Platón Intellektuális etika

Platón 427-347

1. A formatan: Menón 2. Antropológia: Phaidrosz, Phaidón, Állam 3. Az erényes élet: a lélek funkciói; a négy kardinális erény, Állam 4. A jó ideájának megismerése, Állam

Menón A Menónban Szókratész pozitív tanításokat fejt ki. Platón itt az elenkhosznak is egyértelműbb interpretációját adja: a cáfolat egy átfogóbb módszer része, mely pozitív ismeretekhez vezet.

Mi az erény? Meg tudod-e mondani nekem, Szókratészom, vajon az erény tanítható-e, vagy nem tanítható, hanem gyakorlással szerezhető meg? Vagy pedig sem gyakorlással, sem tanulással nem szerezhető meg, hanem természettől fogva, vagy valami más módon válik az emberek sajátjává?

1. def. kísérlet Először is, ha egy férfi erényét kérded, könnyű, mert a férfi erényéhez elég, ha városa ügyeivel foglalatoskodik, s foglalatossága során jót tesz barátaival és rosszat ellenségeivel, s közben vigyáz, hogy őt magát ne érje semmi baj. Ha pedig a nő erényét kívánod, nem nehéz kifejteni, hogy jól kell a házban gazdasszonyi tisztét ellátnia, óvnia a javakat bent, és szót fogadnia férjének. S a gyermek erénye is más, más a lányé, más a fiúé, és az idősebb férfié is, ha kívánod, a szabadé, ha kívánod, a rabszolgáé. És rengeteg másféle erény is van, úgyhogy nem okoz gondot megmondani az erényről, hogy micsoda; mert minden egyes foglalkozás szerint és életkor szerint; minden egyes munkánál és mindegyikük számára más-más az erény; s azt hiszem, Szókratész, ugyanígy van a hitványsággal is.

Szókratész elveti Hát az erényekkel is így van: bár sok van és sokféle, mindnek egy és ugyanaz az alakja, ami által erény, s jó lenne, ha ezt tartaná szem előtt a kérdés megválaszolója, mert rá tudna világítani, mi az erény; … …Vajon csak az erényről az a véleményed, Menón, hogy más a férfié, más az asszonyé és a többieké, vagy ugyanígy az, egészségről és a nagyságról és az erőről is? Véleményed szerint más a férfi egészsége és más az asszonyé? Vagy mindenütt ugyanaz az alakja, ha s akugyan egészség, akár férfiban van meg, akár bárki másban? MENÓN Véleményem szerint a férfi és a nő egészsége ugyanaz.

2. Definíciós kísérlet Gorgiászé Mi más volna, mint képesnek lenni az emberek kormányzására? Ha egyvalamit keresel mindenkinél.

Szókratész cáfolata SZÓKRATÉSZ: Persze hogy azt keresek. De vajon a gyermek erénye is ugyanaz, Menónom, meg a rabszolgáé is, hogy kormányozni tudja urát, s rabszolgának tartod továbbra is azt, aki kormányoz? MENÓN : Nemigen, Szókratészom. Mert nem is helyénvaló, jóemberem. Mert vedd még ezt is figyelembe: azt mondod, képesnek lenni a kormányzásra - ne tegyük-e hozzá azt is, hogy igazságosan s nem igazságtalanul? MENÓN De igen, szerintem; mert az igazságosság erény, Szókratészom. SZÓKRATÉSZ Vajon az erény, Menónom, vagy egy erény? (gömbölyűség formája a példa magyarázatul)

MENÓN Nos, véleményem szerint a bátorság is erény, meg a józanság is, meg a bölcsesség, meg a nagylelkűség és az összes többi is. SZÓKRATÉSZ Megint csak ugyanaz történt velünk, Menónom: lám, sok erényt találtunk, holott egyet kerestünk; noha másképp, mint az imént; arra az egyre pedig, mely mindegyikben közös, nem bírunk rátalálni.

