (1) bekezdés alapján helyi önkormányzat a törvényben meghatározottakon túl más közterületet is nemdohányzó közterületté nyilváníthat. „Az önkormányzat rendeletében a dohányzási korlátozás hatókörét olyan módon kell részletesen szabályozni, hogy az e törvényben foglalt, dohányzóhely-kijelölési kötelezettségüknek a kötelezettek eleget tehessenek. A nemdohányzó közterület kijelölésére a 2. § (7) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A közterületet érintő dohányzási korlátozások betartását a 7. §-ban foglaltakon túl - az önkormányzati rendeletben foglaltakra figyelemmel - a közterület-felügyelet is ellenőrizheti, és a dohányzási korlátozás tetten ért megszegőjét 30 ezer forint helyszíni bírsággal sújthatja. A bírság az önkormányzat bevétele.”

Közvilágítási lámpák, tartóoszlopok A villamos energiáról szóló évi LXXXVI. törvény rendelkezései alapján a közvilágítási lámpák, tartóoszlopok e törvény hatálya alá tartoznak, a telepítésük miatt igénybe vett ingatlan tulajdonosa csak az akadályoztatás (korlátozás) mértékének megfelelő egyszeri kártalanításra tarthat igényt. A kártalanítás – az általános jogi szóhasználat szerint – a jogosan okozott hátrányok és károk jóvátételét jelenti. A kártalanítás mértéke normatív módon – közterület-használati díjról szóló önkormányzati rendelettel – nem állapítható meg, mivel a kártalanítás, mint polgári jogi jogintézmény természetével a normatív formájú megállapítás összeegyeztethetetlen. A kártalanítás mértékét mindig esetenként, a konkrét ügyben kell vizsgálni és megállapítani, mivel az érintett ingatlan rendeltetésszerű használatának akadályozása (korlátozása) ingatlanonként és esetenként különböző mértékű lehet. Megállapítható, hogy e kérdésköre is olyan – magasabb szintű jogszabályban – már szabályozott terület, ahol nem érvényesül az önkormányzat közterület használattal összefüggő rendeletalkotási jogosítványa, tehát a kérdést az önkormányzat rendeletében nem szabályozhatja, nem állapíthat meg vele kapcsolatosan előírásokat.

A közterületi filmforgatás A mozgóképről szóló évi II. törvény 34. § (5) bekezdése alapján az önkormányzat tulajdonában álló közterületek filmforgatási célú igénybevételének feltételeit a képviselő testület rendeletben állapítja meg. A használat ellenértékeként a legfeljebb törvény 3. számú mellékletében meghatározott díj állapítható meg. A kormányhivatal a közterület használatról hatósági szerződésben állapodik meg a kérelmezővel. A hatósági szerződés a képviselő testület jóváhagyásával válik érvényessé. A kérelmet a területileg illetékes kormányhivatalnál kell benyújtani legfeljebb 5, sürgős esetben 2 nappal a forgatás megkezdése előtt. A közterület filmforgatási célú használata csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben korlátozhatja a közterülettel határos magántulajdonú ingatlanok használatát, és a korlátozás nem jelenthet aránytalan terhet a tulajdonos számára.

Védelmi tevékenység (rendőr, mentő, tűzoltó) A védelmi tevékenységgel kapcsolatos közterület használatot – ágazati jogszabályok – kimerítően szabályozzák, tehát a kérdés önkormányzati rendeleti szintű szabályozásban nem jelentkezhet Kiemelendő ugyanakkor, hogy a védelmi tevékenység által okozott kár tekintetében pedig szintén nem önkormányzati rendelet szabályai, hanem a Ptk. Szükséghelyzetre vonatkozó rendelkezései az irányadóak. (Ptk. 5:26 §) Parkolás Az Mötv. 13. § (1) bekezdés alapján helyi közügy a településüzemeltetés és ezen belül gépjárművel parkolásának a biztosítása. Az Mötv 16/A. § alapján várakozási (parkolási) közszolgáltatást a helyi önkormányzat, vagy kizárólag ezen közszolgáltatási feladat ellátására alapított költségvetési szerv, 100%-os önkormányzati tulajdonban álló, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, vagy e gazdasági társaság 100%-os tulajdonában álló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, illetve önkormányzati társulás láthatja el külön törvényben szabályozottak szerint. A Kkt. 15/A. §-a felhatalmazást ad a helyi önkormányzat részére, hogy rendeletben kijelölje a várakozási területet, ahol várakozási díjat kell fizetni. A várakozási díj mértékének megállapítása szintén önkormányzati rendeletben történik. A várakozási díj megállapításának törvényi kereteit a Kkt. 15/A. § (4) bekezdése szabályozza. A díjmegállapítás során figyelemmel kell lenni a fogyasztók érdekeire, a szolgáltatás- ellenszolgáltatás egyenértékűségére.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a parkolás rendjéről szóló önkormányzati rendeletek külön rendeleti felhatalmazás és szabályozás alapján, a közterület-használat rendjéről szóló önkormányzati rendeletektől elkülönülten kell, hogy megalkotásra kerüljenek. Választási plakátok A Ve. alapján választási plakát a kampányidőszakban bizonyos meghatározott kivételekkel - korlátozás nélkül elhelyezhető. A Épület falára, kerítésre plakátot elhelyezni kizárólag a tulajdonos, a bérlő, illetőleg - állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan esetén - a vagyonkezelői jog gyakorlójának hozzájárulásával lehet. Egyes középületeken vagy a közterület meghatározott részén plakát, illetve óriásplakát elhelyezését a helyi önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat műemlékvédelmi, környezetvédelmi okból rendeletben megtilthatja. Állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületen vagy azon belül plakátot elhelyezni tilos. A plakátot úgy kell elhelyezni, hogy az ne fedje más jelölt vagy jelölő szervezet plakátját, és károkozás nélkül eltávolítható legyen. A plakátot az, aki elhelyezte vagy akinek érdekében elhelyezték, a szavazást követő 30 napon belül köteles eltávolítani, vagy ennek elmaradása esetén az eltávolítás költségét viselni.

