Adósság a b ű n miatt Pecznyík Pál verse
Urunk Te jól tudod, ki alkottál minket, Súlyos b ű n-adósság terheli lelkünket.
Tudod: életünknél nekünk nincsen másunk, Ezért elengedted minden tartozásunk!
Tízezer tálentum súlya nyomta vállunk, Megfizethetetlen volt a tartozásunk.
Urunk, adós néked férfi is, meg n ő is, Szégyenkezve mondom, még a csecsem ő is!
Fizetésképtelen koldusaid vagyunk, Még életünkhöz is mindent T ő led kapunk. Bizony okkal várod szívünk hódolását, Mivel elengedted minden tartozását!
Azért gyakorolsz Te kegyelmet felettünk, Mert drága Szent Fiad fizetett helyettünk!
Adósságunk terhét vállunkról levette, S nem az adós szolgát szegezték keresztre!
Urunk, elengedted a számtalan vétket, Könnyek közt köszönjük e csodás jótétet.
Adós szolgák voltunk, gyermekeid lettünk, Hisz Fiadban magad szenvedtél helyettünk!
Áldozó szerelmed érthetetlen nekünk, Méltatlanok vagyunk, mégis tör ő dsz velünk.
Így teljesül végül velünk csodás terved, B ű nünkt ő l megváltva látjuk meg a mennyed!
„ Hiszen kegyelemb ő l van üdvösségetek a hit által, és ez nem t ő letek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef. 2: 8) „ Eltörölte a követelésével minket terhel ő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kol. 2: 14)