- Nem érted, hogy azt keresem, ami mindezekben azonos - Nem érted, hogy azt keresem, ami mindezekben azonos? S vajon ezekről se tudnád, Menónom, megmondani, ha megkérdezne valaki: - Mi az, ami a gömbölyűben és az egyenesben és a többiben, amit formának nevezel, mindnyájukban azonos? Próbálj felelni, hogy ezzel felkészülj az erény dolgában való válaszadásra. (a szöveg eztán a formatannal kezd foglalkozni)

A zavar eredménye az igaz ismeretek eleve benne rejlenek a lélekben, amely jelenlegi életünket megelőzően is létezett. Formák. Amit tanulásnak szokás nevezni, nem egyéb, mint visszaemlékezés (anamnészisz) ezekre az ismeretekre

A cáfolat e visszaemlékezést készíti elő. két szakaszt különíthetünk el: (1) Az első, negatív szakaszban cáfolatot nyernek téves vélekedéseink, melyek útjában állnak a valódi tudásnak. Csak tudatlanságunk belátása nyomán ébredhet fel bennünk az igény az igazság felkutatására.

(2) A második, konstruktív szakaszban felszínre hozzuk a lélekben rejlő ismereteket. A döntő mozzanat itt valamilyen új szempont felfedezése, amelynek alapján meghaladhatjuk az első szakaszban feltárt dilemmákat.

3. Definíciós kísérlet Nemde azt mondtad az imént, hogy az erény annyi, mint a jót akarni és képesnek lenni rá?

cáfolat Nemde ezek szerint a jó akarása mindenkinek sajátja, s e tekintetben senki sem jobb a másiknál? Nyilvánvaló viszont, hogy ha egyik jobb a másiknál, a rá váló képesség szerint jobb? Tehát aszerint, amit mondasz, úgy látszik, ez az erény: a javak megszerzésének képessége. MENÓN Pontosan az a véleményem, Szókratész, hogy úgy van, ahogy te most megfogalmazod. SZÓKRATÉSZ Nézzük hát meg azt is, hogy igazat mondasz-e; mert lehet, hogy jól mondod. Azt mondod, a javak megszerzésének képessége az erény?

S olyasmiket nevezel javaknak, amilyen az egészség és a gazdagság, és az arany meg az ezüst megszerzését is gondolnám még, és a városban szerzett megbecsülést, meg tisztségeket. Nem másvalamit nevezel jónak, hanem ezeket a dolgokat? Legyen; tehát aranyat és ezüstöt szerezni erény... Vajon hozzáteszel-e, Menónom, még valamit ehhez a szerzéshez, azt, hogy: jogosan és tisztességesen, vagy nincs számodra különbség, és ugyanúgy erénynek nevezed, ha jogtalanul szerzi meg valaki mindezt?

a szerzéshez igazságosságnak, vagy józanságnak, vagy jámborságnak kell járulnia, vagy az erény más alkatrészének; ha pedig nem, akkor nem lesz erény, … a szerzéshez igazságosságnak, vagy józanságnak, vagy jámborságnak kell járulnia, vagy az erény más alkatrészének; ha pedig nem, akkor nem lesz erény,

Vagyis e javak megszerzése semmivel sem inkább erény, mint meg nem szerzésük, hanem; úgy látszik, ha jog szerint történik, erény, ha pedig minden ilyesmi nélkül, akkor hitványság.

Végső érv Mert az imént, amikor arra kértelek, ne tördeld szét és ne darabold fel az erényt, és példákat hoztam föl rá, melyek szerint válaszolnod kellett volna, te erre ügyet se vetettél, és azt mondod nekem, hogy az az erény, ha valaki igazságosan szerez javakat; ez pedig, azt mondod, része az erénynek? (eztán a lélek halhatatlanságáról lesz szó + a matematikai rész)

A kutatás paradoxona sem azt nem kutathatjuk, amit ismerünk, sem azt, amit nem ismerünk az előbbi esetben ugyanis nincs szükség kutatásra, az utóbbi esetben pedig még akkor sem tudnánk azonosítani kutatásunk tárgyát, ha véletlenül rátalálnánk.

Megoldás: ideák az anamnészisz-elmélet mutatja, hogy részleges ismereteink is vannak, melyek megkívánják a további kutatást, és megfelelő kiindulást nyújtanak ahhoz „Nemde, ha az igazság mindig megvan a lélekben, míg mi létezünk, akkor a lélek halhatatlan, úgyhogy bátran kell arra törekedned, hogy azt, amit most történetesen nem tudsz, ami azt jelenti, hogy nem emlékszel rá, kutasd és visszaemlékezz rá?”