Mozgóbolt A képviselő-testület rendeletalkotási jogosultsága nem terjed ki arra, hogy az ún. mozgóboltokat a település teljes közigazgatási területéről kitiltsa, mert ez az Alaptörvényben biztosított vállalkozási szabadság megsértését jelentené. A települési önkormányzat képviselő-testülete a közterületi értékesítési tevékenységhez nem szükségszerűen kapcsolódó hirdetést és figyelemfelhívás céljára szolgáló hangosító eszköz használatát korlátozhatja vagy megtilthatja a hétköznapok és a szombat, vasárnap egyes időszakaiban, illetve vasárnap egész nap; azonban a szabályozásnak minden közterületen értékesítést folytató vállalkozóra azonos módon kell vonatkoznia, így nem állhat fenn megkülönböztetés a szabályozással érintett jogalanyok vonatkozásában. A közterület használati engedély kiadására vonatkozó eljárás A közterület- használati engedély kiadása iránti kérelem elbírálása önkormányzati hatósági ügynek minősül. A Ket. 19. § (2) bekezdés alapján ha önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el. A képviselő- testület ezt a hatáskörét a polgármesterre, a bizottságára, a társulására vagy a jegyzőre ruházhatja át. A képviselőtestület hatáskörébe tartozik, hogy hatáskörét önmaga gyakorolja-e, vagy valamely szervére átruházza. Önkormányzati rendeletben kell szabályozni a kérdést

Az Mötv. 13. § (1) bekezdés alapján helyi közügynek minősül a közterület illetve az önkormányzat tulajdonában álló közintézmény elnevezése. A közterület, illetve közintézmény nem viselheti a) olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy b) olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal. (3) Ha a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelel-e a (2) bekezdésnek, arról beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását. Az Mötv. 51. § (4) bekezdés alapján a közterület elnevezésének rendjét a települési, a fővárosban a fővárosi önkormányzat rendeletben állapítja meg, ugyanez igaz az elnevezés megváltoztatására irányuló kezdeményezés és a házszámozás rendjére is.

A kereskedelemről szóló évi CLXIV (4) bekezdés a) pontja alapján a települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselő-testülete - a helyi sajátosságok figyelembevételével - rendeletben szabályozhatja az üzletek éjszakai (22 és 6 óra közötti) nyitvatartási rendjét. A kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX.29.) Korm. rendelet 22. § értelmében: „22. § (1) vendéglátó üzletben a vendégek szórakoztatására zeneszolgáltatás nyújtható, műsoros előadás, tánc rendezhető, továbbá a szerencsejáték szervezéséről szóló évi XXXIV. törvényben (a továbbiakban: Szt.) foglaltak alapján szerencsejátéknak nem minősülő szórakoztató játék folytatható. Az üzletben az Szt. alapján szerencsejátéknak minősülő játék csak az Szt-ben meghatározott feltételekkel működtethető, illetve folytatható. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység akkor folytatható, ha a vendéglátó üzlet megfelel a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló kormányrendeletben foglalt követelményeknek.”(1) bekezdésben

A környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: zajrendelet) 10. §-a értelmében: „10. § (1) Környezeti zajt előidéző üzemi vagy szabadidős zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt a környezeti zaj- és rezgésforrás üzemeltetője - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - köteles a környezetvédelmi hatóságtól környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, és a határérték betartásának feltételeit megteremteni.” (3) bekezdésben A zajrendelet fogalom-meghatározásában: „h) szabadidős zaj- vagy rezgésforrás: környezeti zajt, rezgést előidéző kulturális, szórakoztató, vendéglátó vagy sportlétesítmény, és az előbbi célú tevékenység, valamint az előbbi célra használt berendezés, gép;” „j) veszélyes mértékű környezeti zaj: jb)olyan szabadidős zajforrástól származó zaj, amelyre jellegéből adódóan határértéket megállapítani nem lehet, mert azonos körülmények között nem ismételhető és érzékszervi észleléssel megállapíthatóan a hatásterületen élő lakosság nyugalmát zavarja.