Az erényt tehát kutatnunk kell, mert bár most még nem tudjuk mi az, vissza kell emlékeznünk rá! Visszaemlékezés tanulás Tehát az erényt tanulással kell megszereznünk Vagyis tanítható tudománynak kell lennie?! Vajon tudomány-e az erény? Úgy nem tanulható és tanítható, miként a szofisták művelik!!!!! Hanem visszaemlékezéssel: eszmélés és helyes vélemény

A Menón kifejtett formában megkülönbözteti egymástól a tudást (episztémé) és a helyes vélekedést (orthé doxa). Az előbbi „meg van kötözve a magyarázatot megadó gondolatmenettel” megingathatatlan. Az utóbbinak viszont nem tudjuk okát adni, ily módon könnyen elillan a lélekből (97C-98A). Formákat az utóbbi segítségével ismerjük fel

A formák etikai és ontológiai szerepe szorosan összefügg ismeretelméleti funkciójukkal, a tudás megszezésével De ennek értéséhez Platón antropológiájával kell foglalkoznunk

Antropológia: az ember összetett lény A lélektan Antropológia: az ember összetett lény Test + lélek A test gátol az igazság felismerésében A lélek kitűntetett a megismerésben

Hogyan jut ismeretekhez a lélek? Lélekrészek tana Phaidrosz, 245E- 246A Kocsihajtó hasonlat Fekete ló: a lélek vágyódó részét szimbolizálja- epithümétikon Fehér ló: a lélek indulatos részét- thümétikon Hajtó: az értelmet- hégémonikon- logikon

Fogathasonlat indulatos Vezérlő lélekrész vágyódó

A kései Timaiosz a lélek három részre osztásának tanítását azzal egészíti ki, hogy a három lélekrész a test három különböző részében foglal helyet: az értelem a fejben, az indulat a mellkasban, a vágyakozás a hasüregben (69C-72E)

Az irracionális lélekrészek a tévedésekért, hibákért felelnek Az erkölcsi értékek meghatározásában is lesz szerepük - a hibás cselekvések eredői Állam- 439e-440b, 505 d-e; az indulat és a vágy vitája

Állam- 439e-440b „SZÓKRATÉSZ: Hallottam egyszer valamit és hiszek is benne. Leontinosz, Aglaion fia Peiraioszból visszajövet hullákat látott a hóhérnál, és szerette volna megszemlélni őket, viszont ugyanakkor irtózott és elfordult tőlük; majd darab ideig tusakodott magában, elfödte arcát, de végül mégis leigázta a vágy: szemét kimeresztve, odaszaladt a hullákhoz, mondván: "Íme, hitványak, töltekezzetek el e szépséges látvánnyal!" GLAUKÓN: Ezt én is hallottam. SZÓKRATÉSZ: Ez a történet azt bizonyítja, hogy a harag olykor tusakodik a vággyal, vagyis a kettő nem lehet ugyanaz. GLAUKÓN: Valóban ezt bizonyítja.”

A három képesség Állam, 436b-444a vajon mindent egy és ugyanazon képességünkkel cselekszünk-e, vagy pedig - három fajta lévén - mindegyikkel mást és mást: az egyikkel értünk, a másikkal felindulunk, a harmadikkal pedig sóvárgunk a táplálkozás, szeretkezés és más rokon dolgok gyönyörűségére, s mindezeket egész lelkünkkel cselekedjük-e? Ezt nagyon nehéz lesz helyesen meghatározni.

A három képesség minden lélekben adott Mindegyiknek meg van a maga erénye Vezérlő: gondolkodás filozófusok Indulatoskodó: bátorság őrök Vágyódó: mértéktartás dolgozók Négy kardinális erény kiegészül: az igazságossággal is, a lélekrészek harmóniája adja

Miként lehetünk erényesek? Kinek-kinek a megfelelő funkciót kell ellátnia! Honnan a jó eredete? Miként ismerhető meg a jó? A naphasonlat (jó ideája mindent megvilágít) Vonal hasonlat Állam: 509D-511E; 521C-535A (a formákhoz való út) Barlang hasonlat (tudatlanok vagyunk) 505A-518B

Kinek-kinek a lelkében az egyik funkció inkább dominál A vágy: dolgozók Indulat: hopliták, harcosok Értelem: filozófusok, az államférfiak

Az ideális állam Mindhárom kaszt a saját munkáját végzi Dolgozók: a termelést , háztartási munkák Harcosok: védelem és támadás Filozófusok: államirányítás: törvényalkotás

Az államban - vagyon és nőközösség érvényesül Cenzúra van A filozófusok a párkapcsolatoktól kezdve a nevelésen át minden kérdésben döntenek Honnan a bizalom? Miért nincs hatalommal való visszaélés? A filozófus bírja a jó ideáját, így erénye tökéletes Naphasonlat, vonalhasonlat

Vonalhasonlat a találgatás (eikaszia) a meggyőződés (pisztisz) a gondolkodás (dianoia) a megértés (noészisz) Az előbbi kettő a vélemény (doxa) fajtája, az utóbbi kettő a tudásé (episztémé)

Naphasonlat NAP

Barlanghasonlat

A platóni etikai gondolkodás abból indul ki, hogy mindenki saját javára vagy a boldogságra törekszik E tételt a legtöbben elfogadták, ám abban a kérdésben, hogy mi is ez a jó, már sokkal kevésbé uralkodott egyetértés. Az egyik válasz értelmében a jó nem egyéb, mint gyönyör (hédoné). A Prótagoraszban Szókratész a hédonizmus mellett érvel (351B skk.)

Miért tulajdonít Platón kiemelt szerepet a jónak a formák körében? Az erények mindig valamilyen jó elérését szolgálják. Például a bölcsesség jó elhatározásokra képesíti a lelket és az államot, a bátorság ezen elhatározásokhoz való ragaszkodást teszi lehetővé, a józan önmérséklet a helyes uralmi viszonyokat biztosítja, az igazságosság pedig azt, hogy a funkcionális részek ne avatkozzanak illetéktelenül egymás dolgába.

Az ideális filozófus nem csupán az erények ideáira vonatkozó tudásnak van birtokában, hanem átfogó valóságismerettel bír, az ideák teljes rendszerét átlátja, és a jóra való vonatkozásukkal is tisztában van. Ezért tulajdoníthatjuk neki annak képességét, hogy az állam rendjét a kozmosz rendjéhez igazítsa.

Az igazságosság Az igazságosság (dikaioszüné) esetében azonban nem áll vitán felül, hogy egyáltalán erényről van szó, hogy azon dolgok közé tartozik, melyekre feltétel nélkül törekednünk kell. Az Állam I. könyvében Thraszümakhosz először amellett érvel, hogy igazságos az, ami az erősebb érdekét szolgálja, hiszen a törvények minden államban az uralkodó, erősebb csoport vagy személy érdekét szolgálják.

Az igazságosság e szerint az álláspont szerint nem szolgálja javunkat, sőt kárt okoz számunkra. az I. könyvben szereplő cáfolat önmagában nem képes meggyőzni arról, hogy az igazságosság azon javak közé tartozik, melyeket önmagukban is becsülünk, nem csupán hatásaikért, továbbá hogy az igazságos ember élete boldogabb, mint az igazságtalané.

E pszichológiai modell megengedi az akraszia (fegyelmezetlenség, akaratgyengeség) lehetőségét (439E-440B) természetéhez tartozik, hogy a megismert jót más dolgokra is igyekszik átszármaztatni. Az is következik belőle, hogy az erény, kiválóság nem pusztán értelmi belátás kérdése, hanem az irracionális lélekrészek megfelelő állapotát is megkívánja.

Mindegyik lélekrésznek megvan a maga erénye: a megfontoló lélekrészé a bölcsesség, az indulatosé a bátorság, a vágyakozóé a józan önmérséklet (megjegyzendő, hogy ez utóbbi emellett bizonyos módon a lélek egészét átfogja).

Korábbi munkáiban Platón az erények egységének tételét tulajdonította Szókratésznek, ebben az elemzésben viszont az erények világosan elkülönülnek egymástól. Platón tehát elfordul mestere tanításától!

Az igazságosság abban áll, hogy mindegyik lélekrész „a maga dolgát végzi”: az értelem irányít, az irracionális lélekrészek pedig alávetik magukat az értelemnek. Az igazságosság a lélek összhangja illetve egészsége, az igazságtalanság pedig a lélekrészek egymás elleni harca, illetve betegsége.

Ha ez így van, az igazságosságot az önmagukban is kívánatos javak közé kell sorolnunk, és az igazságos embert boldogabbnak kell tartanunk az igazságtalannál. Igazságosságon szokásosan másokhoz való viszonyulásunk módját értjük, az itteni elemzésben viszont a lelken belüli viszonyok jellemzője.

Az igazságosság mint a lélekrészek közötti harmónia maga után vonja másokhoz való viszonyulásunk igazságosságát. Ha az értelem irányít bennünket, és nem hagyjuk nagyra nőni irracionális vágyainkat, nem lesz sem okunk, sem hajlandóságunk másokkal méltánytalanul viselkedni, sőt használni is akarunk nekik

Raffaello